Mentsük meg a jövõnket! - és üsd ahogy éred!

Alcím:
Miattam, értem.

Persze nem egészen értem. Nem érted?
Pedig érted is!!!

..................

No, követhetõ? Nem? Ájvé... nekem ez remek kuncognivalót adott órákra jóformán...

Ma -illetve még tegnap, mert már ma volt, mire hazaértem.... - szóval november 22-ére hívta utcára az embereket a PSZ, ide is teszem felhívásukat, mert már fáradt vagyok és nem próbálom magam megfogalmazni. Tehát:

"A Pedagógusok Szakszervezete demonstrációja 2014. november 22-én, szombaton 14 órától, a Magyar Közoktatás Napján, Budapesten, a Széchenyi téren (Lánchíd pesti hídfõ, az Akadémia elõtt). Nagygyûlés 14:30 Szalay utca, az Emberi Erõforrások Minisztériuma elõtt.
...
Beszédet mondanak:
Martin Romer, az Európai Oktatási Szakszervezetek Szövetségének elnöke,
Gulyás Balázs, a Százezren az internetadó ellen szervezõje, aktivista, egyetemi hallgató,
Dr. Szenes György, a Magyar Pedagógiai Társaság Szakképzési Kollégiumának elnöke,
Salamon Eszter, az Európai Szülõk Magyarországi Egyesületének elnöke,
Galló Istvánné, a PSZ elnöke."

Saját szemszög, ugye. a rezsim, elmebeteg vezírével mindent centralizál, államosítás címszó alatt a haverok, buta önálló véleményre képtelen, vagy opportunista tolvajmód rendelkezõ felügyeletére bíz, pénzt -iszonyú összegeket- von ki a gazdaság prosperálni képes részébõl, a szociális kiadásokat a töredékére csökkenti, majd annak is a tört részére, és legfõképp a jövõbõl veszi el a lehetõséget!!!!

Sokan mondjuk régóta, 5 éve... sokan meghallják. Sokan csak most... aki még most sem.... az tehet egy szívességet.... persze csak akkor, ha kibújt a fenségesseggbõl... (mondom, hogy fáradt vagyok)... és persze vannak akik panaszkodnak, nyígnak, de lusta barmok és országrontóan buták, ahogy ITT már keresetlen szavaimmal anno megfogalmaztam. :)

A 11-es busszal indultam, Magda -akinek e hosszúra nyúlt napot köszönhetem- bement a Benczúrba az ott parkoló székemért, egyedül felmálházta s elszállította -tömegközlekedve- a Kálvin téri metrómegállóhoz, ahová én is mentem. Onnan együtt indultunk tovább, egyenesen a Szalay utcába. Ahogy vártuk ott a tüntetést, gyülekeztek az emberek, egy hölgy például odajött hozzám és a kezembe nyomott egy valami elõrecsomagolt melegítõ bizgentyût, mondván, látja, ülök  székben, biztosan jól átfagyok és még kesztyûm sincsen. 
Hálás köszönetem! Nem tudom mi az a cucc -valami kínai-koreai-tájföldi-japán elnézést ákombákom van a zacsin-, de szervezetem életben tartására a zimankóban -pláne, hogy megint elhagytam a buszon oda mentemben a kesztyûmet- kifejezetten tökéletes volt!
No, aztán odapenderült egy másik hölgy hozzánk, és elém tartott egy diktafont. Mondván, meséljem mán el, minek vagyok ott.
Válasz: A Kossuth Rádiónak készít riportot a tüntetésrõl.... némmámondom!!!!
Mondjuk igazolványt, megbízólevelet, de még egy kitûzõt sem mutatott, ám üsse kavics, nem titok miért esz a fene engem ilyen helyeken, tehát elmondtam, s Magda is szólt néhány szót.. (Õt kérdeztem utána, szerinte nem rontottam el semmit.)

Aztán megérkeztek, sokan voltak. Persze mihez képest, de soknak tûnt. Szokás szerint semmilyen hírt nem olvastam még, mindenképpen a saját emócióimat akarom leírni elõször, s ebbe a sacc nem tartozik, hiszen sok mindenhez ne értek, ezen hosszú sor egyik eleme pedig ez.
Szép számmal voltunk szolisok is, hozzájuk csatlakoztunk természetesen.






Majd nekem szokás szerint mehetnékem támadt -s Magda lankadatlanul segítve tolt, kísért- és az éppen kéznél lévõ ROKFORT ÉTTEREM nyerte a versenyt, s tettem egy kísérletet a kéretlen látogatásommal, de nem lepõdtek meg, messze nem egyedül voltam azok közül, akik épp ma, csak egy dolog miatt keresték fel õket.
Innen egy darabig sokkal nyugodtabban ücsörögtem székemben, mellettem egy babakocsiban egy ifjú úr ült, anyukája biztatta tapsra, integetésre, s õ teljesítette is a feladatokat.
Õt természetesen nem fotóztam le, ám a kivetítõt, mely az étterem elõl tökéletesen látszott, igen. 



Ahogy a kiírásban is állt, mindenki elmondta amiért jött -fõnéni többször megállt mondókája közben, s nem egyszer az volt az érzésem, elveszi az ellenõrzõnket és minimum egy osztályfõnöki intõt ad, mert arcán félreérthetetlenül a "hülyekonokmihasznakölkei" jellegzetes tannéni kifejezés ült. De megúsztuk. Még fekete pontot se kaptunk.
Úgy lett vége a demonstrációnak, hogy átadták a petíciójukat a minisztérium .... .... valakijének. Figyeltem, esküszöm, de sajna ezt nem hallottam. Ha valaki tudja, pls, mondja már el nekem!!!

Egy uszkve két méteres zászlót megkaptunk, hogy úgyis a Benczúrba megyünk, vigyük magunkkal s tegyük az irodába, hisz a kerekesszék amúgy is ott parkol.
Igen ám, csak a metrót nekem egyedül is kihívás használnom, így a segítség elengedhetetlen -s most nem kellett jótét idegenre vadásznom, hisz Magda velem volt végig-, ám így megzászlósodva egy körben nem ment a dolog.
Tehát Õ és zászló irány a Benczúr, én meg maradtam a székemben, a Kossuth téren és vártam. 
Szállingózott el a tömeg, s ahogy ott ültem -játszóruhában (farmer, fekete kapucnis dzseki), kerekesszékben, két mankóval "ráragasztva", sapkában, sálban, vörösre fagyott orral- többen is megkérdezték, hogy segíthetnek-e. Nagyon jól esett! (Egy fiatalember, mondhatni egy srác miatt hatódtam meg .vagy hogy is mondjam- a legjobban, mert ahogy mentek el kettesben egy másik ficakkal, odajött, és azt mondja: "Egymás mellett voltunk a tüntetésen! Egyedül maradt? Segíthetünk?" És tényleg ott álltunk egymás mellett és mondom, ez kifejezetten szívmelengetõ gesztus volt, persze megköszöntem s mondtam, mindjárt jönnek értem...)
S jöttek is. A téren az OGYM tartott demót, s épp míg ültem strázsámon, ért oda a NANE tüntetése is.



Majs Magda visszaért értem, és akár vége is lehetett volna a napnak. 
(Mármint nekem, hiszen szegénynek még be kellett cígölnie a kerekesszékem a Benczúrba, ahol most ideiglenesen parkol, hogy kéznél legyen, hiszen anélkül nem tudok jelen lenni ilyenkor.)
Ám, de még mindig nemaddiga!

Mert kérem, mert... mert engem mekkora mák ért már megint!!!!??? Na????
Hála legyen Magdának s a remek idõzítésnek, éppen kéznél voltam, mikor még a tüntetés elõtt kávéztunk a Kálvinon, s kapott egy telefont, miszerint ma, mondom, épp ma, ma este a Mûvészetek Palotája színpadán lesz a TALAMBA ÜTÕEGYÜTTES 15 éves jubileumi koncertje (íme). S feltette nekem a kérdést, hogy volna-e kedvem esetleg elmenni vele erre az imént ecsetelt eseményre.
Hmmm.... a válasz ugye egyértelmû volt.
Egy pöttynyi gondolat körözött e remek lehetõség körül, mely a realitást hozta e meseszerû helyzetbe, éspedig az imént ecsetelt öltözékem. 
De hát mon'má!!!

Eccer élünk, vagy mi a reinkarnáció, ugye?! (Legfeljebb kidobnak...)

Sosem voltam még ott. Sõt, ezt a nevet, hogy "Talamba" már hallottam, de felidézni semmit sem tudtam.
Ám, ma olyan élményben volt részem, amit csak egy hozzám méltatlanul magasztos szóval tudok leírni, éspedig katarzis élményem volt. (Ritkán, de életem annál jobban beragyogva akadnak ilyenek: OVISOK, netán HOPPÁ ... s remélem e sor nem szakad meg... én nyitott vagyok!)

Igazán nem tudom elmondani, mennyire de mennyire jól éreztem magam!! (És nem arról beszélek, hogy megfáradt tagjaimnak jót tett a kényelmes ülõalkalmatosság...) Fantasztikus élmény volt!
A vendégekkel megfûszerezve pedig olyan gyönyörûséges, sokszínû, multikulti két órát kaptam, amire már nagyon ki volt éhezve nertõl sugárban hányó lelkem.
(Azért.... egy alkalommal megkérdezte a közönséget az éppen felvezetõ egyik tag -nincs agyam, na, nem emlékszem a nevére, szégyen, de bocsánat... közülük az egyik Grünvald László, Szitha Miklós, V. Nagy Tamás és Zombor Levente-, hogy van-e itt olyan, aki európai??? No, több se kellett kettõnknek, de komolyan, csak mi ketten, az ezerkétszáz emberbõl, bõszen feltettük kezeinket és válaszoltunk is. No, ennyi velünk volt a hangversenyteremben is a tüntetések szellemébõl.)
Fábián Juli hangja annyira jellegzetes, hogy összetéveszthetetlenül benn marad nem létezõ memóriámban is, és most láthattam élõben. Ahogy Horgas Esztert és Falusi Mariannt is.
Ám ami talán mindennél jobban meglepett az az, hogy -imádom a mágiát, amit zenének álcázva tesz, de még sosem láttam az_embert- Zoohacker mennyire, de milyen nagyon jó pasi!!! (hallomás)
És ni, ezt ott, este élõben, nekem -na jó, voltunk egy páran- elõ is adták:

10 óra elmúlt mire vége lett, de akármeddig bírtam volna. Ám, nekik egy ilyen buli, iszonyat megerõltetõ lehet fizikailag, ezt elismerem. Nem kevésbé, de sõt, amit letettek elénk, ott a színpadon.

A MÛPA megjegyzem akadálymentesség szempontjából megbukott, bár látszatban élen jár, ez nem kérdés, de túl fáradt és túl feldobott vagyok még mindig ahhoz, hogy most ezzel rontsam az élményt.

Az éjfélkor induló buszt értem el, s azon ültömben megettem az egyik almát és a csokit, amiket Magda adott nekem szervezetem életbentartására míg hazaérek, s valóban meg is tették amire hivatottak voltak.

Nem tudom igazán kifejezni, hogy mennyire jól éreztem magam!
Köszönöm Magda!

mentsuk_meg_a_jovonket_es_usd_ahogy_ered