Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Gyerekek a csatornában

Állítólag gyerektévét csinálnak az M2-ből, a Comment:com meg is interjúvolta az olvasókat, hogy mi legyen a neve. És záporoznak a túlnyomórészt bugyuta javaslatok. Szó se róla, a javaslatok nem azért buták, mert az embereknek nincsenek jó ötleteik, hanem mert szemlátomást nem látják értelmét az egésznek. Sokan meg is mondják.
  Én se látom. Rögtön az az eset jutott róla eszembe, amikor – talán a kilencvenes évek végén – a tévémaci hosszabb ideig tartó száműzetés után visszatért a képernyőre, és nagy parádéval megszavaztatták a gyerekeket, hogy melyik csatornán legyen, az egyesen vagy a kettesen. Már meg nem mondom, melyik nyert, a tévé közhírré tette, és onnantól azon a csatornán ment. Mondjuk két hétig. Lehet, hogy két hónapig. Aztán áttették a másik csatornára. Gondolom, volt egy beszélgetés egy irodában.
  – De főnök, a gyerekek megszavazták, hogy…
  – És ki nem szarja le?
  Onnantól a másik csatornán ment a tévémaci, talán három hónapig. Aztán megszüntették, nyilván nem fogyott elég tampon. Azóta nem láttuk.
  Gyerekcsatorna? Óriási ötlet lenne. Amikor én gyerek voltam, minden szombaton és vasárnap kora reggeltől késő délelőttig, délig gyerekműsorok mentek. Az egyesen, amit akkor még nem hívtak egyesnek, mert kettes még nem is volt. Az ország egyetlen tévécsatornáján. Sok gyerekműsor.
  Mostanában mindenfelé vannak gyerekműsorok. Reggel, délben, este, mindenféle csatornán (kivéve a királyit). Ötletszerűen. Például most szombaton az egyesen fél tíztől fél tizenkettőig gyerekműsorok mennek, nem is rossz, csak sajnos történetesen csupa rajzfilm és egy mesefilm, de lám, 2010-ben forgatták Magyarországon, íme, van magyar gyerekfilmgyártás! Meg a hírverés is megvan hozzá, a címe Rest mese, a Port.hu odalöki nekünk a rendező és az operatőr nevét, gyerekfilmben ugye azok a legfontosabbak, meg egy rövid tartalomismertetőt. Figyelem, a műsorújság a tévécsatornától kapja az információit, a tévécsatorna pedig elméletileg azért vetít műsort, mert ebből él, de megint elképzeltem egy beszélgetést.
  – De főnök, ha nem adunk semmi infót erről a mesefilmről, nem fogják megnézni.
  – És ki nem szarja le?
  A szombati nap hátralevő részében az egyesen nincs gyerekműsor, hiszen a gyerekeknek délre ágyban a helyük. Vasárnap viszont reggel kilenctől déli tizenkettőig masszív kereszténykedés van, délután pedig minek lenne gyerekműsor?
  Nézzük a kettest. Szombat délelőtt nincsen gyerekműsor, van viszont helyette Mindszenty-per, háromnegyed óra kérődzés a múlton. Délután sincsen gyerekműsor. Vasárnap viszont van, kilenctől tizenkettőig, bizony! Délután már nincsen, három óra masszív kereszténykedés (az előző napi műsor ismétlése) és két és fél óra sport közé csak egy film fér be. Az éppenséggel Xaver Schwarzenberger, szóval nem akármi, de hát nem gyerekműsor.
  Hétköznap? Végignéztem a két királyi csatorna műsorát a következő hétre. Szombaton az egyesen, vasárnap a kettesen lesznek délelőtti gyerekműsorok, ámbár a kettes vasárnapjából levesz másfél órát egy karácsonyi filmdráma, ami ugyan feltehetően egy helyes kis gyerekfilm, de dráma van írva, úgyhogy nem biztos, hogy a gyerekek meg fogják nézni.
  Hétköznap semmi más, csak a kettesen este hat és hét között valamikor Marco és Gina, olasz animációs sorozat. Alá odaírva apró betűkkel: Esti mese. Amiről most nem lehet tudni, hogy a Marco és Ginát szánják esti mesének, vagy utána lesz még egy esti mese. A kettő együtt huszonöt perc, de ez nem jelent semmit, lehet, hogy az olasz rajzfilm tizenöt, a mese tíz perc, belefér. Szóval lehet, hogy a Marco és Gina után igazi, valóságos esti mese megy a tévében. Az is lehet, hogy tévémaci is van hozzá.
  – De főnök, ha nem mondjuk meg, mi van az esti mesében, nem fogják megnézni.
  – És ki nem szarja le?
  Egyébként nulla. És ami van, az szinte mind rajzfilm, kicsi gyerekeknek. Tízéves kortól tizenhat évesig – semmi!
  – De főnök, a gyerekek egyharmada semmit se talál a műsorban, ami érdekelné.
  – És ki nem szarja le?
  Szóval erről startolunk. Szó se róla, volt ez még így se, néhány évvel ezelőtt még végigájtatoltuk a szombat-vasárnap délelőttöket, mindkét csatornán. Amikor éppen nem, akkor olyan magvas műsorok mentek, amiket a felnőttek se néznek, nemhogy a gyerekek, például a szíriai Margat restaurálásáról (pedig csupa magyarok csinálják ám!) meg az erdőbényei gubacsapók céhládájáról (ezt a szót háromszor kellett elolvasnom, mert először értettem, hogy milyen állat, de mi az a gubacsa, másodszor már világos volt a gubacs is meg az apók is, de mi közük egymáshoz), szóval kétségkívül hallatlanul fontos műsorokat, amik darabkákat mentenek meg a kultúrából, csak az emberek nem nézik őket. Evvan.
  Úgyhogy nekem nehéz elhinni, hogy a királyi tévé komolyan gondolja a gyerekműsorokat. Mert ha komolyan gondolná, akkor már eddig is lennének.
  – De főnök, az emberek nem hisznek a terveinkben.

»»»»»»