Fogyaték

„Ha valakit olyan szóval illetnek, ami nem létezik, az a legtisztább kifejezése a semmibevételnek.”
  Ezt a mondatot a Sorstársak mai esszétanulmányában találtam, a fogyaték szóval kapcsolatban mondja. Jó öt perce hangzik az írásmű, roppant magvasan nem mond semmit. Most azt mondja, hogy a fogyatékos és sérült szavakat nem szabad főnévként használni. Nyilván a szőkét se. Egyébként értelmeseket beszél. Azt is mondja, hogy a kerekesszékhez nem vagyunk kötve, de lenézőnek tartja a tolókocsi szót. Ő is az összetétel elején siránkozik, de nem érzékeli a végét. De igazából ez az a szópár, amiről nem nyilvánít kifejezett véleményt.
  A legjobb az egészben az, hogy a szöveg tele van olyan kitételekkel, hogy „szerintem”, „úgy gondolom”, és nem derül ki, hogy kicsoda. Egy véleményt hallottunk, a megszemélytelenített Vélemény hangoztatta el magát, csak úgy maupassant, ahogy Dévényi mondta valaha.
  De persze a következő riportban már ott vannak a fogyatékkal élő társaink, mert naná hogy nem nézik a saját riportjaikat és nem követik a saját elveiket. Azokat csak kövessük mink, a plebsz.

»»»»»»