Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Bloglottó

Ez az oldal a blog sorsolásos változata. Öt véletlenszerűen kiválasztott cikkünk jelenik meg minden alkalommal. Ha az oldal alján levő lapozót használja az olvasó, mindig újabb öt cikket sorsolunk ki.

Graphtext Plugin

Graphtext is a Flatpress plugin to create images showing text.
  
  This is very useful for displaying text with special characters that may not be available in all browsers and all devices. An image will appear the same everywhere. Without Graphtext, you have to type your text in an editor, make a screenshot, crop the image, save it, upload it, refer to it in your text, and there’s another file to consume hard drive space and time when making a backup or moving your blog. With Graphtext, you can simply type a tag and forget about everything else. On the other hand, of course, it takes some server time to create the image each time the page is loaded.

To install Graphtext, download it from here, unzip it and upload it to your blog, in a folder called fp-plugins/graphtext. Then choose the fonts you need and upload them in fp-plugins/graphtext/font. Go to Flatpress Control Panel, Plugins, and enable Graphtext. Now you’re ready.
  Graphtext gives you a new tag: GT.
  
  Why big yellow letters on a blue background? Because this was the style used before. To change the look of your text, use attributes for the tag:
  font=font name to change the font (a file name from the font folder, without the ending .ttf)
  ink=ink color to change the color of the letters (six hexadecimal digits in the format rrggbb)
  paper=paper color to change the color of the background
  size=size to change the size of the letters (in points)
  height=height to change the height of the containing rectangle (in points; use a number greater than size
  up=pixels to move the letters up in the rectangle
  down=pixels to move the letters down in the rectangle
  Default values are:
  font=times (needs times.ttf to be present)
  size=24 (24 points)
  ink=ffffff (white letters)
  paper=000000 (black background)
  height=40 (40 points high)
  up=0 and down=0 (letters not moved)
  Specify any attribute to change them and omit any of them to leave unchanged. For example, if now I type , I will get text, but in the same font and color, since I left them unchanged. And in a big box, since I left height unchanged, too.
  
  Here you can see why should height be greater than size. Now they’re both 12, but this crops descenders. You can try moving your text up: but you can’t display both descenders and accented uppercase letters. So rather increase height instead.

Graphtext doesn’t know everything and even won’t until a PHP bug is fixed. For example, these Devanagari consonant clusters are created with the Chandas font that’s capable to display correct ligatures, but PHP can’t handle them.
  
  These are the same ligatures typed with the same font in a text editor and cropped from a screenshot – just like the way I described before:
  
  So if you need text written the second way, Graphtext cannot help yet.

»»»»»»

 

Keybee

Nice to see we aren’t the only ones who believe in the Hexagonal Idea. Nice to see we have a competitor who published a beta sooner than us, it works and knows four languages (most remappers know only one, others can be downloaded as plugins). Nice to see it has a lovely name: Keybee. And nice to see the ours to know much more…
  Keybee (the current beta, of course) suffers in the old illness that begun by the old DOS command keyb, the I-must-arrange-it-users-cannot-decide. I read on the Play page this will change, so let’s hope.
  The little program has four language optimized layouts (English, German, Italian and Spanish), a numeric and a symbol layout. Unfortunately, continuous typing needs frequent switching to numeric and back, since there’s no comma, period, any punctuation on the main layout. Typing on it is also slow because the touch recognition is not perfect, and/or the keys are too tiny to not to touch the wrong key. On the largest size, of course.
  Obviously it’s written for phones, but this makes it a pain on tablets where there’s a huge empty area aside it, enough for complete alphabets, while the keyboard lacks a comma, thus needing three keypresses for it.
  Hope this is going to be changed, but – I can’t forget how disappointed I was when, some 3 or 4 years ago, Mulitiling Keyboard received a DIY mode where you are able to create your own layout, and I wanted to recreate my Kinesa layout I loved so much on Palm… but couldn’t. It needs five rows of keys and DIY mode knew only four. I asked the developer. “To redefine the bottom row where space, Shift, Delete is located?” “No, to add a complete fifth row. ” “Oh, I’m afraid that’s not possible.” So, I hope the current flaws of Keybee will really be changed.
  A limited keyboard is a limited computer. An old, wise saying, I invented it just now. I’m writing a lot of things on handheld computers for nearly ten years, first on Palm, now on Android, that’s why I say a keyboard must know everything. And I mean it.
  Of course, Best’s Board is still far from knowing everything, but we’re on the way. Let me tell you what does it know now, not to discourage Marco Papalia from developing, on the contrary, to encourage him to post a competition for us and let’s present two great keyboards to the public.
  So, Best uses a descriptive language called Coat (because it has buttons) to create keyboard package. Change to another package and you have something completely different. In a single package, you can have any number of boards and layouts (the two are different but related), each having a theoretically unlimited number of buttons; in practice, of course, either or both the size of screen real estate and/or the size of memory is the limit. Each button can type characters or strings, or can have functions like Delete or Enter, switching to another layout, acting as a modifier and so on. There are a lot of little useful things, like Space Travel, Edge Travel, Auto Caps, Auto Space, Erase Space and so on.
  The layout I’m using now contains Kinesa with a lot of symbols and modifiers (some 1700 characters can be reached by them), Greek, Cyrillic, three experimental English layouts and much more.
  But there’s a lot to do, we have a long list.
  Of course, this is not a comparison. Unfinished programs can’t be compared, with a different initial approach, a different amount of effort invested, everything is different, and both authors are far from reaching their goal. I’m only showing ways.
  

»»»»»»

 



Garázs a söprű fogságában

garazs.jpg
  Jövünk befelé, csukjuk le a garázsajtót. Olyan rendszerű, mint a képen. És nem csukhaszik le. Többször is megpróbáljuk, és nem. Juszcse. Hát odamegyünk megnézni.
  Nem kellett volna.
  A söprű feje belóg a garázsajtó bal vége alá. Azazhogy ki, belülről. Hát megnyomom a gombot, hogy lejjebb gyüjjön és kinyomja onnan. Vagy hogy észlelje, hogy akadályba ütközött és följöjjön. Vagy csináljon akármit. Én oldjam mög helyette?!
  Nyomkodja, préseli a söprüvet, de nem boldogul. Kicsit lejjebb jön, rányom a söprűre, aztán vissza. Kicsit vissza. Baszki, kapu. Ha fölmennél egészen, akkor kivenném azt a kúva söprűt és nem állnánk itt hárman a semennyi fokban!
  Egy darabig kínlódunk, hogy kiszabadíjjuk, aztán belátom, hogy ez nem buli, úgyhogy metszőollót és pillantást ragadok és azzal kezdem darabolni a söprüvet. Szükség takarítóeszközt bont, ugye. Hamarosan cirokszőnyeg borít mindent, de a söprű nem mozdul onnan, nem és nem. A kisajtón át be lehet menni a garázsba, szóval már belülről is támadjuk, a söprű utál minket és nem megy onnan. Továbbra sincsen odakint semennyi fok. Rohadék Celsius.
  Kalapács, feszítővas, fogó, fűrész. Nem segítenek. Eltelik másfél óra, négyen, aztán már öten gyötörjük, a söprű romokban, a garázsajtó se té, se tova.
  Végül előkerül a kúcsa. Mert olyan is van neki. Azzal kézi mozgatásra lehet rávenni, valahogy. Végre sikerül. De ilyen feladatok ellátására azért a jövőben táboroztatni fogok a kertben egy páncélosdandárt. Hárman emelik föl a kaput, mire sikerül kitépni alóla a söprű roncsait. Azt kihajítom a kertbe, egy csomószor föl-le járatom a kaput, hogy lássam, múkodik, és mindent, aminek nyele van, eltakarítunk a közeléből, mostantól söprűre, kerti szerszámra tilalom van a kapu közelében.
  Több mint egy évtizeddel ezelőtt a piacon vettem ezt a söprüvet a piacon egy öreg, fogatlan nénitől. Odamentem és azt mondtam: nekem olyat adjon, amelyik százhússzal tud menni.
  Nevetett és olyat adott.

»»»»»»

 



Monumentalizmus

Egy ideje azon tűnődöm, mi a különbség aközött, ha egy regény monumentális, és aközött, ha csak hosszú. Beírtam a gugliba, hogy monumentális regények, és ezt kaptam.
  No igen, csakhogy ezek közül én egyedül A sógunt olvastam, és az Elfújta a szelet láttam filmen. Ebből nem tudom. Azt gondolom, hogy Clavell Ázsia-sagájának többi része is monumentális, továbbá itt nem említett műk közül tudom mondani még A nyomorultakat, A sárkány halálát (ami annyira nem is hosszú, a magyar kiadás alig hatszáz oldal), az Eredendő bűnöket Lisa Althertől, most így kapásból.
  Azt gondolom, hogy monumentális regény az, amelyik jelentősebb időtávlatot fog át, nagyszámú szereplő sorsáról tudósít, és/vagy nagy jelentőségű eseményekről számol be. De nem vagyok elégedett a definíciómmal.
  Azért törpölök ezen, mert azzal megelégszem, hogy a Kissy a több mint egymillió szavával csak hosszú – hét évet fog át, részletesebben csak a csapat tagjainak sorsáról számol be, és nem számol be nagy jelentőségű eseményekről –, de azt szeretném, ha a Ninda monumentális lenne. Megérdemli. Ez is meglesz egymillió szó, nagyjából hasonló időtávlatot fog majd át, részletesen ez is csak néhány ember sorsáról számol be, de olyan jelentőségű eseményeket mesél el, amik párjukat ritkítják. De nem vagyok meggyőződve róla, hogy ettől már monumentális.

»»»»»»

 

Lost Players

Érdekes tendenciát figyeltem meg a játékprogramokban. Állatorvosi lónak a Lost Jewels nevű kis gyöngyszemet választottam, de sok más játék is állhatna helyette.
  A jelszó az agyonbonyolítás. Egyszerre háromféleképpen.
  Először is itt vannak az extrák. A match 3 játékokban elég sokféle extrát kitaláltak már, a műfaj valósággal kiabál azért, hogy telezsúfolják mindenféle extrával, ámbár grácia fejemnek, a jó öreg műfajteremtő Bejeweled mindössze háromféle extrát tudott, és hónapokig el lehetett lenni vele, már asztali társasjáték változata is van, ezek a csúcshiper gigaváltozatok meg pár nap után repülnek a gépekről. Ma már háromféle extra is létezik. Az egyik ami a Bejeweledben is volt, ez a táblán keletkezik a kicserélgetett kövekből, a Lostban gyakorlatilag ugyanazok vannak. A másik fajtának gombja van a képernyő alján, ötféle, például kalapács, amivel fejbe lehet verni egy drágakövet. A harmadik fajta a pálya előtt jelenik meg, négyféle. De persze ennek mind ára van, fizetni kell érte, de erről később. A töméntelen extrát még csak megjegyzi az ember valahogy, persze hosszú tutorialon keresztül érkeznek, fokozatosan. De vannak speciális kövek is, rengetegféle, egyre több és többféle. A negyvennegyedik pályán tartok és megint jött egy. De a legtöbbje mind ugyanazt ragozza. Leláncolt drágakő, ami nem mozdítható, ugyanez két, három, négy lakattal. Hópelyhes drágakő, ami szintén nem mozdítható, ráadásul minden lépésben megfagyasztja az egyik szomszédját, amik szintén ugyanezt teszik. Mínuszjellel ellátott drágakő, ami ugyan mozdítható, de ha egy csoportban eltüntetjük, levon három lépést az egyenlegünkből. Valósággal megdöbbent az ellentéte, a pluszjeles. Kincsesláda, amit nem lehet párosítani, viszont feladat, hogy lent kivigyük. Kocka, amit szintén nem lehet párosítani, csak kirobbantani. Másik fajta kocka, amit kirobbantani se lehet, csak lent kivinni, annyiban különbözik a kincsesládától, hogy nem követelmény, hogy megszabaduljunk tőle. És persze a lyuk, amit a tutorial meg sem említ, de van ám bőven, egyre több, olyan mezők, amik nem képezik a játéktér részét, épp csak ott vannak a közepén.
  Az ember elképzeli a játéktervezőt, amint ül az asztalánál és azon agyal, hogyan akadályozhatná minél többféleképpen a játékost. Soha nem fog rájönni, hogy ha túl sokáig akadályozza, akkor a frusztrált játékos letörli a játékot és keres valami kellemesebbet, ezáltal csökkennek az eladások és őt ki fogják rúgni.
  Másodszor ugyanis itt van a nehézségi fok. A legtöbb mai match 3 játék lazán indít, ad időt a játékosnak akklimatizálódni és elhitetni magával, hogy ez egy nyugis, könnyű kis játék. A Lost Jewels is ezt teszi. Némelyik pályán elég egy-két követ kicserélni, és a fél pálya leomlik. Aztán kezd bekeményíteni, jönnek a játékost akadályozó speciális kövek, szépen egyenként mutatja be őket, de nem egyenként alkalmazza. Egy pályán két-háromféle, néha több is hemzsizik, játszani akartál, baromarcú, akkor szenvedj!
  Sok pályán többféle feltételt kell teljesíteni, hogy az ember nyerjen. Itt is megvan a kövek mögötti színes fal, amit teljesen le kell bontani, és persze már több rétegben is. Plusz lehetnek a kincsesládák, amiket le kell dobálni alul. És amiről a tutorial egy kukkot sem szól, a drágakövek közepében levő kisebb drágakövek fent csíkba gyűlnek, aminek hosszúsága függvényében egy, két vagy három zöld golyót kaphatunk. Ha nem kaptunk egyet se, vesztettünk, hiába teljesítettük amúgy a nyerés összes feltételét. A drágakövek egyre gyakrabban érkeznek üres középpel, nehogy megszerezze a játékos azokat a zöld golyókat. Innentől kezd a dolog véletlen alapú logikai játékból átmenni félkarú rablóba.
  A harmadik pedig a különféle pénzek, pontok, gyűjtendő kutyputyok követhetetlen sokasága. Ebben nem a Lost Jewels a bajnok, bár itt is van aranypénz (néhány tucatot kapunk pályánként, nem lehet tudni, hogy miért pont annyit, és ezekért lehet segítő extrákat venni), vannak a zöld gömbök (ezek nyitják meg a következő játékszakaszok bejáratát), vannak az életek, amik fogynak, ha elvesztünk egy pályát, és ha elfogytak, akkor adott ideig nem lehet játszani, valamint vannak a papírpénzek, amiket feltehetően kizárólag valódi pénzért lehet megvenni, és a jóistenke tudja, hogy mire jók. De általában a valódi pénzért kapható játékpénz a tótumfaktum, amivel mindent el lehet érni. Költsön a polgár. Ha többször is veszítünk ugyanazon a pályán, megjelenik egy ablak Offer felirattal (az angol nyelv legrondább szava, tukmálást jelent), és rá akar beszélni, hogy vegyünk extrákat igazi pénzért, hátha akkor nyerünk. Akkor se nyerünk, de addigra elköltöttük a pénzt.
  A szerzők valószínűleg érzik, hogy a játékaik nem lesznek hosszú életűek a játékosok gépein, ezért bátran beléjük zsúfolnak még több és még több megtanulnivalót, a játékos nem fogja elfelejteni az egyre túlagyonbonyolultosítottabb szabályokat az alatt a pár nap alatt, amíg használja a játékot, jó esetben. Ha egyszer bármiért nem nyúl hozzá egy hétig, akkor el is felejti a töméntelen ismeretet, és inkább kidobja a fenébe.
  No, mék is, kidobom a fenébe.

»»»»»»

 

korábbi cikkek >>