Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Bloglottó

Ez az oldal a blog sorsolásos változata. Öt véletlenszerűen kiválasztott cikkünk jelenik meg minden alkalommal. Ha az oldal alján levő lapozót használja az olvasó, mindig újabb öt cikket sorsolunk ki.

NANDO és feminizmus

(Egy facebookos beszélgetés szerkesztett változata.)

– NANDO és feminizmus? Nem tudom együvé rakni. A róluk szóló videók, ugye, inkább az ártatlanság és a cukiság látszatát keltik. A feminizmus, mint olyan, minden, csak nem ártatlan és cuki.
  – Akkor nyertünk. Račs ezért bújtatja álöltözetbe a dalait, a Saulesbrilles, még inkább a Sarkanās kurpes pontosan azért olyan, amilyen, hogy csak azokhoz menjen át az üzenet, akik fogékonyak rá. Helyette van a cukiság. De mondjuk a Desmit tūkstoš jūdzesről is már sejtem, hogy az időjárás és a délszaki növényvilág is csak álca, bár azt még nem fordítottam le.
  Figyu, én nem azért tanulok lettül, mert nincs jobb dolgom vagy mert meg akarom kérni Keita kezét, amint betölti a tizennyolcat. Hanem mert ami ezekben a dalokban van, az a huszonegyedik század. Csodát csak a feminizmus, sokkal több. Az egész jövőnk. Egyszerűen szédületes. De erre csak akkor jössz rá, ha értesz már valamicskét a szövegekből és elkezdesz a sorok között olvasni. Miért vadul meg Duksis és miért kuncog furcsán a nagypapa? Miért köt Dārta vainagsot, mialatt a csikóról énekel? Miért emerre lépnek és nem amarra, miért így emelik föl a kezüket és nem amúgy, miért itt van szünet és nem amott? Ezek a kérdések mutatnak valahova, és akkor kezdtem imádni őket, amikor erre rájöttem az ősszel.
  A NANDO egész munkásságából, amit november óta csinálnak, süt a feminizmus, mostanra ért be nekik az ideológia, addig csak öntudatlanul művelték, Račs és a többi szerző feminista dalokat (is) adott nekik, de ez jobbára még nem volt feltűnő. Még mindig nem tudatosan feministák, ha odamész és megkérdezed, nem tudják. Mert ezt a változatot csak így lehet művelni. Hetente egyszer-kétszer szembejönnek velem utcán, boltban olyan feministák, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy azok – és még sokkal többek, nemcsak feministák.
  Ja, ez most ellentmondásosnak tűnik, hogy novemberig öntudatlanul művelték, és még mindig nem tudatosan, de tényleg így van, ennek a dolognak rétegei vannak, akárcsak Shreknek.
  – De ha így áll a dolog, az külön érdekesség, miből jöttél rá, hogy a „sorok közé” kéne látnod.
  – Nem jöttem rá. Eleve ez a kiindulópont, a sorok között olvasás. Jó múltkorában találkoztam Suddhódhana király feleségével a boltban, elbeszélgettünk a sajtok mellett, tökmindegy, miről, a termonukleáris részecskefizika megjelenítése Balassi Bálint költészetében, és én azonnal elkezdtem róla térképet rajzolni. Hogy milyen ember, mivégre tevékenykedik itt a világban, miről ábrándozik nyári holdas éjszakán. Fogalmam sincs, hogy a térképem egyetlen vonalkája is helytálló-e. Most beszéltünk először. Ha úgy adódik, hogy máskor is összeakadunk és dumálunk, mód nyílhat ellenőrizni a rajzot és ki is egészíteni. És esetleg összeáll egy kép a jelleméről, sok-sok év alatt, mondjuk mire tízéves lesz. Ez tehát az alap. A NANDO kislányokkal az a dologban a geolokatív disszonancia, hogy messze vannak, és mi nem igazán szoktunk így összeülni és beszélgetni, konkrétan fogalmuk sincs, hogy én a világon vagyok. (Majd kapnak egy köszönőlevelet, ha már az ő nyelvükön tudom megírni.) Kizárólag videófelvételekből tájékozódhatom, és valahol csakugyan voltak bevillanások, amik arra utaltak, hogy amit a sorok között reflexből meglátok, arra oda kell figyelni, és ehhez jött, hogy nyelvmániákus vagyok, ha mondjuk egy arab dalnak az a refrénje, hogy qará dzsamál wiktúr, akkor ki leszek váncsi, hogy az mit jelenthet, elkezdek kutakodni, és egyik megtalált szó hozza a másikat, aztán még kijjebb leszek váncsi, és egy dalszöveget odaadok a guglinak, kapok egy Elke franciaságával vetekedő angol fordítást, de már valami kiviláglik, ez kezd érdekes lenni, és közben a kislányok úgy énekelnek, hogy szikrázik, a gép által érthetően lefordított szövegrészletekből összeáll, hogy miről szól a Saulesbrilles, hogy az a nyolc ember valami rendkívülit alkotott és kezded sejteni, hogy valószínűleg Guntars Račs a lett Horváth Attila, és amikor ez több különböző dallal, sorozatosan előfordul, akkor egyszer csak meg akarsz tanulni lettül, mert a gépi fordítás már messze nem elég ezekhez a gondolatokhoz, és látni akarod, hogy mit fognak ezek a kislányok csinálni még – aztán jön a Zelta Mikrofons, aminek kapcsán ráébredsz, hogy hiába szenzációs az az öt kislány, Lettországban ez egyáltalán nem rendkívüli, még tucatjával jönnek szembe, akik legalább ilyen szenzációsak, és ez is mutat valahova, irányt jelöl ki a pusztaságban, aztán összeakadsz Imants Kalniņšsal és újabb fejezetet értesz meg az egészből, őhozzá kell a legjobban tudni lettül, pedig őhozzá még lettül se kell tudni.

»»»»»»

 

Maceratívusz

Azért az persze nem árt, ha az ember mozgati az agyáját, nehogy a végén olyan buta legyen, hogy kinevezik államtitkárnak, de ez azért néha túlzás. Akartam olyat, hogy címkéket tenni a Vicky-oldalakra, de névtérileg szeparálva, mivelhogy különböző könyvekben szeretném ugyanazt a címkét használni, de nem keverve persze össze őket. Állítólag lett volna rá mód, de nekem az nem működött, úgyhogy nekiálltam szétválasztani őket sajátlag. Nincs az az isten, ebben a kódban ember el nem megy, annyira moduláris és hiperszuperül áttekinthető, hogy esélyem nincs áttekinteni. Úgyhogy az lett, hogy non-human-readable címkéket kell használnom, ugyanaz a címke két könyvben elő nem fordulandó. Oké, viszont a címkék megjelennek a címkézett oldalak alján, és ha ott az áll, hogy medvecukor$balalajka​zsírszövet, miközben az oldal egy filmről szól, az nem igazán szép. Tehát lenyomtam a címkék kiírását végző programrészt, az a legkönnyebb, kiölni valamit.
  Annál nehezebb volt a másik dolog. A címkézett oldalakhoz tartozik egy listázóoldal is, ami az adott címkéjű oldalakat fölsoroli. Igen ám, de a saját szája íze szerinti sorrendben, az ékezetes betveket besorolva leghátulra. Ez nekem a legkevésbé sem tetsz, nosza keressük meg, hol lehet máshogyan rendezni. Hát nincs az a szösz. Kalimpál valamit összevissza, ezt varázsol, azt hókuszol, és beállít rendezésnek egy háromjegyű számot. Hogy az mit jelent, ki és hol fogja feldolgozni, annak már nem volt kakaóm utánamenni, inkább akkor rendezzük meg sajátlag, ha tudjuk. A program egy adott pontján ennek a listának létre kell jönni ugye, csak ki kell keresni, hogy hol és hogy hívják. Csöppet nehéz volt, de meglett, adott ponton volt egy tömböm. No, írjunk hozzá saját rendezőrutint és drukkoljunk, hogy utána nem rendezi át még egyszer. Nem rendezte. A rendezőrutin még nem a legjobb, de kicsit kevésbé zsazsálja össze az ékezetes betveket.
  Hanem a harmadik dolgot hiába oldottam meg, sejtem, hogy nem lesz az jó. Egyik könyvünkben sok kép fog szerepelni, amik különböző címkékre jogosultak, egy kép többre is. Van galériaplugin, de az azt tudja, hogy az adott helyön levő képekről galériát mutat, címkékről nem hallott. Nosza, beleírtam a címkekezelést, ulánbátor a rendszer működéséről lilám sincsen, de működik. Csakhogy azzal a másfélszáz képpel, ami eddig föl van címkézve, már érezhetően belassul az oldal betöltése, és még sehol nem van, ezer kép is meglehet, mire a könyv elkészül. Én ugyanis azt csináltam, hogy egy kinyitható elembe beletettem az egyik címke képtárát, következő elembe a második címkéét, és így tovább, így viszont az oldal letöltésével az összes részgalériát benyali, aztán persze lassú. Itt majd mást kell kitalálni, az átalakított plugin jó, az oldal nem jó, amire raktam.

»»»»»»

 

A Haiti földrengés

A borzasztó tragédia, amely e pillanatban tizenkettedik helyen áll a történelem legpusztítóbb földrengéseinek sorában, alkalmat adott arra is, hogy a média fölelevenítse helyesírási tévképzeteit. A címül írt képtelenség már fölbukkant cikkekben. Persze a Kínai földrengés meg a Budapesti metró is elő szokott fordulni.
  Esetleg tisztázzuk. A magyarban a főnevek lehetnek nagybetűsek vagy kisbetűsek, de a melléknevek mindig kicsivel vannak. Földrajzi helyek neve mindig nagybetűs, de ha hozzáteszünk egy -i képzőt, akkor az már melléknév: öreg ember, nagy ember, pesti ember. Ezek kisbetűsek. Az iskolában úgy tanítják, hogy főnév az, ami a micsoda? kérdésre válaszol. Micsoda? Budapest. Melléknév pedig az, ami a milyen? kérdésre válaszol. Milyen? – budapesti, kisbetűvel, csak mondat kezdetén kap mégis nagyot. Vagyis az mind-mind kisbetű, hogy budai villa, pesti rakpart, szegedi városháza (de talán nem kell mondanom, hogy Szegedi Molnár Géza nagybetű), azt a moszkvai nénikédet, kínai rezsim, svédországi utazás, dunai hajós (a Verne-regény címe persze nagy D-vel lenne, mert valaminek a címe, csakhogy nem ez a címe, hanem A dunai hajós), chicagói kórház, torontói felhőkarcoló, philadelphiai unokaöcs.
  Haiti esetén egy picit bonyolódik a dolog, mert i-vel végződik. Ilyenkor úgy csinálunk, mintha odatettük volna a magyar -i képzőt, de igazából nem tesszük oda: a haiti elnök beszédet tartott a haiti parlamentben a haiti földrengésről. Kisbetű, mert melléknév, de nem kap még egy i betűt, nem haitii. Ilyen is van, Hawaii, amit a magyar havájnak ejt, de leírva az bizony két i-vel van, sőt eredetileg Hawai‘i, a két i között a ‘ōkina betűvel, ami egy mássalhangzó. A hawaii főváros nem kap harmadik i-t, ahogy a helsinki pályaudvar se másodikat. De kisbetűsek, mert melléknevek.
  Térjünk vissza a chicagói kórházra. Chicago rövid o, de chicagói, Chicagóban, Chicagóról hosszú ó. Mert a magyar nyelv nem szenvedheti a rövid o-t a szó végén, ezért a magányosan álló idegen neveket (Chicago, Toronto) még csak megtűri, de ha ragozódnak, akkor már be kell illeszkedniük a magyar fonetikába.
  Egy szóból álló neveknél ez általában ilyen egyszerű. Legközelebb azt is megírom, hogy mikor kell az -i képző elé kötőjel.

»»»»»»

 

Alternatíva

A sajtótájékoztatón rosszul lett Budai Bernadett kormányszóvivő és összeesett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lábainál. A miniszterelnök kénytelen volt kissé félrehúzódni a zuhanó test útjából, de egyébként zavartalanul befejezte a sajtótájékoztatót és válaszolt az újságírók kérdéseire. A tájékoztató után Budai Bernadettet kivitték a teremből és kórházba szállították. Influenzás, az esés következtében enyhe agyrázkódást szenvedett és belapult az orra.

„A rohadék lopcsány! Hát ez egy miniszterelnök?! Hát nem csoda, hogy hiteltelen! Hát ez még férfinak se jó, nemhogy miniszterelnöknek! Hagyott egy beteg nőt elvágódni ott mellette, és csak pofázott tovább!”

„Félreállt, mert félt, hogy összebacilusozza a nadrágját, mi? A zistenit az ilyennek, két méter magas, és nem tud fölkapni egy aprócska nőt?”

„Véreim! Magyarok! Mutassuk meg, hogy a nemzet elítéli az olyan politikusokat, akik nem tekintik embernek a nőket! Éjjel fáklyás tüntetés lesz a Várhegyen az aljas Gyurcsány ellen, aki részvétlenül figyelte szegény beteg asszony kínlódását! Mindenkit szeretettel várunk. Influenzások is jöhetnek! Zászlót hozzatok!”

Mindez arról jutott eszembe, hogy amit Gyurcsány valóban csinált, az a Velvet kommentelőiből a magyar net talán legalacsonyabb színvonalú hozzászólás-sorozatát hozta ki. Úgyhogy csak arra tudok gondolni, hogy szerintük jobban tette volna, ha nem csinál semmit.
  Akkor az lett volna a baj. Lásd Nyuszika esetét a sapkával.

»»»»»»

 

Befejeztük

No, hát itt fejeztük be, nagyságos politikus uraimék, a legmélyebb tisztelethiánnyal. Elég sokáig tartott az az állapot, hogy bár annyira se tartottalak benneteket, mint amennyit csakugyan értek, pedig az se sok, azért a kisded játékotokban még részt vettem. Ti még kevesebbre tartotok engem, mint én titeket, összesen ahhoz van jogom, hogy négyévente ikszelgessek, ma még ajándékesőt záporoztatok rám a ti végtelen jóságtokban, holnaptól megint kuss a nevem, amíg el nem jön a következő játszadozás ideje. Mindenki világosan látja, akinek esze van, hogy totál mindegy, ki nyeri a választásokat, annyi változik, hogy ki virít négy évig a híradókban és ki nyilatkozik eltökélt pofával a változásról. Egyébként egyformán szartok a fejünkre. Az amerikaiaknak van igazuk, négyévente rendeznek egy nagy bulit, ahol egymástól megkülönböztethetetlen jelöltek ágálnak ugyanazokba a nemzetiszínű szalmakalapokba öltözve, az emberek bemennek, húznak valahova egy ikszet, és öt perc múlva azt is elfelejtik, hogy kire szavaztak. Az egyik igen tipikus amerikai filmben Eddie Murphyt egy halott ember nevén választják meg képviselőnek, annyira nem érdekel senkit az egész.
  Az csak ilyen elmaradott országban van, kisöcsém, hogy ha bemész valahova és azt mondod, képviselő vagyok, miniszter vagyok, köztársasági elnök vagyok, akkor a faszodat kezdik csókolgatni, hogy istenünk, tekints le ránk nagy szorongattatásunkban, szánj meg minket, nagyurunk, neked meg hízik a májad a boldogságtól, amiért nem értesz semmihez és mégis neked nyal mindenki. Kulturált emberek között ha bemegy a kocsmába az ottani miniszter, azzal fogadják, hogy helló, öreg, tedd le magad és igyál egy sört. Kész. Nézd meg Hailé Szelassziét vagy Idi Amin Dadát a régi fényképeken, a fűzfánfütyülő rézangyalát mindkettő a nyakába akasztotta, hogy jobban csillogjon, mert egy nyomorgó országban volt főseggfej, muszáj volt mindenkinek száz kilométerről levenni, hogy ő az isten, mert különben hátha csak egy fószernek látszik. Nézd meg akárhányadik Lajost vagy Fülöpöt a rézfaszú bagollyal a nyakában, azok frankón egész nap így mászkáltak, tele gyémántokkal és bazidrága selymekben, különben nem látszott, hogy a sok majom között ők a főmajmok. Na, ha ez megvan, akkor nézd meg Erzsi királynőt a kis kalapjaiban, amiket akármelyik nénike fölvehetne délutáni teára. Mert ő már egy modern, felvilágosult országban főnéni. Értem?
  Hogy a politikusok nálunk is csak sima öltönyökben járnak, aranydísz nuku, ezt így belemondod a pofámba és el se röhögöd magad? Hát baszki. Nálunk a ház a menő meg a kocsi. Soroljál magyar politikusokat, akiknek a kocsija nem került többe, mint az enyém, és nem laknak drágább kéróban, mint én. Hallgatlak!
  Ennyit az elmaradott országról, kisöcsém. Régen a ruhán kellett látszania, hogy ki előtt kell hasra vágódni, ma a kocsi mutatja meg a slepp, minden valamirevaló öltönyös marha körül ott ődöng egy sor halál unott fazon, akik mind eltökélt pofát vágnak, hogy ők majd jól megvédik az istent a képzelt golyózáportól, meg majd jól elintézik a napi ezer telefonját, meg majd jól beletenyerelnek az arcomba, ha tíz méternél közelebb tolom a szennyes pofám. Erre valók, azt mutatják, hogy az a fószer középen az isten, és mindenki más egy rakás szar.
  Na, ez az a játék, amiből én már nagyon régen kiszálltam. Volt olyan, totál frankón, hogy két méterre állt tőlem a miniszter, aztán jött a képviselő, hogy akarok-e beszélni a miniszterrel, mondtam, mit beszéljek én a miniszterrel? Azt akkor totál kulturált hangon, trágárságok nélkül, mert nekem volt gyerekszobám, te fasz politikus, az csak neked nem volt. Szóval kiszálltam. Nekem egy nővérke, aki a hatvanezres fizujáért naponta negyven gyereket fürdet le, nagyobb ember, mint te az összes Audiddal. Mondok jobbat. Egy hentes, aki kedves, bolyhos állatkákkal ismerkedik össze, aztán lecsapdossa a fejüket és fölszeleteli őket, az is nagyobb ember nálad, ha a sörgyár kéménye esik rád, akkor is. Tudod, miért? Mert dolgozik és pénzt keres magának meg a családjának, nem pedig egy emelvényen áll és fossa a szót olyan baromságokról, amik őnélküle nem is léteznének. Menjél el dolgozni, kisöcsém, igazi munkát, akkor mondjuk öt év múlva már emberszámba veszlek. Közben attól politizálhatsz, lehetsz képviselő, miniszterelnök, akármi, csak legyen egy főállásod, ahol felőlem lehetsz asztalos vagy műfaszkereskedő, csak ne aktákat rakosgass egy íróasztalon. Az is munka, csak ott az ember el van zárva az élettől. Én tudom, hogy sok politikus korábban dolgozó ember volt, de aztán hamar el is felejtette, milyen az. Tessék a kettőt egyszerre csinálni. Tőlünk se kérdezi senki, hogy akarunk-e munka, másodállás meg fusi mellett két gyereket nevelni, háztartást vezetni, beteg nagyit ápolni és kitöltögetni még az adóbevallást is, úgy, hogy nincsen slapaj meg szaladjoda ember, van a két lábunk meg a két kezünk, és ha leesünk a lábunkról, akkor elbuktunk. Tessék úgy élni, ahogy a ti faszságotok miatt nekünk kell, és garantálom, hogy egy hónap múlva leszarjátok, hogy hazudott-e tíz évvel ezelőtt a rivális faszfej.
  Szóval én kiszálltam. Egyetlen dolog volt még, amiben eljátszottátok, hogy engem is emberszámba vesztek, a választás. Sose volt igazán értelme, talán még a legelején egy kicsi, de mostanra totálisan lezüllesztettétek az egészet. Az úgynevezett baloldal, vagyis a jobbközép MSZP eljátssza, hogy kormányt akar váltani, erre fölszeleteli magát háromszáz kis pártra, azokat elkezdi összerakosgatni, és még egy héttel a választás előtt a nevét változtatgatja, hogy ki lehessen dobni az összes repiajándékot. Az úgynevezett jobboldal, vagyis a kommunista Fidesz eljátssza, hogy akkora frászban van az ellenzék miatt, hogy valami baromi nagy választási csalást fog véghez vinni, nagyobbat, mint negyvenkilencben a kékcédulások, és még arra se ügyel, hogy ne nyerjen háromszáz százaléknál vastagabban, mert az hátha feltűnő. Az úgynevezett szélsőjobb, vagyis a jobbközép-liberális Jobbik meg eljátssza, hogy ő egy igazi fasiszta párt, hogy bepalizza a kopaszokat, akik bármit beszopnak, ha nagymagyarországos matrica van rajta, ámbár ha Vona lenne a miniszterelnök, tökre úgy kormányozna, mint Orbán, legfeljebb a kopaszok kedvéért időnként cigányozna egyet.
  Most komolyan azt várod, hogy én majd bekajálom, hogy ez az egész nincsen régesrég lezsírozva? Akkor te hülyébb vagy, mint amilyennek engem hiszel, excellencia. Te egy barom vagy, aki még nagyobb barmokkal veszi körül magát, különben nem te látszanál a csapatban a legokosabbnak, és emiatt aztán azt hiszed, hogy mindenki barom. Hát nem. Elég sokan gondolkodnak még ebben az országban, ámbár ti minden lehetőt megtettetek, hogy az emberek elfelejtsenek gondolkodni. A képernyőn a legtisztességesebb ember Havas Henrik, mert ő világosan kifejezi, hogy senkit nem vesz emberszámba, aki nem ő, és magasról szarik az egész világra. Egy fasz, de fasznak is mutatja magát. Ti meg belevigyorogtok a pofánkba, és lehazudjátok a csillagokat is az égről, csak hogy rátok szavazzunk, miközben pontosan tudjátok, hogy nekünk is mindegy, kire szavazunk, mert nem változik semmi, és nektek is mindegy, mert úgyis mind ott ültök tovább a zsírosfazéknál.
  Szóval én kiszálltam. Ősszel majd megint kiül a pofátokra a megnyerő vigyor, pár hétig megint én leszek az isten, de én szarok rátok. Az a kisebbik baj, hogy nem szavazok, mert azt valójában ti is leszarjátok, de most már úgy se teszek, mint aki picsájára borul fényességes jelenlétetekben.
  És ha a részvételi arányok nem voltak elég magasak – fogalmam sincs, megnéztem, de két perc alatt el is felejtettem, annyira érdektelen volt –, akkor az azért van, mert rengetegen éreznek úgy, ahogy én, legfeljebb túl udvariasak ahhoz, hogy belevágják oda nektek, ahol másnak az arca van. Vagy nem találják a kellő szavakat, amivel kifejezhetik az undorukat.
  Meg hát persze úgyis tökmindegy. Kizárólag egymást veszitek emberszámba, mi ugathatunk, amit akarunk.

»»»»»»

 

korábbi cikkek >>