Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Bloglottó

Ez az oldal a blog sorsolásos változata. Öt véletlenszerűen kiválasztott cikkünk jelenik meg minden alkalommal. Ha az oldal alján levő lapozót használja az olvasó, mindig újabb öt cikket sorsolunk ki.

Parkolókártya egyenlő csalás

Megint folyik a hangulatkeltés a mozgik ellen, ezúttal a Délmagyar indított kampányt. A cél a mozgik ellehetetlenítése azon az alapon, hogy túl drága kocsijaik vannak.
  A mozgitól bűn, ha túl magas autója van – ezt Hajagos Andreától lassan három éve tudjuk, bár a meghívásunkat azóta se fogadta el. Ha túl alacsony autója van, az is bűn, ezt most a Délmagyar tette világossá. Egyelőre nincs információnk arról, szabad-e sapkát viselni, esetleg nem viselni.
  Természetesen arról szó se lehet, hogy utánanézzünk, ki a kocsi tulajdonosa és ki a mozgi. Ezt a hecckampány szabályai tiltják. Ha utánanéznénk, lehet, hogy megfognánk egypár csalót, de ez csekély nyereség lenne a veszteség mellett: ha elfogynának a csalók, a mozgik elleni uszításnak nem lenne elég táptalaja.
  A Délmagyar olvasója által készített videó részletesen bemutatja a Kígyó utcában csütörtök (sic) parkolt Porsche Carrerát, elölről, hátulról, balról, jobbról, felülről, sajnos alulról nem, remélhetőleg egy másik olvasó majd beküld ilyen videót is. A videón megtekinthetjük a fenntartott parkolót jelző táblát és a szélvédő mögött a parkolókártyát, gondosan kimaszkolva a személyes adatot. Igazán remek. De a videózó olvasónak még gyakorolnia kellene az oknyomozó riporterkedést, mert úgy lett volna az igazi, ha megvárja a tulajdonost és mikrofont dug a szájába.
  – Ön mozgi?
  – Lófaszt! Csaló vagyok! Nem látja?!
  Valami ilyesminek igazán örült volna a publikum, az olvasó pedig ha Pulitzert nem is, Schnauzer-díjat biztosan kapott volna tényfeltáró riportjáért. Csak hát mi van, ha egy olyan ember jön vissza a kocsihoz, akinek semennyi lába sincsen? Összeomlik a szépen felépített koncepció.
  Az egyik hozzászóló, füttyimre szerint a kocsi egy szegedi orvosé, aztán ezt az olvasó vérmérséklete szerint elhiszi vagy sem – a játék kedvéért most higgyük el. Hiába, kisváros, egy feltűnő külsejű kocsit az emberek még kitakart rendszámmal is fölismernek, és most megint csak a játék kedvéért képzeljük el, hogy az orvos számított arra, hogy lefényképezik az autóját a parkolókártyával. Ő ugyan a parkolóőrre számított, nem a Délmagyar olvasójára, de számított. Ezért amikor bevitte a Kígyó utcába nyolcvanéves, mozgássérült nagymamáját (szegény asszony milyen nehezen ült bele abba az alacsony építésű kocsiba, de hát mit volt mit tenni, a sógor Škodája éppen lerobbant), akkor csinált egypár fényképet. Lefotózta a nagymamát, amint járókeretre támaszkodva kijön a házból és beül az autóba, aztán amint kikászálódik az autóból, meg amint becsoszog a patikába. (Dr. Gazdaghfejessy már százszor felajánlotta, hogy elmegy helyette, útba esik, meg hát ő orvos, tud receptet írni, de a mama mindig okoskodik, hogy neki látnia kell az árut, amit kiválaszt.) Mivel mikuláscsomag nem lett, a képeket letörölte volna, csak hát százfelé szaladgál, elfelejtette – de most, hogy látja az autóját a Délmagyarban, előveszi. Bemutatja. És rágalmazásért perel…
  No persze ez csupán egy gondolatkísérlet. Minden további nélkül a szememre lehet vetni, hogy képzelgek. Csakhogy az is képzeleg, aki levideózta az autót, de semmit se tud a körülményekről. Ha ő képzeleghet, nekem is szabad.
  Más is képzeleg. Macusnéni azt írta: „Ez a roki kártya arra megy ki,hogy nem kell neki súlyadót fizetni,meg évente egyszer benzin cimén 7.2oo.-Ft-ot is.” A végéről nyilván a „kap” maradt le, nem fizet, hanem kap. Hát – nem kap. Az évenkénti benzin-hozzájárulás valamikor a múlt évezredben volt, béke poraira, a mozgik többsége már nem is emlékszik rá. A súlyadó már nagyobb tétel, beírva a gugliba egy konkrét autónál huszonháromezer forintot találtam egy évben – de akkor is aprópénz. A parkolás, az a komoly tétel, aki a belvárosban (akármelyik városéban) naphosszakat parkol, szerintem egy hónap alatt kifizet annyit, mint az éves súlyadója.
  Ezért csalnak. De attól, hogy ők csalnak, a mozgik nem teszik ugyanezt, és történetesen a parkolási igazolványt nem is azért találták ki, hogy a mozgiknak ne kelljen parkolási díjat fizetni, hanem hogy az épületek közelében parkolhassanak, és ne kelljen a parkoló túlsó végéről bezarándokolniuk az épületbe.
  Kicsiny világunkban rengetegszer hallunk panaszt az elembertelenedett hivatalokra, az életidegen törvényekre, és fölemlegetjük nosztalgiával a régi időket, amikor még „az emberek maguk intézték a dolgokat”, mennyivel emberségesebb volt minden. Hát biztos úgy van, de én azt látom, hogy az állam hozott egy törvényt a legelesettebbek támogatására (hogy mennyire alkalmas erre a célra, ne feszegessük), az emberek pedig nekiállnak megkeseríteni a legelesettebbek életét. Mert olyanok is vannak, akik csalnak ám!
  Vannak. Ahogy akadnak bizonyára (én nem láttam, úgy mesélték), akik csalnak az áfával. De gondolom, a csaló autósokat videózó tisztelt hozzászólók enyhén meg lennének hökkenve, ha másnap viszontlátnák a házukat a lapok hasábjain azzal, hogy ilyen értékes ingatlan után nagy volt ám az áfa, biztos csaltak vele. Ez persze senkinek nem jut eszébe, minek, a fogyatékosok nem tudják megvédeni magukat, velük szemétkedni a legolcsóbb.
  Még egy történet a végére. Pár éve láttunk egy taxit egy üzletház előtt parkolni, a fenntartott parkolón. A sofőr félig nyitott ajtóval kényelmesen üldögélt és olvasgatott. Csináltam egy sor fotót, és már fogalmaztam az epés cikkecskét a taxivállalatoknál tomboló esélyegyenlőségről – amikor az épületből kijött egy tolókocsis és odament a taxihoz. A sofőr segített neki beszállni, berakta a tolókocsit és elhajtottak.
  A képeket eldobtam.

»»»»»»

 

Politikai ötlet

Szerintem az orbáncsaládvagyonosodási és az aprógyurcsányérdekkörvagyonosodási bizottságot össze lehetne vonni egyetlen bizottságba. Ennek keretében kiszámolnák, hogy melyik klikk mennyit vagyonosodott, a többet vagyonosodó fél pedig köteles lenne a többletet befizetni egy kasszába. Az összeg egyharmadát megkapná a kevesebbet vagyonosodott fél, kárpótlás gyanánt, elvégre nem tehet róla, hogy neki egy kicsit kevesebbet sikerült lopni, a második harmadát tartalékolják a következő kormány számára, hogy az ne induljon hátrányos helyzetből, amikor lopni kezd, a harmadik harmadát pedig megkapom én az ötlet fejében.

»»»»»»

 

Mellvágó

„Vagy ha mégis becsúszik egy, abból botrány lesz, mint az emlékezetes 2004-es Superbowl-koncerten, ahol Janet Jackson melle egy másodperc erejéig látható volt az élő közvetítésben. A jelenet erotikusnak csak nagyon erős túlzással volt nevezhető, mindenesetre óriási balhé lett belőle, a közvetítő CBS tévécsatornát félmillió dollárra büntették, és az amerikai médiafelügyelet bevezetett egy szabályt, ami szerint minden élő közvetítést 5 másodperces csúszással kell sugározni, hogy hasonló esetekben közbe lehessen vágni, mielőtt a nézőkig eljut a kép. (Ezt a szabályt egyébként 2012-ben megszüntették.)”

– És eddig mivel foglalkozott?
  – Mellvágó voltam.
  – Mármint plasztikai sebész?
  – Nem. Egy tévétársaságnál dolgoztam, melleket vágtam ki a képből.
  – Milyen melleket?
  – Női. Férfimellet nem kellett vágni.
  – De hiszen a tévében nem mutatnak női melleket.
  – Mert én ott voltam és kivágtam őket, ha véletlenül megjelentek.
  – Értem. Nehéz munka volt?
  – Eléggé. Ha egy nő megjelent a képernyőn, azonnal figyelni kellett, nehogy véletlenül láthatóvá váljon a melle. Pislogni se volt szabad, mert csak öt másodperces késleltésünk van, és a vágás három-négy másodpercbe is beletelik.
  – Miért szűnt meg az állása?
  – Visszavonták az előírást az öt másodperces késésről, nem lehet mellvágni többé. Mellbevágó élmény volt.
  – És most milyen állást keres?
  – Arra gondoltam, megmaradnék a szakmában. Kitanulnám a szabás-varrást és csadorokat gyártanék.

»»»»»»

 

Szerény javaslat

Jó estét, jó szurkolást kívánok, kedves nézőink! Igen, estét mondtam, bár otthon már reggel van, de itt Los Angelesben még késő éjszaka, hiába, a sportág szerelmesei jól tudják, hogy a váratlanság, a rendkívüli helyzetek úgyszólván mindennaposak, ezért is beszélek ilyen gyorsan, mert perceken belül kezdetét veheti a heroikus küzdelem! Önök e pillanatban még a svéd csapatot látják a Harbor központban, élükön doktor Andersson, többszörös világrekorder, világbajnok, olimpiai bajnok, de már vált is a kép, igen, ezek a magyar fiúk és lányok, vezetőjük Pálfalvi Károly doktor, akit a sportág rajongói már jól ismernek, mellette szemüveggel doktor Tóth-Szabó, vagy ahogy rajongói kedvesen becézik, Kiszabó! Azért szakítottuk meg adásunkat és kapcsoltunk ide Los Angelesbe, a világbajnokság helyszínére, mert értesítést kaptunk, hogy két súlyos baleset történt a városban, részleteket még nem tudunk, de a NOOB tájékoztatója szerint van esély, hogy két sérült is meg fog felelni a verseny kritériumainak, a legnehezebb versenyszámnál tartunk, minden tudásukra… egy pillanat, most kaptam a hírt, hogy a Long Beach-i sérültet valóban a Harbor központba viszik és Andersson doktor betege lesz, de még idő, amíg stabilizálják, a balboai sérülttel viszont már el is indultak a Grey Sloan kórházba, ahol a magyar csapat ugrásra készen várakozik, mindössze néhány háztömbnyire, így feltehetően a magyarok kezdhetnek előbb, bár ennek a verseny folyamán nincs jelentősége, hiszen úgyse figyelhetik az ellenfél munkáját. Kék műtősruhában, mint rendesen, a NOOB felügyelőit látják, akik a verseny tisztaságát ellenőrzik, az a kopaszodó úr balról doktor Weiler, a magdeburgi sürgősségi osztály főorvosa, könyvtárnyi oxiológiai szakirodalom szerzője, öt éve még maga is aktív versenyző volt, de most nem jut idő felsorolni az eredményeit, mert a kórház tetejéről már látszik a mentőautó villogása, kedves nézőink, a riasztástól számított kilencedik percben vagyunk, a Los Angeles-i mentőszolgálat még bejuthat a legjobb tíz közé! Doktor Clay, most kapom a hírt, a mentőkocsi parancsnoka az a Richard Clay, aki Kalifornia leggyorsabb paramedikus teamjének címét védi már három éve, és már itt is vannak, még mozog a kocsi, megálltak, megvan, megvan! Nyolc perc negyvenkilenc egész hatszázhuszonöt ezred másodperc, doktor Clay és csapata gyorsasági kategóriában ezüstérmes! És még szinte el se kezdődött a verseny, kedves nézőink, ebben a pillanatban kaptam a hírt, hogy a svéd csapat betegét helikopterrel fogják szállítani, így könnyen megeshet, hogy egyidejűleg versenyzik majd a két csapat, ritka és látványos versenynek lehetünk szemtanúi! Pálfalvi doktorék ebben a pillanatban kezdik a diagnózist, politraumált sérültnél a világrekord huszonkilenc másodperc, és persze Andersson doktor tartja! Berkes főnővér epinefrint és szukcinilkolint szív fel, lássuk, mikor kapja meg a beteg… igen, ez az, a tizennyolcadik másodpercben a beteg megkapta az epinefrint és a szukcinilkolint, ez sajnos csak harmadik helyre elég, nem baj, lesz még alkalom a pontszerzésre bőven! A svéd csapat betege pillanatokon belül megérkezhet Andersson doktor védőszárnyai alá, kedves nézőink, de egyelőre még Pálfalvi doktort látjuk… hát most éppen nem látjuk, hiába, ez ennek a sportágnak és az élő közvetítésnek a szépsége, annyian tolonganak a beteg és az orvos körül, hogy néha nem is látjuk őket, de szerencsére a mikrofonok… ugye tenziós PTX-et mondott? Stúdió, ti is hallottátok? Igen, kedves nézőink, ez bizony PTX, itt az alkalom javítani a versenytabellán, Pálfalvi doktor csak a negyedik mellkascsövezésben, de nem érünk rá ezt megbeszélni, a diagnózis kimondásától a pneumotorax leeresztéséig ketyeg az óra, már nyitja a mellkasi tálcát, gyerünk, főorvos úr, hárommilliárd tévénéző szurkol önnek, kész, igen, a beteg rendben lélegzik, idő? Jesszusom, nem tudjuk, valami baj van a közvetítéssel, de igen, a kórházban tudják, MEGVAN!!! Doktor Pálfalvi Károly Kőbányáról a mellkascsövezés új világbajnoka! Mekkora volt, Karcsiiiiii!…

*

Tessék ezt mint szerény javaslatot tekinteni a magyar egészségügy anyagi helyzetének javítására.

»»»»»»

 

Prince of Persia

A Brøderbund 1990-es játéka igazi klasszikus, annak idején hónapokon át játszottunk vele. A játék helyszíne a várbörtön sokemeletes kazamatarendszere, ahol ezer életveszélyen át kell eljutni a szépséges hercegnőhöz. A játék alapjában véve nagyon egyszerű: óriásiakat és még óriásibbakat kell ugrani, rengeteget mászni föl-le, kicselezni a padlóból kibukkanó tüskéket és átsurranni lecsukódni készülő ajtók alatt.
  Ez a példány pályaszerkesztőt is tartalmaz.

1097-1.jpg1097-2.jpg1097-3.jpg1097-4.jpg1097-5.jpg1097-6.jpg1097-7.jpg1097-8.jpg1097-9.jpg1097-10.jpg1097-11.jpg1097-12.jpg

0,3 mega.

»»»»»»

 

korábbi cikkek >>