Tavaly elmentünk volna a híres-nevezetes Marina szállóba a híres-nevezetes Balatonfüreden. Nagyon kedvesek voltak, még le is fotózták az étteremhez vezető tolókocsiliftet, ők igazán mindent a kedves vendégért. De a lift az én kocsimmal nem kompatibilis, és akkor ők igazán semmit a kedves vendégért. Ezt kérem nem lehet megoldani. A kedves vendég ne legyen kedves vendég, maradjon otthon.
Idén feleségem ment volna csak el a híres-nevezetes Marina szállóba a híres-nevezetes Balatonfüreden. Örömmel fogadták volna, mert igazán mindent a kedves vendégért. Kivéve az olyan vendéget, aki vakvezetőkutya-tanonc, azért a kedves vendégért igazán semmit. Azt kérem nem lehet megoldani. A kedves vendég ne legyen kedves vendég, maradjon otthon.
„Mert mindenki mondhatja, hogy az ő kutyája segítő kutya, és zavarná a többi vendéget.”
Aha, meg azt is mindenki mondhatja, hogy ő tengerész és most lépett ki a szárazföldre, ezért tántorog és kurjongat, hiszen a matrózjáráshoz meg a tengeri viharokhoz van szokva. Az nem zavarja a többi vendéget.
Ebben az önkényre alapított, törvények nélküli országban a diszkriminációt megtiltó törvény, aminek annyira örültünk 1997-ben – többé nem törvény. Falu széli kiskocsma, benzinkút, nemzetközi hírű háromcsillagos szálloda, mindegy: akit akar, kitilt, aztán a megalázvány keressen magának fórumot, ahol kiharcolhat egy papírt, hogy igen, tényleg, őt megalázták, és nem kellett volna. Valaha ezt tíz év alatt meg is lehetett kapni, mást nem. Ma már ezt sem, amíg dúl az orbáni téboly. Örülhetünk, ha meg nem vernek minket, amiért be merünk alázatoskodni egy menő szállodába, ahová a Felsőbbrendűek járnak, és rontjuk a vendégek étvágyát.
Háromcsillagos „superior” a híres-nevezetes Marina szálloda a híres-nevezetes Balatonfüreden. Superior, hát ja, a szuperembereknek, mindegy, hogy én is ugyanazt az árat fizetem, de ő szőke szemű és kék hajú.
Horgonyt föl! Vitorlát bonts!
Tisztelt OTP!
Augusztus 10-i válaszukat ugyanúgy nem tudom elfogadni, mint a korábbit. Önök következetesen úgy tesznek, mintha annyi történt volna, hogy június 12-én (csak akkor, máskor nem) az ügyintéző elkérte volna a személyes adataimat, és semmi egyéb nem történt volna.
Önök húsz éven át aláztak meg engem a telefonban, következetesen és rendszeresen. Nem csupán június 12-én, hanem húsz éven keresztül. Mindaddig, amíg olyan válasz nem születik, amely erről szól és ezzel kapcsolatos állásfoglalásukat tartalmazza, Önök nem lesznek képesek olyan választ adni, amit én elfogadhatnék. Csak az időmet rabolják.
Kérésüknek, miszerint egy bankfiókban aktualizáljam személyi okmányaimat, nem tudok eleget tenni, mert mint arról néhány száz alkalommal értesítettem Önöket, mozgássérült vagyok és nem tudok eljutni az Önök bankfiókjaiba. De nem is áll szándékomban, mert számlát nyitottam a Raiffeisen banknál, és mihelyt pénzügyeimet átirányítottam oda, az Önöknél vezetett számlát fel fogom mondani.
Az Önök fasiszta bankjánál vezessen számlát, aki megtébolyodott.
Őrjöngtetek a protestánsok ellen és leöldöstétek őket.
Ma tök köznapi, hogy valaki protestáns.
Őrjöngtetek a nők nadrágviselete ellen és hogy kilátszik a bokájuk.
Ma sortban járnak az utcán és bikiniben is mutatkozhatnak.
Őrjöngtetek a négerek felszabadítása ellen és háborúztatok.
Ma mindenféle magas állást töltenek be.
Őrjöngtetek az ellen, hogy a nők tanuljanak.
Ma egyetemen is tanítanak.
Őrjöngtetek a vegyes házasságok ellen, mindig valami mást értve ez alatt.
Ma senki sem érti, mi volt ezen probléma.
Őrjöngtök a melegek ellen.
Üdv, CIB, veszítettek egy ügyfelet. Azt mondja ez a jószág, hogy hunyjam be a szemem egy másodpercre. Jó, behunyom. Aztán kinyitom, még mindig azt mondja, hogy hunyjam be a szemem egy másodpercre. Vagy hatszor megcsinálom ezt, aztán „a munkamenet lejárt, ismételje meg”. Megismétlem. Ugyanaz! Mosolyogjak nyitott szájjal meg hunyjam be a szemem. Tányért ne pörgessek az orromon?! Végül közli, hogy huszonnégy óra múlva próbáljam újra. Minek? Holnapra máshogy fogok kinézni?!
Töröltem az alkalmazást és egy másik banknál nyitok számlát.
Fölhívott egy manó a ciblis banktól, látvást, hogy számlát akarék nyitni és félbehagyék. Mermér, kérdezi. Elmo’om. Hát akkor zárjak be minden alkalmazást és keressek természetes fényt. Mo’om, nyavalyát, én a napocska áldott fényénél természetösebb fényt nem tudok találni, és nem az alkalmazásaimat zárogatom be, hanem keresek egy másik bankot. Köszönte, hogy tudtunk egyeztetni.
Mifasz volt ezen egyeztetés?
Utánanéztem az Erstének, mert könnyebb kimondani, mint a Raiffeisent. Nöfcös telefont akar. Nezöm, hogy mi a nyünyü az, fölhívom őket, egyből tudok beszélni egy embörrel (!!!), fölvilágosít, hogy ahhoz köll, hogy a személyimben akkor a csipöt a telefon be tudi olvasni. Letöltöttem egy nöfcözős programot, közölte, hogy Ződike nem tudja a nöfct. Nyilván veszök majd egy vadiúj Hubacker Demeneu telefont avégett, hogy beleötessem a személyimet.
Mégiscsak Raiffeisen lösz, sikerült velük beszélni.