Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Bloglottó

Ez az oldal a blog sorsolásos változata. Öt véletlenszerűen kiválasztott cikkünk jelenik meg minden alkalommal. Ha az oldal alján levő lapozót használja az olvasó, mindig újabb öt cikket sorsolunk ki.

Makrózok

A Dokuwiki és pluginjainak eredeti szerzői itt-ott már nem ismernének rá Vicky mostani kódjára. Szépnek nem mondhatók a kiegészítések, amiket írtam hozzá, viszont remélhetőleg működnek. Mostanára kisebb programnyelvvé nőtte ki magát az a Macros plugin, amit egyszerű szövegreprodukálásra szántak. Tettek bele ugyanis két előre definiált makrót, amik az oldalon nincsenek is dokumentálva, és ezen a ponton nekem lehetőséget adtak újakat írni. Nem egyszerű, mert mindenért föl kell túrni a teljes kódot, hogy különféle feladatokra milyen függvényeket írtak és azokat hogyan használják, de mindenesetre már vagy huszonöt parancsot írtam hozzá. Például kezelnek változókat, akár fejezeteket is sorszámoznak, 0., 1., 2., 3., én ide nem számokat írtam ám, hanem egy makróparancsot négyszer, Unicode-karaktereket írnak ki (இ), mindenféle adatokat megadnak Vicky oldalairól (ennek a mostaninak például blog:makrozok az azonosítója és Makrózok a címe), az oldalakat megszámolják, összegezik a méreteiket, szövegrészt számolnak bennük, ez utóbbiak segítségével a blog főoldalán (legalul) ki tudjuk már íratni, hogy a blog jelenleg mekkora, és remélhetőleg tényleg akkora. A jó múltkorában pedig megállapítottam, hogy a Dokuwikihez nincsen olyan plugin, ami azt tudná, ami a Kissy meg a Login oldalainak alján is van, egy olyan lapozóka, aminek én mondom meg, hogy az oldalak milyen sorrendben jöjjenek – ilyen van csak, de hát ez nem jó, az azonosító ábécérendje szerint lapoz, nekem meg úgy kell, ahogy a fejezetek logikusan következnek. Tehát írtam egy PAGING parancsot, akinek meg lehet adni a lapozásban részt vevő oldalak listáját meg némi formázási opciókat, és szépen megcsinálja.
  Korábban a Tag plugint bővítgettem, részben még a Vicky-blog publikálása előtt, mert sok minden nem tetszett a címkekezelésében, azt átírtam. A Címkefa készítéséért felelős parancsokat pedig lényegileg magam csináltam. De ennek előbb-utóbb ki kell találni valami újat, mert túl nagyra fog nőni a fa, amikor e sorokat írom, 2879 címke van 7970 példányban, és még 989 cikk nincs is újra-, illetve fölcímkézve. És ez az 1221. cikkünk, vagyis a nyolcvan százalékuk nincs még meg.
  Meg persze kapott saját pluginokat is, ez ügyben a kínai még nagy adósságom, a táblácskákkal valamit majd csinálnom kell, de eddig még nem tudtam elszánni magamat.
  Egyébként elég népszerűek vagyunk ám, ebben a hónapban ezer látogatónk van, akik huszonnyolcezer találattal pörgették meg a szervert és több mint háromszáz mega adatot töltöttek le. Főleg a blogot olvassák, egyes könyveinket és a Kissyt. Tudom, ezek a számok sehol sincsenek a 2006 eleji adatokhoz képest, de akkor botránykrónika voltunk, aki fogyatékos akadt a neten, az mind eljött megnézni, hogyan omlik össze a pártjuk, mostanra viszont ez elmúlt és a LAttilaD.org az lett, aminek lennie kell, „kedves kis naplóm” és a mi kis könyveink megjelenési helye.

»»»»»»

 

Irodalmi kincs

Gombás vagy sajtos, az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a tojás, ha tűri
A szakács minden döfködéseit,
Vagy ha kifolyik törött héjából,
S kínzójának ujjait megégeti?
Serpenyő által elvégezni mind
A tojás fehérjét, a héj eredendő,
Természetes repedezéseit
Oly cél, minőt óhajthat a tojás.
Megfőni – felvágatni – tálaltatni!
Talán salátában; ez a bökkenő:
Mert hogy mi álmok jőnek a fazékban,
Ha majd leráztuk mind e héjunkat,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a tojást oly hosszan élteti
Ha nem viseli a kanál feltörésit,
Vízbe buggyantást, habbá felverését,
Útált megzápulást, só-megszórást,
A nagykésnek szeleteléseit…

(Omlett nagymonológja, részlet)

»»»»»»

 



Sorszellem

nem úszunk borban
állunk a sorban
állunk és nézünk
miben lesz részünk
mint régi traktor
dörmög a Viktor
mint egy vén medve
vagy fa leszedve
nincs már értelme
ha volt is elve
nincsen gondolat
csak úgy mondogat

mi minden korban
állunk a sorban
várunk oltásra
máskor lakásra
vagy épp Merkurra
minket átkúrva
szónokolt Kádár
a jövő ránk vár
csak a csatlósok
volt abból jó sok
ők kaptak bármit
drága szalámit

mi meg a porban
állunk a sorban
támogatásért
vagy bármi másért
ők meg csak híznak
vezérben bíznak
Horthy vagy Gyurcsány
nem hangzik furcsán
csak legyen vezér
életük ezér
mi meg csak élünk
már nem is félünk

nem úszunk sörben
ebben a körben
nem vagyunk bátrak
nem állnak sátrak
nincs szekértábor
csak Kuncze Gábor
nincs politika
csak a patika
ha van még gyógyszer
nem kell a módszer
már a patikus
is apatikus

»»»»»»

 

A duplamuki

A duplamuki különleges élőlény. Szemre olyan, mint akármelyik normális ember, kivéve hogy öltönyt és nyakörvet visel. De nem mindenki duplamuki ám, akinek öltönye és nyakörve van. A duplamuki látszólag olyan, mint akármelyik másik öltönyös. A különbséget csak egy másik duplamuki vagy a modern telekommunikáció tudja fölfedezni. A duplamuki egyszerre két helyen tud lenni.
  Például Tótkomlósfalussy Aladár hüttyösi polgármester, országgyűlési képviselő meg tudja tartani beszédét a hüttyösi városházán a földesurak hattyászati jogának helyreállításáról, és ugyanabban a percben beszédet tud mondani a parlamentben a hüttyösiek által kezdeményezendő népszavazásról. Mert ő duplamuki.
  Ezért nem érti, miért ne lehetne egyszerre polgármester és országgyűlési képviselő.

»»»»»»

 



Itt valami gebasz van

Én általában nem hiszek el mindent, és okom szokott lenni rá. Véletlenül egymás után került a kezembe néhány felvétel, a Youtube asszociált, és szerintem jól tette.
  A Laulupesa egy igen színvonalas zeneiskola. Erről már volt alkalmam meggyőződni, s az olvasónak, ha figyelemmel kísérte róluk írt cikkeimet. Bemutattam, hogyan énekelnek iskoláskorú sztárjaik. Most nézzük meg, hogyan énekelnek az óvodásaik.

Mondandóm megerősítésére még egy videó, másik ország, azonos év.

Kortnijáról ráadásul azóta tudjuk, hogy mekkora tehetség. De kisgyerekkorában márpedig ő is így énekelt. Ez van. Két-három-négy-öt éves gyerekek úgy énekelnek, hogy azt egyedül a szülők és nagyszülők nézik boldog áhítattal, akik nem a zenei élvezet kedvéért jöttek el a rendezvényre.

Aha, persze.

Na most akkor a kettő közül az egyik nem van. Hamisított fék álhazudás. Vagy a valódi gyerekek nem léteznek, márpedig Liisa Liiva és Kortnija Sauliete utolérhető és megtalálható, vagy a Kim istenségek dicsőítésére csiholt gyerekek a hamisak. Hogy mennyiben hamisak? Igen, olvastam róla, hogy idomítják a gyerekeket csodaszépen szerepelni, csak fegyelmezéssel nem lehet megtanulni se énekelni, se táncolni. Ahogy a vérnyomás gradációja nem engedelmeskedik a hadsereg utasításainak (ezt Asimov Fantasztikus utazásából tudjuk), ugyanúgy a tüdőkapacitás sem. Ezért én azt gondolom, hogy a hangjuk is hazudás, szinkronizálták őket, és nagyjából idáig lehet érteni. Hogy akkor erre a pontosan kicsiszolt tátogásra és táncra hogyan lehet óvodás gyerekeket beidomítani, azt majd Hjong nénitől és Ro bácsitól tudjuk meg, amikor végre megmurdel az ő isteni Kim Dzsong Unjuk, mert mi már nagyon, és a néni meg a bácsi könnyek között meséli majd el a történetet.
  Mi pedig fogjuk a fejünket.

»»»»»»

 

korábbi cikkek >>