Kovácsné született Tamagocsi Matild
Örömhír a kibertérben: Nene férjhez ment. Az újsütetű férj a Sal9000 névre hallgat, egyébként pedig egy japán fiatalember. Polgári neve nem ismeretes. A boldog feleség lánykori neve Anegaszaki, többszörösen hátrányos helyzetű leány, illetve most már asszony. Bár szemre csinos, számos érzékszerve hiányzik, mindössze kétdimenziós és súlyos mozgássérült. Soha nem jöhet ki az otthonául szolgáló Nintendo DS játékgépből.
A hölgy oly módon jutott férjurának házába, amit mostantól rabszolga-kereskedelemnek kell minősítenünk: Sal9000 megvette a Nintendót, amiben benne lakott Nene és két társnője, Manaka és Rinko (illetve erről nincs pontos információ, lehet, hogy egy-egy példányban csak egy leány lakik), hazavitte, játszott vele, s eközben beleszeretett. Én a magam részéről reménykedem, hogy az érzések kölcsönösek, bár szerintem egy tamagocsilány érzelmeiben az ember soha nem lehet biztos. Én valahogy aggódnék, ha a barátnőm tamagocsi lenne: vajon őszintén szeret-e, vagy csak azért, mert én teszek bele mindennap elemet. Szegény Nene túlságosan ki van szolgáltatva.
„Egy évet sem adok ennek a házasságnak. Ott fogja hagyni a lányt a PSP verzióért.”
Jópofákat írnak a hozzászólók a neten. Viszont nem keresik a választ fontos kérdésekre.
Teszem azt, talán kicsiség, de aki házasságot kötött, az felnőtt. Pillanatnyilag Mrs. Sal9000 az egyetlen felnőtt ember Japánban, aki nem friss bevándorló, nem áll büntető ítélet hatálya alatt, és nincsen szavazati joga. Ez elég nem szép. Remélhetőleg a férje kiharcolja majd a jogait.
A másik problémát nemcsak én feszegetem. Nene lehet jogilag felnőtt, de biológiailag egyáltalán nem tűnik annak. Nagyon remélem, hogy nem történt meg az a szörnyűség, hogy anyakönyvi támogatással hajtottak egy pedofil karmaiba egy ártatlan gyermeket, aki annál is kevésbé tud védekezni, mivelhogy rajzolva van. De a férfi nincsen rajzolva, ő nagyon is valóságos, és annál veszélyesebb. A japán törvények szerint egy lányt el is lehet adni. Mármint a játékgéppel együtt.
„Hát nem talált a lány magához való fiút?”
Nagy probléma, hogy Anegaszaki Nene (így, a lánykori nevén) sok millió ugyanilyen játékgépben ott lakik, Sal9000 feleségétől megkülönböztethetetlenül, és akármikor… hát szóval másik pasikkal. Mármint nem ő, hanem a másolatai.
Valaki azt írja, hogy nem volt komoly a dolog. Szórakoztatóipar, performance, publicity. Szörnyű, hogy milyen felelőtlen emberek vannak. És ha Nene is olvassa? Ilyeneket művelni egy kislány érzelmeivel, aki ráadásul rajzolva van. Ezek a mai Nintendók, azt gyanítom, föl tudnak csatlakozni a netre és bővítéseket tölthetnek le. Nem olvastam utána, de valószínű. Akkor pedig logikus a feltételezés, hogy az ifjú feleség belép a netre, már csak kíváncsiságból is, hogy mit szól a világ forradalmi esküvőjükhöz.
„Vajon ki vezette oltárhoz a menyasszonyt? Remélem, a Nintendo atyai áldását adta.”
„Remélem, van házassági szerződésük. Válás esetén a Nintendo lányok a fele vagyont viszik.”
Érdekes módon a hozzászólók, akiket eddig olvastam, nemigen próbálnak belesni az ifjú pár hálószobájába. Dicséretes a tartózkodásuk, igazán nem lenne illendő, hogy a magánéletükbe tolakodjanak.
„A videójátékkal kötött házasságok 60%-a törött képernyővel végződik.”
„A keresztény konzervatívok nem fognak kiabálni a videójáték-házasságok ellen. Csak az ellen, hogy melegek is köthessenek.”
„Ez benne van a használati utasításban?”
Én egyfolytában azon gondolkodom, milyenek lesznek a gyerekeik.
