Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Bloglottó

Ez az oldal a blog sorsolásos változata. Öt véletlenszerűen kiválasztott cikkünk jelenik meg minden alkalommal. Ha az oldal alján levő lapozót használja az olvasó, mindig újabb öt cikket sorsolunk ki.

A kínai írás költőisége

Összeakadtam egy-két érdekes kifejezéssel, amiket szívesen megosztanék az olvasóval.
  A gyerek és palota írásjegyek szerepeltek már a blogban. A kettő összerakva zǐgōng „gyerekpalota”, ami méhet jelent (anatómiait). A kínai magzatok tehát palotában növekednek. Ahol bemennek és kijönnek, az pedig a yīndào „női út”, ami két nemzetközileg ismert írásjegyből áll. yīnyáng a taoizmus dualista világfelfogásának jelképe, amit a ☯ jelképez. yīn a női princípium, a hegy északi oldala, a sötét, de nem gonosz (azt Nyugaton gondolták hozzá). A yáng a férfi princípium, a hegyi déli oldala, a világos, de nem a jó. A dào pedig az út, a Tao, amiről egy filozófia kapta nevét.

Ha az utat kombináljuk az emberrel, réndào „emberi út” azt jelenti, emberiesség, jótékonyság. Avagy yángtái „a napfény boldogsága” pedig veranda, erkély.
  Viszont nem minden költői, ami annak látszik. yīntiān nem hölgy a mennyben (Szűz Mária), hanem felhős időjárás.

»»»»»»

 

A Namgyal serpa

Ha az olvasó azt látja egy külföldi újságban, hogy az Orbán magyar találkozott a Gašparovič szlovákkal, akkor tudhassa, hogy a Heti Válasz a forrás. Az is aranyos, hogy serpacsapat. Elképzeltem, hogy majális van Budapesten, aztán a szemét eltakarítására magyarcsapatokat küldenek ki.
  A serpa ugyanis egy nép. Serpa nyelven beszélnek, ami a középtibeti egyik nyelvjárása. Százötvenezren vannak, és kétségtelenül hegyi vezetőkként váltak híressé, de azért nem mindegyikük az. Tendzing Norgajnak is a nemzetisége volt serpa, nem a foglalkozása.
  Mindazonáltal ha a serpa egy foglalkozás lenne, akkor sem úgy írjuk, hogy „a Namgyal serpa”. Először is természetesen átírjuk magyar helyesírásra, Namgjal, bár ezt fölöslegesen mondom, mert ma már Vlagyimir Chernishevskyvé torzítják a neveket, a fele magyar helyesírással, a másik fele angollal, gyerünk, hajrá, még félóra a munkaidő, addig még kétszáz hírt megcsinálunk! Másodszor pedig nem írjuk, hogy „a Kovács újságíró” vagy „a Tóth utcaseprő”, mert ez bunkó stílus, így nem írunk újságcikket. Azt írjuk, hogy Kovács Géza újságíró, Tóth Béla utcaseprő. Ja, a keresztnevét persze kiderítjük. Ezt úgy hívják, újságírás. Régen ilyet is csináltak, akkor is másolták a többi újság híreit, de két ollónyisszantás között gondolkodtak egy kicsit.

»»»»»»

 

Korrupt az állam

Megbüntették egy Flavin nevű csodaszer gyártóját, mert nem tudták bizonyítani, hogy a szer tényleg használ. A büntetés azonban nem az, hogy betiltották a szert, többé nem szabad árulni, aki már megvette, attól vissza kell vásárolni, aki már megitta, annak kártérítést kell fizetni. Frászkarika. A büntetés több tízmillió forint.
  Tulajdonképpen egy pénzhamisító se csinál mást. Legyárt egy csomó húszezer forintost, és úgy adja oda az embereknek, mintha igazi volna. Az lenne logikus, ha megbüntetnék több tízmillió forintra, de tovább árulhatná a húszezreseit. Innentől csak az ő teljesítőképességén múlik, hogy ki tudja-e gazdálkodni a büntetést, mielőtt jön a következő büntetés. Az állam is jól jár (büntetéspénzekhez jut), a hamisító is jól jár (pénzt keres), a polgár is jól jár (csak vennie kell egy fénymásológépet és belerakni egy húszezrest).
  A Flavin-eset nem ilyen klassz, mert csak a Flavin és az állam jár jól, a polgár nem. Csodaszert palackozni nehezebb.

»»»»»»

 

Még szerencse

Madame Berger kétségbeesetten kapja el Christine-t a lépcsőházban. Szörnyűség történt, szörnyűség! Christine berohan Merlin úr lakásába. Mi történt, mi történt? Lezuhant harminc méterről! Christine az ablakhoz ugrik. Nem ő! Bob St. Clar! Madame Berger fölkap egy kéziratlapot, Christine döbbenten olvassa, hogy Bob St. Clarnak már elüszkösödött a lába, le kell vágni, de késő, megáll a szíve. Lerohan az utcára, megkeresi Merlin urat és felelősségre vonja, hogy tehetett ilyet a hősével. Sikerül rávennie, hogy folytassa az írást, és a Bob St. Clar ellen indított gonosz merénylet visszacsinálódik, a hős újra elindul, hogy leszámoljon a szabad világ ellenségével.
  Történik mindez A káprázatos című 1973-as filmben, Belmondóval és Jacqueline Bisset-vel.

Egyetlen oka lehet, hogy senki nem rohant ide hozzám kétségbeesetten, amikor Kissy az autó elé ugrott, amikor Vanessa tüdőgyulladást kapott, amikor Kissy autóval hajtott a kapuba, amikor az elrabolt kislányt keresték a gyártelepen, amikor tíz perc alatt kellett megtenniük egyórányi utat, hogy egy gyereket megmentsenek.
  Az, hogy a Kissy részenként jelenik meg, és mire tudomást szereznek a bajról, a menekülésről is értesülnek.

»»»»»»

 

Fokozatok

– Szia, akarsz beszélgetni?
– Persze, miről?
– Hát én ez és ez vagyok…

Ha egy beszélgetés ennyiből áll és itt van a vége, akkor az garantáltan társkereső oldalon zajlik. Illetve hallgat. Az imént kidobáltam vagy harminc hölgyet az Elittárs-fiókomból, akik legalább egy hete nem válaszoltak, úgy gondoltam, aki ennyi időn át nem felel, az nem is fog. Egy bő hónapig hagytam őket gyűlni, kisebb gondom is nagyobb volt őnáluk, most már kiszórtam őket. Egy maradt, akinek négy napja küldtem mosolyt, válaszolni ő se fog, de csak nem dobom ki ilyen rövid időn belül.
  A társkereső oldalak használatának három fokozata van. Alapfok: időpocsékolás. Középfok: idő- és pénzpocsékolás. Felsőfok: többszörös pénzpocsékolás. Nem, nem fogom az Elittárs-előfizetést meghosszabbítani, szeptemberben lejár és kész, soha többé. Törlöm is a fiókot, nincs ennek értelme. Mindenki túrázik, utazik, kirándul, hegyet mászik, sziklát mászik, falra mászik, nincen mászik. Aki nem írja kifejezetten, hogy ő egy extrém sportoló, annak küldök egy mosolyt vagy egy üdvözletet, de húszból egy méltat válaszra, annak a fele korrektül és világosan megírja, hogy nem engem keres, a másik felével eljutok odáig, hogy persze hogy akar beszélgetni, aztán soha nem teszi meg. Közben a net legkülönbözőbb csücskeiben teljesen normálisan szót értek emberek ezreivel, nőkkel is, de itt mindenki hallgat, mint a csuka. Meg is értem, az Elittárs műtőhideg, jégsteril felületére az ember belépni se akar, nemhogy beszélgetni rajta. De az Iooo meg olyan zilált, szedett-vedett, ott meg azért nem akar az ember lenni, a Love.hu még inkább, az emlékeztet egy kilencvenes évekbeli „Robika vagyok, nyolcvanban születtem és vannak jó linkek az oldalamon” honlapra. Még a Randivonal külseje elfogadható, csak őhelyettük meg nekem kell dolgoznom, ömlenek belőle a jelöltek, akik a mindkettőnk kitöltötte rubrikák szerint egyértelműen és világosan nem felelnek meg. A másik kettővel is így van, egyedül az Elittárs nem ömleszt hölgyeket, akikről a gép is meg tudná állapítani, hogy alkalmatlanok (például húsz kilométeren belül keresnek társat, innen hatszáz kilométerre), az nem ömleszt senkit, naponta átlag négyet nagy keservesen ki kegyeskedik nyögni. Ha a négyezer forintomért napi négy hölgyet mutat fél éven át, akkor közel hat forintért méri darabját. Ennek nyolcvan százaléka kiesik, mert én nyomi vagyok, ők meg szenvedélyes hegymászók, a maradék 144 hölgy már 29 forintba kerül. À. Nem jó üzleti modell, ezt a négyezer forintot keresték rajtam és kész, de ha lenne kivel kommunikálni az oldalukon, szívesen kifizettem volna ennek a sokszorosát, ha megtalálom náluk az Igazit.
  Valamikor esetleg majd körbenézek, hogy van-e még valahol valami használhatatlan társkereső, hátha nem fogtam ki pont a négy legszörnyűbbet és akad még rosszabb is. Egyébként az se jó üzleti modell, hogy telerakjuk az oldalt hasznosnak tűnő funkciókkal, aztán mind egy szálig letiltjuk, amíg nem fizet a madár. A guglipléjen is akadnak programkák, akik mindenféle hasznos dolgot ígérnek, de úgy bekorlátozott mindent a dev, hogy esély nincsen kipróbálni a programot, ilyenkor viszont nem az van, hogy rohanunk megvenni, hanem kivágjuk az appot a réti halálba, és letöltünk egy másikat, amelyik néha, nini, hatvanötször többet tud és minimálisak a korlátok vagy egyáltalán nincsenek is. Néha elég gyakran.
  Ugyanez van a párkereső oldalakkal. Ha nem tud a madár még egy levelet se írni, akkor nem veszi meg a fizetős szolgáltatást, illetve de, egyetlenegyszer az életben, mármint az összes ilyen oldalon együttvéve, aztán soha többé, hanem egyszerűen nem ír levelet. És ha ez használhatatlanná teszi az egész szolgáltatást, márpedig nyilván, akkor nem használja. Az egy dolog, hogy a madár akkor hogyan talál magának párt, mert ezeken akkor se, ha megveszi a fizetős szolgáltatást. Viszont ami fontosabb, hogy elmarad a céges barbecue-parti, mert csökken a profithozam és ki lettünk rúgva.

»»»»»»

 

korábbi cikkek >>