Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Bloglottó

Ez az oldal a blog sorsolásos változata. Öt véletlenszerűen kiválasztott cikkünk jelenik meg minden alkalommal. Ha az oldal alján levő lapozót használja az olvasó, mindig újabb öt cikket sorsolunk ki.

Kā ir likteņupes straume dziesmā?

Kā ir likteņupes straume dziesmā?
Vai tu zini?

Es ticu, kā radīt bērnus
un pēc kārtas pazaudēt viņus
– tā ir likteņupes straumes daļa.

Satikties meitenīti
un viņās acīs redzēt pasauli
– tā ir likteņupes straumes daļa.

Dzirdēt mazas meitenītes dziedāt
un sākt mācīties svešvalodu
– tā ir likteņupes straumes daļa.

Iemīlēties ar pilsētu tālumā
un iepazīt to labāk kā savu
– protams, jā.

Rakstīt nelabu dzejoli
tikko zinojošā valodā
– arī tā.

Kāpēc? Jo es nevaru darīt labāko.

»»»»»»

 

Cuki

Iszonyú cuki. Szükségem volt egy számsorra a készülő regényemhez, totál szimpla cucc, ha ekkor elkezdem visszaszámolni az időt, akkor amakkor hány óra lesz, ez egy ötsoros kis BASIC program, hát írjuk meg, de Sweetie-n, egyre kevesebbet használom a PC-t. No, kerestem valamit. Régebben nem voltak használható BASIC-ek Androidra, de most van ez. Egy igazi QBASIC 1992-ből, ami előtt oly sok órát töltöttem a kilencvenes években.
  De igazán akkor lesz cuki, amikor kilépünk a QB-ből, és kiderül, hogy egy komplett kis PC van mögötte, fölszerelve mindenféle édes dologgal, egy Norton-klón van benne, és még 4DOS is. Meg három BASIC, 1.1, 4.5 és QBX 7.1, azt is használtam, de már nem tudom, mit tudott.
  Úgyhogy a számsoromat nem is képernyősen írtam meg, hanem file-ba raktam ki, és mivel arról fogalmam sincs, hogy a file-t hogy lehet elérni Androidból – de mivel egy tizenhárom megás DOS-lemez része (6.22-es fut rajta), nyilván sehogy –, meg mert amúgy is úgy cuki, a Nortonból nézem a beépített szövegszerkesztővel. Állati cuki.

»»»»»»

 

Szilveszter helyett

Ez a Millenáris parki izé engem arra a szilveszterre emlékeztet, amikor beléptünk az unióba és éjfélkor kongatással gyászoltuk szép hazánkat. Az is dögunalom volt, ez is az. Most éppen a gödöllői kastélyt csodálhattuk meg, avégett, hogy majd májusban ott lesz valami rendezvény az EU-elnökség miatt, de mire ezt leírtam, már Sissi császárnéről beszél Gundel Takács Gábor. Minek? Kit érdekel Sissi 2011-re virradóra? Úgy értem, tagadhatatlanul érdekes alakja a történelemnek, de mi köze ehhez az órához?
  A műsorvezetők elmesélik, hogy mi volt eddig a színpadon, amitől nem halljuk, hogy mi van most. Aztán elhallgatnak, és meghallgathatjuk a tapsot annak az együttesnek, aminek műsorából az első percet meghallgathattuk, aztán jött a gödöllői kastély, aztán dumáltak. Akkor minek mennek ki a Millenáris parkba? Amit el akarnak mondani az EU-elnökségről, azt egy műtőfehér stúdióban is elmondhatják. Gundel közli, hogy, hogy Presidance mekkora sikert arat, és ezzel elhallgat – gondolom, akkor fél perc múlva vége is a műsoruknak.
  Egy pillanatig se terveztem, hogy nekem ma este ünnepem lesz, de ez az én privát problémám, egyáltalán nem feltételezem, hogy lesz még jó szilveszterem valaha. De az országnak lehetne. (Nyertem, a táncműsort lekeverték valami archív marhaságra, amin ugyanúgy ott virít az élő felirat, mert az régebben volt, tehát fontos, a táncműsor meg most van, az ráér. Mondjuk nem kár érte.) Ha én a tévé előtt töltöttem a szilvesztereket világéletemben, más is ülhet most ott, és… hát mit mondjak. Valaha mulattunk szilveszterkor, most elnökölünk.
  Tessék mondani, érdekel valakit ez az elnökséges hülyeség? Mármint azon a tizenhét politikuson kívül, akiknek ez publicity meg profit meg fogsor-villogtatási alkalom. Mert ha érdekel valakit, akkor már csak az a kérdésem, hogy Gundel Takácsot miért nem tanították meg a műsorvezető-képzőben arra, hogy amikor a fellépők fellépnek, akkor nem az életrajzukról pofázunk, hanem hagyjuk a fellépőket fellépni, a nézőt meg nézni. Mert akkor ha a fellépők fontosak, akkor fontosak, ha nem fontosak, akkor fontos az alkalom, amiért fellépnek.
  Ha mást sem érdekel, akkor meg csak az a kérdésem, hogy a valamilyen trió siratóéneke mit keres szilveszterkor a tévéképernyőn, mert hogy ebből mulatás nem van, az hétszentség. Több száz éves fájdalomgondolat, mondja a hegedűs hölgy, közben kiírták a nevét, Szirtes Edina. Szóval a szilveszter is gyászünnep, akárcsak a karácsony („megszületett a kisjézus, örvendjünk, brühühü”) meg a forradalmak ünnepei („leölték fiainkat, brühühü”) meg a többi. Még a legkevésbé gyászünnep, úgy tűnik, a húsvét, amikor tényleg megöltek valakit.
  A trió játékát leginkább a szép magyar dögrebőgő szóval tudom illetni, úgyhogy igazából egyáltalán nem baj, hogy Gundel Takácsék érdektelen dolgokról beszélnek.
  Szóval, véreim, zokogjatok, ünnep van. Én csak azért is ünnepelek, és csak azért is teszek ide egy képet, ami nekem ünnepibb, mint az egész zokogós szilveszteretek. Aki a legügyesebben húzza meg a malac farkát, akkor jövőre elmesélem, honnan van ez a lassan nyolcéves kép. Addig is BÚÉK, ahol a B betű nem bőgőset jelent, mint a tévében.
  

2752-1.jpg

  Ui. Majdnem minden meg van bocsátva. Néhány taktust hallok a kedvenc verbunkosomból, amit száz éve nem hallottam.

»»»»»»

 

Apróságok

Ma már zajlik az ügyintézés, elmentünk a hivatalokba. Mert persze hogy megvan az az ember, aki mindent tud, mindent elintéz, pont temetkezési ügyekben ne lenne meg, Krisznek húsz éve nagyszerű jó barátja, és éppen ezzel foglalkozik – csakhogy a hozzátartozók két tanúval ellátott meghatalmazása nem ér semmit, a hivatalnak szüksége van a Szent Pofavizit szertartására is. Hát mentünk, mutattunk pofát, lettek pecsétek meg aláírások. Úgy nagyjából Krisz-módra sikerült elintézni mindent, gondoltunk mindenre, eszünkbe jutott minden, kivéve, amikor nem jutott. Olyankor becsúsztak Attila-gikszerek. Például az utolsó helyszín előtt kiszálltam, oda elég voltam én is, Klárika meg minek várjon az utcán, nyugodtan hazamehet. És szépen besétáltam, a kezemben tartva az emelő távnyomiját. Később elraktam, hisz az ma már úgyse kell. Aha! Csak Klárikának így nem volt távnyomija az emelőhöz. A kicsim egyből rám szólt volna, hogy adjam oda, de néha ő is elbambul.
  Azért ahogy hazasétáltam, eszembe jutott, amikor jöttünk haza sokszor, és én arra gondoltam, hogy egyszer talán egyedül jövök majd haza. Hiszen ettől kellett rettegni állandóan. Mondjuk nem bántam volna, ha ez egy kicsit később jön el, elfogadtam volna még néhány évet. Meg az is eszembe jutott, hogy körülbelül ez az időjárás a határeset, amikor ha nagyon muszáj, akkor még kimozdult, de a lehető legkisebbre zsugorodott össze, és persze rengeteg réteget vett magára. Az utolsó időkben már egyáltalán nem jártunk ki ilyen időjárás mellett, mert annyi réteg ruha alatt meg se tudott moccanni, be volt szorítva a kocsiba.
  Másnap. Elkezdtem megírni a gyászbeszédet, ez hangulatilag nem a legjobb szó, de nincs más. Megírtam az újsághirdetés első változatát. És eldöntöttük az időpontot. 27-én, jövő szombaton, de esőnap is kell, az két héttel később, tizedikén. Egy héttel később nem lehet, akkor húsvét van. Muszáj esőnapot is betervezni, a vödör tizenhárom fokot és esőt mond, ebbe az időbe nem vihetem ki szegény kicsimet. A hirdetésbe beleírtam, hogy tiszteletüket kifejezhetik egy szál virággal vagy egy játék békával. Hiszen kicsi kora óta rajongott a békákért, miért pont most hagyná abba a békagyűjtést – csak azért, mert meghalt? Ennél neki sokkal nyomósabb indokra lenne szüksége.
  

»»»»»»

 

Képregény

Ha az olvasó esetleg azért kattint hírportálok cikkekre, hogy elolvassa azokat, akkor…

141120-1.jpg
  ↓
  
  ↓
  

És hasonlóképpen a jobbról beugráló idegesítések ellen:
  delmagyar.hu##div#ezmilyen_flyer
  hvg.hu##div.scarabflyer

Ezeket minden oldal mindegyik ilyen szemetére külön ki kell keresni, de csak fél perc a Chrome Inspect elementjével és megszabadulunk tőlük. Sajnos akik kitalálják őket, azoktól nehezebb.

»»»»»»

 

korábbi cikkek >>