Életem elsõ...

...garázsvására.
Megérte a várakozást, de mondom az elejétõl mindjárt.

Éjjel megint egy olyan szakaszt éltem meg, melyben a csípõm és most legalább olyan intenzitással ehhez társulva jobb lábfejem mellé az alvás nem férhetett bele. Tehát filmeket néztem.
Ami még hátra volt az ÉRINTÉS utolsó évadából az sajna nem töltötte ki átvirrasztott éjszakám, tehát még meg kellett néznem -pedig ezt nagyon nem szeretem, mert így az egyik emócióit esetleg felülírja a másiké- AZ ELLENÁLLÁS VÁROSA elsõ részét (de nem tetszett nagyon... ki tudja...). Tehát reggel nagyon kelletlenül kászálódtam ki az ágyból, de készülnöm kellett, hiszen dolog volt.
Egyrészt, ha kávézni akarnék -márpedig ez finoman szólva nem kizárt- tejet kell szereznem, másrészt és fõleg, ma le kellett mociznom a messze-messze Füredre, mert sofõrök legsofõrabbika ma tartott garázsvásárt. És én azt jól meg akartam nézni.

Tájékozódásom ott maradt anno a hatos úton, így még a lakhelyemen belül is nagy merészség csak úgy nekiindulnom, de gondoltam, telefonos segítséget kérhetek, ha minden kötél szakad... meg hát ugye, nem kockázatfelmérési képességem a legélesebb... Tehát az útvonalterv.hu a barátom s vagy negyvenhétszer megnéztem merre az arra, még ma reggel is, aztán vakmerõen nekiindultam. Elsuhantam az esemény promója mellett is és ámulva le is kattintottam.



És persze egy járókelõt le is szólítottam, s útbaigazítván végül valóban odataláltam. (Visszafelé is találkoztunk s megkérdezte a hölgy, sikerült-e az utam és örömmel nyugtattam  meg õt.)
Úgy mentem le, hogy csak rá akarok csodálkozni. Igazán én sosem voltam ilyesmin, bár messzirõl láttam már ilyet, de gyakorlatlan vagyok. De Gábor lelkesedését hallgatva mindig s követve a képeit is, egyre nõtt bennem az érdeklõdés.
Konkrét célom tehát nem volt, bár pár napja pedzegetett néhai agyam helyén a légüres térben szabad vegyértékeket valami ablakfülke kontra oda_valami_két_éve_hiányzik, de még körülbelüli elképzelésem sem volt.

Egyet viszont közbe kell szúrnom, a gatyám lefagyott és az ujjaim a kesztyûhöz fagytak annyira de annyira retek hideg volt!!! És ehhez még jön a mocizás, tehát a hajlobogtató gyorsasággal megtett borvörös suhanás... na, jó, a max 8 km/h talán nem olyan szemöldökfagyasztó, de tessen nekem elhinni, öreg rokinéninek ez igenis emberpróbáló túra!

De visszatérve a lényeghez, befordultam a célhoz, és nem is tudtam volna eltéveszteni, hiszen messzirõl virított a sok izémizé...
A kabátoktól a poharakig, a teknõtõl s plasztikáig, a könyvektõl a kisszekrényig minden ami egy háztartásban az ember eszébe juthat.
Kicsit tartottam tõle, hogy mit fog szólni hozzám, hogy minek megyek oda a mocimmal, de most is bebizonyosodott, hogy nem vagyok kerek. (Hiszen ha valaki, hát Õ aztán nemhogy nem akad ki egy roki láttán, de még örül is...)
Mondom, örült nekem! Persze nem is ez a lényeg... de nekem nagyon jól esett....
Körülnéztem s találtam is néhány ezazamazt... 

(Sõt, mikor aztán eljöttem, pár száz méter után visszafordultam, de  meggondoltam magam... second hand részlegen találtam farmert. Ami végre nem szûk szárú és egyáltalán, csak elfelejtettem mondani gazdinak s alkudni rá... persze inamba szállt, így cirka 20 méter után újra kanyar és fülem behúzva iramodtam hazafelé gyönyörûséges szerzeményeimmel.)

Szóval, kóricáltam az asztalok között, nézelõdtem, keresgéltem... és egyre csak visszahívott magához egy trió...
Amire aztán keményen alkudtam is... oly keményen, hogy grátiszba kaptam mellé egy direkt miattam, elveszejtésbõl is Gáborhoz vissza-visszatalált nagyon spec ír cuccot.












És ez a grátisz!!! Imádni való, tiszta pamut zsebkendõk -keszkenõk inkább- nagyonzöld egységcsomagban, nagyon átkötve, nagyonzöld szalaggal. 

No, amin még megakadt a szemem s elõbb nem is tudtam mennyire de mennyire nekem való holmi az, nem más, mint egy hármas gyertyatartó készlet. Édes, kecses, karcsú, rezesen patinás, gyönyörû darab.
És itt a helye!



Na, jó itt nem nagyon látszik, mert a lépcsõház bevilágítója mögött, épp azon a szakaszon a kicsiny kilépõ erkélykarikatúra van, ahol mûanyag virágizék leledzenek... így annyira nem látszik, de még ha ki is lehetne hámozni, méltatlan e környezet, így kimentem s összeszedtem a két bigyót, hogy ne rontsa az esztétikai élményt. Íme:




Amint érkezésem leszen rá, kapnak e szépségek egy-egy karcsú, magas, a kép kékjével azonos árnyalatú gyertyát s teljes lesz az enteriõr.

Hiába, na.Megfagytam -de gondolom, GáborGazda de még sokkal jobban-, ám nagyon is megérte!
Eljöttömben még bementem a texoba és vettem tejet, és amint a biztinéninek mutattam szerzeményem -mondván, gondolom ilyen itt nincs, de ha netán mégis, én ezeket már ide is hoztam- elámult azok gyönyörûségén és pedig büszkeségben úszva suhantam a tejes pult felé.

Tehát gyertya! Az kék még és belaktam a két éve használt lakásom! 
Most meg iszom egy kávét, sok-sok tejjel, forrón, hogy kiolvadjanak az ujjaim.... 

eletem_elso