A munka 627. napján, 258 ezer szó után lezártam az első részt és elkezdtem a másodikat.
Egyszerű, száraz tényközlés. De sok minden van mögötte.
Az első részben végül is hat fejezet van, pedig hetet terveztem, de meggondoltam magam. El is kezdtem a hetediket, aztán átalakítottam a második rész első fejezetévé, és egyúttal persze megváltoztattam az időzítését. Az volt a terv, hogy a hetedik fejezet végén ugrunk harminchat évet az időben, de ezt inkább most tettük meg. Még soha nem csináltam ilyet, én mindig csak napokat hagyok ki, de hát most erre volt szükség. Ugye eleve képtelenség, hogy legfeljebb néhány napos kihagyásokkal megírjam Ninda egész életét, másrészt a cselekmény sem ezt kívánja. És el kellett jutnom a második részbe.
Sok minden megváltozott, és sok minden ugyanaz maradt. Ninda harminchat évvel idősebb lett, de nem sokat változott. Nagyobb lett a családja, azazhogy kvázi van neki családja, ámbár „hivatalosan” nincs. És hát épül az a mű, ami miatt ő lesz – Ninda.