A mai reggel

Szóval, ez megint egy nemnormi helyzetjelentés. (Lehet marhára utálni vagy vigyorogni rajtam, kedves mosollyal, fensõbbséges vigyorral, esetleg lesajnáló fintorral... a választás a tiétek:)

A helyzet a következõ: 9 óra és én itt ülök a gép elõtt, pamut hálóingben és frottír köntösben. Már röhögnöm kell saját magamon... nemhogy felöltöznék, nemhogy csinálnám a dolgom (mert azért egy rokinyugdíjasnak is van tennivalója), a kávé és a reggeli teendõk után (legkicsibb yány iskolába terelése, közepes gyerek orvoshoz irányítása, Egyeskével közös reggeli...:), elsõ dolgom, hogy bekapcsolom a gépet, lefuttatok egy vírus-izét (jóvanna! gõzöm se nincsen nekem errõl, csak Pc a lelkemre kötötte, hogy ezt így kell csinálni... megmutatta, mit, mikor, hol kell nyomni...:), aztán emil-ellenõrzés, fórumok majd a blognak az õ tere.

És most itt vagyok. Hmmm... Fel kéne öltöznöm, és el kell indítanom a napot. Erre más is ösztönöz: a tv-ben most mögöttem Kiszel Tünde (az eminyé tüncikém is...:) osztja az észt. (Egy újabb személy akit imádok. Errõl jut eszembe -bakker! mikor fogok felöltözni?-, szeretem az Emil Rulezt, nagyon bírom a zakkant zenéket, s ez szerintem olyan, Hajós András meg egyszerûen nemsemmi figura. Szóval, amit múltkor mondott a 'Heti 7'-ben, abban tökéletesen igaza volt. Talán az elsõ komolyan megfogalmazott mondata volt, és így nekem még súlyosabb. Igaza volt: 'Hagyjuk Donatellácskát, lécci Tünci!" Tökéletsen szabadon idéztem, mert ennyi agyam van... de tényleg... Tünci, lesz az a kislány még felnõtt, sõt, kamasz!)

Na, most akkor elkezdem a napot. Mindjárt úgyis jövök vissza... (Lehet utálni, vigyorogni...stb :)

a_mai_reggel