Már sok mindent elmondtak Morvai leveléről, amit egy amerikai magyar zsidónak írt – de van egy probléma, amiről mintha nem esett volna szó.
Én egy pasi vagyok. A bevett szokások szerint nemegyszer megesett, hogy láttam más pasikat vetkőzni, például uszodában, kórházban, ilyesmi helyeken. Némelyiket ismertem személyesen és tudtam róluk, hogy zsidók-e vagy sem (ámbár nekem nincs ösztönös képességem a „szagáhól” fölismerni az alsóbbrendű fajt, mint Morvainak). Láttam a farkincájukat és megállapíthattam, hogy metélt vagy nudli. Mindkét fajtából akadt a zsidók között is.
Szóval én ezt tudom. De Morvai honnan tudja?
Azt írta, hogy a magukat büszke magyar zsidónak titulálók aprócska metélt farkincájukkal játszadozzanak az ő gyalázása helyett. Tehát nem Barát Gábor farkincájáról van szó, hanem egy csoportról, azokról, akik magukat büszke magyar zsidónak nevezik. Ilyenből több tucat, több száz lehet. Honnan tudja Morvai, hogy ezeknek metélt-e a farkincájuk és mekkora?
Értetlenül állok Morvai jólértesültsége előtt. Ha orvos lenne, netán kórházi nővérke, érteném, nekik természetes, hogy naponta több száz farkincát látnak. De jogász! Legalábbis jogi pályáról züllött azzá, ami most. A munkája folytán nem láthatott farkincákat. Akkor hol látott? Férjes asszony, többgyermekes családanya, akiről el se tudom képzelni, hogy orozva szeretőt tart, ráadásul nem is egyet, még ráadásulabb büszke magyar zsidót! Még a gondolat is fajgyalázó, távozz tőlem sántán!
Marad az egyetlen lehetőség: dr. Morvai Krisztina szabadidejében kukkolni jár. Feltehetően az MTK és az SZDSZ-székház uszodájában görnyed a kulcslyuk fölé, és precíz jogászként statisztikát készít a látott farkincák méretéről és metéltségéről.
De mit szól mindehhez Baló György?