Szegény ember vízzel fõz... a hüje meg azzal, ami van, ugye.
De nem, nem is hüje, ááááá, csak nincsen esze, na. Ma süttem egy kenyért, egy remek, szalonnás kenyeret, meg megcsináltam az ebédet, aztán visszavonultam megnézni egy Ügyvédek epizódot. Nem mintha vagy hatszor nem láttam volna minden részét a sorozatnak, ám tuti, hogy rendre találok olyanrészletet, amit vagy nem is láttam, vagy csak elenyészett néhai tenger eszem végtelen üres helyén.... így remek szórakozás, mint volt most is, hiszen egészen az utolsó kockáknál jöttem csak rá, hogy, ja, ez megvan. Viszont így, nagyszerû élményekben van részem, ráadásul nem limitált egy-egy erre szolgáló esemény felhasználásainak száma sem.
Szóval, mikor vége lett az éppen futó résznek, rájöttem, hogy még tegnap kitaláltam, sótök egy adag mufft.
Mert én -ugye- szoktam olyat, s bár más nem nagyon szereti, de sebaj, ilyesmi engem nem nagyon szokott visszavetni, tehát nekieredtem.
Citromos joghurt, kandírozott citrushéj, miegymás... nagyjából össze is raktam már, mikor rájöttem, hogy nincs itthon sütõpor.
Bakker.
Kétségbeesve hívtam Ildikét, hátha tud de ízibe kölcsön adni nekem egy zacsinyit, de elkeserített, így hagytam is a dolgot. Úgy elkeseredtem, hogy ki sem dobtam semmit, csak hüppögve bejöttem és sajnáltam magam.... pasziánsz... (ami a linux birodalomban kicsit másképp megy, mint azt az ablakos monopóliumban tanultam, így az is tud meglepetésekkel szolgálni, s mikor kicsit meguntam, hogy mán megen nem nyertem, beírtam a gugliba, hogy "sütõpor helyett". S lám!
Vidéki valék, vagy mi a jégverés, úgyhogy ezt direkt nekem tanálták ki. Mert ugye tudtam én, csak nem sejtettem, hogy a sütõpor fõleg szódabikarbóna, némi keményítõvel, meg liszttel. Kicsit keresgéltem még, mert rémlett valami a tisztítóhatásról is, s meg is lett, sõt, mi több, még a fehérítõrõl is. (Csak el ne felejtsem... ööö... tudom, akár a lottó ötösért is fohászkodhatnék....)
Doktorötker egy okos gyógyszerész volt. Dr. Oetker néven is.
/DoktorÖtker itt lakik/
Szóval, vissza. Szódabikarbóna elõ, cucc összerak, közben sütõ bemelegszik, s minden megy a maga útján.
Gondoltam, lesz ami lesz.
S lett is. Nos, ki kell tapasztalni még az arányt, mert egy nagy platty lett az egész, de tény, hogy megtette amire hívatott a dolog, hiszen tele lett kicsiny, csinos hólyagocskákkal. Csak tán némileg többel, mint ami kívánatos lenne, hiszen az arány, hólyag és süti között meglehetõsen méltatlan, hogy úgy mondjam.
Tehát ki kell sakkozni az arányt.
Vagy nem szabad elfelejteni a sütõport, mikor végre eljutok vásárolni.
← Kortárs roma képzõmûvészeti galéria - KuglerArt Szalon | Linóleum sirató → |