Így írnak az örmények 2.

2. csoport:n-szerű betűk
  
  Kezdjük a csoportot a latin n-re legjobban hasonlító betűvel, ami az örményben az hang jele. (Illetve két jele közül az egyik.) Szó elején -nak kell ejteni, de szó belsejében a kiesik.
  Szavak: stílus, valaki.
  
  Az betű, a kétféle egyike nagyon hasonlít az -ra. Kisbetűs formájában csak annyiban különbözik, hogy jobb lába jobbra kanyarodó vonallal végződik, míg az -é függőlegesen. (Mint a példák mutatják, az örmény is ismeri a latin, cirill és görög ábécében szokásos vonal végi talpacskákat, a vékony és vastag vonalak váltakozását, tehát figyelni kell arra, hogy az betűnek nyomtatott szövegben talpacskája is lehet, de attól még nem ) Nagybetűs formájában ugyanolyan farkincát kap, mint a nagy és csak ugye a betű nem u, hanem kis n alakú, és a farkinca középmagasságban van.
  A betűt a klasszikus örményben -nek ejtették, a modern időkben mindkét nyelvjárás -nek mondja.
  Szavak: faj, bőséges.
  
  A másik -et is az n-alakúak közé soroltam, bár ezzel az erővel a p-alakúak között is szerepelhetne, hiszen ugyanúgy néz ki, mint a latin p a kézírásban. Örményország-szerte ugyanúgy ejtik, mint az előző betűt, a klasszikus örmény hangját csak az iráni örmények őrizték meg.
  Szavak: bűn, gyökér.
  
  Ha az n betűnek nem a bal, hanem a jobb szárát lógatjuk le, megkapjuk a betűt, amit gyakran -val is jelölnek. Ejtése a klasszikus örményben a modernben
  Szavak: só, csigolya.
  
  Az előző betűből kis módosítással keletkezik a betű. A kisbetű egy vízszintes vonalkát visel a jobb szárán, a nagy pedig a lenti farkincát fölemeli középre. Nyugaton -nak ejtik, keleten és a klasszikusban -nek.
  Szavak: évszázad, gyémánt.
  
  A csoport utolsó betűje az -re hasonlít, de lent egy vízszintes vonallal kibővítve. Ez az vagyis svá hang. Szót ezúttal nem mutatok, mert nem találtam olyat, ami tartalmaz hangot, de nem tartalmaz még nem ismert betűket.

»»»»»»