Szavazati jogot a múmiáknak!
Ha valakinek van egy íróasztala, szövegszerkesztője és iszonyatos mennyiségű fölösleges szabadideje, abból bármiféle őrültség kijöhet. Némely múmológusok szerint vigyázni kell a múmiák személyiségi jogaira, mert ugye mi van, ha Tutanhamonról kiderül, hogy nemi betegsége volt, minket meg beperel a család, te teremtő szent atyaúr Amon-Ré.
Merthogy ugye ezekről az ó emberkékről mi ma is rendszeresen beszélünk, őróluk egy kép alakult ki, és mi van, ha a jó hírhez való joguk megcsorbul olyan undok, kellemetlen dolgok miatt, amiket tényeknek nevezünk. Igaz ugyan, hogy nem minden múmia azonosítható, de mi van, ha a Múmiákat Mutogató Múzeum leltárában Ismeretlen Óegyiptomi Kereskedő Numero 65 néven nyilvántartott múmiáról bejelentjük, hogy szifiliszes volt, aztán később kiderül, hogy az illető valójában a nagy XIII. Rumszösz, minden egyiptomiakért fáradó fáraó, a Nap gyermeke, a Hold kisöccse, akiről a történészek ódákat zengenek négyezer éve. Szörnyedelem.
Meg hát olyan problémák is vannak, hogy nemcsak emberekhez fűződik rengetegféle érzelem, és mi van, ha a történész kideríti, hogy Stonehenge-et, a kelta kultúra nagy emlékét nem is kelták építették? Ez valós probléma, mert tényleg nem kelták voltak. Vagy mi van, ha kiderül, hogy az Olajfák hegyén nem is olajfák álltak, hanem egy fúrótorony, amiből rengeteg olaj ömlött a fákra, és ezért Kőolajfák hegyének hívták? Vagy mi van, ha kiderül, hogy a Föld nem 4,54 milliárd éves, hanem, teszem azt, 5 milliárd, és most megszégyenül szegény, amiért félmilliárd évet letagadott a korából? Vagy mi van, ha kiderül, hogy az ősrobbanás egy 13,7 milliárd évvel ezelőtti csütörtök este tízkor játszódott le, és erre magukba zuhannak mindazok, akik úgy gondolják, hogy ilyen fontos esemény csakis vasárnap déli tizenkettőkor mehetett végbe?
Iszonyatos. Borzasztó dolgok történhetnek, ha ilyen mindenféle kutatásokat végzünk, amikből kiderülhetnek infók. Rettenetes. Jobb az úgy, ha megmaradunk a réginél. Az kezdut benne terümteve isten az egut es az földut. Es terümteve isemüküt, ádámut, es odutta volá nekie olmát hazoá. Es minden olmáben volou gyimilcsektül munda neki elnie. Tessék figyelni, olmát, nem paradicsumut! A paradicsumut csak később fedezték föl, Peruból került Európába, és sokáig azt hitték, hogy mérgező. Rengeteg sokáig senki nem merte megenni a paradicsumut, de aztán valaki kutatásokat végzett, és kiderült, hogy a paradicsum ehető. És mindenkinek vadul megrendült a világképe, amiben a paradicsumut megevési tilalum sújtotta, és kétségbe volánek esve.
Gye feledevém ünüttei szentüküt, szóval a múmiák személyiségi jogait igenis tiszteletben kell tartani. Ez sok problémát fölvet. Azt már tisztáztuk, hogy nem szabad róluk dehonesztáló dolgokat nyilvánosságra hozni. Gye más dulguket se szabad. Nem szabad például őket akaratuk ellenére fölcincálni, szerencsére szükség sincs rá, hiszen úgyis csak olyasmik derülhetnek ki, amik személyes titkok. Nem szabad őket tárlókban őrizni se, hogy merészelik, tessék őket szabadun engudni, kyrie eleison!
Úgy gondolom, hogy Tutanhamon vagy Ekhnaton elég nagy híresség ahhoz, hogy ha végre kieresztik őket rabságukból, akkor az egyiptomi kormány adjon nekik egy-egy szép házat, csinos nyugdíjat, amit majd kiegészíthetnek a riportereknek és történészeknek adott interjúk honoráriumaival. Elvégre fantasztikus tudás birtokosai, én már alig várom, hogy olvashassam Ekhnaton visszaemlékezéseit uralkodásáról és az általa alapított vallásról, Harminchárom évszázad egy piramisban címmel.
Csak mi van, ha Ekhnaton azt mondja, hogy Horemhebnek ferde volt a bal válla?