Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Apaság

Mint amikor újszülött gyermekünket vesszük kézbe, olyan lehet a kezünkben tartani első könyvünket. Június 22-e innentől nemcsak arról nevezetes, hogy idén tizenöt éve, hogy Krisz átvette jeles diplomáját, hanem hogy délután egykor csöngetett a postás egy barna borítékkal.
  hanka.jpg
  Igen, a digitális könyvet változatlanul teljes értékű, igazi könyvnek tartom, érzem, gondolom, tekintem. Mégis van különbség. Gondolom, az, hogy eszmélésem óta könyvek vesznek körül, „igaziak”, papírra nyomtatva, másfélét eddigi életemnek több mint a felében nem is láttam. Meg az, hogy ezen azért, bár magánkiadásnak számít, mégiscsak dolgozott egy egész könyvkiadó.
  Egyszerűen piszok jó érzés.
  Hát ez lett abból, hogy egyharmad évszázaddal ezelőtt Barča Hrdinová az évnyitón Jitka Povejšová nyakába ugrott, aztán olyan kutatóan nézett Jindra Joklra – én pedig néztem őket és gondolkodtam. Ennek két éve, azóta dolgoztam ezen a regényen; maga a szöveg már az ősszel lezárult, a kiadás munkálatainak is nekifogtam, csak novemberben le kellett állítanom a dolgot. De most kész. Heteken belül megindulhat a terjesztés.
  Ez kisregény, 112 oldal a terjedelme, és mivel az összes vonatkozó összeg közzé van téve a kiadó oldalán, én is leírom itt a számvetést: 2000 forint lesz a fogyasztói ára, ebből 200 az enyém, és ha 160 darabot megvesznek, akkor visszajön a kiadás költsége. De ha nem, az sem érdekes. Ahogy egy másik könyv kapcsán nemrég írtam: ha veszteséges lesz, akkor is örülünk, nem a pénzért csináljuk. Ha úgy számolom, hogy másfél éven át csak napi egy órát dolgoztam ezen a könyvön – merthogy az idő legnagyobb részében persze a Kissyvel foglalkoztam, de más művekkel is –, az is van úgy kábé 550 munkaóra, szóval ezt az ember csakugyan nem pénzért csinálja, és ez így van jól.

Hanem a szemekért. Ez a könyv Barča barna szemének fürkésző pillantásából indult, de egy hidegkék szempár meleg tekintetére építkezik. Azért adtam ki elsőként ezt a könyvet, mert ez az első, amit valakinek írtam. A többinek csak dedikációja van, olyanoknak ajánlva, akik fontosak voltak az adott művek elkészültében, de ő többet tett ezért a könyvért, ámbár fogalma se volt róla, hogy könyvet írok neki. Most már tudja. A legelső példány, a szerzői proof az övé.

S hogy hogyan tovább? Hát van énnekem ugye még sok-sok könyvem készen, de abból csak egy, aminek illusztrációi is vannak. Egyelőre.

»»»»»»