Nem szavazok senkire!

Sokadszorra hallom ezt a kijelentést. Hol elkeseredetten, hol erõvel, hol pedig valami bezzeg_majd_én_megmutatom mentalitással.

Két kérdésem lenne ezzel kapcsolatban, s mindkettõ amolyan költõi kérdés csupán -ahogy a kérdéseim zöme szok' lenni-, hiszen bõven elég lenne, ha akár egy valakinél egy gondolatmorzsát rögzítene.
Szóval:
1. Aki erre az elhatározásra jutott, az érti a jelen választási rendszerben a helyét a_polgárnak? Tehát tisztában van azzal, aki most ovis sértettségében beveri a durcit, toppant egyet és azt mondja, lebiggyesztett ajkakkal, hogy nem_szavazok_senkire_soha_többet, hogy amennyiben ezt megteszi, onnantól egy kurva szava nem lehet az életét érintõ, vagy nem is közvetlenül õt, de a hazánkat érintõ bármely kérdés/történés kapcsán, hiszen elszalasztotta... jobban mondva tudatosan elbaszta az egyetlen esélyt a politikába való tényleges beleszólásra? Mert a helyzet az, dumálni lehet, sõt, kell is, hátha az a gondolat eredménye, de ha csak egy központi szajkó eseti lecsapódása, akkor is, mert tán másban a lózung önálló gondolatot szül, tehát a helyzet az, hogy a parlamentáris demokráciában nincs más nyomatékosító eszköze a polgárnak, s ha ezt az egyetlent akármilyen okból hagyja elúszni, akkor onnantól pofa alap. Hogy úgy mondjam.
2. Mert nem is az elõzõ a lényeg, sokkal inkább az, hogy egy olyan helyzetben, mikor az ilyen sértettség egy bebetonozódó diktatúra ellen éled, s ezt akár meg is érthetem, akkor annak malmára hajtja a vizet a felcsapott állú, dacos óvodás. Nyilván, mert a kialakult helyzetben -s beszéljünk a mostról- hibásnak érzik magukat, mert anno elhitték, hogy minden bajuk oka Gyurcsány, s a megváltó maga az alacsonyságában világratörõ eszmékkel hadonászó agilis törpe, aki karizmatikus egyéniségével egy ideig sokak elõl titkolni tudta Napóleon-komplexusát, s most, mivel ugyan nem meggyõzõdésbõl mellettük, sokkal inkább Gyurcsány ellen szavaztak, így pontosan érzik, hogy a helyzet kialakulásában, melynek gyilkos voltát saját bõrükön is érzik, bizony részesek, s ezt mintegy enyhítendõ, makacsságból inkább soha, senkire nem szavaznak, de ezzel a legerõsebbnek, az így kialakuló legerõsebbnek, tehát relatív legerõsebbnek adják elveszõ szavazatukat.

Ezt akarják? Ha nem szavaznak senkire, nem mennek el a négyévente egyetlen alkalomra, mikor tevõlegesen beleszólhatnak a döntésbe, akkor bizony megtolják ismét, alaposan a narancsszekeret.
Vagy tán még rosszabb, a király gólemének szekerét.


/EZT AKARTÁTOK?/

Aztán majd, ha õket, akik most is és régóta elfordítják fejüket, mert sértettek, mert ezt elbaszták, szóval ha õk jönnek majd s õket viszik, már nem lesz senki, akinek szólhatnának.... rémlik?

...
S most találtam egy képet, mely annak amit mondani akarok ezzel, az esszenciája:


/KÉP INNEN/

nem_szavazok_senkire