Bojkott a bizalom bankja ellen
Eldöntöttem: bojkottálom az OTP kvízjátékát. Meg is fogom írni nekik, hogy bojkottot hirdetek ellene, mert 1. már azonosítottam magamat, 2. a kérdéseket diszkriminatíve teszik fel, 3. azok semmiféle bűnözés ellen nem védenek hatékonyan.
A bojkott módja pedig a kérdések megválaszolásának módja lesz. Előző cikkemben leírtam néhány változatot; azóta újakat találtam ki.
Mikor-hol születtem? A női klinikán, 12:38-kor. Ez a válasz teljesen korrekt. Az is, hogy innen kétszáz kilométerre, kedden. És ha ragaszkodik a dátumhoz, akkor bemondom neki egy másik időszámítás szerint.
Hol lakom? Itthon, a délnyugati szobában. A kerítés mögött. „Jobbra tetszik fordulni, aztán balra…”
Anyám lánykori neve? Esetleg bemondom Krisz édesanyjáét. Nem jó? „Én erről nem nyitok önnel vitát, nekem jó, én őt jobban szeretem, mint az igazit.” Másik változat: én még nem éltem, amikor az én anyám még lány volt, hát mit tetszik képzelni az én anyámról?! Ha a kérdésből kimarad a „lánykori”, akkor bemondom az asszonynevét. Neki ez törvényesen kapott neve. Esetleg valamelyik becenevét, ami él a családban.
Más technológia: titkosítás. „Elnézést, de ezek személyes adatok, és nyitva van az ablak, akárki meghallhatja.” Csukjam be? Hát mit rendezkedik maga énnálam?! Jöjjön ide és csukja be maga! Beszéljek halkan? Én fizetem ezt a beszélgetést, nehogy már előírja nekem a hangerőt! Várjon csak, leírom papírra és odamutatom. Nem látja? Hát tehetek én arról?
„Sajnálom, de a telefonszolgáltatóm nem nyújt titkosítási szolgáltatást, hogy ilyen adatokat bemondhassak.” „Elnézést, ez SSL-telefon?”
Különösen az anyám nevénél lehet hatásos, ha elkezdek egyenként számjegyeket diktálni. „Ez micsoda?” Az anyám neve PGP titkosításban!
„Sajnálom, de az én törzsemnél az anya lánykori neve tabu, a kimondása szerencsétlenséget hoz.”
Hacsak le nem vágják a telefont, amit nem tanácsolnék nekik, a végén meg fogják kapni a helyes válaszokat, mert ez bizonyítja az ő számukra, hogy valóban a számlatulajdonos szórakozott velük. Azazhogy én nem szórakozom, ők szórakoznak velem, én csak válaszolok rá.
Ja, a bojkottot hírül adó levélben felszólítom az OTP-t, hogy hozza rendbe a biztonsági rendszerét. A bojkott addig tart, amíg ezt meg nem teszik.
S egyet ne feledjünk. Aki lop vagy talál egy tárcát az összes szükséges adattal, az nem szívózik a telefonos bankkal! Az engedelmesen felelget és viszi a pénzt. Azaz őt nem is kérdezik, mert nincs az az eszement nőnemű tolvaj, aki egy férfi számláját a saját hangjával akarná kifosztani. Még csak nem is telefonál: elmegy egy automatához. Az OTP „biztonsági rendszere” ezzel az eljárással az olyan tolvajt szűri ki, aki
– szerez egy kártyát, titkos kóddal, számlakivonattal, személyivel és lakcímkártyával, egy ellenkező nemű embertől,
– lopni akar, de nem bűnöző, mert akkor kerítene egy megfelelő nemű bűntársat,
– vak vagy tolókocsis, mert ha nem az lenne, elmenne egy automatához,
– féleszű hülye, mert rendes válaszolgatás helyett vitatkozik (ez a pont azért van itt, mert amikor szájalok velük, ők tovább szívóznak a kérdésekkel),
– annyira tehetségtelen tolvaj, hogy még a hangját elváltoztatni se jut eszébe, pedig akkor simán elvihetné a zsét, nem pedig a balhét.
Egy ideje már tervezem, hogy megkérem a bankot, ugyan mutatnák már meg a statisztikát az olyan bűncselekményekről, amiket ez a kérdezgetés kiszűr; de ahogy összeszedtem a kritériumokat, ezek annyira speciálisak, hogy én most már szeretnék az illetővel személyesen találkozni.