Hmmm... még mindig itt vagyok Esztergomban. Sikerült alaposan mellészervezni a dolgokat, miszerint Béci (ez a jobb sorsra érdemes 20 éves 'gyerek', aki valami -általam ismeretlen- ok miatt lankadatlan lelkesedéssel segít nekem...:) bírt egy félreértés okán elindulni, majd meg is érkezni az ellenkezõ irányba, jelesül 100halombattára, értünk.
Onnan felhívott, hogy hol is vagyunk, mert -mint mondta- õ a barátnõjével ott áll a házunknál, de mi nem vagyunk ott... Hát... ööö... izé... Utoljára ma 3 körül beszéltünk, de ezek szerint nem vette különösebben az adást, mert még majdhogynem aludt...
Elsõ nekifutásra azt mondta: "Oké, boldog új évet! Mi mentünk haza, oldd meg ahogy tudod, majd a hétvégén jövök érted és elviszlek vásárolni." Mondhatni szóhoz sem jutottam.Csak dadogtam... Aztán persze, elkezdett röhögni és folytatta: "...ez bizony kijárt neked! Indulunk Egomba értetek!"
Most csak ennyit gyorsan, majd otthon leírom azt is, hogy hogyan ismerkedtünk meg, és a nagy dilemmámat vele kapcsolatban.
Most várom, hogy megkapjam "büntetésem", mikor ideértek.
Annyit azért elõre bocsátok a bõvebb "Barátok-magyarázat" elé, hogy nagyon hálás vagyok neki (is).
-----------------------
A jókedvem nem 'csak' ebbõl adódik. Itt nem tudom elérni az Outlook-ra letöltött leveleim, mégis biztos ami tuti alapon felmentem a mailpont.hu-ra, gondoltam 'hátha'. És lõn! Még ott volt egy, amitõl ismét vigyorgok. (Fel is vettem a címkéim közé...:)
← Újra a gyerekkor... | Mit jelent nekem? (Ponyvaregény; rendezõ: Quentin Tarantino; 1994.) → |