Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Lúdtalp, defekt, járdaszegély


  

Egészen pontosan LBT KFT, ami leánykori nevén még Lúdtalpbetét Betéti Társaság-ként "mutatkozott be nekem" -2002-ben, mikor másodszor voltam a rehabon és készült az elsõ cipõm, hiszen akkor tanultam meg újra járni-; valamint lehet, hogy szelep/tömlõ/miaretek balhé és nem defekt; mindenesetre nem tudtam elindulni pesti túrám után az akadálymentesítési terepszemlére, mely ugye a harmadik szemelvény a címbõl.
Nos, tehát.

Tavaly volt a sorrendben második, de egyoldalúan elsõ bal csípõprotézis mûtétem, s utána készült az "új lábamra" a soros cipõm. Melynek küldetése most telt le -s bár az eredetileg 4 centis különbség azóta 2-re redukálódott, tb-bácsi .vagy rokona oep-néni- nem enged egy nyomoréknak évente csak egy pár cipõt, illetve de, de az csak a 80% NORMATÍV támogatás nélkül, tehát teljes áron megfizetve lehetséges. Így a korrekciók, például a közben bekövetkezett állapotváltozásra nincs tekintettel a rendszer: a talpemelés csökkentésében vagy a lóláb -equinovarius tartás- miatti javítás nem támogatott egyáltalán (Illetve nem egészen, mert gyereknek, vagy szûken mért diagnózisok esetében félévente egy pár cipõ "jár".)
Szóval, ehhez kerestem meg újra, a fent nevezett -nekem nagyon tetszõ szójátékos- helyet. Olyat választottam, ahová eljutok egyedül is, de gondoltam elõször az Alapítvány Támogató Szolgálatával megyek, nehogy elvesszek. És persze ezt jól tettem.
Korábban értünk oda, mert volt akinek idõre kellett mennie kórházba, s már nem értek volna vissza értem Battára, majd újra Pest, tehát inkább vártunk a sorunkra. Megcsodáltuk a csinos gyógycipõket, papucsokat, és tényleg, egyik szebb, trendibb, divatosabb mint a másik. Az áruk sem volt olyan nagyon ihaj, mármint mondjuk az enyémhez képest..., mert ott a kiállított darabok olyan 20-25 körül voltak. Tehát ez tényleg nem olyan nagyon ihaj... de azért eléggé, na. Nem egy kínai diszkont ár, ez nem kérdés.
Egy karfás székben ücsörögtem, aztán felálltam, és úgy nézelõdtem, míg kiegyengettem csípõm -meg ellenõriztem a nem akadálymentes mosdót, persze-, és éppen ültem volna vissza -ami egy érdekes mutatvány- fennhangon kiáltott egy hölgy a pult mögül, hogy "Márta! Ne üljön le, inkább jöjjön be!" Éljen, gondoltam. Hamarabb kellett volna felállnom és sétafikálnom egy kicsit... :)
Nagyon profi cip... nem is tudom hogy hívják azt az épített emelvényt, melyre fel kellett lépcsõznöm -mint a régi filmekben az utcai cipõtisztítók állványa...- szóval, nagyon okosan összerakott cuccra kellett felmennem -itt kapaszkodók, karfás, magasabb szék, a falon is kapaszkodó, tehát használható és komfortos még nekem is. A hölgy pedig a lábaim elé ült, s így kézmagasságba került neki a célterület. A lábam alatt pedig üveg volt az aljzat, tehát a talpamat is meg tudta mérni, hogy mennyire "taposok bele"... szóval, komoly cumó.
Kriszti -a segítség, aki ott maradt velem, amíg ez zajlott- azt mondta, bõ félórát voltam benn. Idõérzékem nem mûködött addig, mert ezer kérdés, macera, ez-az-amaz felmerült, egyszer a másik cipészt, egyszer pedig a pultnál a hölgyeket kellett megkérdeznie az én cipészemnek, hogy minden úgy legyen adminisztrálva, hogy a végén az elkészült cipõben stabilan, fájdalommentesen -vagyis a cipõtõl külön fájdalom nélkül- tudjak majd járni.
Két hónap múlva lesz próba.
Ehhh... gyanús, hogy addigra leesik a lábamról az idei cipõm.... mondom, ehhh.... na, mendegy....
Onnan fél egy körül jöttünk el, s irány hazafelé. Közben hívott Hármaska, s jelentette a helyzetet, valamint a százhalombattai önkormányzattól a testületnél ezzel foglalkozó potentát is, hogy ha nekem jó lenne, akkor nem holnap, hanem már ma jönne, és megbeszélnénk amit már megkezdtünk, az akadálymentesítés kapcsán.
Hmmm... mondom: HMMMM!!!
Igen, ez nekem olyan, mint az ÜLÉSMAGASSÁG, és annak PLUSZA... (Bár, itt még plusz csak várományban van, de a reményeim új erõt kaptak...)
Mire hazaértünk a támogatós busszal, már itt várt Tóth úr a ház elõtt, így bemutatkoztunk -most találkoztunk személyesen elõször- és én mentem, hogy akkor a mocival megyek, Õ pedig sétál mellettem és jegyzi a helyeket, melyek akadálymentesítése az idei büdzsébe beleférhet -talán- s melyek nekem a legégetõbbek. (Nem... mielõtt... nem arról van szó, hogy csak nekem, csak miattam... hanem arról, hogy korlátozott költségvetésnél prioritások vannak, mely sorba -ha maradunk e témánál- a fõutak mellett az fér bele max, ahol valóban tételes igény van. Tehát roki, ugye. A város itt, legalábbis a fõutak, a közintézmények a múzeumok akadálymentesek, tehát ha addig bejutok, oké. Csak éppen addig nekem egy jó szakaszon ügyeskednem kell, s ezen segíthet ez az akció.)
Tehát bejöttem a házba, ahol is a bejáratnál a közös térben elzárva lakik a mocim, s indultam is volna vele, ha... ha képes lenne rá.
Csakhogy mikor legutóbb -tegnapelõtt- mentem vele, történhetett valami -mert nem vettem észre semmit-, amitõl mostanra bemondta az unalmast drága. A jobb hátsó kereke eltûnt... csak egy üres, agyon nyomorgatott abroncs van a helyén, melyben ugye, egy szusznyi levegõ senincs... Ergo, kikullogtam s elmondtam, ez nem játszik, ha lehetne mennék az autójában és úgy mutogatnám a célokat. S lám! Készséges volt, s már indultunk is. (Meg kell jegyeznem, nagyon szimpatikus volt az is, ahogy rákérdezett, be tudok-e ülni egy személyautóba. Ebbõl nyilvánvalóvá vált, hogy Õ érti a fentebb linkelt ülésmagasság macerámat például... ezt jó jelnek vettem, meg az egész akciót...)
Tételesen végignéztük a helyeket -amirõl "ügyesen" én készítettem is egy GUGLI-TÉRKÉPET, melyet kérésére át is küldök neki rögvest, s amibõl biztos, hogy nem az összes, de a számomra valóban elengedhetetlen el fog készülni-, majd vissza is szállított hazáig. Úgy búcsúztunk, hogy kapok egy elérhetõséget, egy mozgássérült úrét, akivel összedolgozhatunk s így lassan, de elkészülhetne a városban egyre szélesebb körben az akadálymentesítés. 
És külön örülök neki, hogy szóba került -és nem, nem én hozakodtam elõ ezzel- az infokommunikációs akadálymentesítés is, ami legalább annyira fontos, bár nem annyira szembetûnõ része a kérdésnek. S csakis azért nem szembetûnõ annyira, mert az átlagember, többnyire e címszó alatt a rámpára gondol, maximum.

S ahogy mindig elmondom, ez így van jól. Ne tudja meg senki, hogy ez mennyire életbevágóan fontos, egyszerûen elengedhetetlen része tud lenni a maradék életnek.


Összefoglalva: lesz cipõm, defektet kaptam, de mûködni fog a mocim, bár nem tudom ez mibe fog fájni, mert ugye ez a rész nem garanciális, és megoldódik a félméteres "combos" járdaszegélyek ügye belátható idõn belül!!!

Ismét mondom, IDE NEKEM AZ OROSZLÁNT IS! Csak ki kell várni, ugye, hiszen akkor abba is maradt az a szakasz.

Nos, hát idõm, mint a tenger, tehát én ráérek, kivárom.... 


Érdekérvényesítés rulez.


  2014-11-24
  ~~DISCUSSION~~
akadálymentesítés defekt elgo moped kekec lbt moci talema

ludtalp_defekt_jardaszegely

Mentsük meg a jövõnket! - és üsd ahogy éred!Életem elsõ...