RehabCriticalMass II. - Másképp, de mindenki képes!

Tavaly õsszel volt az ELSÕ, tegnap pedig a második.

Tilla -õ volt a szpíker- a végén azt mondta:
- A rendõrség adatai szerint, körülbelül kétezren vagyunk, tehát politikusok nyelvén azt mondom -mint mikor saját táborukról beszélnek- tizenhatezren vagyunk!!!

A 0-nál gyülekeztünk és már ott látszott, hogy sokan, sokkal többen, mint tavaly leszünk. A szervezés jó volt, bár naná, nekem megint kalandosan sikerült csak odajutnom, tekintve, hogy marhára nem jár a 19-es villamos, így Deák tér 49, onnan pedig 16-os minibusz, mely egyik sem akadálymentes, naná, s a második jármûvön már kerekesszékkel együtt mentünk, hisz Magda a Deákon várt rám, s hozta magával azt addig is, onnan pedig együtt mentünk a célhoz.




Sok-sok lufi, sok-sok ember, remek volt. Épp elõttünk állították össze a mobilszínpadot, mely egy teherautó platója volt, s ahol a NEM ADOM FEL együttes adott koncertet. Az talán lekicsinylõen hangzik, de muszáj kimondanom, egyszerûen mindent elsöprõen lelkesek voltak, s nagyon kerek, összeszedett, nagyon klassz koncertet nyomtak. Jó volt ott lenni!





Errõl nem találtam felvételt, de íme egy korábbi:




Ezután a sok embert irányba kellett terelni, a tavalyihoz képest az is nagyon pozitív változás, hogy aki nem képes ennyit gyalogolni -cirka 1 km- annak rendelkezésére állt egy sor riksa, illetve olyan hatszemélyes, pedálos "izébusz"... tehát senkinek sem kellett kényszerûen gyalogolnia. Rengetegen voltunk... és én ettõl mindig elolvadok... :)
Elhangzott a Belga átirat is, mely nagyon ütõs... hisz AZ A BAJ...
És ott volt megint Szekeres Pál is, tudtam volna vele beszélni most is, de a tavalyihoz képest kifejezetten azt éreztem, hogy "pusztába kiáltott szó" lenne minden kísérlet...
Szóval, ott tartottam, hogy sorba rendezõdve elindult a tömeg a Lánchídon át az Erzsébet térre. S a közepén megállva -jó sokat kellett várni az elejének, hogy a menet vége is felérjen a hídra-, mind egyszerre engedtük fel a gyülekezési ponton kapott lufikat. Mikor azt átvettük, kértek minket, hogy mindenki írjon valamit, mondjuk egy kívánságot a lufijára... no, én, Magda filcével, ráírtam, hogy "Fényt az agyakba!" és "Szolidaritás - SzoliFÉT"... höhö..
Ha már...





Jó pár ismerõssel is összeakadtam és ez is a szívet melengetõ érzés.
Az imént küldte át VAJDA ZOLI -aki gyönyörû gyerekeivel szintén ott volt- ezt a videót, melyen rontva az összképet én is rajta vagyok, de a lényeg is: a híd közepén egyszerre elengedett lufi-rengeteg. 











Majd e lufi-katarzis után irány a tér. Ott igazi majális hangulat, rengeteg ember, jókedv, koncertek, fánk, miegymás...

Sajnos nem tudom a két ütõs formáció nevét, akik itt felléptek, illetve egyikük a menetet is kísérte s adva a ritmust doboltak végig, majd utánuk jött Beck Zoli. Öreg vagyok, de ámulattal tudom átadni magam ennek a zseninek, annak, ami megtalálható Kiss Tibiben is, és õk pl nekem a_fenoménok. Nos, valami kis hibám nekem is lehet, nem?? :D
Három számot jött elõadni, egyedül, egy szál gitárral, Leonardo Di Caprio-nak álcázva magát, de ahogy közben mondta: így lesz háromból négy.. és lenyomott egy extra track-et is. Én meg, mint maci a málnásban ittam szavait.... ez volt az egyik a négy darab közül:





Ezután -én öregnéniségem jogán elmondhatom: euforikus állapotban- sajna  mennünk kellett, mert jelenésünk volt egy KÉZFOGÓ-n...

rehabcriticalmass_ii_maskepp_de_mindenki_kepes