Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Blúz van rajtuk

A klip legfontosabb mozzanata, hogy amikor bemennek a városba, fel vannak öltözve. Krisztyinán sötétszürke blúz hotelportásokéhoz hasonló váll-lappal, csak egy gomb van összegombolva, de hosszú ujjú, és a két háromszög a jobb karján van, a könyöke fölött. Laneya fehér blúzának éppen a felső része áttört, és ő a bal vállán oldalt hordja a két háromszöget, de teljesen egyértelműen őrajta sem látható.
  
  Nem is kell, hogy látható legyen. A két háromszög stigma, és akin stigma van, azon mindig rajta van, akár látszik, akár nem. A stigma pedig nem vizuális jelenség. Akiről tudják, hogy stigmát visel, annak nem kell láthatóan hordania, akkor is úgy fognak rá nézni – mint a kisvárosi emberek erre a két lányra.
  
  – A Mások… ők nem szeretnek minket.
  – Igen, tudom.
  – De miért?

De nézzük meg a klipet elejétől végéig.
  Kis ház a szőlőben, a lányok fekszenek az ágyban, alszanak. Krisztyina Romanova tizenkilenc éves orosz fotómodell és a kilencéves amerikai Laneya Grace, később szintén fotómodell. Ujjatlan hálóingben vannak, látszik a karjukon a két háromszög. Krisztyina fölébred, ránéz Laneyára, gondolkodik, fölkel, kimegy a fürdőszobába. Laneya utánajön. Gondterheltek, nem beszélnek. A kamera rásvenkel előbb Laneya, majd Krisztyina karján a két háromszögre. Két barnával kifestett derékszögű háromszög, egymástól kis távolságra, az egymás felé néző oldaluk párhuzamos, a derékszögű sarkok ennek az oldalnak az átellenes végein vannak.
  Snitt. Beérnek a városba a fent említett öltözékben, blúz van rajtuk. Befordulnak egy sarkon, és Laneya arcáról lehervad a gyermeki mosoly, ahogy meglátja az embereket. Snitt a városiakra, majd egy sor további snitt különböző emberekre, férfiak és nők, idősebbek és fiatalabbak, világos és sötét bőrűek, mind egyként idegenkedő, zavart arckifejezéssel nézik a két lányt, amint mennek az utcán, Krisztyina jobbjával átfogja Laneya vállát. Egy húsz év körüli copfos lány utánuk néz.
  Ülnek egy kerítésen. Laneya fölnéz Krisztyinára.
  – A Mások… ők nem szeretnek minket.
  – Igen, tudom.
  – De miért?
  Krisztyina nem tud válaszolni, csak magához öleli a kislányt.
  Snitt. Krisztyina felül Laneya mellett az ágyon. Megint snitt, már fel van öltözve, lóra ül és elvágtat a szőlőben, lassítottban a folyó sekélyesében, és beporoszkál a városba, át a hídon, néptelen utcákon. Egy oszlophoz kiköti a lovat, gyalog megy tovább. Szembejön egy nő piros ruhában, hosszú fekete haja van, Krisztyina utánafordul, követi. A nő jobb vállán leeresztve a ruha, és a vállán ott a két háromszög. Krisztyina ránéz, összeakad a tekintetük. Snitt, egy vidám fiatalember felugrik egy nyitott kisteherautó platójára és fölsegíti őket, négyen ülnek a platón, ahogy elhajtanak. Snitt.
  Krisztyina emberek sűrű tömegében halad előre, már egy óriási koncerten van, és a színpadon ott áll és énekel Avicii. Az emberek táncolnak és énekelnek, videóznak a telefonjukkal, és a kamera kilassít mozdulatokat, ahogy az emberek testén ott a két háromszög. Majd belassít és leáll a kép.
  Snitt. Krisztyina visszafelé vágtat a szőlőben, a folyó sekélyesében, snitt a házacskára, és leveti magát az ágyra Laneya mellé, aki megfordul és a szemét dörzsöli.
  – Kelj föl, csomagold össze a holmidat!
  – Hová megyünk?
  – Valahová, ahová tartozunk.
  Felkelnek. Snitt vissza a koncertre. Még egy kép a lányokról, amint az országúton gyalogolnak, majd képek a koncerten ujjongó tömegről. Egy újabb kép a lányokról, vissza a koncertre, Avicii háta és a színpad mögött a millió színes, villódzó fény.
  Snitt, és világoskék körvonallal kigyúl a két hatalmas háromszög. Most látjuk, hogy a bal oldalinak alsó oldala vízszintes, a jobb oldalinak a felső, hegyével néz lefelé. A kamera ráközelít, snitt Aviciire, aki tesz egy kézmozdulatot, és a két háromszög belseje tűzbe borul. A közönség tombol, Avicii zenél, és látjuk a táncoló embereken a két háromszögeket, és valakinek a ruháján a zenész nevét, a két kezdőbetű a két háromszög. ICII.
  Csend. Snitt a lányok üres ágyára. A házra. A házra messzebbről. A copfos lányra a városban, amint kiábrándultan néz utánuk. Majd megfordul és elmegy, lépései visszhangzanak az üres utcán. Snitt az üres szőlőre, és a feliratok végén még egyszer a két háromszög.

Akiket kirekesztesz a társadalmadból, megteremtik a saját társadalmukat és téged kirekesztenek belőle.
  
  Akiket kirekesztesz a kultúrádból, megteremtik a saját kultúrájukat és téged kirekesztenek belőle.
  
  Amivel másokat stigmatizálsz, az nekik az összetartozás büszke jelképe lesz.
  
  Ha különbnek tartod magad másoknál, azzal bizonyítottad, hogy ők különbek nálad.

»»»»»»

 



De nem ehetsz banánt sem

Csak két hete, hogy szakítottam a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Alapítvánnyal, mert beleiszlámoltak a gyerekekbe. Ettől teljesen függetlenül közben rendezgetem a wincsijeim tartalmát, és szembejött egy kép. Elég régi, mert a Mr. Retró oldalról lett letöltve, ami talán már meg sincs, és a mai felnőttek gyerekkorából, főleg a Kádár-korból való emlékeket gyűjtött. Szóval része volt annak a világnak, amiben felnőttünk, és senki még csak a szemöldökét föl se nem vonta. Ennek közlésén túlmenően nem látom értelmét kommentárt fűzni hozzá.

banan.jpg

»»»»»»

 



De tényleg mekkora?

csillaghajok.jpg
  Wincsirendezgetés közben jött szembe egy ilyen kép; kattintásra kinagyul, újabb kattintásra még jobban kinagyul. Több változatban is megtalálhatók a neten. Én pedig eltűnődtem, vajon a szúni hajók mekkorák lehetnek ezen a képen.
  A szúniknak sokféle hajójuk van:

– Néhányszor utaztam ilyen hajókon a Felhőben – mondta Hait –, tudom, milyenek belül. Csak nem tudtam, hogy ezt a típust hogy hívják. Nem sokat tudok a hajótípusokról.
  Ninda felszisszent. A kék golyó, amit elgurított, hozzáütődött egy másik kékhez, eltérült az útján és a pirostól hat issura állt meg. Egy pontot veszített.
  – Nem is könnyű – felelte Róragi. – Pontosan nyolcvankétfélét használunk. Tizennyolc típus van, ami leszáll dzserang világokon, harminchárom teherhajó kint a Galaxisban, harmincegy típusról pedig egyetlen dzserangnak sincs fogalma, hogy létezik. Ezekről a kis kompokról sem.

Részleteket mindazonáltal nem sokról tudunk közülük. Ninda eddig már nyolc hajón élt hosszabb-rövidebb ideig, és azok némelyikéről tudunk valamicskét. Az Aulang Laipon húszezren élnek, és ennél sokkal több hely nincs is, az ezt meghaladó népességnek már el kell költöznie. Az Auszínínek viszont egymillió lakosa van. Tudjuk, hogy a Hongo Mai tizenötször olyan hosszú, hússzor olyan széles és hatszor olyan magas, mint az Aulang Laip. A Színangir egy óriás teherhajó, csak négyszer négy lakószektora van húsz szinten, és a lakóteret körülvevő raktártér négyszer akkora, mint az egész Aulang Laip. De van űrvárosuk is, a Szúnahaum-sónariongi, harminc van csak azokból a szintekből, amiken erdő van, félmillió fával szintenként, plusz negyven szint gabonaföld, tíz konyhakert, és még élnek rajta kétmillióan, de az egész terület akkora, mint egy kontinens.
  Az Aulang Laipról kicsit többet tudunk. A magassága százhatvan rígin. A ríginről csak kontextuális ismereteink vannak, a méter nagyságrendjébe tartozó mértékegység, tehát mondjuk, hogy 150-200 méter, mert ezek kerek számok. A szintenkénti mérete hatszor négy szektor, és tudjuk, hogy egy szektor hat hirgon területen helyezkedik el. Hogy mennyi egy hirgon, azt nem tudjuk, de valami olyasmi lehet, mint egy háztömb, mert sok minden van egy szektorban. Úgyhogy keresek valahol egy háztömböt és megmérem.
  Párizst választottam, a rue Cler, rue de Grenelle, rue Amélie és rue Saint-Dominique közötti tömböt, mert csak. Ötletszerűen. Persze nem négyzet alakú, de kicsit nézelődtem négyzet alakú tömbök után, egyet se találtam, hát akkor lemérem ennek a tömbnek a két oldalát. A rue Cler utcai oldal száznyolcvan méter, a kereszteződések közepétől számítva. A rue Saint-Dominique utcai százhetven. Hát akkor válasszunk száznyolcvanat. Ehhez hozzá kell adni a szektorhatárokon levő főutakat, amiknek a szélességéről szintén nem tudunk semmit, tippeljünk tíz métert. Ezekből eggyel több van, mint szektorokból, mert a szélső szektorok külső oldalán is van. És ugye a burkolat, ami nagyon vastag, vegyünk mondjuk ennek is tíz métert. Akkor kétszer tíz a burkolat plusz hétszer tíz a főutak plusz hatszor száznyolcvan a szektorok: az Aulang Laip teljes hossza 1170 méter.
  De hangsúlyoznom kell, hogy ezek csak tippek. Az lehet, hogy én vagyok a szerző, de én most nem elhatároztam és bejelentettem, hogy az Aulang Laip ekkora, hanem az eddigi adatok alapján, nagyon nagyjából kikövetkeztettem, mintha én egy olvasó lennék. Ezek az adatok még totálisan változhatnak.
  Ez esetben a fenti képen az Aulang Laip elég kicsike lenne. A kép bal felső sarkában, a nagy hajók farkánál levő kishajók között van egy Star Wars Galactic Empire Nar Shadda-class Destroyer, 1100 méteres megközelítő hosszal, annál egy picit nagyobb. De egyrészt az Aulang Laip nem számít nagy hajónak a szúnik mértéke szerint, másrészt náluk nem a méret és nem is a szépség számít, legalábbis a külső szépség nem.
  Ha már van tippünk az Aulang Laip hosszára, akkor beszorozhatjuk: az Auszíní 17 550 méter hosszú, vagyis kicsit nagyobb, mint a kép bal felső sarkában a sötétszürke Star Wars Galactic Empire Souvereign-Class Super Star Destroyer.
  Apropó. Azért elég furák ezek a hajók így formára, nem? Már amikor Voyagert néztem, akkor eltűnődtem a hajó bizarr alakján. Hogy lehet ebben közlekedni? Nagyjából minden szintnek más a formája, a méretei, nem lehet egy liftet úgy beépíteni, hogy azzal fölmehessünk legalulról legfelülre, és hát nem lehet örökké átsugározni az embert. Vagyis hát lehetnek nekik ferde liftjeik.
  Ninda Galaxisában is alighanem mindenféle fura alakjuk lehet a hajóknak, mert említve van, hogy a szúni hajók kivételek ez alól a téglatest alakjukkal.

Egészen a tetőkilátóig mentek. Érdemes volt. Egy folyosó ment körbe az egész épületen, a külső fala csupa üveg volt, és úgy látták a várost, mintha repülnének fölötte. És a hajót. Nem volt messze, és Fendriának igaza volt, csakugyan az Aulang Laip volt a város legérdekesebb látnivalója.
  Nem mintha látványra különösebben izgalmas lett volna – csak az volt az otthona. Életében először igazi otthona volt. Egy szürke, téglatest alakú tömb, ami mellett eltörpült minden a városban, bár némelyik torony magasabb volt, de azok keskenyek. Az Aulang Laip minden irányban hatalmas volt. Döbbenetesen nagy. Mint egy hegy. Mindennél nagyobb volt, beláthatatlanul sokkal nagyobb, mint amit Ninda valaha látott vagy el tudott képzelni. Lekerekített élei voltak, és teljesen sima felülete, amit csak a végén a felemelt tifongok sora és alattuk a suárkapu tört meg. S az oldalán, a tetején meg a tifongok fölött is ott fehérlett-piroslott a jól ismert hétágú csillag. Hatalmas volt, több emelet magas.

Náluk a praktikumon van a hangsúly. A szúnik nem akarnak a hajóiknak fenyegető külsőt adni, ők békés kereskedők, és van említés a hadihajóikról, amik pont ugyanígy néznek ki, éppen azért, hogy azokat is kereskedőhajónak nézzék. Egyébként azt gondolom, hogy az űrben a hajók mérete és formája tökmindegy bármiféle ellenség szemszögéből, mert az űr méreteihez képest lényegtelen, hogy egy hajó tíz méter vagy tízezer kilométer átmérőjű, kellő távolságból ugyanakkorának látszanak, a rémisztő külső pedig nem fog megijeszteni katonákat. A tűzereje az, ami számít, hogy milyen fegyverekkel van fölszerelve, és milyen a védelme. De hát a Nindában ez nem szempont, mi nem háborúzunk, ennél sokkal fontosabb teendőink vannak. Pont hogy meg kell akadályoznunk a dzsihadot.

»»»»»»

 



Sajnos, hogy el kell búcsúzni?

Egy beszélgetésben elhangzott egy érdekes mondat. „Hát… Arról is lehetne könyvet írni, nyilván, hogy milyen nehéz elbúcsúzni egy-egy karaktertől.” Ezen eltöpörögtem egy kicsit. Igen, nehéz. De kell?

A búcsúzásról rögtön eszembe jutott a Csúzlidal, abban van az a sor, amit megtettem a cikk címének. És eszembe jutott Arkady Darell, Alisza Szeleznyova, Barča Hrdinová, Cyrus Smith, dr. Arnošt Blažej, Luke Skywalker – vége-hossza nincs a sornak. Sok fiktív ember megteremtői, írói, színpadra vagy filmre átültetői távoztak már az élők sorából, de a fiktív emberek megvannak. Asimov közel harminc éve nem él, de megvan minden egyes sora, amit Arkadyról, Seldonról, Trevize-ról és a többiekről írt. A Második Alapítvány második része, amely Arkady létezését manifesztálja, angol eredetiben 48 676 szó, ennél többől Arkady nem áll, és ez a 48 676 szó mind megvan. Megvan az összes képkocka, amiken Barča látható (mármint valahol Prágában, mert a Magyar Televízió jelentősen megrövidítette). Minden megvan, ami őket alkotja.
  De kétségtelen, hogy abban a kontextusban, amiben ez a mondat elhangzott, más a jelentése és másképpen értendő. Elbúcsúzni – az írónak, amikor elkészül a könyv.
  Ma három éve, hogy együtt dolgozom Nindával. Dolgozom? Együtt lélegzünk. Ninda és társai töltenek be körülöttem mindent. És tizenöt éve dolgozom az egérkékkel, Kissy és társai éppígy betöltenek körülöttem mindent. Viszont régesrég elváltak útjaink Sophie Vaudrois-val, Sara Royce-szal, Angarival, Laumával, mert az ő könyveik már készen vannak, velük már nincsen munkám mint emberekkel, legfeljebb a könyvekkel mint művekkel, betördeltem őket pdf-ekbe meg mindenfélét.
  De ezzel vajon elváltak útjaink?
  Szerintem csak annyiban, hogy már nem dolgozom ezeken a történeteken. De eddigi életem harminc százalékát az egerekkel töltöttem, és még nincs vége a könyvnek, ma tettem közzé az első huszonhét részt pdf formátumban, de írom a huszonnyolcadikat, és még az sem lesz az utolsó. Ők elég intenzív egyéniségek, nyomot hagynak a környezetükön; lehet, hogy az olvasókon nem mind, az írójukon mindenképpen. Ninda pedig még sokkal inkább. Az egész gondolkodásmódomat át kellett formálnom a kedvéért, a Kissy tízhavi szünetre kényszerült, hogy erre képes legye, mert Kissyék rohannak és csinálják, Ninda üldögél és beszélget, Kissyék elszántak és erőszakosak, Ninda maga a szelídség, Kissyék habzsolják az életet, Ninda megfigyel mindent, Kissyék sziporkázóan humorosak, Nindából pedig a tudás és a gyengéd bölcsesség árad. Én nem tehetek róla, így kaptam őket készen. Adaptálódnom kellett mindannyiukhoz.
  És éppen ezért maradnak velem. Ilyen jelentőségű, formátumú egyéniségek végleg nyomot hagynak a szerzőjükön, megváltoztatják gondolkodását, akár a jellemét is. Érzem a jellememen Ninda hatását.
  

„Hogyan éltél? Mit tettél a világban? Hagytál nyomot magad után? Változott valami azáltal, hogy megszülettél? Ha igen – nem éltél hiába.”

Ninda: A fény lúmái, 222.

»»»»»»

 



Ninda hároméves

Ma három éve, hogy elkezdtem – nézzük, hol tartunk.
  E pillanatban 490 873 szó van megírva 456 sómirban, az oi–9-es közepén tartok. A történet 60,8%-a kész. 3,3 millió betűnk van, 3,6 millió az abszolút karakterszámláló, a formázásokkal és a 38 062 jegyzettel együtt; utóbbiak 2871 különböző szócikkhez tartoznak, amik 73 kategóriába vannak csoportosítva, de csak az első rész és a másodikból egyetlen sómir van fölcímkézve. 477 idézetünk van 48 műből, amik tizenhárom különböző forrásból erednek. Most 1550 oldal a könyv kalkulált terjedelme (a valódi kicsit több), 39 óra 44 percig tartana elolvasni. Napi 435 szót, 3014 betűt, 1,41 oldalt írtam átlagosan. 57 óra 41 perc alatt készül el egy sómir. És 2023. szeptember 19-én fog elkészülni – de már jóval előbb, mához tíz hónapra publikus lesz.
  Ennyit a számokról, lássuk a lényeget. Ötvenhét év telt el a történetből. Ninda immár a szindoriai dzsáhifannun hőseként is csillagszerte óriási hírnévnek örvend, azaz nem örvend, hiszen ez őt egyáltalán nem érdekli. Őt a családja érdekli és a formálódó csoport, amely egy nap majd a sauhátun magja lesz, és még annál is sokkal több. Egyre növekszik a családja, már nyolcan vannak és érkezik a kilencedik. Jelenleg otthon vannak, készülnek a namindanra, aztán Sileni harmadik száfunnupjára.
  Neki ez a fontos. A Galaxis meg kezdjen magával, amit tud.

»»»»»»

 

↞korábbi cikkek

A blog mérete: 1943 cikk, 9 157 600 betű, 1 842 707 szó