„… semmi baj… minden el van boronálva.”

Mattafix.

Nincs netem megint. De ez csak egy adalék, ahhoz képest, ami az általános hangulatom illeti.

Bakker.

Tegnap is itt ültem, drukkoltam a hálóhoz, hogy szedje már össze magát, s közben bambultam a NatGeo Music adását, ahol is éppen egy órán át valakinek a kedvencei mentek. Az aktuális „valaki” egy Mattafix névre hallgató fiatalember volt, mely elsõ blikkre olyan „mintha” érzést váltott ki belõlem, vagyis tudom, hogy nem ismeretlen nekem, de nem is ismerõs, azaz nem tudom azonosítani, de az tuti-fúró-kukker /by Kawanecz tanár úr/, hogy valamikor, valamit, valahol én nagyon szerettem ezzel a névvel kapcsolatban.
Na, elõ a gugli, s lám… ehun, ni, ami nekem nagyon is bejött/bejön:



Aztán továbbmentem, és olvasgattam kicsit –ez még megy, ha már menni egyre kevésbé tudok, legalább…- és az együttes nevének fordítása olyan, ami ismét a semmi sem véletlen tézist támasztja alá, merthogy:

„Marlon Roudette Londonban született és a Karib-térség Saint Vincent és a Grenadine-szigetek nevû államában nevelkedett, ahová kisgyermekként édesanyjával és nõvérével költözött. Állítólag e szigeteken a „mattafix” kifejezés annyit tesz: matter fixed, azaz semmi baj, minden el van boronálva.
Preetesh Hirji indiai szülõk gyermekeként szintén Londonban látta meg a napvilágot.”

Hát, ja. Különösen a következõ post elõtt kell a nyugi, hiszen az már kicsit sem tréfadolog.

semmi_baj_minden_el_van_boronalva