Bloglottó
Ez az oldal a blog sorsolásos változata. Öt véletlenszerűen kiválasztott cikkünk jelenik meg minden alkalommal. Ha az oldal alján levő lapozót használja az olvasó, mindig újabb öt cikket sorsolunk ki.
Nem lopnak autót, csak fenyegetnek vele
Azt olvasom, hogy megígérték hatszáz családnak, hogy csak akkor viszik el az autójukat, ha „honvédelmi típusú különleges jogrend” lesz.
No, utánanéztem. „Honvédelmi típusú különleges jogrend” az nem kizárólag azt jelenti, hogy háború, hanem súlyos katasztrófahelyzet, járvány, elemi csapás, efféle. Eddig világos. De az, amit még olvasok – a hírt több lap is közölte –, az olyan sötét, mint egy katonatiszt feje.
Ilyen nincs, elvtársak, hogy kiválasztunk hatszáz kocsit, „nyilvántartásba” vesszük őket, és megparancsoljuk a tulajdonosoknak, hogy ha a kocsi elromlik vagy eladjuk, akkor azt kötelezően jelentsék be. Először is arról nincs hír, hogy Zoltán és/vagy Tímea katona lenne, tehát a honvédségi szolgálati fegyelem kötelékébe nem tartozónak minősülvén, irányukban szolgálati kötelmet keletkeztető parancs foganatosítása nem eszközölhető. Értem, elvtársak? Magyarán civillel szemben katonának kuss, ha parancsolgatni akar. Kérni, azt szabad. A kérelem nem teljesítése esetén elnézés kérésének, majd hátra arc és visszakozz végrehajtását követően a helyszín elhagyásának van helye. Civil nyelven: kívül tágasabb!
Másodszor pedig, ami fontosabb – mert ez eddig csak jogi okfejtés, most jön a józan ész –, ha beüt egy „honvédelmi típusú különleges jogrend”, civil nyelven baj, akkor a katasztrófa és az avégett intézkedő parancsnok az 1-essel jelölt pontban fog tartózkodni, a „besorozott” hatszáz kocsi a 2-től 601-ig beszámozott pontokban, a nyilvántartás pedig a hatszázkettes pontban! Ezek a pontok egymástól szükségképpen igen távol lesznek, és az a parancsnok, aki az 1-essel jelölt katasztrófahelyszínen tartózkodva lekéri weben a nyilvántartást, majd tíz kilométert gyalogol a legközelebbi nyilvántartásba vett járműig, az egyrészt mázlista (lehetett volna a legközelebbi nyilvántartott jármű kétszáz kilométerre is), másrészt hülye. Az 1-es pont közvetlen közelében hatvanöt jármű tartózkodik, amik megfelelnek a katasztrófa legküzdésére, csak nincsenek benne a nyilvántartásban, tehát nincsen hozzájuk jogrend.
A speciális katasztrófahelyzetnek az a speciális következménye, hogy nem érdekli őtet a jogrend. Ha mondjuk jön egy árvíz és elsöpör harminc autót, azokról már legfeljebb utólag készülhet nyilvántartás, a biztosító kárbecslői fogják megcsinálni. Ha a következő harminc autó azáltal vész oda, hogy sebtiben azokból tudnak barikádot építeni, hogy az ár be ne törjön egy mellékutcába, ahonnan aztán lejt az út és egy egész városnegyed víz alá kerülhet, akkor azt a harminc autót össze fogják szedni a legközelebbi környékről és odaviszik barikádnak, akár szerepelnek bármiféle nyilvántartásban, akár nem. Majd a kárbecslés után azok is bekerülnek egy nyilvántartásba.
Hasonló a helyzet, ha a honvédelmi típusú különleges jogrendet nem a természet vak erői generálják. Ha terroristák lövöldöznek és szükség van egy kisbuszra golyófogónak, akkor nem fog két kiskatona elmenni Tímeáék lakására, szépen becsöngetni és megkérdezni az ajtót nyitó gyereket, hogy apu-anyu itthon van-e, mert jöttünk a kocsiért. Nem, apu-anyu éppen azzal a kocsival ment el, és mire utolérik őket, elrekvirálják a kocsit és elviszik a tetthelyre, addigra a terroristák régesrég ízzé-porrá martalékoltak mindenkit. Ezt még egy katona is beláthatja, ezért golyófogónak a legközelebb található autót fogják elrekvirálni, nyilvántartás nélkül.
És hogy a címre visszatérjek: ha akaratom ellenére elviszik az autómat, az lopás. Ha tudok róla, akkor rablás. Fegyveres rablás, hiszen katonáknál mindig van fegyver. Bűnszövetkezetben, viszont a büntetlen előélet enyhítő körülmény. Ezt mondja a nem honvédelmi típusú, normális jogrend.
A honvédségnek nincsen joga a jogot felfüggeszteni és alternatív jogot életbe léptetni avégett, hogy azt csináljon, amit akar. Tudom, hogy ezt hiszi magáról, és bele is veszik a törvénybe, hogy legyen neki joga, de ettől még nincsen joga. Jogról érvényesen lemondani ugyanis nem lehet, és ezzel a törvénnyel a társadalom az összes meglevő jogáról potenciálisan lemondott. Ha én mint társadalom felhatalmazhatom a kormányt, hogy megszüntesse azt a jogrendet, ami őt kormánnyá tette, akkor az a jogrend nem létezik. Ideiglenesen fennállogat ugyan, amíg a kormány nem él a felhatalmazással, de az a jogbiztonság, ami csak addig érvényes, amíg a kormány alá nem ír egy rendeletet, nem jogbiztonság. Az ilyen jogrend nem jogrend. A kormány persze bizonyára csak akkor fog ilyen rendeletet kiadni, ha iszonyú fontos oka lesz rá, de az az ok, ami a kormánynak iszonyú fontos, a társadalomnak nem okvetlenül ugyanolyan iszonyú fontos.
És ennek nincsen köze a jelenlegi magyar kormányhoz, mert a világ összes demokratikus országában érvényben vannak olyan törvények, amik lehetővé teszik a mindenkori kormányoknak, hogy ha szükséges, akkor felfüggesszék a jogot, a demokráciát, az államot, amivel önmaguk létezését szüntetnék meg, tehát fából vaskarika. (Nem demokratikus országokban ilyen törvényre persze nincs is szükség.)
A világon minden katasztrófahelyzetre érvényes, hogy ha fellép, akkor cselekedni kell, éspedig gyorsan. Vagyis nem demokratikusan, mert a demokratikus megvitatás időbe telik. Ez azonban nem jelenti, hogy akkor az állam demokratikus jogrendjét is fel kell függeszteni. Honnan kezdve?
Ráponyacsörmöst elönti az árvíz, iszonyú gyorsan rohanni kell és intézkedni, nem érnek rá megvárni, amíg összeül a képviselő-testület és döntést hoz. Majd jönnek rátermett, döntésképes emberek (akár a katonaságtól is), azok meghozzák az egyszemélyi döntéseket, parancsokat osztogatnak, a sokaság pedig végrehajtja. Így kell csinálni. De ettől ugyebár az ország többi részében még nincsen katasztrófahelyzet, a többiek csak a híradóból értesülnek a csörmösi árvízről.
Serpengős megyében kitör a földrengés, egymillió ember marad fedél nélkül. Oké, de kilencmilliónak az életét ez még mindig nem érinti, azt az egymilliót is sokkal egyszerűbb, gyorsabb és praktikusabb sátortáborba, szállodába, laktanyába költöztetni, mint családoknál rekvirálni nekik szobákat.
Rátörnek az országra a pomogácsok, feltartóztathatatlanul nyomulnak előre, ölnek, rombolnak, pusztítanak. Azonnal fel kell lépni ellenük, mese nincs, a hadseregnek teljes mozgósítást kell elrendelni, harci gépeket a levegőbe, harckocsikat az utakra, harci tengeralattjárókat a tenger alá, harcimarcikat a marcipánboltba! Komolyan azt tetszik hinni, hogy ebben a súlyos helyzetben ráérünk megvárni, amíg megírják a honvédelmi típusú különleges jogrend bevezetéséről és a honüzemeltetési típusú köznapi jogrend kivezetéséről szóló 1/12939. kormányrendeletet?
Gáncsok
Gáncsai annak, hogy egy adott helyre elmenjünk nyaralni
a) Ha akadálymentestelen.
b) Ha nem lehet róla kideríteni, hogy akadálymentes-e.
c) Ha nulla érdekességű településen fekszik, mint Bargyókafücörgény vagy Tülüpöskargonya.
d) Ha a Balaton partján van, de nincsen saját vízpartja.
e) Ha a szállásadót kitöri a frász a gondolattól, hogy léteznek kutyák.
f) Ha a szállásadót kitöri a frász a gondolattól, hogy léteznek nyomik.
g) Ha nem veszik föl a telefont a nyári szezon előtt, amikorra úgyis elkel minden szobájuk.
h) Ha egy seggfej veszi föl a telefont.
i) Ha megfizethetetlen (elméleti szempont, mert az eddigiek úgyis nullára csökkentették a szóba jöhető helyek számát).
Elsőség
Egyre-másra azt észleljük, hogy mi vagyunk az elsők. Mindig, mindenben, mindenhol.
Én már gyerekkoromban tapasztaltam ezt, amikor én voltam az első beteg a kórház fennállása alatt, akinek nem ízlett a koszt, és ez sorban lejátszódott Budapest összes kórházában.
Később Krisz volt az első tolókocsis, akinek nem felelt meg a fúvott első kerék.
Én vagyok az első vékony hangú férfi Magyarország történetében.
Mi voltunk az első tolókocsisok, akiket zavart, hogy a Szeged Nagyáruház, a Lidl és a Penny nem akadálymentes. Mi voltunk az elsők, akik elkérték a mozgássérült-egyesület alapszabályát, mielőtt aláírták a formanyomtatványt, amin ott áll, hogy elolvastam és egyetértek vele.
Mi voltunk az elsők, akiknél meghibásodott a cég nagyszerű gyártmánya, amiből több tucatot (több százat, több ezret) adtak már el és az összes többi remekül működik. Pontos számot nem tudok mondani, hogy ez hány cég hány gyártmányával következett be, az idén a második esetnél tartunk. Pár éve mi voltunk az elsők, akik visszavittük a boltba azt a nagyszerű DVD-írót, ami mindenki másnál pöpecül ment.
És mindig mindenütt ugyanaz. „Még soha senki nem panaszkodott.” „Ezt a problémát még senki nem jelezte.” „Az összes többi példány hibátlanul működik.”
Túl egyszerű lenne az a magyarázat, hogy mindenki más gyáva ahhoz, hogy szót emeljen, inkább nyel egyet és tűr. Nem lehet ez az oka. Egészen biztos, hogy különlegességek vagyunk, Rendkívüli Valakik, a felsőbb hatalmak kiválasztottjai, akik arra hivatottak, hogy utat törjenek a homály dzsungelében.
Azt hiszem, ezentúl ötszáz forintot fogok kérni egy kézfogásért.
Ezt néztük karácsonykor 2.
Evelyn
„A film megtörtént eset alapján készült”, áll az elején, és tényleg. A Wikipédiában is megtalálható Desmond Doyle, a történet főhőse, akitől 1953-ban elvették és állami gondozásba adták a gyerekeit; az állami gondozás az ötvenes évek Írországában vakbuzgó apácákat és kolostori terrort jelentett. Két évig kellett harcolnia hat gyermekéért, s az ítélet végül megváltoztatta az ír családjogi törvényt.
A filmben elfelezték a gyerekeket, csak három maradt, s abból is az egyikre összpontosít a történet, Evelynre, aki a bíróságon is vallomást tesz, míg öccsei nem. Egyebekben is jelentősen átírták az eseményeket, de Evelyn könyve magyarul aligha jelent meg, a hazai közönség tehát semmit se tud a történtekről.
A főszereplő a James Bondra most egyáltalán nem hasonlító Pierce Brosnan. Igazi vérző szívű családapa, aki szenvedélyesen akarja vissza a gyerekeit, de belátja, hogy a törvény játékszabályai szerint kell harcolnia, különben nem jut semmire. A filmben módja van ír dalokat énekelni, amit autentikusan tehet, hiszen ő maga is született ír, Mí megyébe valósi, méghozzá éppen abban az évben született, amikor a történet kezdetét veszi.
Ilyen híres színész mellett nagy dolog, hogy legalább egyharmad arányban főszereplő lehetett a címszereplő is, a tízéves Sophie Vavasseur, akinek franciás neve ír kislányt takar, Baile Átha Cliathben született és ez az első filmje. Azóta eltelt nyolc év, nagylány lett és eljátszott még egypár szerepet. Evelynként ragyogó alakítást nyújt, komoly és megfontolt, és nagyon odafigyel mindenre.
Kettejük mellett igazából senki más nem kap nagy szerepet. Doyle új szerelme a Vészhelyzet Hathaway főnővéreként hírnevet szerzett Julianna Margulies, egyik ügyvédje Aidan Quinn a Harmadik műszakból. De a történet az apa és a kislány vállán nyugszik.
Az akkori ír törvény nem engedte az apának, hogy gondját viselje a saját gyerekeinek, ha a felesége életben van, de nem ad beleegyező nyilatkozatot. Desmond Doyle fellépésének köszönhető, hogy ez megváltozott.
Egy kis romantika
Az ünnepi filmtermés legjobb darabja, igazi nagy klasszikus filmcsemege, amiért az ember megbocsátja az RTL Klubnak, hogy szilveszterre csak szemetet tudnak adni. Azt persze már nem lehet megbocsátani, hogy lemetélték a feliratokat a film végéről, így a film első felét megfeszített füleléssel töltöttem. Páger Antalhoz nem kell tudomány, egyetlen szóból azonosítható, de Diane Lane hangja… Füleltem és kutattam az emlékezetemben, nevek vonultak ide-oda a két fülem között, Váraljai Alexandra egy ideig tartotta magát, de nem, nem. Somlai Edina persze szóba se jöhetett, őt is egy sziáról felismeri az ember. Azóta tudom, hogy az információ megvan a neten, jól eldugva, de csak ez. Hogy a fiúnak ki a magyar hangja, mindmáig nem tudom. Pedig ismerem ezt a hangot, hallottam ezerszer, de nem jön a név hozzá.
Azért közben volt érkezésem élvezni a filmet, amit negyedszázada nem láttam, s most mint régen ismert, mégis új darabot nézhettem meg. Egy kis üde színfolt, egy órácska konfliktusok nélkül ebben az agyonkriminalizált világban. Diane Lane tehetségéről akkoriban szuperlatívuszokat írtak és mondtak, többek között Sir Laurence Olivier is, aki az új Grace Kellynek nevezte, márpedig az ő véleményére oda kell figyelni. Azóta tudjuk, hogy Lane be is váltotta a reményeket meg nem is. Szupersztár lett és mégsem az. Soha nem csinált semmit, ami első filmjéhez fogható lett volna, akárcsak Sophie Marceau. Egy sor gyenge és közepes film után tizenkilenc évesen visszavonult a filmezéstől, és nem állt kamera elé soha többé, azaz három évig. Akkor megint elkezdett játszani, közben hozzáment Christopher Lamberthez és szült egy kislányt. Egyre nagyobb költségvetésű filmekben játszott, s végül 2000-ben a Viharzóna szerzett neki nagyobb hírnevet. De a közönségnek ő még mindig a tizennégy éves Lauren a világhírű jelenettel a Sóhajok hídja alatt.
Apropó Lauren, szólnom kell, hogy az összes netes archívum tévedésben van: Laurent nem hívják Kingnek, ő egyike a filmtörténet családnév nélküli alakjainak. Az apját hívják Kingnek, de ő az anyja harmadik férje, akit csak Richardnak szólít, mert „egy Richardtól könnyebb elbúcsúzni, mint egy apától”, tehát kizárt dolog, hogy a nevére vette volna.
A film Lane karrierjének első és legjobb darabja, Sir Laurence Olivier pályájának viszont vége felé esik és egy szerep a sok közül. George Roy Hilltől nagyon jó választás volt, hogy a két elsőfilmes gyerek vállára rakott film terhéből azt, amit lehetett, nemhogy egy tapasztalt színészre bízta, hanem egyenesen a színművészet királyára, ez sokban javított a film végül is langyos fogadtatásán. (Sajátos, hogy míg például A házibuli kasszasiker volt és azonnal kultuszfilm lett belőle, az Egy kis romantika épp csak ellavírozott a mozikban, aztán lett belőle kultuszfilm.) De Olivier-nek ez a szerep csak egy kis ujjgyakorlat. Átenged mindent a két gyereknek, éppen olyan önzetlen, mint figurája, a szentimentális öreg zsebmetsző. Tehette, ő hetvenkét éves volt, üstökösi pálya volt mögötte, lovagi címet viselt, és hátralevő éveiben (még tíz következett) is felkérések tömegére számíthatott – de a gyerekeknek ez lehetett a nagy filmje.
Így is lett. Lane még csak elboldogult a filmvilágban, de a fiú, Thelonious Bernard már csak egy kis szerepet játszott el egy jelentéktelen filmben, aztán abbahagyta a színjátszást. Befejezte tanulmányait és fogorvos lett.
George Roy Hill még három filmet rendezett ezután, köztük a Garp szerint a világot; korábbi műveinek egyik nevezetes darabja a Butch Cassidy és a Sundance Kölyök, amit Daniel is néz a film elején.
Szóval, mint mondtam, valahol a film közepére csak bevillant, kihez tartozik az a csengő lányhang. Balázsy Panni. A nyolcvanas évek elejének nagyszerű szinkronszínésznője, aki szebbnél szebb szerepeket játszott el, aztán egyszer csak elhallgatott. A közönség meg gyárthatta a tragikusnál tragikusabb elméleteket az ígéretes színészpalánta balsorsáról, mert nekünk nem szólt senki, csak egy évtizeddel később derült ki, hogy tizenhét évesen elment Amerikába tanulni. Kilenc év múlva visszajött, mindenféléket csinált, végül műsorvezető lett különféle magazinműsorokban, éppoly sikerrel, mint azelőtt a szinkronstúdiókban.
ANYÁMKI
Ajánlott Nyugdíj-Átvételi Módszer Karantén Idejére
1. Hajnali fél tízkor fölcsöngetnek, felöltözöl, maxt veszel, átbatramáskodsz az ajtó előtt legyilkolt madarat marcangoló marcona macskák seregén, a tollfelhőn és a hófelhőn, kaput nyitsz a vírusdivat szerint öltözött postásnak.
2. A postásnak mutatsz egy lezárható műanyagdobozt, leteszed, arrébb mész.
3. Ő beleszámolja a pénzt, aláír helyetted, lezárja a dobozt, elmegy.
4. Megköszönöd, bejössz. A doboz a pénzzel odakint marad, amíg el nem pusztul benne az esetleges vírus.