Bloglottó
Ez az oldal a blog sorsolásos változata. Öt véletlenszerűen kiválasztott cikkünk jelenik meg minden alkalommal. Ha az oldal alján levő lapozót használja az olvasó, mindig újabb öt cikket sorsolunk ki.
Így írnak az örmények. Egy fura írással, ami első ránézésre mintha csupa egyforma betűből állna. Második ránézésre már három-négyféle is megkülönböztethető. Pedig 38-an vannak, és ugyanúgy van kis- és nagybetű, mint a latin ábécében.
Az örmény írás középkorúnak számít a világ írásrendszerei között: a minap múlt ezerhatszáz éves, Meszrop Mastoc örmény szerzetes és Szahak Parthev (más néven Örményországi Izsák) 405-ben vagy 406-ban készítette el, és rögtön neki is fogtak a Biblia örmény nyelvre fordításának. Az írás mintájául a görög ábécé szolgált, de a hasonlóság minimális, csak egy-két betű formája és néhány helyen a betűk sorrendje emlékeztet a görögre.
Gyakorlatlan szem a betűk többségét annyira hasonlónak látja, hogy mindenképpen célszerű csoportokra osztani a betűket, hasonlóság szerint. A latin ábécéből fogok kiindulni, és aszerint tárgyalom az örmény betűket, hogy melyik latin betűre hasonlítanak. Mégpedig a kisbetűket véve alapul.
1. csoport: u-szerű betűk
A latin u-val kicsiben is, nagyban is teljesen megegyezik az betű. A kis kockában narancssárgával az örmény nagy- és kisbetű látható, sárgával az IPA szerinti átírás, világoskékkel pedig a latin betűs nyelvekben szokásos átírás (az egyik a sok közül). Lilával a betű neve áll, mert (akárcsak a héberben és a görögben) az örmény betűknek neve van. A zöld szám a betű számértékét jelenti, mert (szintén akárcsak a héberben és a görögben) a számokat sokáig betűkkel írták. Ma már inkább az európai számjegyeket használják.
Kisbetűsen dupla u vagy hanyatt esett m betűre hasonlít az örmény A nagybetű olyan U, aminek alul farkincája van. Nem felül, alul, erre figyelni kell!
Így már le is tudunk írni egy örmény szót:
ez.
A következő betűnél rögtön látszik, miért fontos, hogy az farkincája lent legyen: mert ha fent van, az egy
betű. A kisbetűs forma olyan u, aminek jobb száráról egy farkinca nyúlik fel. (Jobbra, de nincs olyan betű, aminek jobb száráról más irányba nyúlna farkinca.)
Ezzel még nem tudok újabb szót, menjünk tovább.
Az örmény éppen olyan, mint az
csak a farkinca most a bal száron van (és ugyanúgy jobbra néz). A nagybetűs változat viszont jobban különbözik.
Így már két szót is tudok:
tányér,
megingathatatlan. Tényleg eléggé összefolyik a szem előtt, de ha az örményeknek jó, nekünk is jó lesz.
Ez nagyon hasonlít az előzőre, de a két szárat összekötjük. Ez az első olyan betű, aminek többféle kiejtése van, így itt mondom el, hogy az első a klasszikus örmény, más néven irodalmi örmény vagy grabar, amit a 18. századig használtak; a második a keleti nyelvjárás; a harmadik pedig a nyugati.
Szavak:
nyer, növekszik,
légy.
A betű nagyon hasonlít az
-ra, de jobb szára lefelé nyúlik.
Szavak:
nagyapa,
felhő.
Az utolsó u-szerű betű egyúttal n-szerű is, teljesen olyan, mintha a magyar un szót írtuk volna le kicsit összevonva. Nagybetűs párja viszont a latin S ikertestvére.
Szavak:
fog (testrész),
fogatlan,
sivatag.
Én általában igyekszem mindegyik regényben valami újat, másfélét kitalálni, mint korábban. A Lauma egyik újszerű vonása, hogy igen erősen hozzákötöttem valós személyekhez, helyszínekhez, eseményekhez – és dalokhoz. Most közreadom a soundtracket, vagyis azoknak a daloknak a listáját, amik a regény lapjain „elhangzanak”. Csillaggal jelöltem azokat, amikről csak említés van.
Lauris Reiniks–Mārtiņš Freimanis: Sirds sadeg neparasti
A regényben Freimanis előadásában, de ilyen felvétel nem maradt ránk, ezért mellékelem annak a dalnak a felvételét, amiről ezt a kis villanást mintáztam. Pie Dieviņa gari galdi, népdal.
Lauris Reiniks: Rīts pieneņpūkās*
Miks Dukurs: Tuvāk, vēl tuvāk
Imants Kalniņš–Viktors Kalniņš: Smilšu rausis*
Lauris Reiniks: Kokosrieksts
Lauris Reiniks–Guntars Račs: Nebeidzamais stāsts
Cseh Tamás–Bereményi Géza: Ten years after
Ui. Egy nappal e cikk publikálása után el is készültem a regénnyel. Hamarosan olvasható lesz.
Kitoltam a szömivel. Eluntam, hogy minden könyvet laponként végig kell nézni, hogy van-e csarp, hát írtam egy programot, aki ezt megteszi helyettem. Mivelhogy a csarpok jellegzetessége, hogy nem kisebb képet kapok ugyanakkora nagy fehér semmin, hanem a fehér semmi is kisebb, vagyis olyan jpeget kapok, akinek az y mérete kisebb. No, a programka éppen ezt vizsgálja, kiválogatja az átlagon aluli y felbontású képeket, listába szödi őket és a sorszámaikat elküldi Sweetie-nek emailben. Ezt kinyitom, kirángatom a helyükről a csarpolt lapokat, és mehetnek vissza Jo Pittsbe.
Ha kínai körutunkat logikusan a fővárosban kezdtük, akkor éppily logikus, hogy
Héběi tartományban folytassuk. Ez öleli körül a fővárost, éppen úgy, mint Pest megye Budapestet, épp csak nálunk egy város van középen kihasítva, náluk meg kettő. De ez se olyan különleges. Csongrád megyéből két megyei jogú város, Szeged és Hódmezővásárhely területe van kihasítva, amik majdnem összeérnek – hát a kínai „Pest megyében” meg ténylegesen össze is érnek, és köztük marad egy kis foltnyi a tartományból:
, ejtsd Hopej tartomány neve 1928-ig
Zhílì, Egyenes Kormányzás volt, mert közvetlenül
-ből kormányozták.
Ma
a neve, mert a folyótól északra van. A folyó itt a
Huáng Hé, a Sárga-folyó, Kína második leghosszabb folyama. Valamikor csak Folyónak (
) hívták, később a színéről kapta nevét.
Tulajdonképpen Okker-folyó, a belemosott lösz adja a színét. Tehát sem a kínaiak bőrszínéhez (említettem már, hogy ők nem látják sárgának magukat – mint ahogy nem is azok), sem a kínai császárok jelképszínéhez semmi köze. Magának a folyónak a színe sárgás, ahogy a képen is látható. A folyóról kapta a nevét a
Huáng Hǎi, a Sárga-tenger is, mert a Koreai-félsziget és a kínai partok között fekvő tengerrész színét a
lösztartalma határozza meg.
A Sárga-tengerrel a tartomány is érintkezik, a
Bóhǎi Wānnál, a Bó-tenger Öblénél, magyarul a Pohaj-öbölnél. A
írásjegy kizárólag ezt az öblöt jelöli.
De van a tartománynak több neve is. Közkeletű rövidítése (a rendszámtáblákon is)
Jì, a déli részén a
Hàn-korban fennállott azonos nevű tartomány után.
De hívják
Yānzhàónak is, két ókori állam után, amik itt voltak valaha:
, azaz Fecske és
, azaz Zhào (családnév, lásd Csao Ce-jang).
Ennyit a nevéről. Földrajzi adatok: területe 187 ezer km2, vagyis kicsit nagyobb, mint Szíria (ha önálló ország lenne, a 88. helyre kerülne a világ országainak és külbirtokainak 233 darabos listájában). Terület szempontjából tizenkettedik helyen áll a tartományok és egyéb területek között, vagyis középméretű (33 darabos a lista). Lakosainak száma hatvannyolcmillió, ezzel már a hatodik helyen szerepel, a világ országai között pedig a tizenkilencedik lenne Irán után. Szóval jelentős vidék. Tizenegy prefektúrára oszlik, amelyek tovább 172 megyére, azok még tovább 2207 városi szintű közigazgatási egységre, amikből többféle van.
Fővárosa
Shíjiāzhuāng, azaz Kőcsaládfalva vagy Kőházváros. Fiatal ipari központ, a nemrég kitört tejporbotrány egyik kiindulópontja, amelyben lemondott a polgármester és marhatartó gazdák szegényedtek el. Közlekedési csomópont, több országos jelentőségű vasútvonal találkozóhelye. És Nagykanizsa testvérvárosa. Látnivalók a városon belül nemigen vannak, de a közelben azért akadnak.
Például a
Lóngxīng Sì, a Virágzó Lelkesedés Temploma
Zhèngdìngben, Helyes Biztonságban, a kínai buddhizmus egyik ezeréves központjában. A kolostor gyakorlatilag érintetlenül vészelte át a történelmet, ami nem mondható el a környék más vallási létesítményeiről.
közvetlenül
mellett van, tizenöt kilométer, a fenti térképvázlaton egyetlen pontot alkotnának.
Mai kirándulásunkat a
Cāngyán Shānon, a Zöld Szikla-hegyen fejezzük be. A tartomány határán van, mintegy ötven kilométerre délnyugatra a fővárostól.
Az első képen a
Qiáo Lóu, a Hídtorony épület látható, aminek egy keskeny torok fölé épült hídja tizenöt méter hosszú és ötvenkét méter magasan áll. Több mint háromszázhatvan lépcsőfokon lehet feljutni. A belépti díj ötven
.
A homoksivatag nagy volt, forró és száraz. A nap vakítva tűzött alá, árnyékot semmi se vetett. A kopár sziken szikkadt töcskenyájak legelésztek. Néhány kókadt teve állt a homokon, a lábuknál néhány kókadt arab ült és hasztalan rázták üres kulacsukat. Az egyik odaszólt valamit a tevének arabul, a teve bólintott, szintén arabul. Aztán egyszerre mind rám néztek, és én megértettem: rám is ez vár, ha tizenötödikéig be nem fizetem a vízdíjat.