Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Bloglottó

Ez az oldal a blog sorsolásos változata. Öt véletlenszerűen kiválasztott cikkünk jelenik meg minden alkalommal. Ha az oldal alján levő lapozót használja az olvasó, mindig újabb öt cikket sorsolunk ki.



A következő regényem

A címe Lauma – természetesen a főszereplő nevét kapta címnek, mint majdnem az összes. Nem lesz nagy meglepetés, nem azért írom, hogy nagy meglepetés legyen. Némileg emlékeztet majd a Hankára és az Angarira, meg a 2017 nyarán írott regényemre is emlékeztetheti azt a kisszámú kiváltságost, akik olvashatták.
  Két dologban mindenképpen első lesz műveim közül. Huszonhét év óta most először lesz magyar szereplőm – méghozzá a főszereplők egyike –, mert van egy szempontom, ami fontosabb az ellenérzésemnél. Az ellenérzésem abból van, hogy túl sok olyan szerzőt ismerek, akiknek csupa külföldi szereplőjük van, de muszáj folyton odakeverednie egy nagyon szimpatikus hazájukfiának – mint Vernénél, ahol a Grant kapitányt felkutatni készülő skótok közé odacsöppen egy nagyon kedves, kelekótya francia földrajztudós, aki plasztikusabb alak, mint a regény fél szereplőgárdája együttvéve, meg van még jó néhány ilyen franciája. Ez engem zavar, én mindig azt mondom, hogy nem kényszeríthetem rá a szereplőimre a nemzetiségemet. Nem is tettem, eddig már voltak angolok, írek, kanadaiak, franciák, csehek, izlandiak, finnek, illetve néhány esetben beazonosíthatatlan vagy nemlétező nemzetiségűek. Kisebb szerepekben tucatnyi további nép tagjai. Magyar egy sem; mindezidáig egyetlenegy dolgot említettem, ami magyarokhoz köthető, Kissyéknek is van Rubik-kockájuk.
  De most egy magyarra volt szükségem, a helyszín miatt, s ez a második dolog, amiben ez a könyv az első lesz: eddig még mindig úgy történt, hogy a legkülönfélébb szempontok szerint választottam helyszínt, aztán nekiláttam azt megismerni. (Sőt a Míla és Vilihez nem is választottam, hanem szakértőm, Eszter mondta az izlandi lovat, és akkor azt mondtam, rendben, akkor legyen a helyszín Izland.) Most viszont olyan helyszínen játszunk, amit már jól ismerek: Rīgában. Imádom Rīga óvárosát, de a regény nem ezért játszódik ott, hanem mert amit el akarok mondani, azt ott tudom jól elmondani. S akkor viszont összekötöm a kellemeset a hasznossal és beszélek egy kicsit a városról magáról is, de ehhez olyasvalaki szemszögéből kell néznem, akié hasonlít az olvasóéhoz. Amúgy is szükséges, hogy külföldi legyen, hát akkor legyen magyar.

»»»»»»

 



Sajnálatos

Egy sajnálatos ékezethiba folytán dőlt romba a kocsma egész berendezése, amikor a vitatkozók válogatott sertéseket vagdostak egymáshoz.

»»»»»»

 

Nyelvi gond


  
  – Hát téged mi lelt?
  – Kirúgtak.
  – Miért?
  – Nem voltam tisztában a magyar szórenddel.
  – Ez tényleg baj, de hát nem vagy te nyelvész.
  – Igen, de a főnök megkért, hogy mire megjönnek a délolasz üzletfelek, addigra tanítsak be egy nápolyi dalt. És már itt voltak, amikor kiderült, hogy ő nem azt akarta, hogy egy csomag nápolyit tanítsak meg énekelni.

»»»»»»

 

Mercédesz igazolványa (Pirítós)

2003. október 22.
  Mercédesz elmúlt tizennégy éves és nincsen neki személyi igazolványa – tudhattuk meg a Fókusz tegnapi adásából. A zuglói önkormányzat igazán sajnálja, de ők nincsenek erre berendezkedve.
  Mercédesz ugyanis halmozottan fogyatékos. Mozgássérült, látás-, hallás- és szellemi sérült. Másfél évet jósoltak neki, ehhez képest betöltötte a tizennégyet, és veszi magának a pimaszériát, hogy személyi igazolványt akarjon.
  Néha szörnyű, hogy emberek mikre képesek. E sorok írója sem tud hová lenni elkeseredésében, amit szegény kis hányatott helyzetű, megviselt zuglói önkormányzat sorsa fölött borongva érez. Még ilyenekkel is kell szegénykéknek foglalkozniuk! Borzasztó. Persze jó, hát mit lehessen tenni, ha nem lehet a gyereket behozni, hát nem lehet, keressen az anyuka fényképészt, aki kimegy házhoz, kattint, és a probléma meg van oldva.
  Ugyanis, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, alapjában véve minden rendben volna, a zuglói önkormányzat boldogan és örömest adna Mercédesznek igazolványt, ahogy lakcímkártyát is már adott, de a fénykép, a fénykép! A személyi igazolványra fénykép kell. Ki fényképezze le Mercédeszt?
  Anyuka elment fényképészhez, aki közölte, hogy ő boldogan és örömest, tizenötezer forintért. Ennyi pénzért anyuka inkább mégse kattintatna. Akkor ki fényképezze le Mercédeszt?
  E sorok írója abban a szerencsés helyzetben van, hogy meg tudja oldani anyuka problémáját, éspedig anélkül, hogy további kiadást igénylő feladatokat állítana elé, mint például egy pár ezer forintos eldobható fényképezőgép megvásárlását, avagy azt, hogy ballagjon át a szomszédhoz és kérjen kölcsön egy fényképezőgépet. Nem. Szükségtelen. Mercédeszt már lefényképezték, enélkül e sorok írója sem láthatta volna. A Fókusz stábja odament Mercédesz szobácskájába és filmre vette őt. Nincs más hátra, mint kiválasztani egy jelenetet, ahol Mercédesz premier plánban, teljes fejileg látható, nyissz, és kimásolni a képet floppyra. Egy tévéstúdióban az ilyesmi percek kérdése. Most már az önkormányzatnak se kell kiküldenie senkit, hogy ellenőrizze, csakugyan Mercédesz látható-e a felvételen. Az egész ország látta.
  Amiatt pedig ne tessenek aggódni, hogy az önkormányzatnak nem fog megfelelni a floppyn kapott fotográfia. Először is ha nem vették a fáradságot sajátlag lefényképezni, akkor most már ne ugráljanak. Másodszor pedig e sorok írójának is úgy van személyi igazolványa, hogy egy egészen más célra készült fényképet beszkenneltetett, floppyra tette és elküldte az önkormányzatnak egy reklámszatyorban.
  Ezennel felelősségileg tanúsíttatik.
  

Láng Attila D.

»»»»»»

 

Működésben a szlovák nyelvtörvény

Turista (a hegyről hozzák véresen, alig átsütve) Jaj, jaj!
  Orvos (szlovákul) Jó napot, mi a panasza?
  Turista (magyarul) Jaj, jaj!
  Orvos (szlovákul) Egy kicsit részletesebben, ha lehetne.
  Turista (szlovákul) Nem ért. Mászik hegy. Leesik. Jaj, jaj!
  Orvos Értem. Ön ugyebár turista. Van Szlovákiában érvényes betegbiztosítása?
  Turista Nem ért. Nincs tolmács?
  Orvos Nincs, a nyelvtörvény életbe lépésekor az összes tolmács elvesztette munkáját és kivándorolt. Én egyébként kitűnően beszélek magyarul.
  Turista (magyarul) Akkor beszéljen magyarul! Jaj, jaj!
  Orvos (szlovákul) Nem lehet. A városban csak 19,5 százalék magyar él.
  Turista Kit érdekel?! Nem velük beszél, hanem velem!
  Orvos Ez a törvény. Ha magyarul beszélnénk, az ötezer euróba kerülne.
  Turista (kifizeti az ötezer eurót)
  Orvos (magyarul) Rendben, akkor ez meg is volna. Tehát mi a panasza?
  Turista (elmondja magyarul)
  Orvos (magyarul) Értem. Vetkőzzön le derékig.
  Turista (megteszi)
  Orvos (szlovákul) Sóhajtson.
  Turista Nem értem, mondja magyarul.
  Orvos Az előbb már beszéltünk magyarul.
  Turista (fizet ötezer eurót)
  Orvos (magyarul) Köszönöm. Sóhajtson.
  Turista (nagyon nagyokat sóhajt)
  Orvos (szlovákul) Igen, hát itt van egy kis zörej. Köhögjön.
  Turista (kiköhög ötezer eurót)
  Orvos (elismétli magyarul)

(Félórával később. Turista el, Hivatalnok be.)

Hivatalnok Jó estét, doktor úr, milyen napja volt?
  Orvos Köszönöm, átlagos. Volt néhány kisebbségi beteg. Két német, három magyar és egy ruszin. Tessék a pénz.
  Hivatalnok (megszámol hatszázezer eurót) Látom, sokat beszéltek.
  Orvos Muszáj volt, pontosan tudnom kell, hogy milyen a beteg állapota, és orvosi tanácsokat is kellett adnom.
  Hivatalnok Nagyszerű. Hogy halad az új nyelvtanfolyammal?
  Orvos (svédül) Már egész jól beszélek.
  Hivatalnok Remek. Tessék a nyugta. Holnap jövök.
  Orvos Szólhatna a központban, hogy elfogyott a nyelvlapoc.
  Hivatalnok Szólhatok, de nem hiszem, hogy lenne rá keret. Viszlát! (El.)

»»»»»»

 

<< újabb cikkek | korábbi cikkek >>