Bloglottó
Ez az oldal a blog sorsolásos változata. Öt véletlenszerűen kiválasztott cikkünk jelenik meg minden alkalommal. Ha az oldal alján levő lapozót használja az olvasó, mindig újabb öt cikket sorsolunk ki.
Weöres
#comingout Az az igazság, hogy én csak felnőtt koromban, véletlenül tudtam meg, hogy Weöres Sándor az egy költő. Mármint igazi. Azt hiszem, hogy szörnyen elrontották szegénynek a karrierjét ezekkel a szörnyület bökversekkel, hogy Palipapa, Pirimama tötyörész, motyorász, Kicsiöcsi, Picihugi kolompért vakarász, Cicamica, Kutyamutya husikát vacsorász, ezt így kapcsiból én lenyomom, és ez énnekem nagyon nem pálya. Ezek röttenetösek, bizony mondom néktek. És ezökkel tömték gyermöki lölkünket, pedig voltak neki igazi versei, például a Fughetta.
| egy gerenda legurul piros csörgők tündökölnek kék tojások énekelnek tarka csigaszarvak lengnek piros csörgők összetörnek egy gerenda legurul kék tojások énekelnek tarka csigaszarvak lengnek piros csörgők összetörnek kék tojások szétfreccsennek egy gerenda legurul tarka csigaszarvak lengnek piros csörgők összetörnek kék tojások szétfreccsennek tarka csigaszarvak tűnnek egy gerenda legurul |
A groteszk gyöngyszeméért, a Marionettért pedig egyszerűen odavagyok.
| Bömböl a váci torony s a fák fütyörészve legelnek… (Régi magyar diák-hexameter) Hűvös folyosón toronyóra szalad: „Késő van, aludni, cselédek! Bontsátok erős szép kontyotokat, csattogjon a fogkefétek!” Hogy hallja Irénke, a karcsu ladik, már peng a cipője csatja; de Rózsika még kicsit habozik, mert karddal kergeti atyja. Szöszkén lesik ágy mögül, asztal alól utódai, nyolc zabigyermek. Csönd van, csak a házi gorilla dalol s a fák fütyörészve legelnek. |
De mo’om, a bácsi karrierjét teljesen tönkretette, hogy több generációnyi gyerek betéve fújta, hogy Jancsi mosogat, Katika a császár, három kicsi kacsa ide-oda császkál.
Életpályamodell
Hajnalka töszmöcskélek körbe-körbe, egyszer csak hallok valami virittyoló-suruttyolót, mint amikor számítógépke éppen beindul. De mermármér? Hát megtalálom a távnyomiját holmiak alatt, rápakoltam és beindult.
Annyira imádom magamat ezért a zseníliás döntésért, hogy nem lettem bányában robbantómester!
A hét írásjegye: 老 öreg
Pár nappal ezelőtt kétmilliárd egér özönlötte el a
Dòngtíng-tó környékét; tiszteletükre mai írásjegyünk az
öreg jele.
Az egeret ugyanis két írásjeggyel írjuk le kínaiul:
lǎoshǔ, „öreg patkány”. Ez megint a kínai logika, az enyém pont fordítva működne, én a patkányt nevezném öreg egérnek.
A jel sok más dologra is jó.
lǎodà legidősebb testvér,
lǎorén öregember,
lǎoshì mindig,
lǎotàitài öregasszony,
lǎotiān Istenem!,
lǎozǐ Lao-ce, a taoizmus alapítója.
(Most vettem észre, hogy a
jelet már többször említettem, de táblácskája még nem volt – itt pótolom.) Ezeket a szavakat képezhetjük az eddig tanult írásjegyekkel és a
jellel.
Visszatérve az egerekre,
csak biológiai eredetű egeret jelent.
A számítástechnikai egér neve
huáshǔ, „csúszós patkány”. A kenguru pedig
dàishǔ, „táskás patkány”. Még egy csomó ilyen állat van, de inkább mutatok egy idézetet
Jiǎ Yítől:
tóu shǔ jì qì, vagyis „hajít patkány tartózkodik vázától”, ami a tömör kínai nyelven annyit tesz: fél megölni a patkányt, nehogy kárt tegyen a vázában, amibe az rejtőzött. Ez aztán „fél leváltani egy korrupt tisztviselőt, nehogy a császár is besározódjon” jelentést is öltött, majd általánosítva: aggályoskodik, amikor meg kell tenni valamit, fél tettének várható következményeitől.
北京市 Běijīng shì 2.
Legutóbb már bejártuk a belváros és kijjebbváros hat kerületét, folytassuk most utunkat. Nem hozom ide még egyszer a múltkori térképet, csak idelinkelem, az olvasó meg tudja nyitni, ha látni szeretné.
Shíjǐngshān, Kőlátkép-hegy a mai első állomásunk, a belvárostól nyugatra levő kisebb kerület, a térképen sötétsárga színben.
Ez már a Běijīng Xīshān, a Nyugati Hegyek része. Négyszázezer lakos él itt. Legfontosabb nevezetessége
a
Běijīng Shíjǐngshān Yóulèyuán, azaz Északi Fővárosi Kőlátkép-hegyi Boldogságban Úszó Kert névre hallgat. 1986-ban nyitották meg, számos hullámvasutat építettek föl. Idén májusban a nemzetközi figyelem középpontjába került, mert amerikai és japán rajzfilmfigurákat szerzői jogi engedélyek nélkül szerepeltetett.
Kis kerület, kis bemutatás – menjünk tovább. Még egy kerület tartozik a város belső részének külső részéhez, azazhogy a külső részének a belső részéhez:
Fēngtái, Bőséges Öröm. Háromszáz négyzetkilométer, 1,4 millió lakos; térképünk zölddel jelöli a belvárostól dél-délnyugatra. Harminc éve még jórészt vidékies, villamosítatlan terület volt. De nevezetessége már van: a Pekingi Világ Park,
Běijīng Shìjiè Gōng.
világot jelent, ez tehát a Nyilvános Világ. Valóban az: a világ minden tájának látnivalóit mutatja be összegyűjtve, hogy utazgatás nélkül is megismerhessék őket. Alább térképet is mutatok róla, erről nem nagyon lehet megtudni, hogy mi micsoda, de szebb, mint a többi térkép, amiken sok-sok pötty van kínai feliratokkal.
Van kis Eiffel-torony, Stonehenge, sydneyi operaház, húsvét-szigeti szobrok, pisai ferde torony, babiloni nagykapu és mindenféle. Természetesen van kínai nagy fal is.
A nagy falat fogjuk még látni eredetiben is – az olvasó bizonyára fölfedezte már a térképen a cikcakkos vonaldarabkákat. Most azonban menjünk tovább. Nyolc és fél millió pekingit már meglátogattunk, ők élnek a nyolc belső kerületben; következnek a ritkábban lakott külvárosok, amik még négymillió embernek adnak otthont. Hat van belőlük.
Méntóugōu, Csatornakapu következik, a belvárostól nyugatra elhelyezkedő rózsaszínű terület.
Ezerháromszáz négyzetkilométer, és mindössze háromszázezren lakják, tizenhét
xiāngban. A
a népköztársaság bonyolult közigazgatásának
egyik egysége, városkának lehet fordítani. Méntóugōu hegyvidékes, mezőgazdasági terület, csak keleti része városiasabb. Látnivalói között elsősorban templomokat tudunk megnevezni.
Méntóugōutól délre a nagy lila terület
Fángshān, Házhegy, több mint kétezer négyzetkilométer és nyolcszázezer lakos, jórészt néhány városiasabb területen összegyűlve.
Legismertebb nevezetessége
Zhōukǒudiàn, Óvatosszáj-raktár, egy barlangrendszer, ahol a pekingi előember leleteit megtalálták.
Minden őskori leleteket bemutató térképen találunk egy pöttyöt Csoukoutien felirattal – hát itt van. Részletesebb magyarázat helyett az Unesco világörökségi weboldalára irányítom az olvasót, ahol minden fontos infót megtalál, ámbár csak angolul.
Fángshānban bányásszák a legkülönbözőbb kínai márványokat, meg szenet, kvarcot, mindenfélét. A kerület viharsebesen fejlődik, már külföldi befektetők is százszámra jelentek meg.
Körben haladva
Dàxīng, Nagy Lelkesedés következik, a legdélebbi kerület. A térképen rózsaszín, és valamilyen okból nem kerületnek, hanem megyének írták, pedig az kerület. Ezer négyzetkilométeren hétszázezer lakost számlál, sík vidéken, tizennyolc városkában, amelyek közül
Pánggèzhuāng, Különálló Nagy Falu görögdinnyéiről nevezetes. Nekem a térképen nem sikerült fölfedezni, de én úgyse szeretem a görögdinnyét.
Szirénaballada
Érdekes volt olvasni a cseh weben, hogy többen kommunista propagandafilmnek érzik, hát úgy ültem neki újra megnézni a Mentőket, hogy erre pedig kíváncsi vagyok. Csakugyan az? Hogy nem vettem észre, amikor kétszer is láttam? Huszonhat és tizenhárom évvel ezelőtt, véletlenül tudom.
Az eredmény elszomorító. Vajon hány olyan film és tévésorozat fekszik az archívumok mélyén, amikre valaki rámondta, hogy propaganda, és többé nem nyúltak hozzájuk? És ami abból propaganda mégiscsak, aközött is mennyi lehet az értékes műalkotás? A Vatikánt is propagandacélból építették, de mit von ez le a Sixtus-kápolna művészi értékéből? Az Állami Áruház színtiszta propagandafilm, ahol olyan fontos volt bemutatni az imperialista reakció aljas támadását és a szocialista kereskedelem hőseit, hogy az elemi logikáról is megfeledkeztek, de mit von ez le Feleki Kamill Glauziusz bácsijának értékéből?
Hát a Mentők pedig nem propagandafilm, vagy ha igen, nem a kommunizmusé. A mentőszolgálaté, amely mindenhol ugyanolyan körülmények közül indult és ugyanúgy fejlődött, legfeljebb nem ugyanakkor. Amikor nálunk vetítették a sorozatot, talán nem tűnt fel nekünk az időtávlat, ami valóban csalóka, a szereplők nem öregszenek és a magánéletükben is csak pár évre való esemény telik el, de közben a technika fejlődik, szélsebesen, tizennyolc év telik el, 1957-től 1975-ig ível a sorozat. Az elején Jandera doktor elveszít egy folyóból kihúzott kisfiút, mert nincs ambuballonja és nem tud CPR-t csinálni. Még egyiket sem ismerik.
Sajátos technika. Mivel a szereplők magánélete sokkal nagyobb hangsúlyt és terjedelmet kap, nem igazán látszik, hogy a valódi főszereplőknek itt kerekeik vannak.
Az első sanitka a sorozatban a Škoda 1201-es, lapos kocsi, az ötvenes évek tipikus autója. Az első hat részben ezzel járnak.
IMV 1000-es Jugoszláviából, a hetedik résztől kezdve.
És az utolsó két részben a Škoda 1203-as, a hetvenes évek álomautója. Olvastam róla minden rosszat, de akkor az volt a csúcs. Mentőben mindenképpen.
Nálunk Nysák jártak, lengyel gyártmányú, huzatos, zörgő bádogdobozok. Sok kilométert lenyomtam bennük, de – egyetlenegyszer – utazhattam Škodával. Olyan érzés volt, mint szekérről űrhajóba ülni. Döbbenetesen kényelmes volt, és úgy ment, mint a selyem, mintha szárnya lenne, nem kereke.
Ők a tévésorozat főszereplői. S bizony a Jandera család nagy válságainál sokkal jobban emlékszünk a suchdoli repülőgép-szerencsétlenségre, amely 1975. október 30-án valóban megtörtént, és alkalmat adott Petr Nárožnýnak, hogy tizennégy gyönyörű sanitkát vezényeljen ki a garázsból, amik aztán Žižkovtól Suchdolig egész Prágát végigüvöltik a rendőrségi Volgákkal és a tűzoltók Tatráival kórusban.
És főszereplő itt mindenki, akinek kereke van és vörös kereszt vagy hasonló jel az oldalán, és mindenki, aki bennük ül és az életünkért vonul.