Gregor József és az OTP

Meghalt Gregor József. Nem most, fél évvel ezelőtt, de éppen az Alföldi Róberttel volt kedves beszélgetése került elém videón, és keserűen arra gondolok: hát neki biztosan nem volt gondja, ha telefonon akart bankügyletet intézni. Jó mély, vastag hangja volt.
  Most nincs kedvem leiratot készíteni megint, ugyanaz hangzott el, ami minden ilyen beszélgetésben. De feltűnt egy-két dolog, amik nem is igen látszanának, ha leírnám a szöveget. A hangfelvételt meg nem rakhatom ki, az összes személyes adatomat be kellett mondanom.
  Érdekes, hogy amikor az OTP telefonosában felmerül a gyanú, hogy hátha nő van a telefonban, azonnal modort vált. Eltűnik a kedves „miben segíthetek”, és előjön az ingerült, arrogáns pribék hangja, akit rohadék bűnözők merészelnek zaklatni, ilyen szemét alakok, akik az ő ügyfelének pénzére éhesek. (Ez az indulat most különösen élesen jelen volt, holott mielőtt a hölgy kifejtette, hogy én nem én vagyok, már elmondtam, hogy mit akarok, és nem pénzt akartam.) Bocsánat, visszahallgattam, nem azonnal váltott modort. Akkor váltott modort, amikor nem az történt, amit szeretett volna: ő fölteszi a bűvös ellenőrző kérdéseit, mindegyikre azonnal megkapja a helyes választ, minden kommentár vagy bármi speciális hangsúly nélkül, innentől az ő válláról a felelősség levéve, a kérdésekre válaszoltak, kiszolgálhat. Nem ez történt, mert én viszont régesrégen túl vagyok azon, hogy aki velem szemétkedik, azzal kedveskedjek. Tudom, nem személyes rosszindulatból teszi. Éppen azért! Aki személyes rosszindulatból szemétkedik velem, azzal kifejezetten célszerűnek tartom kedvesnek lenni, mert ezzel a rosszindulatát jóindulattá változtathatom, ezeregyszer megtörtént már. Aki egy rendszer képviseletében szemétkedik, azért, mert ez a dolga, és ráadásul fogalma sincs róla, hogy éppen szemétkedik – hát azzal nagyon pofátlan tudok lenni. (Tetszettek tán olvasni, amikor az anyám nevét kérdező OTP-stől tök ártatlanul megkérdeztem, hogy az ő anyja neve mi.)
  Szóval ekkor váltott modort, egyrészt meghazudtolva azt az elvet, ami mindenhol kötelező lenne, ahol embereket kiszolgálnak: én őbelőle élek, nekem ővele udvariasnak kell lennem, akkor is, ha ő nem az. (Az ésszerűség határain belül.) Másrészt pedig gyönyörűen bebizonyította, hogy az OTP kis kvízjátéka szart se ér. Krisz is beleszólt, megkérdezte tőle, hogy mire való az a töméntelen szám, amiket be kell pötyögnöm, mielőtt bárkivel beszélhetek, ha ezektől nem hiszik el, hogy én vagyok én, és miért hiszik el, ha megadok néhány olyan adatot, amiket egy lopott személyiről bárki megtudhat. (Illetve a mai kérdésekhez egy számlakivonatot is kellett volna lopni, van-e állandó beszedési megbízás a számlán, van-e lekötött betét.) Persze nem értette a kérdést, mint ahogy általában semmit sem értett azon kívül, hogy megadtam a helyes válaszokat. Mindig helyes választ mondott, mintha vagy-vagy kérdés lenne, hogy tudom-e a saját személyi adataimat és a saját számlámon intézett dolgokat, és ha jól felelek, sorsoláson veszek részt, avagy továbbjutok a második fordulóba. Hangot is adtam ezen véleményemnek, amitől az ügyintéző átment extra ingerültbe és villámgyorsan kapcsolni akart valakit a kártyásoknál. Mindegy, csak szabaduljon. Azért még egy-két kérdést nekiszegeztem, de az utolsó mondatnak már a végét se várta be.

„Szemet szemért, fogat fogért, szemfogat szemfogért” – hát én kigondoltam egypár dolgot, amiket esetleg meg fogok lépni. Egy részük színtiszta, nyers szívatás.

1. Jól elmélyített hangon fölhívni az OTP-t és ha hagyják, ügyintézni. Aztán megkérdezni a rendes hangomon: „És a rendes hangomon is kiszolgált volna?” Ő pedig üljön ott azzal, hogy kiadta az ügyfél pénzét a gonosz féregnek.

2. Nem szeretem ezt a szót használni, de buzisan beszélve (én azt remekül tudok) hívni az OTP-t, döntse el, hogy férfi, nő vagy 50-50% vagyok. (Van a baráti körünkben homoszexuális, aki egyáltalán nem így beszél!) Ha ezek után nőnek néz (és ő maga férfi): „Ha akarja, szívesen bebizonyítom az ellenkezőjét, mikor végez?…”

3. Amikor fölteszi az első ellenőrző kérdést, ezt válaszolni: „Ne haragudjon, de ezek személyes adatok, én ezeket csak az OTP alkalmazottjának adhatom ki.” Innentől a beszélgetés elképzelt lefolyása:
  – De hát én az OTP alkalmazottja vagyok.
  – Dehogyis az.
  – Ön az OTP stb. számát hívta.
  – Persze, és bárki besétálhat az OTP székházába és fölveheti a telefont.
  – Ez kizárt dolog, itt biztonsági rendszer van.
  – Én is azon keresztül jöttem. Ha ön nem bízik az OTP biztonsági rendszerében, hogy bízhatnék benne én?

4. Ha a személyi igazolványom számát kéri, kis türelmet kérni: „Pillanat… meg kell néznem az igazolványt… még csak most loptam…”
  És most döntse el, hogy hülyítem vagy csaló vagyok! Ha letiltja a számlámat vagy bárhogyan kárt okoz, beperelem.

5. Úgyszintén a személyi igazolvány számánál: „Elnézést, de semmi sem kötelezhet arra, hogy fejből tudjam a személyim számát, illetve hogy magamnál tartsam, amikor felhívom önöket. Kérdezzen mást.” Ebben az a szívatás, hogy a kérdésekből és feltevésük módjából gyaníthatóan a gép sorsolja ki neki ezeket a kérdéseket, és nem biztos, hogy egykönnyen rá lehet venni új kérdések kisorsolására. Hasonlóképpen a számlával kapcsolatos kérdéseknél: „Elnézést, de én fizetek önöknek azért, hogy a számláimmal kapcsolatos ügyeket önök tartsák nyilván és ne én.”

6. Szépen megadni a válaszokat, aztán közölni: „Amikor ön kijelentette, hogy én nem vagyok én, ezzel azt is közölte, hogy a vonal másik végén levő embert csalónak, tolvajnak tartja. Ez az ember én vagyok. Ön tehát engem bűnözőnek nevezett, és ez rögzítve van az OTP hangarchívumában. Legyen szíves tehát megadni a személyi adatait, mert bele kívánom írni őket a rágalmazásért teendő feljelentésbe.”

Hogy melyiket mennyire gondolom komolyan? Igazából nem tudom. Nincs is jelentősége. Lesz, amelyiket kipróbálok és lesz, amelyiket nem. Valószínűleg a pillanat hatása alatt döntök.

A legszebb az, hogy az ügy már bírósági szakaszban van (erre a mai hölgyet is figyelmeztettem, de nem akarta meghallani). Már közzé akartam tenni legújabb költői zsengémet, de eddig még nem jött össze.

Tisztelt Fővárosi Bíróság!

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság … számú határozatával szemben

kívánok benyújtani.

Határozatában az EBH kijelenti, hogy a vékony hangszín nem minősül fogyatékosságnak. Hivatkozik az 1998. évi XXVI. törvény 4. §-ára, amely meghatározza, ki minősül fogyatékosnak. Az én fogyatékosságom azonban nem az, hogy vékony a hangom, hanem az, hogy mozgássérült vagyok. A vékony hangszín mozgássérült mivoltom következménye. Sem az EBH, sem az eredetileg panaszolt OTP nem vitatta, hogy mozgássérült vagyok, amit egyébként iratokkal tudok bizonyítani. Rendelkezem tehát az Ebktv. 8. §-ában megjelölt egyik tulajdonsággal, de az nem a vékony hangszín, hanem a mozgássérültség. Innentől tehát az EBH határozata tökéletesen tévessé válik.

A mozgássérült állapotnak számos következménye van. Az én esetemben egyik következménye, hogy nem tudok felmenni egy lépcsőn. Az EBH egy másik ügyben – ahol szintén mozgássérült feleségem tett panaszt – úgy döntött, hogy diszkriminációnak minősül, ha mozgássérülteket kizárnak egy áruház emeletéről azért, mert nem tudnak felmenni a lépcsőn. Holott ez csupán mozgássérült állapotunk egyik következménye. Az én vékony hangom egy másik következmény. Sem az EBH, sem az OTP nem vitatta, hogy vékony hangom ok-okozati összefüggésben áll mozgássérültségemmel, ám szükség esetén ez bizonyítható.

Az Ebktv. 8. §-ában felsorolt tulajdonságok, amelyekre az EBH is hivatkozik, két csoportra oszthatók. Az egyik csoport: faji hovatartozás, bőrszín, nemzetiség, kisebbséghez való tartozás, anyanyelv, vallás vagy világnézet, politikai vélemény, családi állapot, anyaság vagy apaság (nem ideértve a terhességet), szexuális irányultság, nemi identitás, társadalmi származás, vagyoni helyzet, foglalkoztatási jogviszony jellege, érdekképviselethez való tartozás. A másik csoport: nem, fogyatékosság, egészségi állapot, terhesség, életkor.
  Az első csoportba tartozó tulajdonságok nincsenek kihatással az egyén fizikai lehetőségeire, képességeire. A második csoportba tartozó tulajdonságok befolyásolják azokat. Egy nő és egy férfi más és más dolgokra képes vagy nem képes, akárcsak egy egészséges és egy beteg ember, egy terhes és egy nem terhes, avagy egy tízéves és egy ötvenéves.
  Az első csoportbeli tulajdonságok alapján gyakorolt diszkrimináció mindig csupán valakinek a személyes rosszindulatára vezethető vissza, ezért jogi eszközökkel való visszaszorítása könnyebb, mint a második csoportbeli tulajdonságokon alapuló diszkriminációé. Ez utóbbit könnyű valóságos, meglevő különbségekkel magyarázni. Az a munkaadó, aki felvesz egy világos bőrű jelentkezőt, de visszautasít egy romát, sokkal nehezebben adhat hitelt érdemlő magyarázatot, mint az, aki felvesz egy látót, de visszautasít egy vakot. Annak sem kell sokat keresgélnie magyarázat után, aki megtagadja, hogy hosszú távú munkaszerződést kössön egy kilencvenéves emberrel, miközben egy negyvenévessel hajlandó. Az ilyenfajta megkülönböztetéseket úgymond a való élet szüli, ezért nagyon nehéz fellépni ellenük akkor, amikor a valóságos különbségek szempontjából indokolatlan, jogellenes különbségtétel, diszkrimináció történik.
  Az EBH határozatával egy ilyen diszkriminációt szentesített. Döntése azt jelenti, hogy ha valakit a fogyatékos állapot egy kevésbé ismert, kevésbé gyakori következménye miatt diszkriminálnak, akkor a következmény tulajdonsággá léptethető elő, és mivel a tulajdonság maga nem szerepel a törvény szerinti listában, nincs diszkrimináció.

Zárójelben megjegyezném egyébként (bár az ügyhöz nincs köze, hiszen engem az OTP mozgássérültségem miatt diszkriminált), hogy az Ebktv. 8. §-ában foglalt felsorolást nem értelmezhetjük úgy, hogy az embereket a világon érhető diszkrimináció összes alapját tartalmazza. Az ószövetségi sibbolet-történetet úgy is értelmezhetjük, hogy a döntés (életben hagyjuk vagy megöljük) alapja a szibiláns hangok kiejtése volt, és mivel a kiejtés nem szerepel az Ebktv-ben, a szereplők anyanyelve és származása pedig azonos volt, mai jogértelmezésünk szerint nem történt diszkrimináció („csak” emberölés). Nyilvánvaló azonban, hogy a jog szelleme szerint ez is diszkrimináció, de mivel ahhoz az esethez hasonló (szerencsére) régóta nem történt, a törvényhozók nem látták szükségesnek a kiejtést felvenni ebbe a listába.

Kérem tehát a tisztelt Bíróságot, szíveskedjék az EBH határozatát felülvizsgálni.

»»»»»»