Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Bloglottó

Ez az oldal a blog sorsolásos változata. Öt véletlenszerűen kiválasztott cikkünk jelenik meg minden alkalommal. Ha az oldal alján levő lapozót használja az olvasó, mindig újabb öt cikket sorsolunk ki.

Kiválóság

„Kiváló elme volt, nagy és jeles gondolkodó. Olyan agya volt, amelyhez foghatót még sosem láttam. Megtiszteltetés számomra, hogy én boncolhattam.”
  Valami ilyesféle élmény volt szétszedni az 1977-ben kiadott Nyomdaipari enciklopédia kötését. A közel negyvenéves könyv ma is eredeti pompájában ragyog, csak az átlátszó műanyagborító fénye kopott meg, és van benne egy pecsét az előzéklapon: EX LIBRIS SÁGHI ILDI.
  Kemény munka volt szétszedni, a kötészetben dolgozó régi szakik éppúgy kitettek magukért, mint a formakészítők és mindenki, akinek benne volt a munkája a hétszázötven oldalas, exkluzív kialakítású műben. Meg is kérték az árát, kétszázharminc forintot kóstált!
  Hát ennek estem én most neki sniccerrel és téptem föl gondosan a keménytáblás fűzött kötést. Ezt még megcsinálták, ez békebeli munka. Ha nem vágom szét, nyomdásznemzedékek sorát szolgálta volna még – ha létezne még az az iparág, amelyről szól.

»»»»»»

 



Másik telefonos eset

Csörög, Klárika fölveszi.
  – A másik telefonon már beszéltem a hölggyel – közli egy ismeretlen férfi, köszönés, bemutatkozás nuku.
  – Jó – feleli Klárika, és leteszi.

»»»»»»

 

Líra

Ah, rebetli. Három napig ülék s nézém Setét Lajost, hajam őszbe vegyül már. Ám ma York napsütése rosszkedvünk telét. Megjavították a redőnyt. Most reluxálok.

(írtam negyedikén)

»»»»»»

 

Inkvizíció 2017

Hölgy bejelöl hirdetés kapcsán, csak barátkozásilag, családja van, két gyereke, váltunk pár mondatot. Adott egy jó ötletet, ezt megírom az oldalán egy beszélgetésben, és linkelem két cikkemet, amik már korábban kísérletek voltak erre. Az egyik A majom. Pár nap múlva valaki hozzászólását látva odakattintok, valami hiányérzetem támad. Megkérdezem, nem én-e ottan már válaszoltam-e, aztán be is ugrik, hogy a két cikket linkeltem, de közben válaszol, hogy hát törölte, mert hát izé hát szex van benne hát. És? És hát izé hát a teológikás barátai hát ha izé hát ha meglátják hát.
  Na, itt egy kicsit megdőltem. A beszélgetés még folytatódott, de tudtam, hogy a hölgy nem maradhat meg a facebookos ismeretségi körömben, már elnézést, de én csak egyénekkel, intézmények hű katonáival nem. Arra tessenek más balekot. Engem nem érdekel, hogy őneki milyen a házi tébolya, csak engem hagyjon ki belőle. Mármost ha nekem számon kell tartanom, hogy háromszáz ember közül (de akár egy tucat közül) kinek van az a heppje, hogy nem szabad linket rakni az oldalára, mert ahol így bánnak a cikkeimmel, ott én nem óhajtom kirakni őket (a másikban nem volt szex, ez volt az, de kivágta azt is, nyilván mert két kattintással el lehet jutni róla ahhoz, amelyikben ott van benne piszok büdösül a szex), akkor én ezt inkább mégse szeretném, köszönettel. Inkább törlöm, ha nem rakhatok linket az oldalára, mert azért bocs, ezt énnekem megtalálni percekig tart, nem káptalan a fejem, hogy ezernégyszáz blogcikkre mind emlékezzem, és ezt az energiát nem szeretném egy törlőgombra pocsékolni.
  Nem azért, mert törölte. Más is törölte már linkemet, fogják is még sokan, kit érdekel? Azért, mert Szent Küldetésétől áthatva legközelebb is törölni fogja. Mert ő nem prűd – közölte, sőt trágár szót vett ajakára a jelenlétemben –, de hát meg kell védelmeznie ő szent teológiásságaiknak szent érzületeit, mert mi van, ha netán odatévednek és meglássák az ő társaságában a profán szavakat, kyrie eleison?
  Teológus nem baszik. Teológus nem is pinából születik, főleg nem katolikus, akinek eleve tilos nőre néznie, teológusat úgy rakják össze csupa férfi papbácsik Szent Péter saját maga faragta asztalán, tömjénből, szarvasmirrhából, illatos kenetekből. Ettől olyan kenetteljesek. Nemhogy a közelükben, még a távolukban is elkapta hölgyet a háthaláz, hogy mi van, ha hátha odatévednek, hátha meglátják az ő oldalán a trágárikumot és hátha – azt nem tudom, mi lesz akkor hátha. Gondolom, kiátkozzák. Bár én a helyében örülnék neki, akkor a gyerekei már nem ebben növekednek föl, de ez már az ő problémája.

Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit; a tudatot hogy ő, „mint keresztény magyar ember”, előjogokkal élhet e világban egyszerűen azért, mert ő „keresztény magyar úri ember” joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem „kereszténymagyar” vagy „úriember”, tartani a markát, s kereszténymagyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potyanyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában.
  Mert ez volt a „jobboldaliság” igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rendszer előtt; de szíve mélyén örökké visszasírja a „jobboldali, keresztény, nemzeti” világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül.
  S lehetett „előkelő közhivatalnok”-nak lenni és sérthetetlen, páncél-inggel védett katonatisztnek; s mindezért nem adni semmit, csak saját becses létezése tényét. Ez a fajta soha nem változik. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.

Én csak ennyit ismerek Márai Sándortól, tudom, hiányosság. De pont ideillik. A méltóságos teológusok továbbra is, 2017-ben is ennek az úri fajtának módjára élnek a nyakunkon, és hölgy retteg, hogy becses személyük neheztelését vonja magára. Mert hát ők iszonyodnak a szextől, és ha az ő kegyes leereszkedésüket bírni szeretné, akkor a gyerekeket gondosan el kell előlük rejteni. Szexből lettek ugyanis. Sőt hétévesen halál nyugisan beszélnek a szexről. És a teológus jelenlétében a hölgy még, szerencsétlen, eltűnik egy kénköves pukkanásban.
  Ez itt a baj, nem az én két linkem.

»»»»»»

 

Kissy 21.

Elkészült a Kissy huszonegyedik része. Jó szórakozást kívánunk hozzá.

– De nem lehet ez az előadás megtartsátok – riadt meg Elke.
  – Miért, mi baj? – nézett föl Solange.
  – Az, hogy ő nincsen itt – felelte Kissy.
  – Ez az! Vörös hajú nordnémet zsebike nem vanna ott, ha tartsátok előadásat.
  Niala leszamarazta.
  – Szamár. Az iskolába ugyanúgy el tudunk vinni gépen, mint ide a konyhába.
  – Szamárnak is nagyok vannak fülkéi, az nem baj. De hogyan megmutatom gépen shindy lába közé rúgások, célbalöv, késdobál, shindyet orrbarúg, krumplival föltálal?
  – Ilyet mi nem tervezünk… – kezdte Solange.
  – Márpedig shindy köret nélkül nem jó. Hiszjed ezt el kicsi zsebikének.
  – Rendben. Elhiszem. De mi arra gondoltunk, hogy ti csak beszélnétek a munkátokról, gyakorlati demonstrációt nem készülünk tartani.
  – Hát márpedig legkíváncsiabbak gyerekek lesznek csakis a gyakorlati Demonstration, ezt is elhiszheted kicsi zsebikének. Legcélszerűebb előtte egypár shindyet megfogjunk lesz, használni mint olyan baba, akit mérnökek beültetnek autóba, autó nekirohan falnak reccs, babát kiveszik és eltemet, és következő autó lehet megint biztonságosabb. Mikor legyen a Demonstration? Akkorig nekünk shindyeket kell megfogunk. Vagy börtönből kölcsönkérni persze.
  Kissy képzeletét teljesen rabul ejtette a gondolat, hogy az autógyári tesztbabát a törésteszt után eltemetik. Honnan szed ez a gyerek ilyeneket?
  – Nem tudom, mikor tarthatjuk meg, Elke. – Solange-nak sikerült kiválasztania az érdemleges kérdést a csapongó képzelettel előadott szóáradatból. – Még meg kell szervezni, időpontot találni, nyilván olyat, ami nektek is megfelel…
  – Gondolom, néhány hét múlva – mondta Jérôme. – Még azt is ki kell találni, hogy mit fogtok mondani.
  – Ami történt – felelte Vanessa magabiztosan. – Nincs azon mit előre kitalálni. Bemegyünk, elmondjuk, hogy mi a helyzet a shindykkel és hogy kell szakszerűen kicselezni a cicát, kicseréljük a sajtossüti-receptjeinket és kész. Mazsola, túró, citromlé, dióbél kell, meg fahéj, egérke! Ja, kristálycukor is. Egy osztag földarabolja a dióbelet és összekeveri cukorral, a másik mazsolás-citromos túrót készít. Én előkészítem az almákat, igyekezzetek, bármikor megjöhet a cica!
  – Az miért baj? – lepődött meg Jérôme.
  Solange nevetett.
  – Mert akkor nekik iszkolni kell az egérlyukba…


Később. Betettem a szöveget kis statisztikaprogramomba. A könyv mérete most 708 157 szó, avagy 4 837 313 betű. 79 450-féle különböző szót tartalmaz, ebből 47 093 szó csak egyszer fordul elő.

»»»»»»

 

korábbi cikkek >>