Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Önfeláldozás

Már régóta tervezek cikket írni erről a videóklipről. Érdekelt, mi is történik benne, mert nyelvtudás nélkül nem derül ki – hát utánajártam. Nem most, de most jutottam hozzá, hogy megírjam a cikket.
  Kezdjük a nyelvi részével.

1.

A tűzoltóautón ez áll: VALSTYBINĖ PRIEŠGAISRINĖ GELBĖJIMO TARNYBA. Mármost ugye én litvánul változatlanul nem tudok egy krükköt se, tehát a letten át kezdem a megközelítését. Elég világos, hogy
  valstybavalstība – állam
  prieš-priekš- – elő-
  -yba-ība – -ság
  Derítsük ki a többit. A Lingeában nézek utána, amit már évek óta használok a letthez – litvánul is tud. Először is kiderül, hogy nem valstyba, hanem valstybė, és ebből valstybinis állami. Most már a Wiktionary fogja megmondani, hogy itt milyen esetben áll. Nem, nem fogja, csak a valstybė van benne, aminek nincsen másik -ė végű alakja. Hát keressünk másik szótárat. Lietuvių kalbos žodynas – hát ragozás nincs benne, de a címszót úgy közli, hogy valstýbinis, -ė és tele van olyan példákkal, mint

Valstýbinė prekyba DŽ. Valstýbiniai valstiečiai NdŽ. Valstybinis nusikaltimas rš. Valstýbinė tarnyba NdŽ. Valstýbinis bankas NdŽ. Valstýbinis mokestis NdŽ. Valstýbinis draudimas NdŽ. Valstýbinė santvarka NdŽ. Valstýbinis butas NdŽ. Valstýbinis pastatas NdŽ.

Erről lerí, hogy ez egyszerűen a nőnemű alak, és akkor a következő szó is jelzője a főnévnek, a tarnybának. Nézzük meg ebben a žodynasban.
  (Annyira jó, hogy valoda az kalba és vārdnīca az žodynas! A legközelebbi édestestvér rokon nyelv!)

priešgaisri̇̀nis, -ė adj. (2)
  1. skirtas saugotis gaisrų: Priešgaisri̇̀nės priemonės DŽ. Už priešgaisrinių taisyklių nesilaikymą miške piliečiai ir organizacijų vadovai gali būti baudžiami piniginėmis baudomis rš.
  2. skirtas gaisro atvejui: Priešgaisri̇̀nis draudimas DŽ1.

No igen, csakhogy ezt nem értem. Keressünk rá a szótőre. Az derül ki, hogy gai̇̃sras sm. (4), gáisras (1). A rövidítések és számok jelentése nélkül most elleszünk, de megjegyezném, hogy nagyon hülye szokásnak tartom az i-re úgy tenni ékezeteket, hogy a pontot is megtartjuk. Vannak erre külön betűk föltalálva, ĩ, ì, í, ezek miért nem jók?
  Nézzük meg a Lingeát. Hát gaisras az tűzvész. Gaisras! Tűz van! Ez nemigen hasonlít az ugunsra, megnézem fordítva is: igen, van ugnis, az simán a tűz. A gaisras eszerint az ugunsgrēks fordítása. Nyilván ha egy tájékozatlan külföldi a szállodában ugnist kiabál, akkor is kijön a valstybinė priešgaisrinė gelbėjimo tarnyba, de anyanyelvi litván kétségkívül ügyel, hogy az gaisras. Akkor viszont prieš- az priekš-? Igen, van neki előtt, ezelőtt jelentése, de azt is jelenti, hogy szemben, ellen. Tehát tűzvész elleni.
  Gelbėjimo. Tippem szerint akkor ez védekezést jelent, hát nézzük meg a Lingeán ezt a magyar szót. Gynyba, defenzyva, jogi: gynimas. Ez nem a mi szavunk. Segítség? Palīdzība? Pagalba. Ez legalább a mássalhangzókban egyezik, hiszen a pa- és a -jimo képzők, mégsem vagyok biztos a dolgomban. Hát akkor nézzük meg a litván szót. Gelbėjimas mentés, gelbėjimo gen mentő-, mentési. Hogy nem jutott eszembe?
  A tarnyba pedig szolgálat, abból, hogy tarnas: szolga. (Lettül kalps, a szolgálat pedig dienests, utóbbi persze a vác Dienst átvétele. A kalps szláv, lásd krivicsül холоп, aminek átvétele, a kolop „fickó; filkó [kártyafigura]” már kihalt a magyarból, de Karinthy még használta a szlovákból átvett klapecet.)
  Tehát állami tűzellenes mentőszolgálat.

Van még egy feliratom a tűzoltóautóról: az elején az áll, hogy IKSADOS GTC. Ezt én a gugliba írtam be, és kiderült, hogy gamybinis ir techninis centras. Gamybinis az termelési, gyártó-, a többi világos. (Ez is szuper, hogy irir, mert litvánul „és”, lettül viszont „van”. A litván „van” yra, a lett „és” un.) Ez egy UAB, uždaroji akcinė bendrovė, amiben felismerni az uzdarīt és biedrs szavakat, az akcija pláne egyértelmű, szóval részvénytársaság. Iksada pedig egy környék Vilnius nyugati részén. Azt már tudom, hogy -os ← -a, éspedig kétféleképpen, mert egyes alanyeset (vienskaita vardininkas) kalbà → többes alanyeset (daugiskaita vardininkas) kal̃bos, viszont egyes tárgyeset (vienskaita kilmininkas) kalbõs. Ami ugye nem mindegy.

A harmadik felirat is az elején van, a 112-es szám alatt – ez a klipen olvashatatlan, de ha keresünk képet egy litván tűzoltóautóról, akkor kiderül, hogy ez a bendrasis pagalbos telefono numeris. A pagalba volt is már, segítség, a bendrasisbiedrs összefüggés változatlanul gyanús, de a Wiktionary szerint bendras határozott alakja (įvardžiuotinės formos), vagyis az általános segítség telefonszáma, azaz segélyhívó szám.

Következik a rendőrautó. Az áll rajta: GINTI. SAUGOTI. PADĖTI. Nyilván a „szolgálunk és védünk” megfelelője. Azt tudom, hogy ezek főnévi igenevek, az egész balti–szláv családban így végződnek: lett t, orosz ть, cseh t, szlovák ť, délszláv ti, bolgár щ, még a lengyel ć tér el egy kicsit fonetikailag.
  Ginti védeni – akkor ez összetartozik a fönt látott gyniba és gynimas szavakkal, az y~i magánhangzó-váltakozás meg nyilván olyasféle, amihez hasonlók a lettben is bőven vannak (liet – līt, snigt – sniegs).
  Saugoti őrizni, ez nyilván a sargāt testvére… nem, nem az, Karulis egy sergėti igét említ; erről a Lingea nem tud, az LKŽ igen, ginti nuo pavojų, saugoti, prižiūrėti, azt mondja, tehát kettővel is összefüggésbe hozza a rendőrautón látható igék közül.
  Padėti pedig segíteni, többek között.
  Védeni, őrizni, segíteni.

2.

Jöhet a dalszöveg. Ezt most kivételesen lefordíttattam géppel angolra, aztán én meg magyarra.

Pasveikinkit vieni kitus,
Juk tai daryti šitaip lengva.
Su saule, su pavasariu, su bet kuo –
Tegu visi nustemba.

Nuo vaiko namuose, nuo moterų kirpyklose
Iki vyrų darbuose, iki presuotojų gamyklose –
Pasveikinkit vieni kitus,
Juk tai daryti šitaip lengva.

Ir tavo rūpesčiai vieną dieną baigsis,
Tavo gyvenimas vieną dieną keisis.
Nereikia tavo paso mano džiaugsmo valstybėj –
Palikit savo liūdesį ramybėj.

Kaip gyveni? – Gerai!
Kaip tu jauties? – Laimingas!
Noriu, kad būtų taip amžinai
Visą begalybę, kol laikas bėga.

Kaip gyveni? – Gerai!
Kaip tu jauties? – Laimingas!
Noriu, kad būtų taip amžinai,
Šiandien mūsų gatvėj niekas nemiega.


Aš sveikinu visus.
Mes gyvas pavyzdys sėkmės.
Laimė mūsų rankose,
Niekas mūs nenugalės.

Nuo pienių lygumoj, nuo Klaipėdos uosto,
Iki vėjo kalnuose, iki Gedimino bokšto –
Pasveikinkit vieni kitus,
Juk tai daryti šitaip lengva.

Viens du trys, mūsų būgnai skamba,
Mes ateinam garsiai kaip atominė bomba!

  
Üdvözöljük egymást,
Végül is olyan könnyű.
A nappal, a tavasszal, bárkivel –
Lepjünk meg mindenkit.

A gyereket otthon, a nőket a fodrásznál,
A férfiakat munkában –
Üdvözöljük egymást,
Végül is olyan könnyű.

Egy nap elmúlnak a gondok,
Egy nap megváltozik életed.
Örömországomba nem kell útlevél –
Hagyd el a szomorúságot.

Hogy vagy? – Jól!
Hogy érzed magad? – Boldogan!
Azt akarom, hogy örökké így legyen,
Végtelenül, míg el nem fogy az idő.

Hogy vagy? – Jól!
Hogy érzed magad? – Boldogan!
Azt akarom, hogy örökké így legyen,
Senki sem alszik ma az utcán.


Üdvözlök mindenkit,
A siker élő példája vagyunk.
A boldogság a kezünkben van,
Nem győz le minket senki.

A tejes síkságtól, a klaipėdai kikötőből,
A hegyi szélig, a Gediminas-toronyig –
Üdvözöljük egymást,
Végül is olyan könnyű.

Egy, két, hár, szólnak a dobok,
Hangosak vagyunk, mint az atombomba!

A szöveget Marijonas Mikutavičius írta, a zenét ketten szerezték Andrius Borisevičiusszal, aki a feleségével, Agnė Kmieliauskaitė-Borisevičienėvel a Džimbát vezeti.

Végül, de nem utolsósorban fordítsuk le azt a címet is, amit a videó kapott a Youtube-on: Lietuvos garbė – Litvánia dicsősége.

3.

Már csak egyetlen kérdés maradt nyitva. Miről szól ez az egész?
  Foglaljuk össze. A valstybinė priešgaisrinė gelbėjimo tarnyba vilniusi hatos komandája sorban nyitja ki a kapukat, bár végül csak egy szerrel állnak ki, és az előtt felsorakozva várják a džimba kislányt, akinek nevét éppúgy nem tudjuk, mint a többi szereplőét. Könnyű tavaszi öltözékben érkezik, fehér sapkáján nemzetiszínű LIETUVA felirat, a kezében hosszúkás, aranyszínű tárgy. Megkérdezi: Kaip gyveni? – amire a komanda lelkesen ujjongva énekelni kezdi a dalt a refrénnel, felültetik Lietuvát a szerre és elindulnak. A refrén és az első versszak az övék, aztán rádión jelentkezik be a rendőrnő, ő folytatja. Találkoznak, a rendőrnők virágot kapnak és leemelik nekik Lietuvát, aki beül velük az első kocsiba, és három rendőrautóból álló konvojjal folytatja útját. Aztán már gyalog mennek, a két rendőrnő fogja a kezét, egyikük viszi az aranyszínű tárgyat. Majd az utolsó versszakot másfél tucat feszes vigyázzban felsorakozott katona közül az egyik énekli, és jön Lietuva is, akinek a rendőrnő visszaadta az aranyszínű tárgyat. A katonának is meghúzkodja a zubbonya ujját és megkérdezi: Kaip gyveni? Végül a katonák elé beugrál vagy húsz džimba, őket követve indulnak el a katonák. Snitt – stúdió, zsúfolt nézőtér, a színpadon a džimbák most már a jellegzetes rózsaszínű džimbaruhában, fiúkórus, a rendőrök, tűzoltók, katonák, és még sokan mások. Nemzetiszínű csíkok a dekorációban, és az egésznek a háta mögött a most is megőrzött aranyszínű tárgy hatalmas másolata, most már jobban szemügyre vehetjük: egy karcsú szoboralak, felnyújtott karjai között mintha csillagot tartana.
  Pont mint Rīgában a Brīvības piemineklis, becenevén Milda, a Szabadság-emlékmű, csak neki három csillagja van, amik Lettország négy régióját jelképezik: Kurzeme, Vidzeme, Zemgale, Latgale és Sēlija. Istók zicsi.
  Borítékolhatjuk, hogy az aranyszínű tárgy egy létező szobor kicsinyített mása, és egyből meg is kereshetjük. Mondjuk derítsük ki, hogy mondják a szobrot: skulptūra, statula. Lettül statuja. Az emlékmű (piemineklis) pedig paminklas.
  Meg is van, a Sausio 13-osios gatve 10. alatt (a 13-osios kiejtve tryliktosios, ne tudja meg az olvasó, hogy ezt milyen nehéz volt kideríteni). Sausis az január (a teljes naptár: sausis, vasaris, kovas, balandis, gegužė, birželis, liepa, rugpjūtis, rugsėjis, spalis, lapkritis, gruodis), ez tehát a Január tizenharmadika út, amiről a Vikipedija azt írja:

Laisvės gynėjų diena – sausio 13 d. minima Lietuvos atmintina diena. Keliama Lietuvos valstybės vėliava.
  1991 metais šią dieną įvyko masinis taikus Lietuvos piliečių pasipriešinimas Sovietų Sąjungos vadovybei jėga paimti į savo rankas Vilniaus televizijos bokštą.

Mármost én ennek elég nagy részét egyből értem. Szabadság… napja – január 13-a… Lietuva emléknapja. Felhúzzák (keliama~celties) Lietuva állami zászlaját. 1991-ben… ezen a napon… Lietuva városa (piliečių~pilsēta)… Szovjetunió vezetése… saját kézbe vilniusi televíziós tornyot.
  A lényeg ebből érthető, hagyjuk is ennyiben, hiszen ez csak az utca neve, a csendes, posztszovjet építésű Karoliniškės városrészben, ahol a tévétorony mellett álló Telecentras épület udvarán áll a szobor. A neve Aukojimas: áldozat, felajánlás. Darius Bražiūnas alkotása. A szobornak nincsen csillag a kezében, csak a másolatának, az a díszítés a körbefogó körcikkszerű ábra tetején.
  Akkor hát ezt is tudjuk. Egy Lietuva feliratú sapkát viselő džimba az Aukojimas másolatát utaztatja tűzoltók, rendőrök, katonák és további džimbák társaságában, be egy ünneplőbe öltöztetett színpadra.
  Miért?

4.

Erre a videó címe ad választ. Lietuvos garbė a tévéműsor címe. Természetesen van honlapja, ahonnan megtudjuk:

Nacionaliniai apdovanojimai „Lietuvos garbė“ – tai žiūrimiausios TV3 televizijos projektas. Nacionaliniai apdovanojimai „Lietuvos garbė“ kviečia pastebėti ir pagerbti tuos, kuriems turime už ką padėkoti, kurie daro pasaulį geresnį, o Lietuvą gražesnę. Kasmet iškilmingi „Lietuvos garbė“ apdovanojimai rengiami kovo 11-ąją, Lietuvos Nepriklausomybės atkūrimo dieną. Šventinės ceremonijos metu apdovanojami paprasti Lietuvos žmonės, kurie savo tyliais, bet kilniais darbais, didvyriškais poelgiais, drąsa ir begaliniu pasiaukojimu keičia mūsų gyvenimą, mūsų šalį ir net pasaulį.

A Litvánia dicsősége nemzeti díj a legnézettebb TV3 tévé műsora. A Litvánia dicsősége nemzeti díj azok elismerése, akiknek köszönhetünk valamit, akik a világot jobbá és Litvániát szebbé teszik. Az ünnepélyes díjátadást minden évben március 11-én, Litvánia függetlensége visszaállításának napján tartják. Az ünnepség során köznapi litvánokat díjaznak, akik megváltoztatják életünket, országunkat vagy éppen a világot csendes, de nemes munkájukkal, hősi tetteikkel, bátorságukkal és végtelen önfeláldozásukkal.

Hoppá. Ide keveredtünk onnan, hogy én folyton Džimbát hallgatok.
  Tovább is van.

Nacionalinių apdovanojimų „Lietuvos garbė“ statulėlės pagrindas pagamintas iš marmuro, centrinė statulėlės dalis žalvarinė ir auksuota 24 karatų auksu, o statulėlės žvaigždutė pagaminta iš 925 prabos sidabro.

Hát ezt viszont folyékonyan, szótár se kell. A szobrocska márványból készül, a közepét 24 karátos arannyal vonják be, és a csillagocska 925 ezrelékes ezüstből van. Mindez egy kötött sapkás kis džimba kezéből.
  Sajnos a díjazottakról csak videók vannak, amiket nem játszik le külföldön. De a klip évében, 2018-ban a következők nyertek:
  – už nuopelnus Lietuvai~uz nopelnīt Lietuvai – Litvániára méltó Jan Baldvin Hannibalsson;
  – metų globėja – az év őrzője Michaela Rak;
  – metų gelbėtojas – az év segítője Gediminas Sprindys;
  – metų drąsa – az év bátra Arminas Ivkovas;
  – metų iniciatyva – az év kezdeményezője Algimantas Jucevičius;
  – metų kaimynės~kaimiņi – az év szomszédai Dovilė és Genutė;
  – metų narsa – az év hősei az Ambersail csapat.
  Gratulálok, bár hogy mivel érdemelték ki, azt sajnos nem fogom megtudni.
  A díjazottak listája 2013-tól 2020-ig megvan, idénről nincs adat, talán a vírus miatt elmaradt.

Hát ilyeneket tud meg az ember, ha utánanéz a Džimba zenéjének.

»»»»»»

 



Angolul

Tele van a Facebook csókával, aki miniszterelnök akar lenni és nem tud angolul.
  Baszki.
  1. Az eddigiek is mind magyarul voltak akkora faszok, mint a Sinkandzen.
  2. Tolmács nincs?
  3. Csak egy miniszterelnök engedélyeztetik, az pedig őfőkegyelmessége Árgyélus királyfi, az Etyeki-dombság Géniusza, a Stadionok Isteni Szent Atyja, mindörökkön örökké, ámen.
  Teljesen nyilvánvaló, hogy mindenki leszari, hogy ez a Mikulás csóka tud-e angolul. Az a lényeg, hogy ne törjön a Főméltóságú Úr szent főtrónjára. Ha bbbbbbuzi lenne, az a baj. Ha hiányozna az egyik füle, az a baj. Ha szeretné a spenótot, az a baj. Ha a kiskanalat nem oda rakja vissza, az a baj. Ha semmilyen nem volna, az is baj.

»»»»»»

 



Szissz

Elképzeltem, hogy visszautazom 1981-be és elbeszélgetek tízéves önmagammal. Egyszer csak megkérdezem, hogy mibe kerülnek 2021-ben a könyvek.
  – Hát 5-10 ezer forintba – felelem.
  Mire én:
  – Úristen!
  Mire én:
  – Hát a forint értéke jócskán lecsökkent. Ma az átlagjövedelem nem egy-kétezer forint, inkább százötven-kétszáz.
  Mire én:
  – Úristen! Ez borzalmas! De a könyvek még így is nagyon drágák.
  Mire én:
  – Igen, de szerencsére van net. Havi tizenötezerért az emberiség egész tudása rendelkezésemre áll.
  Mire én:
  – Döbbenet! Sokan használják?
  Mire én:
  – Világszerte milliárdok.
  Mire én:
  – Döbbenet! De hát akkor 2021-ben a sarki kofa többet tud, mint Leonardo da Vinci!
  Mire én:
  – Nem egészen. Leginkább arra használják, hogy kiscicás képeket osszanak meg és középkori szintű babonákat terjesszenek.

»»»»»»

 



Egy vers és háttere

Egy hét múlva senki nem fog rá emlékezni, úgyhogy leírom költeményem elé annak születését is. Miközben az emberek fuldokolnak a nyomorban, amit a vírus miatti tömeges bezárások és elbocsátások meg a brutális infláció még tovább tetéz, a magyar keresztény öreg szögletes képű öltönyös épkézláb heteró cisz férfiak zártkörű társasága azzal van elfoglalva, hogy egyikük a szükséges félholt ájulásig menő rajongó tisztelet helyett kövérnek és alacsonynak nevezte a haza megmentőjét, Imre, Csaba és Árgyélus királyfi, valamint Jézus Krisztus tulkuját, a nemzet tízezer évig élő megtestesülését, az Etyeki-dombság Géniuszát, a Nagy Focikondukátort, a Felcsúti Csodaszarvast, a Stadionok Atyját, a magyar haza dakotáját.
  Aztán bocsánatot kért.
  Hát én meg megírtam ezt a verset egy Facebook-hozzászólás ihletésére.

Ha megáll az ész, megáll a tudomány:
Ha nincsen trafikod, nincs elég dohány:
Sose feledd: Orbán Viktor magas és sovány!

»»»»»»

 



Ki mondta neked, hogy te fehér vagy?

Ennek a nagy felséges fehér ügyvédnek, aki látható kéjjel tájékoztatja a birtok nem egészen tizennégy éves örökösnőjét, hogy az apja végrendelete elő nem kerülvén ő nem örökös, csak egy rabszolga, mert az anyja igazából egy moccsadt nigger volt, ámbár amúgy egész világos volt az ő bőre is, de az ereiben néger vér keringett és ez az, ami számít, és innentől kisasszonyozás helyett tegezi és Masternak szólíttatja magát, mert senki sincsen kéznél, aki levágja a tökeit, s történik mindez Ernst Joseph Görlich A fehér rabszolga című regényében – szóval ennek a nagy felséges fehér ügyvédnek meg sem fordul a fejében, hogy most, ezzel az egy szem kérdéssel vágta tönkre a rabszolgatartást, de az egész fehér–fekete hisztériát és mindenféle rasszizmust.
  Mert neki ugyan ki mondta, hogy fehér?
  A római birodalomban a szabadok egy kis zacskót hordtak a nyakukban, amiben volt egy talizmán meg egy bulla, ami igazolta, hogy ők szabadok. Sose derül ki, hogy miért nem jutott eszébe akármelyik rabszolgának, hogy elnyisszantsa a gazdája torkát, elvegye a kis zacskóját és onnantól szabadként flangáljon. Keresztre feszítették volna, ha rájönnek, oké, de miből jöttek volna rá, hogy ő nem a nagyúr, ha mondjuk akkor teszi, amikor a gazdájával elutaztak egy idegen városba? Személyi igazolvány nem létezett. De nyilván nem sok rabszolgának jutott ilyesmi eszébe, mert a rómaiak nem tökéletesítették tovább a biztonsági előírásokat.
  De azóta egyetlen rabszolgatartó rezsim sem jelölte meg sem a rabszolgákat, sem a szabadokat, a huszadik századig. Mindenki aszerint minősült ennek vagy amannak, hogy miként néztek rá mások. Ha Isaura kocsira ült volna, otthagyja azt a seggfej nagyurat és elutazik egy olyan városba, ahol nem ismerik, szó nélkül elfogadták volna nagyságos kisasszonynak, hiszen nekik a bőrszín meg a ruha teszi az embert. De ha a vele lakó fekete rabszolga lóg meg a Leôncio őfelségétől és egy idegen városban azt állítja magáról, hogy fölszabadított rabszolga, azt is kénytelenek lettek volna elhinni.
  A huszadik században már mindenféle igazolványokat meg pecséteket vezettek be, amik igazolták és bizonyították, hogy a vonatkozó rendeletek értelmében elég előkelő-e a származásunk, hogy be merhessünk alázatoskodni az étterembe vagy leülni a parkban a padra. De ki mondta neked, hogy te fehér vagy? Ki és milyen bizonyíték alapján állította ki az előkelő törzskönyvedet?
  Ki mondta, hogy Hitler „árja” volt? Vagy Göbbels vagy Göring vagy akármelyik ilyen főféreg? Ki mondta, hogy Verwoerd, Vorster, Botha, a dél-afrikai főfehér főistenek bármelyike „fehér” lett volna? Végeztek bármelyiküknél DNS-vizsgálatot? Még föl se volt találva, de ilyenek meghatározására egyébként sem alkalmas. Voltak mindenféle primitív babonaszintű módszerek, hogy ceruzát dugtak a polgár hajába, meg kellett ráznia a fejét, és ha ott maradt, akkor egy büdös nigger volt, ha kiesett, akkor egy büdös színesbőrű, de az magasabb kaszt. De ezeken a vizsgálatokon a főistenek se a náciknál, se a krügereknél nem mentek át.
  Ki mondta neked, hogy te fehér vagy? Megkérdezhetjük akármelyik seggig érő homlokú harcostól, aki sörhasát rengetve mocskolja a cigányokat, akiknek a munkájából él. Ki mondta, hogy ebben a milliószorosan összekeveredett világban az ő génjeiben tényleg nincsenek ott azok a büdös gének, amiket ő úgy megvet?
  És ki nem szarja le, hogy őneki milyen génjei vannak és azoktól mekkora nagyisten?

»»»»»»

 

↞korábbi cikkek

A blog mérete: 1887 cikk, 8 991 842 betű, 1 809 465 szó