Jobb meggyőződésem ellenére ismét regisztráltam a Molyra, arra gondolva, hogy a könyveim esetleg mégiscsak megérdemelnék, hogy ott legyenek. Hát ez nagy tévedés. Nem érdemlik meg.
  Fölraktam tíz könyvet (a könyvtároldal listázási sorrendje szerint, a még munka alatt levőket kihagytam), aztán a gép közölte, hogy többet nem lehet, majd ha ezeket jóváhagyták. No jó, rendben. Vártam néhány napot, közben visszaírt, hogy a Gabrielle-t elfogadták. Rendben. Aztán néhány nap múlva kaptam kilenc elutasítást.
  Ami a vesédet nyomja
  Angari–Mira
  Billentyűzet
  Cinikus politikai szótár
  Gabi és a manó
  Így készül a program
  Jane Carson kalandjai
  Katasztrófa a P4-en
  Lauma
  Ezeket utasították vissza. Mégpedig így:
  
  Hát ezen eléggé vakartam a fejemet. Ez az egész probléma? Béláim. Én az utóbbi időben nem szoktam ISBN-t kérni a könyveimre, egyszerűen elfelejtem és kész. Eddig még soha semmiféle hátrányom nem származott ebből. Készséggel elismerem, hogy azért nem, mert nem vittem őket olyan helyekre, ahol a kapuban egy egyenruhás rám pödörintve harcsabajszát megkérdezte volna: „Aztán ISBN van-e? Mert anélkül nem ám jogosulatlankodni!”
  Csak most először. De hát ez egy darab szoftver, ez úgy reagál, ahogy beleírták, mit tudom én, hogy miért írták éppen úgy, beszéljünk egy emberrel. Ott is van a link direkt erre a célra. Írtam tehát a Molynak.
  Sziasztok. Kilenc könyvemet visszaküldtétek, hogy tegyek az adatlapra ISBN-t. Nincs nekik, én ezeknek nem kértem. Most mit tegyek, akkor nem lehetnek a Molyon?
  A válasz udvarias volt, de használhatatlan és segítőkészségmentes, mint általában a hivatalnyikok válaszai.
  Szia!
  E-könyvet ISBN nélkül jelenleg nem fogadunk el. Köszönjük a megértésed!
  Szép estét!
  Tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy nincs rajtuk ISBN, hanem egyszerre három körülmény áll fenn:
  – nincs rajtuk ISBN;
  – e-könyvek;
  – és pont most van a „jelenleg”.
  Ilyenkor az embernek eszébe jutnak olyan esetek, amikor Kriszet kitiltották az üzletből, mert
  – tolókocsis volt;
  – az üzlet nem volt akadálymentes;
  – pont akkor volt a „jelenleg”, vagyis tíz perccel zárás előtt.
  Én nem tudom azt megvárni, hogy elmúljon a behatárolatlan és behatárolhatatlan „jelenleg”, amikor már lesznek kedvesek elfogadni e-könyvet ISBN nélkül is, és nem tudtam előbb jönni sem, amikor még nem állt fenn a „jelenleg”.
  És nincs pénzem papíron kiadni őket a Molyhivatal kedvéért.
  Viszont kétségtelenül módomban áll rájuk ISBN-t kérni a Molyhivatal kedvéért. Csak nem fogom megtenni.
  Ennek több oka van. Financiális oka nincsen, mert az ISBN-t ingyen adják. Technikai oka az van, mert ezekbe a könyvekbe aztán bele kell rakni azt az ISBN-t, másképp minek kértem, és némelyik kötetnél ez elég problémás, újra össze kell rakni utána a könyvet. De legfőképpen azért nem, mert innentől nem óhajtom, hogy ott legyenek a könyveim.
  Mert minek? Ahol egy bürokratikus bemerevítés miatt visszautasítják őket, az egy hivatal. Mit keresnének az én könyveim egy hivatalban? Van itthon régi pendrive, rámásolom őket, úgyis készülök valamikor bemenni az önkormányzatba, az egyik ügyintézőnek a kezébe nyomom:
  – Ne, gyerök, szeressed.
  – De kérem, én ezt nem vehetem át a bevételezési űrlapok kitöltéséről szóló 3891/1983. Űrkutatási Minisztériumi rendelet által előírmányozott bevételezési űrlap kitöltésének eszközlése nélkül.
  – Cső.
  És máris meglesznek a könyveim egy hivatalban. De minek?
  Megint csalódtam a Molyban, de feltett szándékom, hogy többször nem fogok. Nincs szükségem még eggyel több hatóságosdit játszó cégre, ebből elegendőek az energia- és távközlési szolgáltatók meg a többi. Ez egy tipikus magyar szokás, hogy valaki alapít egy vállalkozást, mindegy, hogy műkörmös, kutyakozmetikus, benzinkutas vagy faiskolai tanár, lényeg, hogy megalapította, van neki egy cégbejegyzése és egy házika, amit a székhelyének nevez – innentől kezdve ő kérem egy Felsőbbség, aki Határozatokat hoz arról, hogy az ő szolgáltatását igénybevevőknek hogyan kell viselkedni. Láttunk ugye benzinkutast, aki kitiltotta testületileg a cigányokat, és láttunk kutyakozmetikust, aki kilométer hosszúságú magatartási kódexet tett ki a honlapjára, nem is vittünk hozzá blökit egyszer sem. Mert kérem ő ott a Tulajdonos, akinek a beérkezők fölött Rendelkezési Joga van. Az, hogy belőlük él, érdektelen. Ha valamelyik renitens elpártol, majd jön helyette másik.
  No, szóval visszaírtam a Molynak.
  Értem… hát… én pedig író vagyok, nem adminisztrátor, és általában elfelejtek kérni nekik. Ha az olvasók még nem kérték számon, hogy van-e ISBN, Nektek pedig enélkül nem jó, akkor szerintem nem a könyvekben van a hiba. Bocs, ha nem igazodom el a menürendszerben: mi a módja, hogy az összes könyvemet töröljem a Molyról?
  Ezzel aztán végleg renitens bajkeverővé változtam. Az admin hozzáadott a beszélgetéshez még egy admint, mert egy hivatalnoknak mindig igazolnia kell, hogy konzultált a Felettes Főhivatalnokkal, mielőtt a Roppant Fontosságú Döntést eszközölte. Én még üdvözöltem is a másik admint, aki nem vette a fáradságot, hogy bármilyen módon megnyilvánuljon, ettől kezdve az első admin sem, már csak én szövegeltem. Vártam egy napot, majd:
  Bocsi, de közben végignéztem a menüket és nem találok ilyen funkciót. Szóval ha kaphatnék egy kis segítséget, akkor már nem zavarnálak többet Benneteket.
  Válasz nuku. Vártam két napot.
  Hát úgy látom, ebben a hivatalban nem méltatják szóra az ügyfelet. Akkor nem erősködöm tovább, törlöm a fiókomat, és felkérlek Benneteket, hogy távolítsátok el a könyveimet az adatbázisotokból. Ahol egy közülük nem szerepelhet, ott egy sem kíván szerepelni.
  Válasz nuku. Vártam még egy napot, és megírtam ezt a cikket.

Újfent bocsi, de engem már totál nem érdekel, hogy még hány helyen diszkriminálnak. Nem vagyok tagja az úgynevezett írótársadalomnak, beléptem egy csomó facebookos írócsoportba, nagyjából azzal foglalkoznak, hogy a saját könyveikről beszélnek, hamar eluntam.
  Beléptem egybe, ahol írótestvéreket manifesztálnak, ez úgy megy, hogy összesorsolnak kettőt, akik hasonló műfajban tevékenykednek, és egy hónapig az a feladatuk, hogy a másik műveit promotálják a saját baráti körükben. Mo’om, jó. Mint ifjúsági író kaptam egy írótestvért, aki átlag háromnaponta reagált az üziimre, és csak annyit tudtam meg a munkásságáról, hogy alkotott valamilyen foglalkoztató füzetet gyerekeknek, de hogy az milyen, az nem derült ki, de én amúgy csináljak neki reklámot – ő meg fölkért, hogy írjam meg én, hogy mit szeretnék közzétenni a művemről vagy műveimről, és akkor ő azt terjeszti. Ha még ő se néz rá, akkor minek? Kiléptem.
  Beléptem egy másikba, ahol könyveket bétáznak, onnan a segítőkésznek lefestett admin úgy vágott ki, hogy zúgva szálltam, mint a győzelmi zászló, mert merészeltem arra a gondolatra jutni, hogy ha már bétázzák a Nindát, akkor ahhoz elkelne több ember is, akik netán kommunikálnának egymással, de akkor én most marketinget promotálok a stratégiatermékből, és föl akarom büdzsézni a portfóliómat. Nem lehetett elmagyarázni, hogy ez nem így van, kivágott.
  Úgyhogy én a Mollyal se fogok tovább molyolni. Molykottálom. Ők nem fogják eltávolítani a könyveimet, ámbár ezzel megsértik a szerzői jogaimat, mert ez őket nem érdekli. Ha beperelem a Molyt, akkor egy közönyös képű alkalmazott majd megnyomja a törlőgombot, de nem perelem be, mert leszarom. Elküldöm nekik a cikk linkjét, aztán pá.
  Viszont kérek ISBN-t a könyveimre, csak azért is. De a Molyra nem kerülnek fel.

Én a gyerekeimről írom azokat a regényeket, amiket ők egy lezser mozdulattal visszautasítanak. Némelyikben több év munkája van. Sőt ha azt vesszük, hogy nem lehet egy regényt megírni az összes korábbi regény tapasztalatai nélkül, akkor több évtized. Ő megnyom egy gombot, és vissza van utasítva.
  Most én nyomok meg egy gombot.

Néhány órával később. Az lett, amit gondoltam. Mint tagot töröltek a Molyról, mint szerzőt nem, a könyveim változatlanul ott vannak – most már jogtalanul. A listázásnál megjelennek azok is, amiket visszautasítottak, de nem lehet rájuk nyomni, az adatlapjukat megnézni. Ha ugyanis eltávolították volna a könyveimet, a szerzői adatlapomat és mindenemet, akkor az én kívánságom teljesült volna. Még mit nem?
  Most már nem kötözködhetek velük többé, tehát nincs okuk további intézkedésekre, ez lesz a végleges állapot. A Moly oldalán rólam és műveimről föllelhető adatokat lopott személyes adatoknak nyilvánítom, mert megfosztottak a jogomtól, hogy ellenőrzést gyakorolhassak fölöttük.

»»»»»»