Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools

The Weirdest World with Human Habitation

A good story contains a lot of interesting things. I don’t dare to say Ninda is a good story, I trust deciding it on the readers, but well, it contains a lot of interesting thigs. One of these is – Szúnahaum, the weirdest world ever made habitable in the Galaxy.
  Note that the novel being written in Hungarian, I’m leaving all names in their original Hungarian spelling. Actually, this means

a, e, i, o, uas in Italian, German or Finnish
á, é, í, ó, úlong variants of the above
ai, au, ie, uaeach two vowels but single syllables
dzsas j in jacket
jas y in yet
gas in get
ngas in English
sas sh in sheep
szas s in sail
sszlong s

(Hungarian has several additional letters that differ from English, but they aren’t present in the szúni language, so no need to mention them here.)
  In this article, “no data” means information currently missing from the book. When I’m writing this, only 58% is written of the book, planned to be about one million words.


Szúnahaum is located inside the Cloud, a large dark interstellar dust cloud that lies between the galactic spiral arm Earth is located in, and the neighboring arm towards the galactic center, in the relatively dark (starless) area called tuamsá in szúni language. Being there little traffic between the arms, and even that is avoiding any clouds, the internals of the Cloud are undiscovered for the dzserang nations (this is the szúni term for everyone not szúni). There are several stars in the Cloud, including a sun being orbited by Auríhaum, an Earth-like planet with indigenous life (plants and animals, but no sentient beings) – the szúni populated it, built cities there and everything, but they chose a different planet as their capital: Szúnahaum.
  It’s orbiting a yellow dwarf star called Szúnahaum-síssanaurangi. Its planets are: Dzsomti, the volcanic innermost planet; Szúnahaum; the asteroid belt Dzseldul, with lots of metals; and Hauhummá, a gas giant with moons captured from the Dzseldul. No data about any inhabited place built on any planet or moon in Szúnahaum’s solar system, but there are several inhabited worlds in other solar systems inside the Cloud. Szúnahaum and Auríhaum, located in two neighboring systems, are the only ones with breathable atmosphere, others have domed cities only.
  Note that the existence of the Cloud and everything inside it, including Szúnahaum and Auríhaum, are classified information. No dzserang may ever hear about them.

The Big Boom

About a billion szúni years ago, a catastrophic event happened to Szúnahaum that changed it forever. A large asteroid group left the Dzseldul and collided it, causing three drastic changes.
  1. It broke Szúnahaum’s crust on a large area and left behind an always volcanic, earthquake stricken area on what we would call northern hemisphere; the szúni name is Dzsisszáfaur. The other hemisphere is Séninnaur.
  2. It changed Szúnahaum’s rotation and orbit. Both were slow before the Boom, too, but now they became even slower. Now it doesn’t move at all, if measured by terms of the human lifespan. Since the beginning of its terraforming, some 40,000 szúni years, the sun changed its position on the sky a very little. It is movelessly standing above the Hot Pole, the center of Dzsisszáfaur. (The szúni calendar has nothing to do with Szúnahaum’s movements: it counts 30 days, and a day is of 80,000 “beats” = seconds. Thus, a szúni year is only 27 days, 18 hours and 40 minutes on Earth.)
  3. The asteroids exploded into fragments and created the Sínisuál, a huge ring around the equator, shining in gold because it is mostly of Dzseldul’s material, gold, copper and other ores. Looking from the surface, the Sínisuál is not visible as an object but it changes the color the sky: instead of normally sky blue, it is sky blue and yellow at the same time, without becoming green. No data on what color it is, actually. Now it takes a central position in the emotions of the szúni.

Day and Night, and Seasons

These don’t exist on Szúnahaum, since both its rotation and orbit is extremely slow. The sun is always standing at the same point on the sky, above the Hot Pole. If you sit on a rock and you see it shining above a certain peak, it will shine exactly the same place at noon and midnight, a year later or 1000 years later, it doesn’t count. Days and nights are dictated by only the clock. (A day = 10 derki = 100 limli = 1000 mati, and a mati is 80 seconds.)
  There are no stars on the sky of Szúnahaum, their light being covered by dust of the Cloud.


Szúnahaum’s surface consists of three main parts:
  – Dzsisszáfaur, the hot hemisphere, volcanic, uninhabitable and uninhabited, continuously bombarded with sunshine. No atmosphere, tourists can visit it in space suit only, with strict security measures.
  – Séninnaur, the cold hemisphere, a mere desert of rock, just like Earth’s Moon. Never saw sunshine since the Big Boom. No atmosphere, uninhabitable and uninhabited.
  – And Szúnahaungaur, the equatorial zone, the only habitable place of the world: a ribbon around the equator, about 5000 szirszi wide, averaging. (No data on how long is a szirszi, but it should be the same scale as the kilometer.)
  Szúnahaum is a Ribbon World. No life outside of Szúnahaungaur, except that Séninnaur serves as a harbor of many szúni star ships.
  Szúnahaungaur is separated from both uninhabitable hemispheres (in szúni: siór) by a force field that keeps the atmosphere inside and any unwanted effect outside (gases and particles from volcanic eruptions). It follows an irregular path determined by local circumstances like relief and the possible risk of earthquakes. Szúnahaungaur is not free from earthquakes near the hot hemisphere, however, they can be predicted always. The boundaries of Szúnahaungaur are called the Dzsisszáfaur Rim or Hot Rim and the Séninnaur Rim or Cold Rim. The Cold Rim is slightly beyond the equator, because the Sínisuál reflects some sunlight so it isn’t completely dark there, but direct sunlight can never be seen.
  Instead of the clock, it’s the geographic latitude what determines how high you can see the sun: the closer to the Hot Pole, the higher the sun on the sky. Calling the dzsisszá-most point of Szúnahaungaur zero, and measuring in szirszi, there are four zones: the first thousand is the “daytime” zone, the next thousand the “early afternoon”, then the “late afternoon”, the “early evening” and the “late evening” zone, and finally, beyond 5000 szirszi, the “night” zone.

The Channels

Before terraforming, there wasn’t a single water molecule on Szúnahaum, and all water on it was brought there by humans. Vapor in the air is continuously pushed by solar wind séninwards, until it reaches the Cold Rim where it is condensed and falls down as snow. There is continuous, extreme snowfall on the Cold Rim. To prevent it from accumulating there and extract all moisture from everywhere else, snow collector robots are working all around the Cold Rim. They’re shovelling the snow into the channels where it is melted and begins to flow dzsisszáwards.
  There are nearly 9000 channels starting at the Cold Rim and flowing across all of Szúnahaungaur, to the Hot Rim. Some 800 of them don’t reach there but are unified with the neighboring channels. They aren’t straight, they were never intended to be and the relief doesn’t allow that. They may go around mountains, but at places they flow uphill, helped by pumps. All of them have a name. The largest one, which grows from 13 converging channels, is like a huge river, called Szesszi, after the largest (natural) river which existed once on the lost szúni world.
  The channels’ water is used everywhere on Szúnahaungaur for all human purposes. The remaining water, now warmed up, reaches to somewhere near the Hot Rim, where each channel finishes in a shallow basin to let the water simply evaporate.
  Lakes, islands, waterfalls can be found at many locations, but they’re all the creations of the channels, and as such, of humans.
  There is no weather. No wind other than the insáhirun, the never-stopping, slow wind coming from dzsisszá and travelling to sénin, pushed by the solar wind and transporting the moisture back to the Cold Rim. No rainfall. No snowing anywhere but at the Cold Rim. Being the world practically not rotating, there is no Coriolis effect, no change in the amount of heat received by any point of the surface, therefore, no chaotic effects.
  Szúnahaungaur’s ecology is completely artificial, and without continuous maintenance the world would be quickly rendered uninhabitable. Millions of robots are working on it continuously.


Szúnahaungaur has a variable relief, with large plains and great mountains. No data about any snow cover on the top of mountains.
  Both Dzsisszáfaur and Séninnaur are similarly variable. But the polar regions of Dzsisszáfaur are frequently changing, being totally volcanic, and Séninnaur has huge areas completely flattened by the weight of ships landing there.


With 300 million permanent residents, Szúnahaum is the most populous world of the Szúnahaum Brotherhood. Auríhaum has only 100 million. The majority of the 5000 million szúni are living on large star ships that travel around the spiral arm to sell wares and service. The ships provide comfortable life to its residents, from several thousand to a few millions, while transporting dzserang passengers, offering valuable service for them. However, the dzserang aren’t allowed to those floors the szúni are living on. They can’t have information on how many szúni are living on a ship, how many ships are there, these are all classified.
  If not earlier, all szúni are returning to Szúnahaum to celebrate the namindan, the year-long holiday held every 12 years.
  Permanent residents of Szúnahaum are living in small towns and villages, the biggest cities at about 20,000 inhabitants. Most towns are in the zones that receive more light, but there are inhabited places near the Cold Rim, too. Their architecture are slightly modified according the lighting, but generally uniform. Families are living in own houses, one or two stories high, rarely higher. Most of them are surrounded by a garden. Building material is plastic.
  When Ninda settled on Szúnahaum, she chose Jasszani-Haugímú, the edge of a city of 20,000, near the flow of the Lengu and the hillside forest. The city is built on a plateau inside the Dzsimbandon mountains, in the early afternoon zone. The water of the Lengu is pumped uphill, and where it leaves the plateau with a waterfall, there is a large canopy to shade direct sunlight which always comes from the same point. There was a small house built for Ninda, one room, a bathroom and a kitchen, and a larger one next to it for Hait and Ámmaít, her close friends whom everyone considers the closest ones to be her friends, but she always refuses an adoption. Later, when Ninda founded an own family, her house was extended to two rooms. Both houses were later surrounded with a hedge of trees in a circle, and this place serves for the core of the great philosophy school wearing Ninda’s name.
  When the 5000 million szúni are returning to celebrate the namindan, they live in large underground cities designed to provide for a million each, but they don’t spend much time there, rather they’re dancing, visiting their friends and so on.


No rainfall and no dew condensing at dawn, since there is no night and no dawn. Each and every plant, be it a tree, a shrub or grass, must be regularly irrigated by robots, including those growing in the wilderness, on a hilltop or anywhere. Planting them on purpose is not always necessary since animals can spread seeds, but they won’t survive without irrigation. The robots (small orbs flying around with antigravity) discover any growing transplant and start to irrigate it, according to the needs of the species. They’re performing all necessary actions, healing sick plants, harvesting fruits.
  Being there several worlds with indigenous life known to mankind, plants are originating from many of them, resulting in a great variation – as usual on all inhabited worlds. There are trees with green, yellow, orange, red leaves, grass growing in different colors, and so on. Ninda’s and Ámmaít’s houses were built with a large huhalli tree between them.


Animals are also originating from many worlds. There are large pastures where animals are living free, being that the accepted form of keeping livestock. They’re being cared for by robots as well. Killing them and processing meat is also automated. The szúni diet prefers vegetables, but includes meat as well.
  Pets are also coming from different worlds. Ninda buys a kiri family, a dog and an ivut.
  Wild animals are present to maintain ecologic diversity. As humans occupied millions of worlds in the Galaxy, they developed methods to build sustainable ecosystems, and Szúnahaum is no exception.


The Szúnahaum Brotherhood is one of the largest nations nearby, both terms of population and of economic and military power. The szúni tribes trace their origin back to Szúnahaum-sínarraómi, their homeworld destroyed in a war tens of thousands of years ago. Their earlier history was lost in time.
  Since losing Szúnahaum-sínarraómi, they became a merchant nation, they’re wandering around the Galaxy and trading. Now they’re wealthy enough for poverty be forgotten.
  Despite their complete seclusion from the dzserang, the szúni are welcoming immigrants. Ninda herself is an immigrant by accident from the repressive dictatorship of Sỳÿndoṙeìa (in szúni: Szindoria), as well as Hait and Ámmaít. Ninda’s either love, Aini comes from the small, hot forest world Saunis, the other one, Szinensi is a native szúni. Their adopted daughter, Sileni is from a fourth country.
  The szúni are also known for charity. For examples, the hospitals on their ships are receiving patients from anywhere, and the lawyers ask their home countries for payment only after the treatment finished. They’re taking great parts in building radiation dams, the largest man-made objects in the Galaxy, half-spherical shields around (yet only 18) worlds to protect them from the radiation of a supernova predicted to explode. They’re actively defending human rights, including Szindoria where the dictatorship was put to an end upon szúni intervention, attributed to Ninda herself.
  The government system of the Brotherhood is classified. The dzserang can’t learn who are leading the Brotherhood and how, and also they can’t know the captains of the szúni ships. The truth is there is no government, they removed it long ago; all directive work is performed by workgroups, both in the society and on the ships. There is a group responsible for piloting the ship, another one for routing, one for life supporting systems, one for cargo, and so on.


Little is known about the szúni language. Its phoneme inventory: a, b, d, dzs, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, r, s, sz, t, u, v. Vowels and d, k, l, m, n, r, s, sz and t appear long, too; no data about the others. B is rare and mostly appears in the cluster mb, also rare. Frequent consonant clusters include ng, lg, rg, rd, ndzs, ldzs, rdzs, ngdzs and a lot more. They can appear word-initially, too, but less frequent. The ancient szúni language had more clusters, among which the most characteristic one is hp which appeared inside words, word-initally, word-finally.
  It is a naming language, what means neither a vocabulary nor a grammar is created. From the occasional cases a word is seen in different forms, it can be suspected a fusional language.



Kinship Definition Language

Kinships between persons are specified with letter strings, beginning from the ego and always following a chain of basic relations. For readability, chains may be freely broken into pieces by spaces. Several chains may follow each other separated by commas.
  Chains are case sensitive. Uppercase letters are for individual persons (relative to the preceding person), lowercase letters are modifiers which always follow the person they are concerning to.


  E – ego, the self; may be omitted at the beginning of longer chains, being it the default; this is the only uppercase letter not relative to the preceding person
  P – parent
  S – sibling
  C – child
  M – spouse

  PP – grandparent
  CC – grandchild
  PS – parent’s sibling = aunt or uncle
  PM – parent’s spouse
  CM – child’s spouse

Gender Specifiers

  unspecified – covers any gender
  f – female
  m – male
  i – identical gender to a reference
  o – opposite gender to a reference

  Pf – mother
  PfPm – maternal grandfather
  PSm – uncle
  CP – child’s parent = the ego or the other parent
  PSi – parent’s sibling of the same gender = mother’s sister or father’s brother


  unspecified – covers one person
  a – all persons matching

  PPPma – all great-grandfathers
  PmPPma – all grandfathers of the father

Relative Age

  y – younger than a reference
  e – elder than a reference
  A number after y or e counts that manieth matching person: y2 the second one among the younger ones. This may be followed by a sign: Sy2+ all siblings younger than the 2nd younger sibling, Sy2- all siblings older than this sibling.

  Emy – my younger brother
  PmSfe – father’s elder sister

Other Modifiers

  s – step
  d – adopted child, adopting parent
  l – lover, life partner (not married)
  k – except myself


A name in () parentheses marks a person for reference: PfPmSfy (Liza) means „let’s call mother’s father’s younger sister Liza”. Before or after this, the same name refers to this person: PPPCay Liza means „all children of the great-great-grandparents younger than Liza”. The name should be separated from any other character by a space.
  A name may stand first in a chain, this makes that person the beginning of the chain, e.g. Liza MPmSfy means „Liza’s spouse’s father’s younger sister”. If Liza wasn’t defined before as a relative to the ego, this defines Liza and provides information about her family tree; it’s good habit to include the name in () parentheses in this case.
  Relative modifiers, if not followed by a person, are relative to the preceding person, e.g. PfSy means „mother’s sibling, younger than mother” while PfSyESfy is „mother’s sibling, younger than my younger sister”.


Any uppercase letter other than those listed above, followed by an = sign and a chain defines a shortcut which can be used later, similar to the original ones.
  Instead of a single letter, a longer string of letters (both uppercase and lowercase) may be used which may even contain any reserved letter, but it must be separated from any neighbouring letter by a space. For instance, MXQ may serve as an abbreviation for maternal cross cousin if we define it. This method may also serve for defining actual terms in a language, e.g. grandfather=PPm.
  A chain starting with E= defines the ego, „my name is”. This may be a name or a chain starting with someone else and leading to the ego. Several definitions of the ego mean changes in point of view, i.e. first we see the situation from either person’s view, then from another person’s eyes.

  A=PfPf – let’s call „maternal grandmother” A
  Liza AM – Liza’s maternal grandmother’s spouse
  E=Liza PmSm – I am Liza’s paternal uncle


A relation may be specified by more than one chain. Since chains may refer to sets of persons (with the a modifier), they may be connected with the following operators:
  & – and
  | – or
  ^ – not
  / – another path leading to the same person; after this operator, the starting person is implied to be the same as in the previous chain

They are of equal precedence. If needed, () parentheses may be used to give some operators a greater precedence.

  PPfa | PSfa – a set of all grandmothers and aunts
  So & Ml – someone who is both a sibling of opposite gender and a lover = incestuous, heterosexual relation; actually, Sol means the same
  PmSf / PmPCf – means „father’s sister and father’s parent’s daughter are the same”, what’s true indeed

„Complicated situations” arise when there is a loop on the family tree (if we go back enough and include enough persons there will be loops on any real life family tree). For example, the classic logical riddle about a father who fathered a child with his own daughter. Let’s call them Alice and Bob, and the child Cindy. The following claims will all be true:
  (Alice) Pm (Bob) Cf (Cindy) – Alice’s father is Bob and his daughter is Cindy (this doesn’t tell about the incest yet)
  (Alice) Cf (Cindy) – Alice’s daughter is Cindy
  (Alice) Sf (Cindy) – Alice and Cindy are sisters (both Bob’s daughters)
  (Alice) Cf (Cindy) / Sf (Cindy) – the previous two claims together; note that in the second clue, Alice is implied but not specified
  (Bob) CC (Cindy) – Bob’s granddaughter is Cindy
  (Cindy) SP (Bob) – Cindy’s uncle is Bob

A Listing of Many Relations

Here comes a listing of relations, first those that have an own term in English, and some more.

Nuclear Family

Aunts and Uncles

First Cousins



Az én clipboardom

Egy ideje már zavart, hogy a Windows clipboardja egy darab szöveget tud tárolni, és ezzel kész. Hát rászántam magam és fölraktam egy szuperjó, nyolcvanmegás programkát, ami mindent tud. És tényleg. Mindent az égvilágon, nagyon szuper. Viszont vannak némi háklijai, szereti fölhívni magára a figyelmet, egy idő után kezdett zavaróvá válni. Úgyhogy kerestem egy másik szuperjó, százmegás programkát, ami szintén mindent tud. Ez is nagyon szuper. Viszont vannak némi háklijai…
  …no, itt már nem kerestem harmadik programkát, hanem írtam egyet magamnak. Miniatűr kis jószág, de amire nekem szükségem van, azt tudja. És kiderült, hogy föltaláltam egy új clipboardfunkciót. Ami szerintem dollármilliókat érő hiperszuper csúcstalálmány, hiszen a clipboardnak három funkciója van emböremléközet óta: copy, cut, paste. No, a negyedik a drop.
  A programom úgy működik, hogy van három funkciógombja:
  Ctrl Insert – copy
  Shift Delete – cut
  Shift Insert – paste
  Az első kettőben nincs semmi újdonság, lemásolja, illetve kivágja a kijelölt szöveget. Azaz mégis van, mert el is teszi a szöveget egy jegyzékbe.
  A Shift Insert viszont nem beteszi a clipboard tartalmát, hanem felmutatja ezt a jegyzéket egy ablakban. Itt ki lehet választani, hogy melyik szöveget akarjuk, Enterre is berakja, illetve mindegyik elé rak egy betűt vagy számjegyet, és annak megnyomására is. Van továbbá a Delete, ami töröl egy-egy szöveget, és a shiftelt föl-le nyilak, amikkel átrendezhetjük a jegyzéket.
  És van a Shift Enter: a drop. Ez ugyanúgy beteszi a kiválasztott szöveget a szövegszerkesztőbe, de egyúttal törli a jegyzékből. Ez az egyszer használatos clipboard, amikor egy szövegdarabkát át akarunk tenni valahová máshová, de a továbbiakban már nem lesz rá szükségünk.

Update, január 12. Most már nem egy jegyzék van, hanem a clipboardos könyvtárban alkönyvtárakat lehet nyitni, és azokat a balra-jobbra nyilakkal lapozza a listában. A Delete most már nem töröl, hanem csak .del kiterjesztést ad a szövegnek, így a listában nem jelenik meg, de visszanyerhető.
  Alt Printscreen lenyomására képernyőfotó készül, amit a clipboardos könyvtárba tesz a program.

Vannak speciális szövegek, amik a következőképpen néznek ki:
  A cím az, ami megjelenik a listában, de másra nem is szolgál. A parancs a következő lehet (paraméter2 csak ott szerepel, ahol említi a leírás):

char, word vagy line: a paraméter1-ben megadott fonttal kiírja a paraméter2-t egy ablakban, itt rávihetjük a kurzort valamely szövegrészlet elejére, és az Enter hatására beilleszti (mármint a rendes szövegszerkesztőnkbe) a kiválasztott karaktert, szót (szóközig) vagy sort (Enter jelig)

counter: paraméter1 egy szám, paraméter2 pedig bármilyen szöveg lehet, ami tartalmazza a ### jelet; ezt a jelet kicseréli a paraméter1-ben megadott számra, aztán ezt a számot eggyel megnövelve visszaírja ebbe a szövegbe

cursor: kiírja paraméter1-et, amiben van egy ### jelzés, ennek a helyére állítja a kurzort

open: megnyitja a paraméter1-ben megadott file-t




Hogy miért volt fontos megkeresni Tėja családnevét, azt már elmeséltem Lisette kapcsán, pont most volt három éve.
  De nem volt ám egyszerű ez sem. Korábban is próbáltam már, sikertelenül. A džimbáknak megvan az a sajátos vonásuk, hogy még a keresztneveket sem mindig hozzák nyilvánosságra, a családneveket pedig teljesen eltitkolják. Úgy kell összevadászni az információmorzsákat a netről; egyedül velük teszem meg, hogy ha az instájukon felköszöntik valamelyik tagjukat su gimtadieniu, akkor azt lefotózom, és van egy arc meg egy keresztnév. Az arcot nem mindig tudom párosítani a felvételeken látható arcokkal, feltéve, hogy vannak egyáltalán, hiszen a legjobb felvételeiken ők maguk egyáltalán nem látszanak, egy lemezborító van vagy egy animáció. De azért Tėjáról volt már egypár audiovizuális felvételem régebb óta, például ez a három éve készült kis mű, ahol Dominykával (neki sincsen családneve) énekli a Balta dienát:

Ami elég fontos, mert Tėjának van a második legszebb hangja egész Baltijában. És mint Lisette kapcsán elmondtam, a nevek fontosak.
  Mint annyiszor, a véletlen sietett segítségemre. Egy karácsonyi fellépésükön készült tucatnyi fotó egyikén meg volt jelölve Tėja oldala. Odamentem, megnéztem. Nincsen rajta semmi, de találtam egy linket egy hölgyre, aki elég magas profilon él, ahogy angolul mondják, és van egymillió közös képe Tėjával. Tehát feltehetően az édesanyja. (Nem lep meg, hogy jómódú emberek. A Džimbánál elég magas lehet a tagdíj.) Ezt úgy sikerült egyértelműsíteni, hogy megtaláltam egy képen a férjét is, akiben sikerült a Čia mano tėtisen szereplő apát felismerni.
  Már csak a kis művelet volt hátra, hogy kiderítsem Tėja családnevét abból, hogy az édesanyja családneve ki volt írva. Márpedig ez egy csöppet sem egyszerű, ámbár az egy asszonynév, csakhogy a jó litvánok három formában használják a családneveket, van hímnemű alak és van külön asszonynévi és lánynévi alak, például a férfinevek végződése lehet -us, -ius, az asszonyneveké -enė, -ienė, -ynė, a lányneveké -aitė, -ytė, s még ki tudja, hányféle. A szabályokat nem ismerem, puskáznom kellett. De végül kiderült.

Most következzen egy részlet a Kissyből.

– Erről eszembe jut, amikor annak az embernek lerobbant a kocsija, éppen a kolostor előtt. Becsöngetett, szállást kért éjszakára. A szerzetesek nagyon kedvesen fogadták, adtak neki vacsorát, egy szobát, még a kocsiját is megjavították reggelre. Hanem éjszaka egyszer fölébred arra, hogy valami hihetetlenül elbűvölő, csodálatosan csábító hangot hall. – Az egerek halkabbra vették a zörgést az étellel, figyeltek. – Reggel megkérdezte a szerzeteseket, hogy mi volt az a hang, szebb volt, mint a szirének éneke, szebb, mint bármi, amit valaha hallott vagy képes volt elképzelni. Azt a választ kapta: „Sajnos nem árulhatjuk el neked, mert nem vagy szerzetes.” Hiába kérlelte őket, hajthatatlanok voltak, hát kénytelen-kelletlen tovahajtott, de folyton ezen töprengett. Évek teltek el, mire arra járt megint, hát megállt, bekopogott a kolostorba. Kérve kérte a szerzeteseket, árulják el neki, mi volt az a gyönyörűséges hang. „Sajnáljuk, de nem lehet. Nem vagy szerzetes, ezért nem árulhatjuk el.” „Nézzétek, én évek óta ezen emésztem magamat. Ha más mód nincs, hogy megtudjam, hát szeretnék szerzetes lenni.” „Az nem könnyű. El kell utaznod és csak akkor térhetsz majd vissza, amikor megszámláltad, hogy hány fűszál van a világ rétjein, hány homokszem a tengerpartokon és hány levél a világ összes fáján.” Hát elmegy az ember fejvakarva, útnak indul, utazik, bejárja a világot évek hosszú során át. Megszürkült már a haja, amikor visszatért a kolostorba és azt mondta: „Nézzétek, én beutaztam az egész világot, de semmit sem tudtam teljesíteni abból, amit mondtatok. A fűszálak állandóan elszáradnak és újak nőnek. A homokszemeket elmossa a tenger, de újak morzsolódnak le a part menti sziklákról. A faágak letörnek, a fák elkorhadnak, kidőlnek, de újak nőnek helyettük. A világ szüntelen változásban, körforgásban van, és ez így volt és így lesz mindörökké.” Azt felelték a szerzetesek: „Nagyszerűen válaszoltál, kiálltad a próbát. E perctől szerzetes vagy, közénk tartozol.” „Ó, de jó, akkor megtudhatom, mi volt az az elmondhatatlanul csábító, csodálatos hang?” „Igen. Most rögtön elvezetünk a forrásához, amit csak mi szerzetesek ismerhetünk.” Lemennek a kolostor alagsorába, ahol van egy hatalmas fakapu. Átnyújtanak neki egy kulcsot. „Innentől egyedül kell menned.” Hát kinyitotta és belépett. Hosszú, sötét, föld alatti folyosóra ért, amit csak egy-egy fáklya világított meg. Ment, mendegélt jó sokáig, amíg elért egy hatalmas kőkapuhoz, de az bizony zárva volt. Hát visszament a szerzetesekhez, elmondta. Adtak neki kulcsot a kőkapuhoz. Visszament, kinyitotta, s halkan a távolból megint hallotta azt a szédítően csábító hangot. Ment tovább a hosszú-hosszú folyosón, és elért egy hatalmas rézkapuhoz. De az is zárva volt. Visszament a szerzetesekhez, akik adtak neki kulcsot hozzá. Visszament a rézkapuhoz és tovább a folyosón, s ott már kicsit jobban hallotta azt a hangot. Hosszú út után elért egy acélkapuhoz, de onnan is vissza kellett térnie a kulcsért, azt egy ezüstkapu követte, aztán jött egy aranykapu, aztán egy rubinkapu, aztán egy smaragdkapu, és legvégül egy gyémántkapu, de annak már akkora kulcsa volt, hogy azon a roppant távolságon alig bírta cipelni. De azt a csodálatos hangot egyre közelebbről és tisztábban hallotta. Amikor a gyémántkapu kulcsát megkapta, azt mondták a szerzetesek, hogy az már az utolsó kapu, és íme, csakugyan! Ahogy elfordította a zárban az óriási kulcsot, s remegő kézzel kinyitotta a roppant gyémántkaput, immár térdre esve csodálhatta meg annak a gyönyörűséges, elmondhatatlanul csábító, csodálatos hangnak a forrását közvetlen közelből! – rikkantotta Nimby lelkesen, és ivott egy kortyot a narancsából. – Csak hát persze nem mondhatom el neked, mi volt az, mert nem vagy szerzetes.­



A szemébe

Milliók rajonganak érte és nézik csillogó szemmel a szerepléseit, ahol több száz öltönyös nagyemberen kéri számon sírva, hogy hogyan merészelik elvenni a fiataloktól a jövőt, meg hasonló beszédeket tart.
  De nem néznek bele a szemébe.
  Letöltöttem a filmjét. Másfél óra kizárólag őróla és arról, amit tesz. És minden egyes képkockán, ahol nem másokat mutatnak vagy őt hátulról vagy messziről, minden egyes képkockán, ahol rendesen az arca látható, minden egyes ilyen képkockán ott van a szemében. Világít belőle.
  Valójában teljesen mindegy lenne, hogy miről beszél. A környezetszennyezésről vagy a kutyáiról, vagy elsorolja a periódusos rendszer elemeit, vagy az autóban ül és eszik menet közben. Az is mindegy lett volna, hogy a környezetvédelem az az ügy, ami felkelti a figyelmét, vagy bármi más. Ő ettől még ugyanaz az ember.
  Greta Thunberg.
  Nekem ez a négy kicsi szótag (úgy kell ejteni: gréta tűmberj) nem egy környezetvédelmi aktivista, ámbár persze nekem is fontos a környezetvédelem, de életemben összesen nem foglalkoztam vele annyit, mint ő egy átlagos órában. Nekem ő Greta Thunberg, az ember, akiről ahogy az idő telik, egyre tisztábban látom, hogy egyike a legnindább embereknek, akik ma élnek Földünkön. Nem ahogy őrajta vagy énrajtam telik az idő, hanem ahogy Nindán. Nindát én találtam ki, ámbár lényét Tüncire alapítottam, akit nem én találtam ki, még csak nem is én nemzettem, csak szerettem volna fölnevelni – és Loreta Reidére, aki éppen a legjobb pillanatban mutatta meg, hogy egyike a legnagyobb és legeredetibb gondolkodóknak mai világunkban. De Greta legalább annyira Ninda, mint ők. Vagy mondjuk úgy, hogy neki süt a legjobban a tekintetéből.

Azt gondolom, gyerekek, hogy a világ általában totálisan nem arra figyel, amire kellene. Jönnek emberek és beszélnek valamilyen iszonyú fontos dologról, de nem arra figyelnek, ami a fontos, hanem arra, hogy milyen a bőrük színe, az arcuk formája, a nemi életük, a házasságuk, az öltözékük. Pedig lehet, hogy tényleg fontos dologról beszélnek. Erre nem mondok példát, milliószor megtörtént már a történelemben.
  Aztán jön egy kislány, elkezd ő is beszélni valamilyen iszonyú fontos dologról, és megint nem arra figyelnek, ami a fontos. Mert arra figyelnek, hogy aspergeres, amit persze szándékosan összekevernek az autistával és az értelmi fogyatékossal, hogy lehessen mocskolni. Arra figyelnek, hogy svéd, amiből persze szándékosan vonják le a következtetést, hogy északi germán európai fehérfehér, gyarmatosító, elnyomó, hogy lehessen mocskolni. És kivételesen őneki arra is figyelnek, amit mond. Persze a többség azért, hogy amiatt is lehessen mocskolni, de szerencsére nagyon sokan értelmesen, értelemmel hallgatják.
  De ők sem arra figyelnek, ami igazán fontos.
  Tényleg én vagyok az egyetlen, aki amúgy igazából belenézett a szemébe?
  Tényleg én vagyok az egyetlen, aki bele mert nézni a szemébe?

Nézzétek. Nekem ez a hivatásom és egyben életformám. Belenézni az emberek szemébe, és elolvasni a történeteiket abból, amit ott látok. Ezek a történetek néha érdekesek, nagy ritkán pedig nagyon is érdekfeszítőek.

Egyszer belenéztem egy nyolcéves kislány szemébe, ahonnan ragyogó, jégkék hidegség áradt felém, és megállapítottam olyan dolgokat, amik többségéhez még nem találták föl a megfelelő szavakat, de attól a pillanattól a lányomként szeretem, ámbár az azóta eltelt tíz évből hatban szóba sem hajlandó állni velem, és ez már nyilván életünk végéig így marad – de az a hatás is megmarad életem végéig, amit munkásságomra és világnézetemre gyakorolt.
  Egy másik alkalommal belenéztem ötnek a szemébe, akik akkor tíz-tizenkét évesek voltak, és olyan történeteket láttam, amik rímeltek a lányoméra – akiről éppen akkor remélhettem rövidke ideig, hogy tényleg a lányom lesz –, majd pedig egy ötvenegy éves férfiéba, akinek a szemében láttam a folytatását azoknak a dalszövegeknek, amiket annak az öt kislánynak írt – és amiket persze alig értettem, ezért eldöntöttem, hogy nekem meg kell tanulnom lettül. S ha alapfokon is, de megtanultam lettül az ő dalaikból és másokéból, és megnyílt előttem egy egész világ.
  Két évre rá pedig belenéztem az ő szemébe. Egy tizenöt éves, apró, törékeny kamaszlány, akinek pszichés problémái vannak, és a vállára veszi a világ sorsát – nem ennek ellenére, hanem éppen ezért. És előtte is megnyílik egy egész világ, szárnyára kapja a világhír, sokmilliós tömegmozgalmat alapít és elnökökkel parolázik.
  – Miért sztrájkolsz? Iskolába kell járnod.
  – Mi szükségem oktatásra, ha nincs jövő?
  – Ha kapsz oktatást, befolyásolhatod a jövőt. Ezt kell tennetek, nektek, gyerekeknek és fiataloknak. Nekünk öregeknek már késő.
  – Nem késő.



↞korábbi cikkek

A blog mérete: 2032 cikk, 9 414 122 betű, 1 894 155 szó