Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Bloglottó

Ez az oldal a blog sorsolásos változata. Öt véletlenszerűen kiválasztott cikkünk jelenik meg minden alkalommal. Ha az oldal alján levő lapozót használja az olvasó, mindig újabb öt cikket sorsolunk ki.

Méltóságos köztársaság

Két egymást követő hír a feedjeimből: Martonyi szerint a zsidóságnak biztonságban kell élnie – árpádsávot akarnak tűzni a Nemzeti Színház tetejére. Erre varrj gombot, Magyarország!
  Közben olvasom a híreket, hogy kész van az új orbotmány tervezete, meg magát a tervezetet is. Az Index szerint nem lesz kétkamarás parlament, bár a tervezetben még alternatívaként benne van. Szerintem igenis lesz, mert az olyan jól hangzik, hogy lord Semjén Zsolt őlordsága, a felsőház elnöke, lady Mohvai Khisztina őladysége, főkamahás, mert ha a parlament két kamarából áll, akkor ugye vannak kamarások is. Egyet én is láttam, de neki megbocsátom, ő már AC is az volt. Ante Cellularum, fülkék előtt, így mondják a történetírásban a régi rendszert. A mostani rendszer időszámítása Post Cellularum, PC, ebből is látni, hogy a rendszer politikailag korrekt.
  De vissza az orbotmányhoz. Lesz korona. Korona a preambulumban, az még nincs tisztázva, hogy Isten előtt vagy után, de igazából nyilván a kezében, le lesz rajzolva, hogy a fideszesek is megértsék, korabeli fametszet a tizenegyedik (nyugati időszámítás szerint huszonegyedik) századból, amint Isten a koronát mint a köztársaság jelképét kezében tartja, a korona alatt áll V. Iktor, kinek uromk isten odutta volá kegyilméhel szent kurunát es mend angyelkut, es vetevé űt ez munkás világ belé, heon mundoá néki: isa ki nopun téged tevék miniszter elnüküt es mend angyelkut, akkurun néked oduttam volá ez kurunát münt respublica symbolumot, es szent achszin máriát es boudug michael arkangyelt (es mend angyelkut), hugy vimágygyanak éretted! es keássátok uromkhuz chármúl… nem ahhuz! must már victorhuz! úgy, szúval keássátok uromkhuz chármúl: kyrie eleison!
  És lesz korona a zászlovon. Mármint nem sajátlag, a címer részeként, de lesz, én csodálom, hogy még csak most. Annyira csodaszép feudális címert hoztak össze, Szent László, Szent István, Szent Imre, Szent Kossuth, ennek muszáj rákerülnie a zászlóra. Már régesrég rajta lett volna a helye, de ha csak most, akkor most. Innentől viszont nagyon érdekes dolgok lesznek.
  A korona, mint tudjuk, szent. Ez azt jelenti, hogy az érintése is szent. Kőszegen van egy koszos pince, aminek a koszos rácsa tele van aggatva nemzetiszínű szalagokkal, mert kilenc napig ott őrizték a koronát, hatvanöt évvel ezelőtt. A Fort Knoxban huszonhét évig őrizték a koronát, és csak harminckét éve került el onnan, azt el se tudom képzelni, milyen lehet, valószínűleg az egész be van húzva piros-fehér-zöld vászonnal és kék dolmányos legények silbakolnak körötte. A korona érintése ennyire szent.
  Mármost húsz éve természetesen a címer is szent, hiszen benne van a korona. Tudom, nem az igazi, csak a rajza, de ez nem érdekes, a korona egy jelkép, tehát a rajza is egy jelkép, és a jelkép jelképe ugyanolyan jelkép, mint az eredeti jelkép. Világos? Akkor jó, mert tovább is van, mondom még. A címer szent, tehát ha a zászlóra rátesszük a címert, akkor a zászló is szent. Ez csodálatos dolog, mert innentől elég zászlovakat gyártani, és árad a szentség mireánk, szét mind a hét irányba, hogy az hétszentség.
  A LAttilaD.org Orbotmányozástani, Times és Heraldikai, Szentkoronográfiai és Áradásvizsgálati Főosztálya megvizsgálta a szentkoronás címer elhelyezésének következményeit. Az alábbiakat állapítottuk meg.
  A korona, mint tudjuk, nem egyszerűen egy kalap, hanem őfelsége a Szent Korona jogi személy. A címer nem lett jogi személy azáltal, hogy belekerült a korona, ámbár húsz éve ivódik bele a mennyei malac, tehát a címert tartalmazó zászló se lesz jogi személy. Őfelsége se lesz.
  A köztársaság címerének helyes megszólítása főhercegséged. A címer miatt a személyi igazolványunkat úgy kell átadni az igazoltató rendőrnek, hogy kalapunkat levesszük és az özofágusz és a jejúnium közötti magasságban tartjuk, mialatt egyik térdünket behajtva mélyen bókolunk a kártya előtt. A rendőr nem hajol meg, hanem vigyázzba vágja magát és tiszteleg, mondván: „Személyi igazolványon levő országcímer főhercegséged, Steinhuber Alajos őrmester jelentem, parancsára megjelentem!” Ezzel átveszi az igazolványt, ellenőrzi, és ha kiderül, hogy hamis, és nincs rajta címer, akkor feljelent közokirat-hamisításért, de ha hamis és van rajta címer, akkor is! Ugyanis a szentségtörés bűne itt nem elkövethető, mert a címer nem lehet hamis. A címer címer, és mint ilyen, szent.
  A címeres zászló ennélfogva szintén szent. Közbevetőleg megjegyzem, hogy minden szent, ami címeres, például az olvasó beosztottja is szent, hiszen egy címeres ökör. Viszont figyelem: a címer mindig felül van, és különösképpen a címeren levő korona is felül van. Alulról nyugodtan lehet rúgni. Lássuk a zászlovat.
  A zászló megszólítása főkegyelmességed. Amikor május 31-én, Szent Viktor napján majd feldíszítik a fővárost, a kommentátor elragadtatott hangja azt mondja majd, hogy a tereken és sugárutakon elhelyezték a nemzeti zászlovak őfőkegyelmességeiket. Hogy kik? Egy pillanat, közöttük és a zászlovak között még ott vannak a zászlórudak őfőméltóságaik. A zászlovat innentől tehát nem felvonják vagy leeresztik, hanem tisztelettel megkérik, hogy kegyeskedjék felvonódni vagy leereszkedni. Ha kicsi zászló. Ha nagy zászló, akkor főkegyeskedjék. „Állami zászló úr főkegyelmességed, főkegyeskedjék leereszkedni a zászlórúd őfőméltóságán, instállom alázattal.” Így kell illendően mondani.
  Aztán ott van ugye a zászlóhordozó. A zászlóhordozó természetesen érinti a főméltóságot, de amikor összehajtogatja, akkor érinti a főkegyelmességet is, tehát a zászlóhordozó nagy ember. Zászlósúr. Billencs Ödön zászlósúr őméltósága. Mivel nálunk demokrácia van, a kiváltságosok között, a zászlósúr bárki lehet: az is, aki ünnepélyes alkalmakkor az állami zászlovat díszlépésben hordozza a Kurva téren, és az ötéves Pistike is, aki focimeccsen papírból készült főkegyelmességet lobogtat. Es mend angyelkut.
  Én csak azon drukkolok, nehogy a végleges változatot Kontrát Károlynak Schmitt Pál nevű lánya írja meg. Rémes lenne, ha lemaradna egy ékezet arról a szóról, hogy felségsértés.

2737-1.jpg

»»»»»»

 

Iván

Csak párszor beszéltünk, utoljára májusban, valami jelentéktelen adminisztratív apróság miatt. De különféle facebookos szálakon azért összefutottunk, váltottunk egypár szót. Én mindent olvastam, amit az utóbbi években leírt a Facebookon, illetve máshol írt le, aztán ott közzétett – hogy ő mit olvasott az enyémekből, fogalmam sincs, mindegy is. Ismertük egymást, amennyire két ember ismerheti egymást ebben a távközléses világban, akik sosem találkoztak, és úgy igazán hosszan sose is beszélgettek. Még a MEK-ben futottunk össze az ezredforduló előtt, aztán időnként váltottunk levelet valamiért, mindig ami soros apróság volt.
  Aztán ő fogja magát, rákot kap és meghal.

»»»»»»

 

Nem írhatom meg a Nindát

Ninda egy félig mitológiai lény a Galaxis távoli vidékeiről a messzi jövőből, ez kétségtelen. De nagyon is sebezhető.
  Van nekem egy barátom, akinek rengeteget köszönhetek, negyedszázadon át rajta alapult és nem kis részben ezentúl is rajta fog alapulni egész írói pályám, és én ezért is – meg másért – nagyon szeretem és tisztelem őt. És van Ninda, aki úgyszintén nagyon szereti, bármire képes érte, és én pedig pontosan ezért szeretem Nindát. Két és fél éve egy mosolyt se kaptam tőle, de ettől még persze ugyanúgy szeretem, és ezért kezdtem el a könyvet.
  De nem írhatom meg. Ha nem tudom visszaadni Ninda jellemét, akkor céltalan, elrontom az egészet. Ha viszont igen, akkor elárulom a titkát és ezzel mást rontok el, ami minden regénynél fontosabb. Én tartós karriert építettem kettejükre – ezt ők nem kérték, én sem kértem, így alakult –, és minden közös értékünket elárulnám, ha napvilágra hoznám, amit nem szabad. Ezért a Ninda huszonegyezer szóval torzóban marad, és nem fog megjelenni. A nemrég közzétett prológus marad, és egy idézet.
  „Ha már nincs mit tenni, hogy megállítsd a gonoszt – menj át a túlsó partra.” (Lí-Nindaran: Gondolatok, 11. sómir)

»»»»»»

 



Angolul

Tele van a Facebook csókával, aki miniszterelnök akar lenni és nem tud angolul.
  Baszki.
  1. Az eddigiek is mind magyarul voltak akkora faszok, mint a Sinkandzen.
  2. Tolmács nincs?
  3. Csak egy miniszterelnök engedélyeztetik, az pedig őfőkegyelmessége Árgyélus királyfi, az Etyeki-dombság Géniusza, a Stadionok Isteni Szent Atyja, mindörökkön örökké, ámen.
  Teljesen nyilvánvaló, hogy mindenki leszari, hogy ez a Mikulás csóka tud-e angolul. Az a lényeg, hogy ne törjön a Főméltóságú Úr szent főtrónjára. Ha bbbbbbuzi lenne, az a baj. Ha hiányozna az egyik füle, az a baj. Ha szeretné a spenótot, az a baj. Ha a kiskanalat nem oda rakja vissza, az a baj. Ha semmilyen nem volna, az is baj.

»»»»»»

 

I’m Worried

The problem is not that if Elsa comes out as a lesbian or not in Frozen 2. Well, look, being straight, gay, bisexual or anything is not a question of choice, but only if you are a human being, I mean, the traditional, biological type. If you are a character in a story, it is a question of choice, and the only person who can make this choice is you. Not your creator. No, no, wait. It’s not so simple.
  I, the author, can create a character who is lesbian. I decide whom do I want to create. I can create lesbians, straights, any kind of people, animals, talking snowmen, a deck of cards playing with each other, anyone, and they’ll be just like I wanted them to be, because they were created in that form. And of course, I can create a straight character who suddenly turns out to be a lesbian (or the other way round). I can, I am the author, the god of her universe, but I may not. She may turn grey. Not Meredith Grey, just grey. Lifeless, unrealistic, dull, uninteresting. It’s not sure this will happen but possible: this can happen if I (the author, the god of her universe) order her to become something she doesn’t want to be and cannot be.
  She has no defense, no protection against her author, she is a character who can’t do anything but obeying to what she’s ordered to do and to be. But if the orders are beyond her abilities and her character, she is lost.
  I can’t tell if it’s possible for her to discover herself as a lesbian. Actually, I didn’t see the movie completely yet, Gabi was watching it a lot of times while I was around, so I have a good image about what’s happening, no more – so I can’t tell if it’s possible or not. Her authors and directors know her better than anyone. What I want to say is just be careful when making decisions. The risk is great. Elsa is one of the great heroes of culture. She is the girl who destroyed that horrendous, ruthless Snow Queen by Andersen who was haunting kids for 169 years – she melted her, RIP, let’s forget her, finally. She is the newest icon of feminism and as such, can become an icon of our time.
  So, be careful. Ask her what she can become. If she feels to be a lesbian, great, go on, do it. But don’t force her.

»»»»»»

 

<< újabb cikkek | korábbi cikkek >>