Eztecc!

Susogós Mackók
 

Mostanában igen sokat nézem a ComedyCentral adását. Válogatott okosságokkal teszi könnyebbé amúgy igen leterhelt lelkemet ez a csatorna.
Ott van például az örök negyedikesek falkája, ugye, ami nekem pláne közel áll szívemhez, hogy mást ne mondjak, elég az avataromra vetni egy pillantást, s máris megértheti bárki ezen vozalmam gigászi méretét, természetese különös tekintettel EricCartman (hivatkoznék örökbecsû mondataira, melyekbõl néhányra itt lehet rálelni, jó csemegézést!).
Aztán A nevem Earl, a karma szemléltetése, bárkinek érthetõ formába gyúrva. Haláli! Imádom!
No és messze nem utolsósorban az Így jártam anyátokkal. A Jóbarátok szelídebb, de legalább olyan idétlen csapata. (Fogalmam sincs a tyúk-tojás együttállás idõbeliségérõl, tehát nehogy valaki úgy értse, csak a számomra is nyilvávaló egyezés -itt is egy rakás barát, meg ott is- miatt modom, na.) Kész!
Aztá van a Dan Clark mindenre kiterjedõ és nagyon megszívlelendõ tanácsai, vagy a nimportequi megszállottjai... Hát, igen. Az a bizonyos állatkert, igen. Néha jó úgy látni, mitha én nem is belül lennék...

De a kedvencem (perpill, na) egyértelmûen két, azaz kettõ darab mackó. Susognak. Lakótelepen élnek és mindenrõl van véleményük. Ha a Nevem Earl-t imádom, akkor erre nem is tudom mit kéne modanom. De nem is ragozom rovább, íme kis ízelítõ, azután lehet azt modani, hogy nem érthetõ a rajogásom:



Na, mit modtam?! És akkor még nincs vége:



És még folytathatnám, de se vége se hossza nem lenne a sornak. Imádom!


 

eztecc