Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Oldalszám

Most először készítettem egy teljes pdf-be tördelést a Nindából, vagyis végigmentem az egész szövegen és amennyire csak tudtam, rendbehoztam. Szerintem szép lett.
  783 oldal (az nf–26-ossal ér véget), ami nagyon nem stimmel össze a programom oldalszámlálójával, mert az 976-ot mutat. Úgyhogy mivel nekem a pdf tetszik, inkább a számlálót állítom át… pillanat…
  Így jobb. 42 soros, 53 karakteres számításnál 773-at mutat, a különbözet betudható annak, hogy a tördelésnél nemegyszer jókora, akár fél oldalnyi kimenetet hagyok, mert a sómirok teljes fejlécét, a nem ritkán terjedelmes idézetet és az időbélyegzőt együtt tartom a sómir első bekezdésével, ami ugye nem lehet árva sor, tehát ez simán lehet tizenhét sor, egy találomra kikeresett példán ennyit találtam. De a lenti képre egy másik oldalt tettem.
  Mindazonáltal a tördeléssel valamit még mindig csinálnom kell, mert ez piszok hosszadalmas. A stíluslapokat megigazítom, mert nem mindenben értettük egymást, de hát ettől még ugyanígy végig kell menni az egészen.
  

»»»»»»

 



Éjszakánként nem alszik

Pontos, hibátlan választás volt, hogy Ninda sorsának egyik szálát Loreta Reidéhez kötöttem. Megjelent az új dala, az Ieroči, ami még elvarázsoltabb, mint az előző három. Azaz március 18-án már elénekelték a TV3 élő adásában, de a klip az, ahol a teljes atmoszférát meg lehetett teremteni. Loreta nindásabb, mint valaha. Megint egy olyan dalt alkotott – alkottak Klāvs Ozolsszal –, amit meg lehet nézni ötször egymás után, és mindig talál benne valami újat az ember.
  És persze százféleképpen kötődik Nindához.

»»»»»»

 



Folyik az idő

A NANDO kislányok nemcsak azzal vívtak ki szívemben főhelyet, hogy úgy énekelnek, hogy a harmónia fogalmát róluk kell elnevezni, hanem hogy akkora dramaturgiai érzékük van, mint Szabó Magdának. Ha az ember néhányszor megnézi a Tā diena paietet, akkor már nemcsak azt látja, hogyan zajlik a történet, hanem érti is miért éppen úgy.
  Hárman nem mozdulnak, hárman látszólag igen, háromféleképpen. De abból is csak az egyik mozog, és ő sem mozog.
  Terēze a film elején lecsüccsen a kanapéra és nem kel föl többet. Amanda egy forgószékben ül egész idő alatt, talán a konyhában. Alise az ablakpárkányon.
  Patrīcija az egyetlen, aki végig áll, sőt táncol is, de nem lép ki a kamera látószögéből. Agnese a kocsijában ül, ő az egyetlen, aki kimozdult otthonról, de ha kinézünk az ablakon, látjuk, hogy a kocsi nem mozdul, egyhelyben áll. Ezzel Agnese megtartja különállását az együttestől – ők otthon maradtak, ő nem –, de a dramaturgiával marad, vele sem történik semmi, csak folyik az idő.
  Egyedül Keita mozog folyton, fölkel, elindul a mobiljával, megint leül, de persze hogy nem mozog ő sem, hiszen nem hagyja el a házat.
  Azazhogy mozognak a többiek is. Patrīcija táncol, Amanda forog a székével, Terēze sminkel, még leginkább Alise és Agnese van egyhelyben, de Alise a függönyt rángatja, Agnese a kamerát mozgatja.
  Mindez együtt ábrázolja annak az embernek a nyugtalanságát, aki nem mehet szabadon bárhová, egyhelyben kell maradnia és várni valamire. Mint a kórházak műtőfolyosóin a rettegő hozzátartozók, akik leülnek, fölkelnek, téblábolnak, az ablakhoz mennek, visszajönnek.
  Az egész klipből árad a szöveg és a víruskarantén kettős nyugtalansága – ezért volt telitalálat ezt választani pont most, pedig amikor közzétették, hogy ez lesz az új daluk, még nem lehetett tudni, hogy a járványveszély mivé fajul –, s ugyanakkor az a hamisítatlanul édes, magabiztos NANDO-nyugalom, amiből a legritkább esetekben van kitérés. Egy-egy lehet közülük feszült, mint Amanda a valkai vonaton, de a többiek ott vannak és kifeszítik a lelki fogóhálót.
  Egyetlenegy eset van a csapat történelmében, amikor egyszerre zuhantak ki a vonal mögé – a Dailes színházban három évvel ezelőtt. De akkor is együtt rántották vissza magukat, mindannyian az összes többit.
  A hatást erősíti az enyhe homályosítás, a kép szemcséssége és a villogó fehér vonalkák, amik mutatják, hogy ez az egész nagyon régen volt, de most van, hiszen ők amúgy most élnek, mert nincsen idő, csak folyamat van, és a percek elfutnak, mint a pénz. Loreta Reide az elsők között lájkolta a klipet – ő igazán érti, miről szól és miért szól. Úristen, ha ezek egyszer együtt énekelnének!…

Laimīgu dzimšanas dienu Amandai.

»»»»»»

 



Világunk sorstragédiája

Azt gondolom, hogy ezen a kis földgolyón elég sok baj van. Vannak természeti katasztrófák, háborúk, szegénység, bűnözés, MÁS ORSZÁGOKBAN vannak diktátorok is, nem sorolom, szóval elég sok baj van a világban. És akkor van ez.

Tessék ezt kontextusba helyezni. Ma kereken kétszáz napja, hogy ezt a videót föltették a Youtube-ra. Százhuszonkilencen látták. Átlag harminchét óránként nézte meg egy-egy ember.
  Stella Ristioja, akiben iszonyatos érzelmek dúlnak, de sziklakemény és rendíthetetlen; Stella Ristioja, akinek minden rétege mögött van egy másik és mindegyikben egy egész világ, de semmit sem mutat meg belőle kifelé; Stella Ristioja, aki vidámság és bolondozás mögé rejti mindazt, ami benne tombol; Stella Ristioja, aki ha nem vigyorog, szinte eltűnni látszik – – –
  Stella Ristioja egyszer az életben kiereszt valamit a benne dúló érzelmekből, mert Airi Liivának sikerült olyat írnia, ami már őbelőle is kihozza – és nem látta senki.
  Mert csak egy gyerek.
  Van itt baj, több is.

»»»»»»

 



Bagoly litván módra

Magyar módra úgy készül a bagoly, hogy nincs is benne bagoly. Az egész menüben nincs egyetlen főnév sem, amiből kiderülne, hogy mi a menü, de azért olvasóim tudják folytatni az első három szó után:
  Ez elment vadászni,
  ez meglőtte,
  ez hazavitte,
  ez megsütötte,
  s ez az icike-picike mind megette!

  De hogy mit, azt nem tudjuk meg.

No, a litván menüben konkrétan bagoly van, sütve. Éspedig nem is csak mondogatjuk és közben számolgatjuk a baba ujjait, a magyar változatnak kétségkívül nincs más célja, mint hogy a baba tisztába jöjjön vele, hány ujja van – a litvánok annak rendje-módja szerint megsütik és megeszik a baglyot. Először mondom a szöveget.

Išėjo tėvelis į mišką,Kiment apuka a mezőre,
Išėjo motinėlė į mišką,Kiment anyuka a mezőre,
Išėjo tėvelis, išėjo motinėlė,Kiment apuka, kiment anyuka,
Išėjo visi vaikai į mišką.Kiment az összes gyerek a mezőre.

A többi versszak is pont ilyen, csak į mišką, a mezőre helyett pelėdą van, baglyot, és az ige is változik, išėjo helyett sorban

PamatėMeglátta
NušovėMeglőtte
ParnešėHazavitte
NupešėMegkopasztotta
IškepėMegsütötte
SuvalgėMegette

Van pedig mindez egy népdal.
  Találtam egy csomó változatot, ne tessék haragudni, egyik sem tetszett, maradok annál, amelyiket legelsőként találtam, a Džimba džimbai lendülettel előadott feldolgozásánál. Ebből kimarad a hazavitel, a megkopasztás és a sütés is, de cserében a többi versszak két utolsó sora kétszer szól, először ahogy leírtam, másodszor az igekötőt levágják és a főigét kétszer éneklik, pamatė helyett matė-matė, vitte-vitte.
  De azért nem ették nyersen a džimbák sem.

»»»»»»

 

↞korábbi cikkek

A blog mérete: 1810 cikk, 8 687 193 betű, 1 751 648 szó