A
fehér az egyetlen szín, amit eddig ismerünk; nézzünk meg többet is. A piros kínaiul a
nagy és a
tűz összetétele.
A politikai értelmű vöröset a
jelenti, például
hóngjūn Vörös Hadsereg.
A sárga fontos szín Kínában, nem mint bőrszín, ők nem látják sárgának magukat. A császárok színe:
huángdì Huang-ti, Sárga Császár a már látott államalapító
Qín Shǐ Huáng másik neve. Az írásjegy a
fény és a
mező összetétele.
A zöldet jelentő egyik írásjegy a
selyemből
(amit a
vörösnél nem mutattam külön) és egy
lù farag jelentésű írásjegyből áll, ez utóbbi egy felfordított fába hasító fejszét mutat, de amúgy archaikus.
A másik jel, ami zöldet jelent – kéket is jelent! Nem a kínai nyelv egyedülálló tulajdonsága, hogy a zöldet és a kéket ugyanazzal a szóval fejezi ki; hasonlóan tesz a gael és sok más nyelv.
A jel felső részét már ismerjük,
buja növekedést jelent, alsó része pedig a pirosat jelentő harmadik írásjegyből származik. Példák arra, hogy zöldet és kéket is jelent:
qīngtiān kék ég,
qīngwā zöld béka.
A kéket jelentő másik jellel is lehet
kék eget képezni, de zöld békát nem lehet: ez csak kéket jelent. A két jel viszonyáról nemrég írtam.