Ieva csak táncolni akart
Az anyja rajta tartotta a szemét, abban nem volt hiba, de persze Ieva kicselezte. Mert táncolni akart, ugyan ki hallgat az anyjára, amikor mindenki táncol? Az emberek nevettek, a hegedű szólt és Ieva táncolt egy fiatalemberrel, aki később haza is kísérte, salivili hipput tupput täppyt äppyt tipput hilijalleen.
Mindez ma már történelem, Eino Kettunen a harmincas évek elején írta meg ezt az ősi népdalt, aminek dallama a tizennyolcadik századi Viipuriba megy vissza, orosz katonák vitték Savitaipale és Luumäki környékére a polka dallamát és nyilván lépéseit, s aztán a nép őrizte meg, salivili hipput tupput täppyt äppyt tipput hilijalleen.
A legrégebbi fennmaradt felvételen, 1952-ben favágók adják elő Ieva polkáját, azaz valószínűleg színészek, akik favágókat játszanak. Ők nagyrészt elzenebohóckodják az egészet, ami arra mutat, hogy akkoriban már elterjedt, ismert dalnak kellett lennie. Ez a csapat nem törekszik valami nagy zenei élményre – szórakoztat, játszik. Kettunen eredeti, keletsavói tájszólásban írt szövegével szól, ahogy azóta az összes feldolgozás, salivili hipput tupput täppyt äppyt tipput hilijalleen.
De előbb még fölvett egy új nevet, mert 1996-ban feldolgozta a Loituma, négy énekes Helsinkiből (Sari Kauranen, Anita Lehtola-Tollin, Timo Väänänen és Hanni-Mari Autere), s az ő ajkukon egészen átalakult. A hangszereket elhagyták, helyettük a másik három kísérte a szólistát vokállal, beszédhangokból álló szócskákkal, dzsessznyelven: vakszöveggel. Valamint az első három és a második három strófa között beiktattak egy szintén vakszövegből álló részt, aminek úgyszintén semmi értelme, akárcsak a kíséretnek. Így Ieva polkája (Ievan polkka, savói ejtésben Ievan polokka) elnyerte a Loituma-polka nevet is, salivili hipput tupput täppyt äppyt tipput hilijalleen.
De még mindig nem lett belőle jelenség újabb tíz évig, amikor – tíz évvel ezelőtt – berobbant a netre, most már a Loituma-változatban. Lett belőle mém, Flash-animáció, csengőhang, előadta mindenki, még a Bécsi Énekesfiúk is, voltak, akik komolyabban, mások lököttebben, csináltak belőle technót és hegyi metált, talán csak rapet nem csináltak, mert már eleve annak tekinthető; sok változatnak Levan polka lett a neve, mert a nagy I-t kis l-nek olvasták, salivili hipput tupput täppyt äppyt tipput hilijalleen.
Míg végül jött öt pergő nyelvű, lendületes tinilány Rīgából, és megmutatták, hogy kell ezt csinálni. Keita Krūmiņa, Amanda Anna Straujā, Terēze Anna Pogiņa, Alise Lāce és Helēna Patrīcija Kalniņa megbirkózott a kegyetlenül nehéz finn szöveggel, a dallamot, a kíséretet és a vakszöveget átszabták a saját ízlésük szerint, koreográfiát készítettek hozzá, és mesebeli jelmezekben színpadra vitték. Ők a NANDO, akik hat éve aratják a tapsot és a díjakat, énekeltek Lappföldön a Mikulásnak, és őáltaluk Ieva is tovább táncol, salivili hipput tupput täppyt äppyt tipput hilijalleen.