Lelemények a TESZ-ből

Most, hogy a TESZ minden egyes betűjét megnézem, sok mindent találok, amit eddig nem. Például most megtudtam, mi a janicsár eredete. Mindenki tudja, hogy ez egy török szó. Én is tudom. Tehát mindenkinek kimaradt egy lépés.
  Eredetileg tényleg török, de mi szerb-horvát közvetítéssel vettük át (amikor a TESZ készült, ezt a két nyelvet egynek tekintették), ami fontos, mert közben megváltozott a hangrendje. A délszláv alak janičar volt, ez honosodott meg a magyarban. A török alak valószínűleg yeniçeri, ami új seregként fordítható; ámbár egy yanıçarı alakot is lehet feltételezni. Az új törökül mindmáig yeni; a çeri pedig annak az ótörök szónak a leszármazottja, ami a magyarba is bekerült sereg formában.

Aztán vannak szavak, amiket már csak a szótárban találunk meg. Például a ság. Jelentése domb, halom, berek, erdő. Ősi örökség a finnugor korból, de már az Árpád-korban kihalhatott. Rokonait nem tudom leírni, mert a szükséges betűk nincsenek meg a Unicode-ban; jelentenek rakást (például szénából), felhőt, vihart, mennydörgést, meg ugyanazokat is, amiket az ómagyarban.
  Egyébként ezek a kedvenceim, az ősi ugor, finnugor, uráli örökség szavak. A magyarázó rész dugig van agyonkomplikált ékezetes betűkkel; megesik, hogy egy szócikk reprodukálásához két-három betűt is meg kell rajzolnom. Tessék egy mutatvány.
  
  Találós kérdésnek is beillik, hogy melyik szó magyarázatából van; még a fordításokból se nagyon sejthető, hát még az eredetiekből. Ez a részlet az üt címszavából való, és azokat a szavakat sorolja, amik a rokon nyelvekben összevethetők vele. (A rövidítések jelentése sorban: tavdai vogul, alsó-kondai és pelimi vogul, szoszvai vogul, vachi osztják, obdorszki és nizjami osztják, felső-demjankai osztják, luzai zürjén, permják zürjén, keleti permják zürjén, norvéglapp, wefseni lapp. Zárójelben forrásműveket említ.)
  Már ehhez is kell a speciális uralisztikai font, de vannak még édes dolgok. A például nekem nagyon tetszik, kolai lappul szárnyat jelent és az ujj (ruhaujj) címszavában található. Karikás i volt az uralisztikai fontban, de fordítva áthúzott o betűt nekem kellett csinálni hozzá. Vannak ékezetes változatai is. Egy másik kedvencem a kamasszul utat, lábnyomot, csapást jelentő szavak az út szócikkéből; középen az antennákkal ellátott d-t akkor láttam életemben először, amikor odaértem a javításban és meg kellett alkotni. Amint látható, sikerült; az persze nem lehetett cél, hogy szép legyen, elég, ha felismerhető.

»»»»»»