Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






De nem ehetsz banánt sem

Csak két hete, hogy szakítottam a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Alapítvánnyal, mert beleiszlámoltak a gyerekekbe. Ettől teljesen függetlenül közben rendezgetem a wincsijeim tartalmát, és szembejött egy kép. Elég régi, mert a Mr. Retró oldalról lett letöltve, ami talán már meg sincs, és a mai felnőttek gyerekkorából, főleg a Kádár-korból való emlékeket gyűjtött. Szóval része volt annak a világnak, amiben felnőttünk, és senki még csak a szemöldökét föl se nem vonta. Ennek közlésén túlmenően nem látom értelmét kommentárt fűzni hozzá.

banan.jpg

»»»»»»

 



De tényleg mekkora?

csillaghajok.jpg
  Wincsirendezgetés közben jött szembe egy ilyen kép; kattintásra kinagyul, újabb kattintásra még jobban kinagyul. Több változatban is megtalálhatók a neten. Én pedig eltűnődtem, vajon a szúni hajók mekkorák lehetnek ezen a képen.
  A szúniknak sokféle hajójuk van:

– Néhányszor utaztam ilyen hajókon a Felhőben – mondta Hait –, tudom, milyenek belül. Csak nem tudtam, hogy ezt a típust hogy hívják. Nem sokat tudok a hajótípusokról.
  Ninda felszisszent. A kék golyó, amit elgurított, hozzáütődött egy másik kékhez, eltérült az útján és a pirostól hat issura állt meg. Egy pontot veszített.
  – Nem is könnyű – felelte Róragi. – Pontosan nyolcvankétfélét használunk. Tizennyolc típus van, ami leszáll dzserang világokon, harminchárom teherhajó kint a Galaxisban, harmincegy típusról pedig egyetlen dzserangnak sincs fogalma, hogy létezik. Ezekről a kis kompokról sem.

Részleteket mindazonáltal nem sokról tudunk közülük. Ninda eddig már nyolc hajón élt hosszabb-rövidebb ideig, és azok némelyikéről tudunk valamicskét. Az Aulang Laipon húszezren élnek, és ennél sokkal több hely nincs is, az ezt meghaladó népességnek már el kell költöznie. Az Auszínínek viszont egymillió lakosa van. Tudjuk, hogy a Hongo Mai tizenötször olyan hosszú, hússzor olyan széles és hatszor olyan magas, mint az Aulang Laip. A Színangir egy óriás teherhajó, csak négyszer négy lakószektora van húsz szinten, és a lakóteret körülvevő raktártér négyszer akkora, mint az egész Aulang Laip. De van űrvárosuk is, a Szúnahaum-sónariongi, harminc van csak azokból a szintekből, amiken erdő van, félmillió fával szintenként, plusz negyven szint gabonaföld, tíz konyhakert, és még élnek rajta kétmillióan, de az egész terület akkora, mint egy kontinens.
  Az Aulang Laipról kicsit többet tudunk. A magassága százhatvan rígin. A ríginről csak kontextuális ismereteink vannak, a méter nagyságrendjébe tartozó mértékegység, tehát mondjuk, hogy 150-200 méter, mert ezek kerek számok. A szintenkénti mérete hatszor négy szektor, és tudjuk, hogy egy szektor hat hirgon területen helyezkedik el. Hogy mennyi egy hirgon, azt nem tudjuk, de valami olyasmi lehet, mint egy háztömb, mert sok minden van egy szektorban. Úgyhogy keresek valahol egy háztömböt és megmérem.
  Párizst választottam, a rue Cler, rue de Grenelle, rue Amélie és rue Saint-Dominique közötti tömböt, mert csak. Ötletszerűen. Persze nem négyzet alakú, de kicsit nézelődtem négyzet alakú tömbök után, egyet se találtam, hát akkor lemérem ennek a tömbnek a két oldalát. A rue Cler utcai oldal száznyolcvan méter, a kereszteződések közepétől számítva. A rue Saint-Dominique utcai százhetven. Hát akkor válasszunk száznyolcvanat. Ehhez hozzá kell adni a szektorhatárokon levő főutakat, amiknek a szélességéről szintén nem tudunk semmit, tippeljünk tíz métert. Ezekből eggyel több van, mint szektorokból, mert a szélső szektorok külső oldalán is van. És ugye a burkolat, ami nagyon vastag, vegyünk mondjuk ennek is tíz métert. Akkor kétszer tíz a burkolat plusz hétszer tíz a főutak plusz hatszor száznyolcvan a szektorok: az Aulang Laip teljes hossza 1170 méter.
  De hangsúlyoznom kell, hogy ezek csak tippek. Az lehet, hogy én vagyok a szerző, de én most nem elhatároztam és bejelentettem, hogy az Aulang Laip ekkora, hanem az eddigi adatok alapján, nagyon nagyjából kikövetkeztettem, mintha én egy olvasó lennék. Ezek az adatok még totálisan változhatnak.
  Ez esetben a fenti képen az Aulang Laip elég kicsike lenne. A kép bal felső sarkában, a nagy hajók farkánál levő kishajók között van egy Star Wars Galactic Empire Nar Shadda-class Destroyer, 1100 méteres megközelítő hosszal, annál egy picit nagyobb. De egyrészt az Aulang Laip nem számít nagy hajónak a szúnik mértéke szerint, másrészt náluk nem a méret és nem is a szépség számít, legalábbis a külső szépség nem.
  Ha már van tippünk az Aulang Laip hosszára, akkor beszorozhatjuk: az Auszíní 17 550 méter hosszú, vagyis kicsit nagyobb, mint a kép bal felső sarkában a sötétszürke Star Wars Galactic Empire Souvereign-Class Super Star Destroyer.
  Apropó. Azért elég furák ezek a hajók így formára, nem? Már amikor Voyagert néztem, akkor eltűnődtem a hajó bizarr alakján. Hogy lehet ebben közlekedni? Nagyjából minden szintnek más a formája, a méretei, nem lehet egy liftet úgy beépíteni, hogy azzal fölmehessünk legalulról legfelülre, és hát nem lehet örökké átsugározni az embert. Vagyis hát lehetnek nekik ferde liftjeik.
  Ninda Galaxisában is alighanem mindenféle fura alakjuk lehet a hajóknak, mert említve van, hogy a szúni hajók kivételek ez alól a téglatest alakjukkal.

Egészen a tetőkilátóig mentek. Érdemes volt. Egy folyosó ment körbe az egész épületen, a külső fala csupa üveg volt, és úgy látták a várost, mintha repülnének fölötte. És a hajót. Nem volt messze, és Fendriának igaza volt, csakugyan az Aulang Laip volt a város legérdekesebb látnivalója.
  Nem mintha látványra különösebben izgalmas lett volna – csak az volt az otthona. Életében először igazi otthona volt. Egy szürke, téglatest alakú tömb, ami mellett eltörpült minden a városban, bár némelyik torony magasabb volt, de azok keskenyek. Az Aulang Laip minden irányban hatalmas volt. Döbbenetesen nagy. Mint egy hegy. Mindennél nagyobb volt, beláthatatlanul sokkal nagyobb, mint amit Ninda valaha látott vagy el tudott képzelni. Lekerekített élei voltak, és teljesen sima felülete, amit csak a végén a felemelt tifongok sora és alattuk a suárkapu tört meg. S az oldalán, a tetején meg a tifongok fölött is ott fehérlett-piroslott a jól ismert hétágú csillag. Hatalmas volt, több emelet magas.

Náluk a praktikumon van a hangsúly. A szúnik nem akarnak a hajóiknak fenyegető külsőt adni, ők békés kereskedők, és van említés a hadihajóikról, amik pont ugyanígy néznek ki, éppen azért, hogy azokat is kereskedőhajónak nézzék. Egyébként azt gondolom, hogy az űrben a hajók mérete és formája tökmindegy bármiféle ellenség szemszögéből, mert az űr méreteihez képest lényegtelen, hogy egy hajó tíz méter vagy tízezer kilométer átmérőjű, kellő távolságból ugyanakkorának látszanak, a rémisztő külső pedig nem fog megijeszteni katonákat. A tűzereje az, ami számít, hogy milyen fegyverekkel van fölszerelve, és milyen a védelme. De hát a Nindában ez nem szempont, mi nem háborúzunk, ennél sokkal fontosabb teendőink vannak. Pont hogy meg kell akadályoznunk a dzsihadot.

»»»»»»

 



Sajnos, hogy el kell búcsúzni?

Egy beszélgetésben elhangzott egy érdekes mondat. „Hát… Arról is lehetne könyvet írni, nyilván, hogy milyen nehéz elbúcsúzni egy-egy karaktertől.” Ezen eltöpörögtem egy kicsit. Igen, nehéz. De kell?

A búcsúzásról rögtön eszembe jutott a Csúzlidal, abban van az a sor, amit megtettem a cikk címének. És eszembe jutott Arkady Darell, Alisza Szeleznyova, Barča Hrdinová, Cyrus Smith, dr. Arnošt Blažej, Luke Skywalker – vége-hossza nincs a sornak. Sok fiktív ember megteremtői, írói, színpadra vagy filmre átültetői távoztak már az élők sorából, de a fiktív emberek megvannak. Asimov közel harminc éve nem él, de megvan minden egyes sora, amit Arkadyról, Seldonról, Trevize-ról és a többiekről írt. A Második Alapítvány második része, amely Arkady létezését manifesztálja, angol eredetiben 48 676 szó, ennél többől Arkady nem áll, és ez a 48 676 szó mind megvan. Megvan az összes képkocka, amiken Barča látható (mármint valahol Prágában, mert a Magyar Televízió jelentősen megrövidítette). Minden megvan, ami őket alkotja.
  De kétségtelen, hogy abban a kontextusban, amiben ez a mondat elhangzott, más a jelentése és másképpen értendő. Elbúcsúzni – az írónak, amikor elkészül a könyv.
  Ma három éve, hogy együtt dolgozom Nindával. Dolgozom? Együtt lélegzünk. Ninda és társai töltenek be körülöttem mindent. És tizenöt éve dolgozom az egérkékkel, Kissy és társai éppígy betöltenek körülöttem mindent. Viszont régesrég elváltak útjaink Sophie Vaudrois-val, Sara Royce-szal, Angarival, Laumával, mert az ő könyveik már készen vannak, velük már nincsen munkám mint emberekkel, legfeljebb a könyvekkel mint művekkel, betördeltem őket pdf-ekbe meg mindenfélét.
  De ezzel vajon elváltak útjaink?
  Szerintem csak annyiban, hogy már nem dolgozom ezeken a történeteken. De eddigi életem harminc százalékát az egerekkel töltöttem, és még nincs vége a könyvnek, ma tettem közzé az első huszonhét részt pdf formátumban, de írom a huszonnyolcadikat, és még az sem lesz az utolsó. Ők elég intenzív egyéniségek, nyomot hagynak a környezetükön; lehet, hogy az olvasókon nem mind, az írójukon mindenképpen. Ninda pedig még sokkal inkább. Az egész gondolkodásmódomat át kellett formálnom a kedvéért, a Kissy tízhavi szünetre kényszerült, hogy erre képes legye, mert Kissyék rohannak és csinálják, Ninda üldögél és beszélget, Kissyék elszántak és erőszakosak, Ninda maga a szelídség, Kissyék habzsolják az életet, Ninda megfigyel mindent, Kissyék sziporkázóan humorosak, Nindából pedig a tudás és a gyengéd bölcsesség árad. Én nem tehetek róla, így kaptam őket készen. Adaptálódnom kellett mindannyiukhoz.
  És éppen ezért maradnak velem. Ilyen jelentőségű, formátumú egyéniségek végleg nyomot hagynak a szerzőjükön, megváltoztatják gondolkodását, akár a jellemét is. Érzem a jellememen Ninda hatását.
  

„Hogyan éltél? Mit tettél a világban? Hagytál nyomot magad után? Változott valami azáltal, hogy megszülettél? Ha igen – nem éltél hiába.”

Ninda: A fény lúmái, 222.

»»»»»»

 



Ninda hároméves

Ma három éve, hogy elkezdtem – nézzük, hol tartunk.
  E pillanatban 490 873 szó van megírva 456 sómirban, az oi–9-es közepén tartok. A történet 60,8%-a kész. 3,3 millió betűnk van, 3,6 millió az abszolút karakterszámláló, a formázásokkal és a 38 062 jegyzettel együtt; utóbbiak 2871 különböző szócikkhez tartoznak, amik 73 kategóriába vannak csoportosítva, de csak az első rész és a másodikból egyetlen sómir van fölcímkézve. 477 idézetünk van 48 műből, amik tizenhárom különböző forrásból erednek. Most 1550 oldal a könyv kalkulált terjedelme (a valódi kicsit több), 39 óra 44 percig tartana elolvasni. Napi 435 szót, 3014 betűt, 1,41 oldalt írtam átlagosan. 57 óra 41 perc alatt készül el egy sómir. És 2023. szeptember 19-én fog elkészülni – de már jóval előbb, mához tíz hónapra publikus lesz.
  Ennyit a számokról, lássuk a lényeget. Ötvenhét év telt el a történetből. Ninda immár a szindoriai dzsáhifannun hőseként is csillagszerte óriási hírnévnek örvend, azaz nem örvend, hiszen ez őt egyáltalán nem érdekli. Őt a családja érdekli és a formálódó csoport, amely egy nap majd a sauhátun magja lesz, és még annál is sokkal több. Egyre növekszik a családja, már nyolcan vannak és érkezik a kilencedik. Jelenleg otthon vannak, készülnek a namindanra, aztán Sileni harmadik száfunnupjára.
  Neki ez a fontos. A Galaxis meg kezdjen magával, amit tud.

»»»»»»

 



Párbeszéd egy olvasóval

Beszélgettem egy olvasómmal a Nindáról; a nevét titokban tartom, mert a könyvből rajtam kívül három embernek vannak levonatai, és nem szeretném, ha a rajongók betörnének miattuk. Sárgával az ő sorai, zölddel az enyémek, amiket a beszélgetésünkben írtam, és fehérrel amit később teszek hozzá.

Legfontosabb valószínűleg az, hogy tetszik; ez tetszik a legjobban eddig, amit tőled olvastam.
  Olyan ez, mint amikor az ember egy gyereknek csak az egyik szülőjét ismeri, és ezért úgy látja, hogy csak arra hasonlít.
  Így vagyok én, illetve biztosan nem csak én azzal, hogy milyen asszociációkat ébreszt a regényed bennem.
  Asimov…
  In the first place. De jó értelemben:)) A fejezetek elején az idézetek… És sok minden más, de ettől csak jobb érzés olvasni.
  Például a Dűnét nem olvastam, nem is tudom ki írta (szégyelljem magam), úgyhogy arrafelé nem tudok gondolkodni.
  Frank Herbert. És történetesen tőle van az ötlet az idézetekkel, de ott kizárólag Irulan hercegnőnek Muad-Dibről írt rengeteg könyvéből vannak idézetek.
  Mármint az eredeti Dűne könyvben, a történet többi rengeteg kötetét nem olvastam, nem is tervezem, átlag félévenként átlapozom Ninda kedvéért, de azzal annyi.
  Aztán ahogy haladok, természetesen azt is tapasztalnom, hogy egészen más, mint Asimov.

Hát egyrészt senki sem tud Asimov lenni, kivéve Asimovot magát, ezért a legjobb, ha az ember meg sem próbálja. Bevallom, én nem olvastam azokat az Asimov-műveket, amiket nem Asimov írt, de az ő műveire épülnek és a neve nagyobb betűkkel van kiírva a borítóra, mint a valódi szerzőé. Azaz de, egy Robotváros-történetet, azt hiszem, a legelsőt, összefüggéstelennek és értelmetlennek tartottam, alig is emlékszem rá.
  Másrészt viszont, és e ponton ez a fontosabb, dőreség lenne úgy tenni, mintha Asimov nem hatna az emberre. A Ninda végén lesz egy hosszú lista több mint száz névvel, akik közreműködtek és/vagy hatottak a műre – ő is benne van, akárcsak Herbert. De nagyon áttételes az, ahogyan ők ketten és mások kifejtették a Nindára gyakorolt hatásukat. (Nindát itt kettős értelemben véve, a regényt is meg a főszereplőt is értve.) Vannak, akik sokkal direktebb módon vannak benne. Nem tudom szavakba önteni azt a módot, ahogyan Asimov közreműködött. Talán valaki nálam okosabb majd egyszer, egy halom latin szóval.

Apropó Muad-Dib. Mint régebbi olvasóim emlékeznek, a Dűne benne volt Ninda kölyökcsomagjában, egyike a műveknek, amikből táplálkozik – és nagyon örülök, hogy csak a kölyökcsomagban volt benne, illetve csak a filozófiájából vettünk át elemeket. Ez persze nem volt egy tahaddi al-burhan, eleve adott volt, hogy hiába otthonos nekem a kórházi folyosókon lengedező meghitt vérszag, a regényeimben nem mészárolnak, nem kegyetlenkednek. Éppen azért írtam meg a Nindát, mert meg kell akadályoznom a dzsihadot. Egyrészint sikerült, de van még tennivaló.

Felnőttként nyilvánvalóan hallom a társadalomkritikát, az emberi viselkedésformák percepcióját és magyarázatát…Azon is elgondolkodom, pedig hát egy tizedénél vagyok kb., hogy milyen korosztály olvasná, értené a te könyvedet jól.
  Talán egy nagyon érett 12/13 éves kisfiú talán…Vagy 15-16 évesek?
  Értelek. Nem tudom. Ezt a kérdést minden olvasó magának válaszolja meg, azzal, hogy becsukja vagy nem csukja be a könyvet.

Most visszaolvasva eltűnődtem, hogy miért kisfiú. Ez végeredményben egy nőnemű könyv. Van a történetnek egy komplex összetevője (a legfontosabb, természetesen), amiről a határnap előtt nem esik publikusan szó, de ott egyértelmű fontosságot nyer, hogy miért nőnemű ez a könyv; ez nem az én döntésem volt, de egyetértek vele. Ez az eddigi legnőneműbb könyvem, bár az összes eddigi főhősöm lány.

Hát nem tudom. Állítólag az a jó ifjúsági – gyerekirodalom, amit a felnőttek is élvezettel olvasnak.Hát ez itt nekem stimmel, én egyelőre nagyon szeretem
  Ez egy nagy igazság, uram. Az eddigi ifjúsági regényeimről több felnőttől jött visszajelzés, mint gyerektől, kamasztól. Viszont a Nindát nem szánom ifjúsági regénynek, túl komplex a műfaj követelményeihez.

Bocsáss meg, hogy idehozom, de zsidóként én még a rasszizmust és annak az ifjúság számára szóló magyarázatát is erőteljesen és jóváhagyólag kihallom
  Nekem ugye mindig igazodnom kell az eredetihez, Ninda nem lehet másmilyen, mint – Ninda. Márpedig akkor erőteljesen szemben áll a rasszizmussal.

Ha egyszer ebbe valaki beleszeret… Lásd még Harry Potter…

Ez azért egészen más, mint a Hanka és szerintem modernebb, jobban szól a mai ifjúsághoz
  Hát ha azt veszed, a Hanka 1984-ben játszódik, ez meg a beláthatatlanul távoli jövőben… :)
  Nemcsak ez a különbség. A miliő, a hangvétel is, a problematika, az egész… sokkal jobban a mának szól

»»»»»»

 

↞korábbi cikkek

A blog mérete: 1942 cikk, 9 152 824 betű, 1 841 672 szó