Upload failed. Maybe wrong permissions?
Mely nem SZTETO~, sem FONENDO~, sem PERI~ sem nem pedig így PERI~… (Elsõ kettõ sem ugyanaz, s bár erõs rokonságban állnak egymással, lassan MINDKETTEN múzeumba kerülnek, a világ boldogabb felén legalábbis...)
Mindazonáltal, nekem mostanság a BOKÁM adja a mûsor fõszerepét -hogy ily' elmétlen képzavarral éljek-, s most odaértem, hogy tán elkezdõdik újra a nyugalmas idõszámítás azon a tájon, hiszen tegnap megtörtént a címben jegyzett beavatkozás. (Artroszkópos boka debridement.... cirka... vagyis bemacerával -kicsiny lik(ak)on át beküldött kamera, eszköz(ök) és folyadék- általi gyors ízülettisztítás, ízületi felszín fazonra igazítása.)
Miután a hosszas és pontosan eltervezett két napos rendet felrúgta a dátumváltozás, így sietve kellett összehozni új megoldást, de sikerült.
Csütörtökön reggel 6-ra jött Béla -régen, boldogult erõmûves koromban a fõnököm volt, a gyerekeik meg a mi gyerekeink pedig "párhuzamos" születésûek, így ovi, suli egybevágott-, 7-re benn voltam -a behívóm fél 8-at írt, csak nem volt forgalom-, és fél 11-kor kaptam ágyat.
Odáig az ambulancián szenvedtem... Most nem volt ott az a bizonyos tolóágy ami tökéletes magasságú nekem, így a kihelyezett széééép, zõõd -gyep... ja, nem, bocs- padok valamelyikére ültem le idõnként, de csak szakaszosan bírtam, néha fel kellett állnom és támasztanom a falat, mert kényes vagyok, ugye...
Bolondokháza volt az osztályon. Nem hiába... bár ENNEK nyilván semmi köze az egészségügyben uralkodó tébolyhoz, hanem mondjuk hiszti az elkényeztetett orvosoktól... ugye, narancsrezsimnek tapsoló idióták? (Voltatok OEP finanszírozott kórházban mostanában???)
Elvileg én voltam az elsõ, mármint az aznapi mûtéti kiírás szerint, de így a már az osztályon ágyat bitorlók mentek... Mikor aztán megkaptam én is az ágyam -egy eredetileg négyágyas, ám mostanság hat ággyal üzemelõ kórteremben, ahol legalább van fürdõszoba, mert ez a Jánosban luxus, ahogy errõl többször írtam már-, levetkõztem, lassan bekötöttek egy zacsi infúziót, Magda elrendezte a holmimat és fájó búcsút vettünk egymástól.
1-kor vittek be az elõkészítõbe a saját ágyammal, fél 2-kor megkaptam a spinál-bökést a gerincembe, amikor is az aneszteziológus doktornõ nagyon kedvesen meghallgatta sirámom, mely arról szólt, hogy csak így meg emígy tudok elõrehajolni, készségesen bevállalta ezt a figurát. Persze ez sem volt egyszer, mert mint kiderült, kétféle vastagságú tû van mindösszesen, abból lehet választani slussz-passz. Cirka 20 perc alatt elzsibbadtam, addig idõnként próba-emelgetést kellett tennem a lábaimmal, s egyre kisebb mértékben sikerült, majd a végén már egyáltalán nem ment, no, akkor tettek át a saját ágyamról a tolóágyra.
14:05-kor tettek fel a mûtõasztalra, és 14:25-kor látott hozzá Tanár úr. (Szerencsére pont elõttem volt a falon az óra...)
Egy mûtõsnõ végtelenül kedvesen betakargatta a mellkasom lepedõkkel és olyan melegen tartó fóliával, mert már akkor vacogtam.
Ráláttam a monitorra, mert ez artroszkópia volt, gyorsan ment, így 14:55-kor be is fejezte Tanár úr. Miután ez egy nagyon gyors cucc volt, végig észnél voltam -már amennyire ez agy nélkül, ugye, lehetséges, de legalább plusz nyugtató most nem kellett-, így végig hallottam, amit beszélnek a lábamnál. Persze messze nem mindent értettem, de például azt igen, hogy gyulladásban volt az ízület, tele volt "kavicsokkal" -csontszilánkok az elcsontosodott Achilles-inamból-, és talált egy golfütõ-készletet is. Höhö... Szóval az ízület rojtokra szakadt, lógtak belõle ilyen vacakok -mint a függönyrojt- és egy csontmélyedésben, egy csokorban "állt" féltucat, hófehér golfütõ alakú porctöredék.
s8jxuIGXpxW57R3lAlrHHoxCX7yNsIRpirQHcOHJi_Ibq7KwpisaQsLSSmr4FwHGiOFbERna0ehQlFk3Y9LtyU_xP99M8mHEI23q71rAuVbH9IN5-GaAsaUf51QzVfBwFOpwnO_xHJ0I-SqrfuJHbAULuEXygBRKRUF73wwmFumLi4A62BvieoxS9o0UDDcSNdDo5b4JHGB1L2hLbgIs6U2GU4HGgKTkA-zvnVE_XUHUb17tlJSdJ5p0KmXu7n_XmqMxhGZ1QIk7UUewpEAhU4BGDkkKvR_gaxn7Iw41J-JWXv4sFMYi-vpUSm6CQXvnQYfOYOF5GDslzF_S7bmyVlCNSbpVI9lrFm2kV-UloBiCbDVNpyG7A9oO-dwuprb5Znw5HMEgjKOD3YXpdoCviCbG_ETRdKsSIub0oL3-gK-Hy0qe8K5To8gHKkrp-IdPN8ZBuSoI9JV0frVjleYDrZrQdlkXmqEE6prIMoZ9dBDWe8RvMz-4IIyFe2ygjWI-FfD52cgvS-GBt4nMbRAE9fMXyJlKy_Hn9F4YSTTckVQ=w259-h194-no
/Na, uszkve így.../
Azokat egy csipesz fejjel kiszedte, a többit meg kétfajta csiszolófejjel tisztította ki, tüntette el.(Mindkettõ hengeres, gömbvégû cucc, melyben egy "kisablakon" pörgött a csiszolófej; a különbség annyiban állt, hogy egyik fogazott a másik sima külsõ felszínnel bírt.)
Ez az érzéstelenítés 6 órán keresztül hat, tehát miután 3-ra visszatoltak a szobába, még jó sokáig semmi bajom sem volt. Persze azt leszámítva, hogy rázott a hideg. De ez nem furcsa, hiszen ez a mellékhatás minden ilyen maceránál utolér.
Mikor már tudtam mozgatni a lábam, nem bírta tovább a gerincsérvem a 'közepetlen' matracot -megint olyan volt alattam, aminek a közepén, tehát a fenekem, derekam alatt kitapinthatóan csak az ágyrács volt -egy fémháló, olyan 4x4-es kiosztással-, elfordultam az oldalamra. Így már viselhetõ volt, de csípõmûtétnél ez nem pusztán kényelmetlen, hanem elviselhetetlen fájdalmat generál, a baloldali elsõnél ezt volt szerencsém kipróbálni... Felhívtam a fontos embereim, aztán csak pillogtam kifelé a fejembõl.
Éjszakára kértem altatót és fájdalomcsillapítót, mert ugyan még nem fájt, de biztos voltam benne, hogy lesz ez még így se... Igazam volt, de így az éjszakám remekül telt, ám reggelre már így is kellett egy új Tramadol 100-as.
7 órától olyan félóránként megkérdezték, mikor megyek haza, hiszen ma is pont annyira kell az ágy, mint tegnap. Magda bejött reggel összepakolni, és Koki is 9 körül ott volt, és jöttünk is haza.
3 hétig kell tehermentesíteni, és mához egy hétre megyek majd varratot szedetni; addig nem szabad vizet kapnia a kötésnek, úgyhogy újra zacsis zuhany... Ráadásul ki kellett próbálnom, hogy be tudok-e szállni így a zuhanyfülkébe, és persze onnan ki is. Kicsit macerás, de megoldható... ennél szinte csak kalandosabb ilyesmi küldetéseim voltak.
Szóval, megvagyok. Távolról sem fáj annyira, mint amire számítottam, tehát nagyon jól vagyok. A hétvégén nyugi van, felpolcolt lábbal csinálom a semmit, aztán majd kedden elmocizom tornára, meg a háziorvoshoz, aztán pénteken meg újra a Jánosba, remélem, akkor sikerül az alapítvánnyal -ahogy kiderült, rögtön hívtam õket, de még nem tudtak válaszolni, majd visszahívnak.
Tanár úr a mûtét közben is és ma is, mikor hozta a zárómat, mondta, hogy reméli a golfütõkészlet -bár õ nem így hívta, hanem levált nemtommi-darabkáknak- volt a kattogásom oka, de ebben csak akkor lehetünk biztosak, ha megszûnik az. Úgyhogy a boka artroszkópiás mûtétem -melyet a ma reggeli vizit doktornõje a címben jegyzett hibridnek hívott, s én elsõre nem is vettem, mit mond- ilyen egyszerû volt.
Remélem az eredménye meg nagyszerû lesz.
2015-12-04
~~DISCUSSION~~
Bokaszkóp
Mely nem SZTETO~, sem FONENDO~, sem PERI~ sem nem pedig így PERI~… (Elsõ kettõ sem ugyanaz, s bár erõs rokonságban állnak egymással, lassan MINDKETTEN múzeumba kerülnek, a világ boldogabb felén legalábbis...)
Mindazonáltal, nekem mostanság a BOKÁM adja a mûsor fõszerepét -hogy ily' elmétlen képzavarral éljek-, s most odaértem, hogy tán elkezdõdik újra a nyugalmas idõszámítás azon a tájon, hiszen tegnap megtörtént a címben jegyzett beavatkozás. (Artroszkópos boka debridement.... cirka... vagyis bemacerával -kicsiny lik(ak)on át beküldött kamera, eszköz(ök) és folyadék- általi gyors ízülettisztítás, ízületi felszín fazonra igazítása.)
Miután a hosszas és pontosan eltervezett két napos rendet felrúgta a dátumváltozás, így sietve kellett összehozni új megoldást, de sikerült.
Csütörtökön reggel 6-ra jött Béla -régen, boldogult erõmûves koromban a fõnököm volt, a gyerekeik meg a mi gyerekeink pedig "párhuzamos" születésûek, így ovi, suli egybevágott-, 7-re benn voltam -a behívóm fél 8-at írt, csak nem volt forgalom-, és fél 11-kor kaptam ágyat.
Odáig az ambulancián szenvedtem... Most nem volt ott az a bizonyos tolóágy ami tökéletes magasságú nekem, így a kihelyezett széééép, zõõd -gyep... ja, nem, bocs- padok valamelyikére ültem le idõnként, de csak szakaszosan bírtam, néha fel kellett állnom és támasztanom a falat, mert kényes vagyok, ugye...
Bolondokháza volt az osztályon. Nem hiába... bár ENNEK nyilván semmi köze az egészségügyben uralkodó tébolyhoz, hanem mondjuk hiszti az elkényeztetett orvosoktól... ugye, narancsrezsimnek tapsoló idióták? (Voltatok OEP finanszírozott kórházban mostanában???)
Elvileg én voltam az elsõ, mármint az aznapi mûtéti kiírás szerint, de így a már az osztályon ágyat bitorlók mentek... Mikor aztán megkaptam én is az ágyam -egy eredetileg négyágyas, ám mostanság hat ággyal üzemelõ kórteremben, ahol legalább van fürdõszoba, mert ez a Jánosban luxus, ahogy errõl többször írtam már-, levetkõztem, lassan bekötöttek egy zacsi infúziót, Magda elrendezte a holmimat és fájó búcsút vettünk egymástól.
1-kor vittek be az elõkészítõbe a saját ágyammal, fél 2-kor megkaptam a spinál-bökést a gerincembe, amikor is az aneszteziológus doktornõ nagyon kedvesen meghallgatta sirámom, mely arról szólt, hogy csak így meg emígy tudok elõrehajolni, készségesen bevállalta ezt a figurát. Persze ez sem volt egyszer, mert mint kiderült, kétféle vastagságú tû van mindösszesen, abból lehet választani slussz-passz. Cirka 20 perc alatt elzsibbadtam, addig idõnként próba-emelgetést kellett tennem a lábaimmal, s egyre kisebb mértékben sikerült, majd a végén már egyáltalán nem ment, no, akkor tettek át a saját ágyamról a tolóágyra.
14:05-kor tettek fel a mûtõasztalra, és 14:25-kor látott hozzá Tanár úr. (Szerencsére pont elõttem volt a falon az óra...)
Egy mûtõsnõ végtelenül kedvesen betakargatta a mellkasom lepedõkkel és olyan melegen tartó fóliával, mert már akkor vacogtam.
Ráláttam a monitorra, mert ez artroszkópia volt, gyorsan ment, így 14:55-kor be is fejezte Tanár úr. Miután ez egy nagyon gyors cucc volt, végig észnél voltam -már amennyire ez agy nélkül, ugye, lehetséges, de legalább plusz nyugtató most nem kellett-, így végig hallottam, amit beszélnek a lábamnál. Persze messze nem mindent értettem, de például azt igen, hogy gyulladásban volt az ízület, tele volt "kavicsokkal" -csontszilánkok az elcsontosodott Achilles-inamból-, és talált egy golfütõ-készletet is. Höhö... Szóval az ízület rojtokra szakadt, lógtak belõle ilyen vacakok -mint a függönyrojt- és egy csontmélyedésben, egy csokorban "állt" féltucat, hófehér golfütõ alakú porctöredék.
s8jxuIGXpxW57R3lAlrHHoxCX7yNsIRpirQHcOHJi_Ibq7KwpisaQsLSSmr4FwHGiOFbERna0ehQlFk3Y9LtyU_xP99M8mHEI23q71rAuVbH9IN5-GaAsaUf51QzVfBwFOpwnO_xHJ0I-SqrfuJHbAULuEXygBRKRUF73wwmFumLi4A62BvieoxS9o0UDDcSNdDo5b4JHGB1L2hLbgIs6U2GU4HGgKTkA-zvnVE_XUHUb17tlJSdJ5p0KmXu7n_XmqMxhGZ1QIk7UUewpEAhU4BGDkkKvR_gaxn7Iw41J-JWXv4sFMYi-vpUSm6CQXvnQYfOYOF5GDslzF_S7bmyVlCNSbpVI9lrFm2kV-UloBiCbDVNpyG7A9oO-dwuprb5Znw5HMEgjKOD3YXpdoCviCbG_ETRdKsSIub0oL3-gK-Hy0qe8K5To8gHKkrp-IdPN8ZBuSoI9JV0frVjleYDrZrQdlkXmqEE6prIMoZ9dBDWe8RvMz-4IIyFe2ygjWI-FfD52cgvS-GBt4nMbRAE9fMXyJlKy_Hn9F4YSTTckVQ=w259-h194-no
/Na, uszkve így.../
Azokat egy csipesz fejjel kiszedte, a többit meg kétfajta csiszolófejjel tisztította ki, tüntette el.(Mindkettõ hengeres, gömbvégû cucc, melyben egy "kisablakon" pörgött a csiszolófej; a különbség annyiban állt, hogy egyik fogazott a másik sima külsõ felszínnel bírt.)
Ez az érzéstelenítés 6 órán keresztül hat, tehát miután 3-ra visszatoltak a szobába, még jó sokáig semmi bajom sem volt. Persze azt leszámítva, hogy rázott a hideg. De ez nem furcsa, hiszen ez a mellékhatás minden ilyen maceránál utolér.
Mikor már tudtam mozgatni a lábam, nem bírta tovább a gerincsérvem a 'közepetlen' matracot -megint olyan volt alattam, aminek a közepén, tehát a fenekem, derekam alatt kitapinthatóan csak az ágyrács volt -egy fémháló, olyan 4x4-es kiosztással-, elfordultam az oldalamra. Így már viselhetõ volt, de csípõmûtétnél ez nem pusztán kényelmetlen, hanem elviselhetetlen fájdalmat generál, a baloldali elsõnél ezt volt szerencsém kipróbálni... Felhívtam a fontos embereim, aztán csak pillogtam kifelé a fejembõl.
Éjszakára kértem altatót és fájdalomcsillapítót, mert ugyan még nem fájt, de biztos voltam benne, hogy lesz ez még így se... Igazam volt, de így az éjszakám remekül telt, ám reggelre már így is kellett egy új Tramadol 100-as.
7 órától olyan félóránként megkérdezték, mikor megyek haza, hiszen ma is pont annyira kell az ágy, mint tegnap. Magda bejött reggel összepakolni, és Koki is 9 körül ott volt, és jöttünk is haza.
3 hétig kell tehermentesíteni, és mához egy hétre megyek majd varratot szedetni; addig nem szabad vizet kapnia a kötésnek, úgyhogy újra zacsis zuhany... Ráadásul ki kellett próbálnom, hogy be tudok-e szállni így a zuhanyfülkébe, és persze onnan ki is. Kicsit macerás, de megoldható... ennél szinte csak kalandosabb ilyesmi küldetéseim voltak.
Szóval, megvagyok. Távolról sem fáj annyira, mint amire számítottam, tehát nagyon jól vagyok. A hétvégén nyugi van, felpolcolt lábbal csinálom a semmit, aztán majd kedden elmocizom tornára, meg a háziorvoshoz, aztán pénteken meg újra a Jánosba, remélem, akkor sikerül az alapítvánnyal -ahogy kiderült, rögtön hívtam õket, de még nem tudtak válaszolni, majd visszahívnak.
Tanár úr a mûtét közben is és ma is, mikor hozta a zárómat, mondta, hogy reméli a golfütõkészlet -bár õ nem így hívta, hanem levált nemtommi-darabkáknak- volt a kattogásom oka, de ebben csak akkor lehetünk biztosak, ha megszûnik az. Úgyhogy a boka artroszkópiás mûtétem -melyet a ma reggeli vizit doktornõje a címben jegyzett hibridnek hívott, s én elsõre nem is vettem, mit mond- ilyen egyszerû volt.
Remélem az eredménye meg nagyszerû lesz.
2015-12-04
~~DISCUSSION~~
| ← Villámboka | Mai hülyeségem → |