Upload failed. Maybe wrong permissions?
Reggelre kékre fagytam. De ez nem érdekes, a lényeg az, hogy Hármaska is vacogva ébredt...
Itt ólálkodik a karácsony, nincs fánk, (na, nem farsangi, hanem fenyõfánk...) és még a kazánunk is bemondta az unalmast...
Ugyebár, van nekünk egy szép kis házunk. Lehet, hogy ebbõl csak a "kis" jelzõ elfogulatlan, de szerintem a másik is megállja a helyét. Amit ugye mi ketten, Csaba meg én terveztünk, építtettünk, s amibe 2000. február 14-én beköltöztünk.
Namármost, ma reggel arra ébredtünk, hogy kockára fagytunk. Én azt hittem, hogy azért, mert a tegnap éjszakát mondhatni végigbõgtem, majd utána az altatós rásegítés miatt olyan légkalapácsos kiütõs alvással nem tudtam kipihenni magam, s ezért annak utóhatását szenvedtem elfele, ráadásul ma éjszaka ismét bevettem az altatót...
Szóval, reggel 9 után (ha lehet azt még egyáltalán reggelnek mondani...) felkeltem és elsõ utam a terosztáthoz vezetett. Gondoltam, adok eme hajnali órának egy 25 fokos lehetõséget... (Éjszakára 21 fokra szoktam állítani, de néha... legtöbbször... 23-on van:) Megfagytam, na!
Csakhogy hiába tekertem 35-ig is (oké, olyan incs is szerintem, de akkor is, fullig tekertem azt a nyomoroncot...), meg se nyikkant a görény! Akarom mondani, az a kedves, lelkiismeretes jószág, mely családunk szolgálatában tölti életének minden percét... (hogy maradjak a pozitív hullámok közvetítésénél... hallod kazán?? HALLOD??!!)
Berongyoltam a fürdõszobába -merthogy nálunk ott lakik ez a gyöngyszem- és megkerestem a lezuhant állam a szennyestartó mögött, mikos is konstatáltam, hogy nem ég az õrláng. Természetesen megfagyott ereimben a vér... (de az is lehet, hogy eleve fagyott is volt? a 0-hoz közelítõ hõfok miatt, melyet a gyapjú takaró sem tudott kellõképpen ellensúlyozni??)... Nem akartam hinni a szememnek!!
Próbáltam beindítani...
Nem ment.
Ismét...
Meg se nyikkant!
Újra tekertem, tettem amit tennem kell, számoltam, amíg ismerem a számokat...
Végre!!!! Égve maradt az õrláng!!
Majdan azon melegében (akarom mondani hidegében...) be is gyulladt az összes láng, hisz végre õ is érezte a sarkvigéki klímát, ami eluralkodott nálunk...
Csak Hármaska és Amper vannak itthon rajtam kívül, kettejük közül az utóbbi nagyon jól bírta ezt a hõfokot, hisz láthatóan mély álomba szenderülve töltöte idejét... Berta mellé kuporodva. Aki viszont -hozzám hasonlóan- mondhatni megfagyott.
Na, elõ telefon... illyetve gyorsan-gyorsan felöltözés (a betervezett hajmosás biztonsági okból való elhalasztása után), és hívni az összes olyan számot ahonnan segítséget remélhetek.
Újabb számok lejegyzése után újabb kör az éterben... Semmi ígéret, mndenfelõl vagy pittyegés telefonilag, vagy elutasítás, mondván Junkers kazánhoz csak és kizárólag márkaszervíz nyúlhat.
Sérültekért alapítvány. Sok-sok új szám, mindenhonnan az elõbb ismertetett kifogás (ami érthetõ, de ez most égetõ probléma... hehe... fagyasztó, b!), újra ott ahol szakad az a nyomoronc part...
Tudakozó.
Junkers? Hát, olyan számot egyáltalán nem talál, kapcsolja egy kollégáját... Kellemes dallam, amit Berta is hallott a nappali másik felében, majd egy hölgy, aki megadta a központ számot (nyilván a 197-re kapcsoltak, oda, aminek az a szimpi reklámja van, ahol a búvár csajszi, meg a hány banánt evõ gorilla is vannak...), amit rögvest hívtam is.
Mondom, Junkers központi szervíz. Elmondom, hogy mi a bajom. Erre a hölgy: "H
2007-12-21
~~DISCUSSION~~
Kazánok védõszentje, ébresztõ!!
Reggelre kékre fagytam. De ez nem érdekes, a lényeg az, hogy Hármaska is vacogva ébredt...
Itt ólálkodik a karácsony, nincs fánk, (na, nem farsangi, hanem fenyõfánk...) és még a kazánunk is bemondta az unalmast...
Ugyebár, van nekünk egy szép kis házunk. Lehet, hogy ebbõl csak a "kis" jelzõ elfogulatlan, de szerintem a másik is megállja a helyét. Amit ugye mi ketten, Csaba meg én terveztünk, építtettünk, s amibe 2000. február 14-én beköltöztünk.
Namármost, ma reggel arra ébredtünk, hogy kockára fagytunk. Én azt hittem, hogy azért, mert a tegnap éjszakát mondhatni végigbõgtem, majd utána az altatós rásegítés miatt olyan légkalapácsos kiütõs alvással nem tudtam kipihenni magam, s ezért annak utóhatását szenvedtem elfele, ráadásul ma éjszaka ismét bevettem az altatót...
Szóval, reggel 9 után (ha lehet azt még egyáltalán reggelnek mondani...) felkeltem és elsõ utam a terosztáthoz vezetett. Gondoltam, adok eme hajnali órának egy 25 fokos lehetõséget... (Éjszakára 21 fokra szoktam állítani, de néha... legtöbbször... 23-on van:) Megfagytam, na!
Csakhogy hiába tekertem 35-ig is (oké, olyan incs is szerintem, de akkor is, fullig tekertem azt a nyomoroncot...), meg se nyikkant a görény! Akarom mondani, az a kedves, lelkiismeretes jószág, mely családunk szolgálatában tölti életének minden percét... (hogy maradjak a pozitív hullámok közvetítésénél... hallod kazán?? HALLOD??!!)
Berongyoltam a fürdõszobába -merthogy nálunk ott lakik ez a gyöngyszem- és megkerestem a lezuhant állam a szennyestartó mögött, mikos is konstatáltam, hogy nem ég az õrláng. Természetesen megfagyott ereimben a vér... (de az is lehet, hogy eleve fagyott is volt? a 0-hoz közelítõ hõfok miatt, melyet a gyapjú takaró sem tudott kellõképpen ellensúlyozni??)... Nem akartam hinni a szememnek!!
Próbáltam beindítani...
Nem ment.
Ismét...
Meg se nyikkant!
Újra tekertem, tettem amit tennem kell, számoltam, amíg ismerem a számokat...
Végre!!!! Égve maradt az õrláng!!
Majdan azon melegében (akarom mondani hidegében...) be is gyulladt az összes láng, hisz végre õ is érezte a sarkvigéki klímát, ami eluralkodott nálunk...
Csak Hármaska és Amper vannak itthon rajtam kívül, kettejük közül az utóbbi nagyon jól bírta ezt a hõfokot, hisz láthatóan mély álomba szenderülve töltöte idejét... Berta mellé kuporodva. Aki viszont -hozzám hasonlóan- mondhatni megfagyott.
Na, elõ telefon... illyetve gyorsan-gyorsan felöltözés (a betervezett hajmosás biztonsági okból való elhalasztása után), és hívni az összes olyan számot ahonnan segítséget remélhetek.
Újabb számok lejegyzése után újabb kör az éterben... Semmi ígéret, mndenfelõl vagy pittyegés telefonilag, vagy elutasítás, mondván Junkers kazánhoz csak és kizárólag márkaszervíz nyúlhat.
Sérültekért alapítvány. Sok-sok új szám, mindenhonnan az elõbb ismertetett kifogás (ami érthetõ, de ez most égetõ probléma... hehe... fagyasztó, b!), újra ott ahol szakad az a nyomoronc part...
Tudakozó.
Junkers? Hát, olyan számot egyáltalán nem talál, kapcsolja egy kollégáját... Kellemes dallam, amit Berta is hallott a nappali másik felében, majd egy hölgy, aki megadta a központ számot (nyilván a 197-re kapcsoltak, oda, aminek az a szimpi reklámja van, ahol a búvár csajszi, meg a hány banánt evõ gorilla is vannak...), amit rögvest hívtam is.
Mondom, Junkers központi szervíz. Elmondom, hogy mi a bajom. Erre a hölgy: "H
2007-12-21
~~DISCUSSION~~
kazanok_vedoszentje_ebreszto_6
| ← Kazánok védõszentje, ébresztõ!! | Nélküled... nélkületek... → |