Orgona

Van a kertünkben két bokor orgona. Egy lila és egy fehér. Úgy igazán szépen egymásba fonódva nõttek, s mikor virágzás van, olyan szép fagyikehely hangulatot ébreszt mindig bennem.

Sajnos eléggé eldugott helyen van (pláne nekem, rokinak, aki még a saját kertjében sem igazán tud jönni-menni), úgyhogy általában csak akkor jut eszembe, mikor már elvirágzott.

De most! Annyira ügyes vagyok, hogy tegnap este kiküldtem Egyeskét a hozzá tartozó csatolt állománnyal (Leventegyerek:), hogy szedjenek egy takaros csokorral. (Lehet, hogy az is segített, hogy minden kertészek legkertészebbike, Olivér, tegnap valamiért megemlítette...:) Szépen elrendeztük két vázába, egyik az asztalra került, a másik pedig a folyosón lévõ szekrénykére.Nagyon elégedett voltam magunkkal.

Aztán ma reggel nagy nehezen felébresztettem magam (nem volt más választásom, 8-ra ígérkezett Olivér), kimentem a konyhába, gondoltam egy kávé majd segít elkezdeni a napot. De nem kellett azzal gyötrõdnöm, hogy kómásan megkeressem a bögrémet sötöbö... Mire kiértem a nappaliba, teljesen magamhoz tértem. Nagyon régen nem éreztem ilyet, nem is tudom elmondani mennyire jó kedvem lett: az egész házat betöltötte az átható, kellemes, sejtelmes orgonaillat.

(A kép forrása: http://www.festomuvesz.hu/vincze/vinczezsanett.htm)

orgona_2