(Ezt meg kék jegyezni: http://www.youtube.com/watch?v=SjFifdzn82c )
Reggel bejött olyan 5 körül az éjszakás nõvér, kérdezte a tegnap érkezett betegtõl, hogy kell-e neki fáslizni, nem volt a válasz, majd elvette a mellettem fekvõ nénitõl a levetett pelenkáját, s miközen kiment, visszaszólt: este visszarakja majd, mert nem pazarolunk! Mondjuk mi ketten a négyes ágyon térdprotézissel és én a TEPemmel, még mindketten Clexane-osokként, beírtan, kötelezõen fáslizandóként- így maradtunk csupasz lábbal, de sebaj. Nõvér egoja és a néni pelenkája rendbe téve, ez a lényeg.
A délelõttös fáslizott be minket, s addig ugye nem kelhetünk fel, tehát a reggeli "toálett" is kénytelen volt várni mindenkit megnyugtatok, bár életutamban az 5 hónap katéterrel kihívásokat jelent ennyi lauf a felébredés után, de nem, mégsem történt tragédia
- már itt volt a reggelim, mikor megkértem a nõvért, hogy tegye meg a megteendõt. Kérdezte, hogy miért nem az éjszakás, aztán csak legyintett és tekerte a fáslit. Gyors ezazamaz, öltözés, reggeli és szaladás tornára.
Most nem a széles, mûködõképes ágyra, hanem egy keskeny, magasra mentem, s ott gyakorlatoztam. Cirka 70°-ig tudom felhúzni önerõbõl a most remûtött csípõm oldalán a lábam. Ami így, fájdalommentesen egy óriási eredmény!
(Bár fogcsikorgatok, de ennyi baj legyen
)
Ezenközben, illetve már tegnap pedzette a dolog, de ma reggelre kristályosodott ki bennem a tudat, hogy bakker, hurrá, BPPV visszatért!!! (Az én jegyzeteim nem találtam meg, pedig írtam errõl, de üssekavics ha már a saját kavicsaim elmozdultak
megint
-, hiszen az augusztusi mûtét után kezdõdött ez, de most jó ideje nem jelentkezett. Ez egy ismérve ennek, a szakaszos elõfordulás, illetve a tünetek idõrõl.idõre eltûnáse majd visszatérte.)
Ma már vagy tucatszor üdvözölhettem bakkerbakker, s ha már vertigó, hát U2. Ugye. (Itt nem eszi meg a vidijót a hálóm, csak linkelni tudom, s remélni, hogy az ez, amire gondolok
)
Cilivel megbeszéltük, hogy a BPPV-torna nem alkalmas nekem mert két csípõprotézissel vannak kötelmek melyek gátat szabnak ennek-annak-, de különben sincs ezzel gond, csak néha legfeljebb megállok és nagyokat pillogok, míg megtalálom a merre elõrét, és folytathatjuk.
Ma más nem is nagyon volt, illetve víz nincs, így az elektro-kezelések leálltak mára, nekem a mágneskarika megvolt, pedig most akár az uh is beleférhetett volna, hiszen egyedül voltam az egész részlegen abban az idõben
de sebaj
márcsaklegyintek
/BPPV-torna ehunnen, e/
← TEPrev - 42. | TEPrev - 44-45. → |