Gyerekek a tető alatt

Az írásjegy, amivel a fejezetet kezdtem, pontosan azt jelenti, hogy írásjegy, és nagyon jellemző a kínai gondolkodásra. A gyerek jeléből származik, ami fölé egy tetőt tettek, mert a gyerekek tető alatt üldögélve tanulják az írásjegyeket.
  Hát akkor üljünk mi is a tető alá és tanuljunk írásjegyeket.
  Mit kell (lehet) tudni egy írásjegyről? Vegyük számba.
  Az alakját: .
  A jelentését: írásjegy. (Több jelentése is van, de elég mostanra egy.)
  Az etimológiáját: „gyerek a tető alatt”.
  A családfáját: .
  A kiejtését: zì.
  A cāngjié leírását: jnd.
  A rajzolási sorrendjét (ezt később nézzük meg).
  A jel alakja és jelentése kézenfekvő, ezeket tudni kell ahhoz, hogy tudjuk, mi jelent és mit. Az etimológia segít abban, hogy meg is jegyezzük.
  A családfa azt mondja meg, hogy a jel melyik gyökből származik, de a gyökökkel majd később foglalkozunk. Most elég annyi, hogy a a gyerek gyökéből származik.
  A kiejtés sokszor szintén segíthet a jel megjegyzésében (egyáltalán nem véletlen, hogy a és jelek kiejtése csak a zenei hangsúlyban különbözik egymástól), azonfelül ha tudjuk a kiejtést, akkor fel is tudjuk olvasni a kínai szöveget, avagy a gondolatban elképzelt szöveget ki tudjuk mondani – vagyis tudunk kínaiul!
  A cāngjié leírás akkor kell, ha számítógépen szerkesztünk kínai szöveget. Később részletesebben is foglalkozunk vele, mert nagyon érdekes és még a jelek tanulását is megkönnyíti.
  A rajzolási sorrend akkor is fontos, ha kézzel írjuk a jeleket, és akkor is, ha a cāngjiében akarunk eligazodni. Minden jel vonalait meghatározott sorrendben és irányban kell meghúzni. Ezt is majd tanulmányozni fogjuk.
  A jeleket kis táblákon fogom bemutatni, amiken különböző színnel írom ki magát a jelet, a kiejtését, a cāngjié kódját, a jelentését és az etimológiáját. Első megtanult jelünk táblácskája:
  
  De mielőtt még elmerülnénk a gyökök, a cāngjié rejtelmei és hasonlók között, játsszunk egy kicsit. Válasszunk találomra jeleket és vizsgáljuk meg őket.
  Az egyik legismertebb jel minden kínai áru csomagolásán látható, többedmagával, de a többiek bonyolultabbak. Ez a jel annyira egyszerű, sőt ismerős, hogy megmarad a kínai jelekhez nem szokott emberben is: . Egy négyzet áthúzva egy függőleges vonallal, majdnem ugyanolyan, mint a cirill és a görög ábécé F betűje: Ф.
  Azt jelenti: Kína. Azazhogy pillanat, ez nem ilyen egyszerű. A jel egy függőleges vonallal középen áthúzott négyzetet ábrázol és azt jelenti: közepe valaminek. Ebből származnak további jelentései: elöljárószóként között, melléknévként középső, és mindebből az, hogy Középső Birodalom, mert a kínaiak a világ közepének tartották hazájukat (ahogy mindenki más a sajátját).
  

  De ha ezt az egy szem jelet „Kína” értelemben akarjuk használni, az rövidítésnek számít, mert nincs ott mellette, hogy ország. Illik odatenni azt is, hogy egyértelmű legyen.
  Ez a szép jel a következőképpen épül fel. A lándzsa , a körbekerítés és a földet jelképező vízszintes vonal együtt adja a régiót: , mert ha egy körbekerített földdarabot lándzsával őriznek, az egy régió. Ha pedig a régiót fallal vesszük körül, az már egy ország: .
  Tehát azt jelenti: Középső Ország, azaz Kína. De ma már csak Tajvanon ( Táiwān) írják így, a népköztársaságban az írásmódja .
  Mao Ce-tung ( Máo Zédōng) hatalomra jutásakor elhatározta, hogy egyszerűsíti az írást. Először arra gondolt, hogy teljesen eltörli a fogalomírást és egy ábécét vezet be, de ezt hamar elvetette. Kína ugyanis soknyelvű ország, kínai nyelv valójában nincs is, csak gan, hakka, csinjü, mandarin, minpej, minnan, vu, hsziang és jüe, hogy csak azokat mondjam, amiknek tízmilliónál több beszélőjük van. Ezeket sokszor nyelvjárásoknak mondják, de a különbségek nagyok, nem értik meg egymást. A kisebb nyelvek kétszáznál is többen vannak.
  De a kínai írást mindenki el tudja olvasni, akármilyen nyelven beszél. Ez egyedülálló tulajdonsága. Ha latin betűkkel leírok egy szót, mondjuk azt, hogy ember, azt mindenki el tudja olvasni és ki tudja mondani, aki ismeri a latin betűket (legfeljebb émbérnek ejti, de ez belefér). De a jelentését nem tudja! Kínában pont fordítva van: mindenkinek az „írásjegy” fogalmát juttatja eszébe, aki tud kínaiul olvasni; éppen csak Kantonban a hatodik zenei hangsúllyal fogják kiejteni (mert ott nem csak négy van), tang nyelven dzsiönek mondják, a japán nők dzsinek ejtik, a férfiak adzának, a vietnamiak körülbelül tünek, a koreaiak csának. De mindegyik szó ugyanazt jelenti. (Hasonló ez ahhoz, hogy ezt a jelet: 3 mindenütt a világon megértik, és mindenütt a „három” fogalmát jelöli – de az angol threenek olvassa, a német dreinak, a kínai sānnak, a magyar háromnak. Kínában ez a módszer minden elképzelhető fogalomra érvényes.)
  Mao tehát hamarosan elvetette az ábécé gondolatát (ámbár, mint láttuk, a pīnyīn is a kínai nyelv ábécés lejegyzése), ehelyett a jelek egyszerűsítése mellett döntött. 1956-ban kezdődött a folyamat, a sok vonásból álló, bonyolult jeleket egyszerűbbekre cserélték, népi írásmódokat hivatalossá tettek, régi jeleket vettek ismét használatba, hogy a gyakoribb jeleket minél kevesebb vonással lehessen leírni.
  Visszatérve az országra, egyszerűsített jele tehát . Ennek is megvan az etimológiája. A jádekő jeléből származik: az ország ma az a hely, ahol a jádeköveket körbekerítve őrzik. A jáde a királyok ékköve: csak egy pont különbözteti meg a király jelétől. A király pedig a hármas szám jeléből származik, ami valójában a mennyországot, a földet és az emberiséget jelképezi; a király az az ember, aki ezt a hármat összeköti.
  Vagyis az ország ma az a hely, ahol a királyok ékköveit bekerítve őrzik. Ez kristálytisztán le van írva az egyetlen jelben.

»»»»»»