Upload failed. Maybe wrong permissions?
URH : Katt
...........................................................................
2008-10-09
~~DISCUSSION~~
Észak-Jemen jó hely
Meglátogatva.
Emlék.
Kávé.
RJ.
Egy ing, megmentve a cipzár fogságából.
URH : Katt
Mindenki tudja, mi az a hasis. Mindenki tudja, mi az
a marijuana, mindenki tudja, mi az az LSD, a heroin, a benzedrin, a meszkalin, de félek, hogy csak nagyon
kevesen tudják, mi az a "katt"...
Létezik egy ország, ahol minden rendbe' van
Minden úgy van, mint máshol, csak egy kicsit máshogyan
Létezik egy gyógyszer, ami mindent rendbe hoz
Khat-levélnek hívják, és szájrákot okoz
Észak-Jemen jó hely, mindenki khat-levélen él
Észak-Jemen jó hely, ott van elég khat-levél
Ott minden rendôr narkós, néha megáll a forgalom
Aki hozzájut egy kis khat-hoz, elrágja az úton
Észak-Jemen jó hely, kisért az éhhalál
Bezürget egy ajtón, és csupa narkóst talál
Viszont nyugodt kép az utca, sehol se látsz halottakat
Észak-Jemen jó hely, mindenkit helyre ráz a khat
Észak-Jemen jó hely, mindenki khat-levélen él
Észak-Jemen jó hely, ott van elég khat-levél
Mindenki khat-ot termeszt, megsz?nt a búza és a rozs
A khat a legjobb gyógyszer, bár szájrákot okoz
A khat a legjobb tápszer, mindenkire hat
Az észak-jemeni tyúkok, csak azt mondják, hogy katt-katt-katt
A külkereskedô, aki egyszer arra járt
Esküszik azóta is, hogy a khat-levél nem árt
A rádióból tudta meg, hogy valamit aláírt
Fogalma sincsen, hogy mit, csak hallotta a hírt
Észak-Jemen jó hely, mindenki khat-levélen él
Észak-Jemen jó hely, ott van elég khat-levél
Észak-Jemen jó hely, Észak-Jemen jó hely,
Észak-Jemen jó hely, katt-katt-katt
a marijuana, mindenki tudja, mi az az LSD, a heroin, a benzedrin, a meszkalin, de félek, hogy csak nagyon
kevesen tudják, mi az a "katt"...
Létezik egy ország, ahol minden rendbe' van
Minden úgy van, mint máshol, csak egy kicsit máshogyan
Létezik egy gyógyszer, ami mindent rendbe hoz
Khat-levélnek hívják, és szájrákot okoz
Észak-Jemen jó hely, mindenki khat-levélen él
Észak-Jemen jó hely, ott van elég khat-levél
Ott minden rendôr narkós, néha megáll a forgalom
Aki hozzájut egy kis khat-hoz, elrágja az úton
Észak-Jemen jó hely, kisért az éhhalál
Bezürget egy ajtón, és csupa narkóst talál
Viszont nyugodt kép az utca, sehol se látsz halottakat
Észak-Jemen jó hely, mindenkit helyre ráz a khat
Észak-Jemen jó hely, mindenki khat-levélen él
Észak-Jemen jó hely, ott van elég khat-levél
Mindenki khat-ot termeszt, megsz?nt a búza és a rozs
A khat a legjobb gyógyszer, bár szájrákot okoz
A khat a legjobb tápszer, mindenkire hat
Az észak-jemeni tyúkok, csak azt mondják, hogy katt-katt-katt
A külkereskedô, aki egyszer arra járt
Esküszik azóta is, hogy a khat-levél nem árt
A rádióból tudta meg, hogy valamit aláírt
Fogalma sincsen, hogy mit, csak hallotta a hírt
Észak-Jemen jó hely, mindenki khat-levélen él
Észak-Jemen jó hely, ott van elég khat-levél
Észak-Jemen jó hely, Észak-Jemen jó hely,
Észak-Jemen jó hely, katt-katt-katt
...........................................................................
Késve az igaz, de ezt rögzítenem kell. Nyertem, találtam, kaptam, szereztem (a nem kívánt rész törlendõ, a megfelelõ aláhúzandó) egy barátot.
Korábban csak ebben a dimenzióban, vagyis a virtu-világban tartottuk úgy-ahogy a kapcsolatot. Aztán hogy, hogy nem szóba került, hogy elzarándokol ide, messze városkámba, csak azért, hogy engem meglátogasson. Kértem -s teljesített is ezt-, valamiképp intézze el, hogy aznap véletlenül se essen az esõ, hisz akkor én ugye... Ennek megfelelõen alakult is az idõjárás, tehát nyakamba vettem azt a minimum 300 métert, ami a házunk és az õ érkezési pontja, a vasútállomás között van.
Engem nem nehéz felismerni. Hisz akkora vagyok, amekkkora, hajam valaha vörös volt, a kor elõrehaladtával a rossznyelvek szerint már barna (szerintem nem!!! ebbõl is látszik, hogy nem vagyok rossz...), ja, és nem elhanyagolható, hogy mankóval járok. Tehát nem kellett különösebb jelzésekben megállapodnunk, mint például: felemás cipõ (annál is inkább, hogy summa egyetlen pár cipõm van), nagy masni (ez még ment volna, de nincs április elseje, így elég feltûnõ lettem volna), vagy névtábla (amely kézenfekvõ volta miatt eddig eszembe sem jutott), mert nem volt kétséges, hogy -nyilván ragyogó személyiségem okán- eltéveszthetetlen leszek.
Hehe... így is történt.
Leszállván a buszról, vendégem azonnal fogságba is esett. Az inge sarkát foglyul ejtette táskája cipzárja, s ezzel nem boldogult, azt javasolta, hogy le kéne szakítani, azaz egy erõs rántással -val'szeg az ing kárára, de összességében megoldást hozván- ki kéne cibálni a ruhadarabot az azt rabul ejtõ fémrészbõl. Csakhogy én fizikai erõmet tekintve kihívásokkal közdök, tehát inkább egyéb megoldást láttam üdvözítõnek. Tudván azt, hogy nem fenyeget az a veszély, miszerint a kezem hajlandó ilyen aprólékos, összehangolt mozdulatsor kivitelezéséhez, az esélytelenek nyugalmával kezdtem hozzá a feladathoz.
Na, néha elgondolkodom, hogy igaza van egyeseknek. A világon semmi bajom nekem, csak sajnáltatom magam! ...
Séta. Nekem hosszú, tekintve, hogy reggel már kétszer megtettem a házunk s a zesztéká közötti távot (gyógytornábul kifolyólag), de gondoltam, nem nagy ügy.
(Mikor beértünk az Ebattába, már legszívesebben felpakoltam volna a lábam a mellettem lévõ székre, de gondoltam, miután ez az elsõ személyes találkozásunk, hát nem hozom szegényt máris ennyire zavarba, hátha még szeretne találkozni velem nyilvánosan.)
Mint elmondta, nem szereti a kávét. Csakhogy a "csinosan csíkos" meghatározás nagyon bejött neki, pláne mikor elmondtam, hogy annak a cuccnak nem is van nagyon (csak kicsit...) kvíze, ellenben nagyon szép. :) Így azt ittunk.
Hát, nem tiltakozott ellene nagyon, s nem is menekült "bepúderezni az orrát"... Hehe...
Aztán meghívott ebédre, amit szépen lassan költöttünk el, s közben átbeszéltük a kettõnknek fontos dolgokat.
Úgymint ... ajjjajjj... nem kaptam még meg a kért listát, mely arra hívatott, hogy az agyam helyérõl kihulló, ámde fontos dolgokat visszacibálja a dolgozó állományba.
De egy, egy nagyon.
Nem, kettõ.
Megszólalt a telefonom, s percekig találós kérdésként élt a dolog, mi is az. Aztán persze -nem nagy ügy, neki nem, de nekem!- szinte nyomban kiderült, hogy õ is tudja ami nekem nagyon fontos, naná: Mekk mester. Amióta van nekem telefonom, azóta ez a csengõhangom. Mert én ilyen konzervatív néni vagyok! :)
Az ehhez kapcsolódó kérdés az volt, hogy rajzfilm, avagy bábfilm volt-é?
Hmmm....
Korábban csak ebben a dimenzióban, vagyis a virtu-világban tartottuk úgy-ahogy a kapcsolatot. Aztán hogy, hogy nem szóba került, hogy elzarándokol ide, messze városkámba, csak azért, hogy engem meglátogasson. Kértem -s teljesített is ezt-, valamiképp intézze el, hogy aznap véletlenül se essen az esõ, hisz akkor én ugye... Ennek megfelelõen alakult is az idõjárás, tehát nyakamba vettem azt a minimum 300 métert, ami a házunk és az õ érkezési pontja, a vasútállomás között van.
Engem nem nehéz felismerni. Hisz akkora vagyok, amekkkora, hajam valaha vörös volt, a kor elõrehaladtával a rossznyelvek szerint már barna (szerintem nem!!! ebbõl is látszik, hogy nem vagyok rossz...), ja, és nem elhanyagolható, hogy mankóval járok. Tehát nem kellett különösebb jelzésekben megállapodnunk, mint például: felemás cipõ (annál is inkább, hogy summa egyetlen pár cipõm van), nagy masni (ez még ment volna, de nincs április elseje, így elég feltûnõ lettem volna), vagy névtábla (amely kézenfekvõ volta miatt eddig eszembe sem jutott), mert nem volt kétséges, hogy -nyilván ragyogó személyiségem okán- eltéveszthetetlen leszek.
Hehe... így is történt.
Leszállván a buszról, vendégem azonnal fogságba is esett. Az inge sarkát foglyul ejtette táskája cipzárja, s ezzel nem boldogult, azt javasolta, hogy le kéne szakítani, azaz egy erõs rántással -val'szeg az ing kárára, de összességében megoldást hozván- ki kéne cibálni a ruhadarabot az azt rabul ejtõ fémrészbõl. Csakhogy én fizikai erõmet tekintve kihívásokkal közdök, tehát inkább egyéb megoldást láttam üdvözítõnek. Tudván azt, hogy nem fenyeget az a veszély, miszerint a kezem hajlandó ilyen aprólékos, összehangolt mozdulatsor kivitelezéséhez, az esélytelenek nyugalmával kezdtem hozzá a feladathoz.
Na, néha elgondolkodom, hogy igaza van egyeseknek. A világon semmi bajom nekem, csak sajnáltatom magam! ...
Séta. Nekem hosszú, tekintve, hogy reggel már kétszer megtettem a házunk s a zesztéká közötti távot (gyógytornábul kifolyólag), de gondoltam, nem nagy ügy.
(Mikor beértünk az Ebattába, már legszívesebben felpakoltam volna a lábam a mellettem lévõ székre, de gondoltam, miután ez az elsõ személyes találkozásunk, hát nem hozom szegényt máris ennyire zavarba, hátha még szeretne találkozni velem nyilvánosan.)
Mint elmondta, nem szereti a kávét. Csakhogy a "csinosan csíkos" meghatározás nagyon bejött neki, pláne mikor elmondtam, hogy annak a cuccnak nem is van nagyon (csak kicsit...) kvíze, ellenben nagyon szép. :) Így azt ittunk.
Hát, nem tiltakozott ellene nagyon, s nem is menekült "bepúderezni az orrát"... Hehe...
Aztán meghívott ebédre, amit szépen lassan költöttünk el, s közben átbeszéltük a kettõnknek fontos dolgokat.
Úgymint ... ajjjajjj... nem kaptam még meg a kért listát, mely arra hívatott, hogy az agyam helyérõl kihulló, ámde fontos dolgokat visszacibálja a dolgozó állományba.
De egy, egy nagyon.
Nem, kettõ.
Megszólalt a telefonom, s percekig találós kérdésként élt a dolog, mi is az. Aztán persze -nem nagy ügy, neki nem, de nekem!- szinte nyomban kiderült, hogy õ is tudja ami nekem nagyon fontos, naná: Mekk mester. Amióta van nekem telefonom, azóta ez a csengõhangom. Mert én ilyen konzervatív néni vagyok! :)
Az ehhez kapcsolódó kérdés az volt, hogy rajzfilm, avagy bábfilm volt-é?
Hmmm....
Nos?
Ha a lista megérkezik, sõt, sokkal jobban szeretném, ha az említett blogger, kirõl ez a post szól, ideírná alant azt, akkor meg is emlékezem mindenegyes darabjáról. :)
Aztán kikísértem a szép új, kicsi piros vonathoz, melynek indulási idejét a MÁV-infótól megtudtuk telefonon, s fájó szívvel integetve a vonat után, elindultam haza.
Nem sokáig jutottam.
Alig tettem meg nem száz métert, mikor úgy döntött kedves csípõm, hogy eddig és nem tovább. Na, ott álltam, egyik kezemmel a mankóra támaszkodba, másikkal a táskámba kapaszkodva, s 10 perc kemény munkával sikerült megtennem uszkve 20 métert. Így, miután a matematika alapmûveleteit néha sikerül alkalmaznom, azon nyomban kiszámítottam, hogy ha így haladok, tán karácsonyra haza is érhetek. Úgy döntöttem, hogy az nekem nembegyere, vagyis tennem kell valamit.
Telefon elõ (amit szintén nehezített az, hogy az évek óta elsõ alkalommal tapasztalt mértékû fájdalom miatt könnycsatornáim megnyíltak, s fura dalii formákba öltöztették a környezõ világ darabjait), majd barátnõ hívása.
Kis közjáték után autóval jutottam haza. De ez csak egy mellékzönge volt. Sokkal fontosabb, hogy...
... akkor hogy jön ide Észak-Jemen?
Hát úgy, hogy az egy jó hely. Nem vitás.
Aztán kikísértem a szép új, kicsi piros vonathoz, melynek indulási idejét a MÁV-infótól megtudtuk telefonon, s fájó szívvel integetve a vonat után, elindultam haza.
Nem sokáig jutottam.
Alig tettem meg nem száz métert, mikor úgy döntött kedves csípõm, hogy eddig és nem tovább. Na, ott álltam, egyik kezemmel a mankóra támaszkodba, másikkal a táskámba kapaszkodva, s 10 perc kemény munkával sikerült megtennem uszkve 20 métert. Így, miután a matematika alapmûveleteit néha sikerül alkalmaznom, azon nyomban kiszámítottam, hogy ha így haladok, tán karácsonyra haza is érhetek. Úgy döntöttem, hogy az nekem nembegyere, vagyis tennem kell valamit.
Telefon elõ (amit szintén nehezített az, hogy az évek óta elsõ alkalommal tapasztalt mértékû fájdalom miatt könnycsatornáim megnyíltak, s fura dalii formákba öltöztették a környezõ világ darabjait), majd barátnõ hívása.
Kis közjáték után autóval jutottam haza. De ez csak egy mellékzönge volt. Sokkal fontosabb, hogy...
... akkor hogy jön ide Észak-Jemen?
Hát úgy, hogy az egy jó hely. Nem vitás.
Ugye RJ?
2008-10-09
~~DISCUSSION~~
| ← Pszichiátria, szerintem, az én nevemben | Katica, ki a miénk... → |