TEPrev - 28

Torna közben rákérdeztem Cilinél, hogy mikor próbálhatom ki a lépcsõzést.
A válasz pedig:
-Délben?
Hehe… úgyhogy készültem is, hiszen ez egy nagy vízválasztó.
Ehhez képest már fél 11-kor ott volt értem és irány az egyik lépcsõház!

Felmentem húszat, majd lefelé Cilinek is fejtörést okoztam, mint szeptemberben Nikinek az OORI-ban, hiszen sztenderd koreográfia szerint merev bokával és három centis talpemeléssel –azon a lábon- kivitelezhetetlen. Tehát marad a talematikus megoldás: két mankó letesz, jobb-nyomorult-rövidebb-remekülteljesítõ láb le, utána bal-védett-duplamûtött-tanuló. Majd ugyanez.
Cili ment végig elõttem és fogta a mankóm –nem tartotta, csak a kezei az enyémeken voltak, hogy ha segíteni kell, azonnal tudjon- és nagyon drukkolt, hogy ne boruljak le és ne terheljek a védendõ oldalamra.
De a fölhúsz lefelé is ment!

Ellenben nemhogy engedélyem nincs lépcsõzésre, egyenesen tiltásom van, mert egyelõre csak az õ jelenlétében tehetem.

Kimentem a kertbe, vagy parkba, vagy mi a retek ez itt… a természetbe bele, na…
Kerekesszékkel, hiszen számomra használható pad csak nagyon messze van és nagyon kevés… és bakker… kis híján nem tudtam visszajönni.
Nem túlzok, vért izzadtam a korlát nélküli, nem sima és nem szabványosan hanem qrvára meredek rámpán, mire felküzdöttem magam.
Most a lábammal egyáltalán nem tudok segíteni, elõredõlni szintén nem, magasan ülök a székben, így nagyon kis szakaszon érem el a kereket és a vállam döglõdik, csak hogy teljes legyen a kép.
Komolyan, sírva röhögtem mire felértem.
Egyedül nem megyek ki többet.

És, ha csak ez lenne itt az egyetlen, ami nem a szabványnak megfelelõ!
Mert ugye:



Érdemes lenne egy ilyen szakkórházban ismerni az erre vonatkozó ajánlásokat.

És elkezdtem nézni a Trónok Harcát. Egyelõre csak kapkodom a fejem, hogy képben legyek, de nagyon tetszik.

teprev_28