Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Bloglottó

Ez az oldal a blog sorsolásos változata. Öt véletlenszerűen kiválasztott cikkünk jelenik meg minden alkalommal. Ha az oldal alján levő lapozót használja az olvasó, mindig újabb öt cikket sorsolunk ki.

A gőzkutya

Dr. Hátakövi harmincéves segédügyvéd volt, amikor a gőzkutya ötletét felszedte. Hogy honnan jutott eszébe, azt senki sem tudta. Barátainak sokat mesélt róla. Egy kutya, fémből, ami ugyanúgy fut, ugrál és csóválja a farkát, mint az igazi, és gőz hajtja. És nem nagyobb, mint egy eleven kutya. De hogy mi ezzel a célja, azt nem értette senki, bár készségesen tartott róla hosszú és bonyolult előadásokat.
  Tíz évig ezen dolgozott minden szabadidejében. Közben önállósította magát, gazdag emberek válópereit vitte, volt pénze a projektre. Bérelt egy műhelyt, ott dolgozott minden hétvégén. Tíz év alatt elkészült az első prototípus. Már fel tudta emelni bármelyik lábát, percenként félméteres sebességgel, vagyis három percig tartott, amíg a hasa alá ért vele. Nyolc méter magas volt és negyven tonnát nyomott, de dr. Hátakövinek egyelőre nem is volt célja, hogy lekicsinyítse. Előbb legyen kész nagyban, tudjon mindent, amit kell, aztán jöhet az életnagyságú változat.
  Csakhogy amikor bekapcsolta a farkcsóválást – számításai szerint a kutya percenként húsz csóválásra volt képes –, akkor a farok fülsiketítő zúgással és csikorgással, körülbelül öt perc alatt elfordult középsőből szélső állásba, és az egész felrobbant.
  Dr. Hátakövinek az mentette meg az életét, hogy a robbanás az egész épületet szétvetette, így a járókelők felfigyeltek rá és hívták a tűzoltókat. Két évig tartott, amíg felépült sérüléseiből és újra dolgozni kezdett. A gőzkutya tervével nem foglalkozott többet, barátai azonban nem kérdezősködtek, mert már évek óta egyetlen barátja sem volt.
  Politizálni kezdett. Hatvanéves korában képviselő lett, majd bekerült a kormányba. Miniszterként adott első interjújában kijelentette: gőzkutyákra van szükség, a nemzetnek létérdeke, hogy gőzkutyák legyenek, és ő mindent meg is fog tenni ennek érdekében, mert őt ezért állították erre a posztra, és ez őneki gőzkutya kötelessége.
  Bevitték az elmeosztályra, mert ez egy kitalált történet, nem a valóság.

»»»»»»

 

Kissy 21.

Elkészült a Kissy huszonegyedik része. Jó szórakozást kívánunk hozzá.

– De nem lehet ez az előadás megtartsátok – riadt meg Elke.
  – Miért, mi baj? – nézett föl Solange.
  – Az, hogy ő nincsen itt – felelte Kissy.
  – Ez az! Vörös hajú nordnémet zsebike nem vanna ott, ha tartsátok előadásat.
  Niala leszamarazta.
  – Szamár. Az iskolába ugyanúgy el tudunk vinni gépen, mint ide a konyhába.
  – Szamárnak is nagyok vannak fülkéi, az nem baj. De hogyan megmutatom gépen shindy lába közé rúgások, célbalöv, késdobál, shindyet orrbarúg, krumplival föltálal?
  – Ilyet mi nem tervezünk… – kezdte Solange.
  – Márpedig shindy köret nélkül nem jó. Hiszjed ezt el kicsi zsebikének.
  – Rendben. Elhiszem. De mi arra gondoltunk, hogy ti csak beszélnétek a munkátokról, gyakorlati demonstrációt nem készülünk tartani.
  – Hát márpedig legkíváncsiabbak gyerekek lesznek csakis a gyakorlati Demonstration, ezt is elhiszheted kicsi zsebikének. Legcélszerűebb előtte egypár shindyet megfogjunk lesz, használni mint olyan baba, akit mérnökek beültetnek autóba, autó nekirohan falnak reccs, babát kiveszik és eltemet, és következő autó lehet megint biztonságosabb. Mikor legyen a Demonstration? Akkorig nekünk shindyeket kell megfogunk. Vagy börtönből kölcsönkérni persze.
  Kissy képzeletét teljesen rabul ejtette a gondolat, hogy az autógyári tesztbabát a törésteszt után eltemetik. Honnan szed ez a gyerek ilyeneket?
  – Nem tudom, mikor tarthatjuk meg, Elke. – Solange-nak sikerült kiválasztania az érdemleges kérdést a csapongó képzelettel előadott szóáradatból. – Még meg kell szervezni, időpontot találni, nyilván olyat, ami nektek is megfelel…
  – Gondolom, néhány hét múlva – mondta Jérôme. – Még azt is ki kell találni, hogy mit fogtok mondani.
  – Ami történt – felelte Vanessa magabiztosan. – Nincs azon mit előre kitalálni. Bemegyünk, elmondjuk, hogy mi a helyzet a shindykkel és hogy kell szakszerűen kicselezni a cicát, kicseréljük a sajtossüti-receptjeinket és kész. Mazsola, túró, citromlé, dióbél kell, meg fahéj, egérke! Ja, kristálycukor is. Egy osztag földarabolja a dióbelet és összekeveri cukorral, a másik mazsolás-citromos túrót készít. Én előkészítem az almákat, igyekezzetek, bármikor megjöhet a cica!
  – Az miért baj? – lepődött meg Jérôme.
  Solange nevetett.
  – Mert akkor nekik iszkolni kell az egérlyukba…


Később. Betettem a szöveget kis statisztikaprogramomba. A könyv mérete most 708 157 szó, avagy 4 837 313 betű. 79 450-féle különböző szót tartalmaz, ebből 47 093 szó csak egyszer fordul elő.

»»»»»»

 

Filmajánló gyerekeknek 4.

Dr. Szöszi 1–2.

(rendezte Robert Luketic, 2001, illetve Charles Herman-Wurmfeld, 2003)

drszoszi.jpgÖt Disney-hercegnőfilmben nincsen ennyi rózsaszín habos cukiság, úgyhogy kislányoknak isteni – éppen ezért ajánlom fiúknak is. A női egyenjogúság új fejezetéhez érkeztünk, uraim, legfeljebb tíz év és a szőke nős viccek rasszistának fognak számítani. Az utolsó szőke nős vicc – Elle Woods. Őbelőle lehet megtanulni, milyen világban fogunk élni ezután, éppen azért, mert ő még a régiből került ki, de már az újat mutatja. Aki ma gyerek, már akkor lesz felnőtt, amikor a köznapi lányok olyanok lesznek, mint Elle. És kezdenie kell velük valamit. Szóval ez a film tankönyv is, szőkenőológiai. És mellesleg egy állati jó film.
  Elle Woodsnál szőkébb és rózsaszínűbb senki nem lehet, de látni kell, hogy ő egyszerre önmaga és önmaga paródiája. A legbutuskább szőke, aki valaha rózsaszínbe bújt – és a legveszélyesebb azoknak, akik alábecsülik. Néhány éve írtam egy regényt, amiben egy szőke lány, aki ráadásul még gyerek, a történelem legnagyobb feltalálója lesz. Doktor Szöszi is valami ilyesmi. Sokkal több esze van, mint amit hinnénk tőle, és hihetetlen szerencséje is.

Seholország

(rendezte Karey Kirkpatrick, 2009)

seholorszag.jpgKépzeletbeli barátja sok gyereknek van. Apukája is. De ezek ritkán találkoznak. Kétféle apuka van. Az egyik sokat foglalkozik a gyerekével, a másikat folyton a munkája köti le. Evan Danielsont teljesen leköti a munkája, a buta felnőtt dolgai, és egyáltalán nem ér rá a kislányával foglalkozni. Egészen addig, amíg véletlenül ki nem derül, hogy a kislánya képzeletbeli barátai a részvénypiac és a befektetési üzletág fantasztikus tehetségű szakértői, akik olyan tanácsokat adnak, amikkel a cég jövedelmező üzleteket köt, Evan pedig jó pontokat szerez a főnökeinél.
  Három hercegnő – az egyiknek sárkánya is van – és egy királynő, akik csak képzeletben léteznek, nem a legjobb társaság egy jó nevű üzletembernek, aki elsősorban azért tarthatja meg az állását, mert bíznak benne. Igaz, hogy amíg ez a bizalom fennáll, addig senkit nem érdekel, honnan szerzi a tanácsait, csak legyenek jók.
  Evanből az üzleti megszállottsága egyik napról a másikra fantasztikus apukát, azután dilist csinál, aki kizárólag Seholországból várja a válaszokat a befektetési kérdésekre, és nem tudja elképzelni, hogy eljuthatna oda a kislánya kabalatakarója nélkül is. De magához tér, egy pillanatra megint józan üzletember lesz belőle, aztán apa.
  A film különlegessége, amit akkor is el kell mondanom, ha lelövök egy meglepetést, hogy van benne egy képzeletbeli ország, hercegnők, királynő és sárkány, de ezek semmiféle formában nem láthatók. Nincs számítógépes grafika, régimódi rajz, nem játsszák el színészek Seholország lakóit, Evan és Olivia magában ugrál, szaladgál és forog a szobában, a nézőnek ugyanúgy el kell képzelnie Seholországot, mint nekik. S ez így sokkal hatásosabb, mint bármilyen grafikus ábrázolás, ez adja meg a film lényegét.

»»»»»»

 

Elkezdtem egy új regényt

Az lesz a címe: Ninda. Így kezdődik. Mit szól az olvasó?


Prológus

Sỳȳndoṙeìa

Lũakẽàń

ïnīì 17.
a szürke órája

A Vörös terve csoda klasszul hangzott. Belógni a suárba az ervések orra előtt és szajrézni, amit csak lehet. Vagyis persze csak olyasmit, ami elfér a zsebükben, annál nagyobbat nem tudnak kihozni, mert a Vörösnek az volt a terve, hogy a dimakocsik alján fognak bekapaszkodni. Azok a szürke órájában mennek be, amikor még alig van forgalom, és rögtön jönnek is ki a konténerekkel, csak pár percet töltenek bent. Azalatt ők leugranak az alvázról és eltűnnek. Odabent sincs még ilyenkor különösebb ellenőrzés.
  – Hán azt meg honnan tudod? – kérdezte a Kőfejű. – Vottál mán akármelyik suárba?
  – Nem én – felelte a Vörös. – Hogy lettem volna?
  – Hán akkon?
  – Figyejj, öreg. A suárba ilyekkon niccsen semmi forgalom, igaz?
  – Jahan.
  – Akkon kit a francot ellenőriznének?
  – Hán aki ott van.
  – De ha niccs ott sekki?
  – Jahan, csak ha mégis odabe tanának valakit, ellenőrzik, nem?
  – Nem éttesz te egy szót se, Kőfejű. Ha sekkit se kell ellenőrizni, akkon szépen elmennek alunni.
  – Jahan, éttem mán. Azén megyünk a szükke órájába, hán?
  – Meg men a dimakocsik ajján meg lehessen kapaszkonni, éttesz?
  Ők többiek nem szóltak bele, csak később, amikor a Kőfejű már beleegyezett, akkor kérdezte a Jeges, hogy honnan fogják tudni, hol mennek be a dimakocsik. Hiszen a suárnak száz meg száz kapuja van. A Vörös azt mondta, ez egyszerű. A városi szeméttelep a Kỳȳslâàn sugárút végén van egy mellékutcában, nyilvánvalóan onnan jönnek a dimakocsik és oda is térnek vissza a konténerekkel. Minek mennének el a suár másik végéig? Ott a közelben kell keresni egy kaput, nyilván a legközelebbit, azon fognak menni.
  Aztán a Főpap megjegyezte, hogy akkor viszont jó lesz hamar elindulni, mert a szeméttelep a suár másik végén van, és akkor már a zöld órája volt. Hát elindultak. Tizenheten voltak akkor, a Vörös kisebb csoportokra osztotta őket, ennyien nem mehetnek együtt, egyből kiszúrják őket az ervések. A Görbehátú, a Főpap, a Nagyorrú, a Süsü és a Csonkaujjú balra fordult a Dÿẁnïń utcán, errefelé akkora a sár, hogy az ervések csak akkor járnak erre, ha valakit konkrétan üldöznek, hát lehet remélni, hogy nem találkoznak eggyel se. Jól gondolták, egészen a lila órájának kezdetéig nem láttak egyet sem, és akkor már közel voltak a Kaỹỳp színház mögötti térhez, ahol tavaly az ervések megverték a Csonkaujjút. Akkor tűnt föl egy kocsi. Ők egészen a falmélyedésekbe lapultak, nehogy észrevegye őket. Elég sötét volt, de hát nem teljesen. A kocsi a szokásos fehér volt, piros csíkokkal, azok nem voltak mindegyik ervés kocsin, másokon más színűek, de ők nem tudták, hogy a csíkok mit jelentenek. A kocsi oldalán a szokásos felirat. Nekik semmit sem jelentett – egyikük sem tudott olvasni.
  A kocsi egyhelyben állt, a tetején villogtak a kék-sárga fények. Meg kellett várniuk, hogy elhajtson. Már közeledett a fekete órája, s majdnem teljes sötétség borult rájuk.
  Egész éjjel úton voltak, a város legelhagyatottabb, legkoszosabb részein botorkáltak a sötétben. A szürke órájának kezdetén érték el a szeméttelepet. De már csak négyen voltak: a Csonkaujjú lemaradt valahol. Talán rossz irányba fordult. Eszükbe se jutott keresni. A többieket sem, akik talán itt vannak valahol a közelben.
  – Azt hiszem, arra lehet a kapu – mondta a Főpap, és egy utcabejáró felé bökött, ahol még vaksötétség honolt. Elindultak arra, de nem találták meg a kaput. Visszatértek. Találomra választottak egy másikat.
  Ahogy befordultak a sarkon, ott voltak az ervések. Futásnak eredtek, az ervések a nyomukban. Kiabáltak is, de ők csak rohantak. A Görbehátút már nem látták viszont, alighanem lekapcsolták. Itt már szemeteskonténerek sorakoztak a fal mellett, a Főpap beugrott mögéjük, ott rohantak tovább. A Süsü visszanézve még látta, ahogy a Nagyorrú megdob egy ervést kővel, a sisakját találta el, az ervés megtántorodott.
  – Megőrültél? – förmedt a Süsü a Nagyorrúra. – Ez tíz év a bányában!
  – Most már mindegy, futás!
  Futottak. A sarkon már ott várták őket az ervések. A Főpapot egyből elkapták, a karjukba futott. A Süsü és Nagyorrú felrohant egy létrán, a fal tetejére, lenézve még látták, hogy az ervések elindulnak utánuk. A tető közepén volt egy magasabb épületrész, amit megkerültek, és egy hatalmas üvegszerkezet magasodott föléjük. Még egy emelettel magasabb volt, mint ahol álltak.
  – És most merre? – kérdezte a Süsü.
  – Mit tudom én! – vágta rá a Nagyorrú.
  Jobbra fordultak és végigrohantak az épületen. Találtak lejáratot, de odalent is már nyüzsögtek az ervések. A hátuk mögött is jöttek.
  – A rohadt életbe – fakadt ki a Nagyorrú, megállt és feltartotta a karját. A Süsü még látta, ahogy körülveszik az ervések, de odalent észrevett egy sor dimakocsit, amint elhaladnak az utcán. Egy pillanat alatt odafutott a tető pereméhez és ugrott.
  Nagyot csattant az egyik dimakocsi tetején és majdnem elájult. A kocsisor tompa zúgással, megállíthatatlanul, eltéríthetetlenül haladt előre. Az ervések szaladgáltak távirányító után, de mire szereztek volna egyet, az összes kocsi, az is, aminek a tetején a Süsü szédelegve hasalt, már áthaladt a kapun, ami fölött hat nyelven hirdették a feliratok:

Köszöntjük a Jalisszan suárban

»»»»»»

 

Meg fogok tanulni sakkozni

Tudok ám, de lettül még nem. Eszembe jutott kipróbálni a keresztrejtvényfejtést, találtam egy oldalon rejtvényeket, az egyik meghatározás azt mondja, sakkfigura, akinek a játék elején a legkisebb értéke van. Hát az a gyalog, de mi az, hogy a játék elején? Az egész játék alatt a legkisebb értéke van, ulánbátor kétségtelenül megfordíthatja a játék sorsát, ha idejében elkapja a sötét vezért és lerántja a bástyáról a lófarkas zászlóval együtt. Jó, de hogy mondják? Utánanéztem a szaknyelvnek. A gyalog az bandinieks, ami szerintem azt jelenti, hogy bandász, csapatász. A tisztek tornis (torony), zirdziņš (lovacska), karalis (király) és dāma, nem pedig vezér, de nem is királynő, mert az karaliene. A futót még nem tudom hova tenni, laidnis, ez hosszabb etimologizálás lesz.
  Ütni az sist, mint magyarul. Lépésmód az gājiene, menet. A tábla galdiņš, asztalka, a sorok rindas, az oszlopok kolonas, mező az lauciņš, mezőcske. A játék neve šahs, a matt pedig természetesen mats. A színek fehér és fekete, baltais, melnais, határozott ragozásban, amikor figura nevét mondják. A kezdőállás is ugyanaz, mint magyarul, sākumstāvoklis.
  De a rejtvényfejtés annyiban maradt, kiderült, hogy én azt ottan január elsejéig használhatom, utána fizetős. Hát addig én rá se fogok érni, nemhogy fejteni tudjak, és amúgy is örülök, ha egy kisebb rejtvényt egyáltalán megfejtek, nemhogy határidőre.

»»»»»»

 

korábbi cikkek >>