Folyamatosan rágódom...

Mert örül annak az egész ember... nem is, nem örömrõl van szó, hanem inkább a magába vetett hit gyümölcsérõl... szóval értékeli azt az egész ember, ha mondjuk 10 perc megfeszített munka árán le tudja venni a bugyiját? S ehhez a mutatványhoz hónapok óta elsõ ízben nem kell segítséget kérnie??
Vagy mondok ennél sokkal keményebbet: hihetõ, hogy mennyire nehéz szétrobbant csípõvel, és darabokra hullott lábakkal felküzdenie magát az embernek az ágytálra? S ezt megtenni egyedül?
...elképzelhetõ, hogy mekkora munka felhúzni saját testsúlyát (illetve csak a felsõtestéét) az ágy fölé lógatott kapaszkodó segítségével?
...eleve milyen koncentrációt igényel "eltalálni" majd megtartani a kapaszkodót? Hogy ne csússzon le arról az eleinte abszolút erõtlen keze?
Milyen feladat a gyöngyfûzés? Eltalálni a damilt... aztán megfogni azt a felháborítóan -sírnivalóan- kicsi, apró gyöngyöt? És ezt a mutatványt ismételni mindaddig, míg nem lesz az egész tálca a szeme elõtt egyetlen összefolyott kutyulék?
...vagy, hogy maradjak a mélységekben: milyen boldogság eljutni, majd ráülni az addig hónapokig nem is látott WC-re? Sõt! Onnan fel is tudni állni, majd komótosan visszasétálni az ágyig a járókeret biztonságos stabilitására támaszkodva!?
Milyen óriási önigazolás leérni az alig néhány száz méterre, s szintkülönbségben mondjuk 30 méternyire feljebb lévõ mûhelybõl kerekesszékkel a pavilonig? Mindezt egyedül??
Milyen elsõ alkalommal két mankóval végigmenni a folyosó mindösszesen mondjuk 30 méterén? Emelkedõvel, betegtárs kerülgetéssel... mintha járnék!!!!

Ezek sikerek! Olyan sikerek, amik elkísérnek mindig. Az enyémek.

S a többieké:

...amikor rájön, hogy hogyan tudja karok nélkül használni a telefont...
...és fel tud öltözni, és élni a mindennapjait...
...és megtanul kétlábaumputáltként boldogulni a kerekesszékkel, ki-beülni belõle...

Élni a maradék test adta lehetõségekkel. Élni a megmaradt test adta lehetõségekkel úgy, hogy közben a lelke is összetörött... széthullott minden, amihez addig, azelõtt viszonyíthatott... s mégis... így is...