Akkor Perelünk Liga

Ezennel bejelentjük az Akkor Perelünk Liga megalapítását. A névben a liga azt jelenti, hogy egyelőre nem vagyunk hivatalosan bejegyzett társadalmi szervezet, ezt most még nem is kezdeményezzük. Tevékenységünket azonban máris megkezdjük. Később egyesületté akarunk válni, ez azonban nem sürgős számunkra; alább elmondjuk, hogy miért.

Mi, az Akkor Perelünk Liga alapítói bejelentjük, hogy megelégeltük a társadalom egyes tagjainak velünk szemben tanúsított magatartását, s úgy döntöttünk, hogy fellépünk ellene.
  A magyar társadalom egyes tagjai – elsősorban cégek és közintézmények – minden törvénynek ellenszegülve továbbra is mindennapos gyakorlatként diszkriminálják a fogyatékosokat, magatartásukat általában műszaki akadályok álcája mögé rejtve, illetve azokkal indokolva.
  A fogyatékostársadalom legkülönbözőbb csoportjai hosszú ideje próbálkoznak azzal, hogy a diszkriminációnak véget vessenek. Számos egyesületet alakítottak, amelyek végül országos szervezetekké alakultak, és már csak elvétve harcolnak a megkülönböztetés ellen, miközben maguk is gyakorolják. Létrejött a Fogyatékosok Pártja is, amely hasonlóképpen tesz. Az eredmények: született egypár törvény, amik kimerítően szabályoznak mindent, de lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy ezeket a törvényeket „nem kell betartani”. Számos középületet már akadálymentesítettek, de sok esetben csak tessék-lássék, használhatatlan módon. A legtöbb középületnél pedig továbbra sem történt semmi.
  Született egy Egyenlő Bánásmód Hatóság, amely – ha szűkös jogosítványai egyáltalán lehetővé teszik, hogy eljárjon – előírhatja az akadálymentesítést, de ez alól az érintettek könnyedén kibújnak.
  Akkor perelünk!
  Már indultak akadálymentesítési perek az országban, amik rendre a fogyatékos polgár győzelmével végződtek. A törvény szerint a legvégső hatalom a bíróság: akinek egy ítélet nem tetszik, csak a bírósághoz fordulhat, vagy már oda se. Az egyetlen baj ezekkel a perekkel az, hogy túl kevés van belőlük.
  Akkor perelünk!

Az Akkor Perelünk Liga vezérelvei a következők:
  1. Minden ember egyenlő. Nem fogadunk el semmiféle olyan gyakorlatot, aminek az az eredménye, hogy az ép emberek „egyenlőbbek” nálunk, akkor sem, ha szavakban az egyenlőségünket hangoztatják, miközben megkülönböztetnek minket. Ha ilyennel találkozunk, akkor perelünk!
  2. A lépcső emberi alkotás. Ha a mozgiautókat akadályozó szerelvényeket meg lehetett építeni, akkor el is lehet bontani, át is lehet alakítani őket. Ha ez nem történik meg, a hiba mindig emberben van. Ha ez az ember makacskodik, akkor perelünk!
  3. Nem osonunk a cselédbejárón. Nem fogadunk el kész akadálymentesítésnek olyan módszereket, ahol csak aránytalanul bonyolult, hosszadalmas útvonalakon vagy a személyzet segítségével tudunk eljutni úticélunkhoz. Az ilyen hely nincs akadálymentesítve. Ha nem hozzák rendbe, akkor perelünk!
  4. Már kimerült az alázatkészletünk. Nem kuncsorgunk lépcsők tövében, amíg ki kegyeskednek jönni. Nem várakozunk illedelmesen, amíg leteszik a mobil rámpát. És mindeközben nem találgatjuk többé, hogy a végén kapunk-e szitkokat, amiért erre kényszerültek miattunk, vagy hogy mennyi hálálkodásra van szükség, hogy ne kapjunk. Ha ilyesmire kényszerítenek, akkor perelünk!
  5. Aki fizet, az dirigál. Egy üzletben mi is vevők vagyunk, ugyanúgy fizetünk, mint más. Az állami intézményeket a mi adónkból is működtetik. Ha ezt nem tartják szem előtt, akkor perelünk!
  6. Az életet nem a paragrafus csinálja. Nem tűrjük, hogy kicsavart jogi okoskodással, fogalmak átértelmezésével fosszanak meg jogainktól. Ha bürokratikus eszközöket vetnek be ellenünk, akkor perelünk!
  7. Nem vagyunk időmilliomosok. Sok helyen úgy akadálymentesítenek, hogy nekünk várni kell, hogy bejussunk vagy elhárítsák az egyéb akadályokat. Ezt az a meggyőződés táplálja, hogy nekünk úgyis van időnk, holott kevesebb van, mint másnak, mert nekünk minden tovább tart. Ha tékozolják az időnket, akkor perelünk!
  8. Épelméjű felnőttek vagyunk. Számtalanszor néznek minket gyereknek, hülyének vagy mindkettőnek. Megkérdezik, hogy kinek a felelősségére közlekedünk az utcán, gügyögnek velünk, letegeznek minket. Magánemberek ostobaságával nincs mit kezdenünk, de ha egy cégnél, intézménynél így fogadnak, akkor perelünk!
  9. Nekünk az a lábunk. Ezt az elromlott mozgiautókról szoktuk mondani, de minden segédeszközre, gyógyszerre érvényes, hogy ha kell, azonnal kell, a megfelelő típus kell, a szükséges mennyiség kell. Az államkassza védelmének örvén gyakran megfosztanak minket ezektől. Ezt nem tűrjük tovább: ha nem adják meg, amire szükségünk van, akkor perelünk!

Az Akkor Perelünk Liga tárgykörébe tartozónak tekint minden olyan ügyet, ahol mozgássérülteket, elsősorban mozgiautósokat diszkriminálnak. Mert mi, az alapítók azok vagyunk, és már beláttatták velünk, hogy rosszul tesszük, ha másféle fogyatékosokkal próbálunk együttműködni. Elveinket, módszereinket azonban minden diszkriminált csoport figyelmébe ajánljuk.
  Diszkriminációnak tekintünk minden olyan esetet, amikor mi nem vagy csak nehézségek árán részesülhetünk dolgokban, amikben a többiek igen, illetve nehézségek nélkül, és ez a különbségtétel egy emberi építésű hely fizikai adottságai vagy valakinek a magatartása miatt van. Diszkriminációnak tekintjük, ha segítség igénybevételére kényszerítenek olyasmihez, amihez nem lenne szükségünk segítségre, ha a helyet átépítenék vagy a rendelkezéseket megváltoztatnák – kivéve, ha az alkalmazottak a segítséget azonnal megadják, és ezáltal mi nem szenvedünk késedelmet vagy megaláztatást.
  Diszkriminációnak tekintjük, ha megpróbálnak megfosztani minket azoktól az egészségügyi juttatásoktól, amelyekre szükségünk van; ideértve a késedelmes szállítást, a fogyatékos polgár utaztatását egy-egy recept vagy szakorvosi javaslat miatt, a szükséges eszközök vagy gyógyszerek alkalmatlanra cserélését pénzügyi vagy egyéb okokra hivatkozva.
  Nem tekintjük diszkriminációnak, ha valahol várnunk kell a kiszolgálásra, de ugyanúgy várnia kell mindenki másnak is.
  Nem tekintjük diszkriminációnak az üzletek magas polcait, mert ezek rajtunk kívül még sokakat diszkriminálnak. A segítséget természetesen elvárjuk az alkalmazottaktól.

A diszkrimináló intézményekkel, cégekkel szemben a peres eljárást tartjuk célravezetőnek; ez azonban nem azt jelenti, hogy a diszkrimináció tényét észlelve azonnal pert kell indítani. Első lépésben mindenképpen fel kell hívni a vezető figyelmét a diszkriminációt okozó körülményre. Ha válaszul határozott ígéretet kapunk a hiba kijavítására, akkor nincs is teendőnk mindaddig, amíg azt nem látjuk, hogy ésszerű határidőn belül nem történt változás.
  Ha a vezető nem áll velünk szóba (amit esetleg a „nem elérhető” szavakba csomagoltat beosztottaival); ha szóba áll velünk, de mereven ragaszkodik a fennálló gyakorlathoz; ha az eszmecsere során megsért minket; avagy ha megígéri a hiba kijavítását, de az nem történik meg – akkor perelünk.
  „Pert” három fórumon lehet indítani:
  – a bíróságon,
  – az Egyenlő Bánásmód Hatóságon,
  – a sajtóban.
  A sajtó nem hoz kényszerítő erejű ítéletet, de az esetről közzétett beszámolóval rákényszerítheti a diszkriminálót magatartása megváltoztatására. A sajtó hatását nem szabad túlbecsülni, de figyelmen kívül hagyni sem. Valószínűtlen, hogy a sajtó önmagában, hivatalos eljárás nélkül bárkit bármire rávehet ma Magyarországon, de a bírósági vagy EBH-eljárás mellett a sajtó bevonása elgondolkodtathatja a diszkriminálót.
  Ugyanaz a polgár ugyanabban az ügyben vagy a bíróságra, vagy az EBH-hoz fordulhat, mindkettőhöz nem. A kettő közül tehát választani kell. Azt persze semmiféle törvény nem tilthatja meg, hogy ha egy polgárt valahol diszkrimináltak és az egyik helyen eljárást indított, egy másik, ugyanott diszkriminált polgár a másik helyen indítson eljárást. (Az egyszerűség kedvéért mindkettőt pernek nevezzük a liga szóhasználatában.)
  A liga nem tartja hasznavehetetlennek az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, de általában célszerűbbnek látja a bírósági eljárást, éspedig két okból.
  1. Az EBH döntése ellen közigazgatási eljárás felülvizsgálata iránt pert lehet indítani, amit a diszkriminálók meg is fognak tenni, ha a legkisebb fogódzót is találják hozzá. A bírósági döntés ellen már csak fellebbezni lehet.
  2. A bíróságon a diszkrimináció által okozott sérelmek miatt nem vagyoni kártérítést lehet követelni, az EBH-nál pedig nem.
  A kártérítés nem azt a célt szolgálja, hogy a fogyatékosok meggazdagodjanak belőle, hanem a törvénysértés egyetlen hatékony szankciója. Az a kereskedő, akit arra köteleznek, hogy akadálymentesítse boltját, csakhamar rá fog jönni, hogy ezáltal szélesedik a vevőköre, vagyis olyasmire kényszerítették, ami hosszú távon neki magának is érdekében áll. Ez tehát nem büntetés, hanem a kereskedő rákényszerítése arra, hogy elvégezze a vásárlói, a saját érdeke és a törvény által egybehangzóan kívánt változtatást. Ez a változtatás hosszú távon hasznot fog hozni neki.
  A kártérítést úgy kell kifizetnie, hogy semmilyen hasznot nem várhat cserébe. A kártérítés büntetés. Büntetése annak, hogy a diszkrimináló nem figyelt oda a törvényekre, semmibe vette a fogyatékostól a per megindítása előtt kapott figyelmeztetést és saját érdekét. Csak akkor remélhetjük, hogy kitaszított helyzetünk belátható időn belül megjavul, ha diszkriminálóinknak büntetéssel kell szembenézniük. A közel kilenc éve hatályos esélyegyenlőségi törvény azért nem tudott javítani helyzetünkön, mert a benne foglalt követelmények nem teljesítéséért semmiféle szankciót nem helyezett kilátásba. De mi, diszkriminált polgárok megteremthetjük a szankciót: aki diszkriminál, fizessen.
  Másfelől a kártérítés valóban kárunk megtérítése. Aki másodrendű állampolgárként kényszerül élni hazájában; akinek minden méternél fontolgatnia kell, vajon tudja-e majd folytatni útját vagy akadályba ütközik; akinek úgy kell belépnie mindenhová, ahová egyáltalán tud, hogy bármikor megaláztatásra, kirekesztésre számíthat – az ilyen ember joggal elvárhatja, hogy kárpótolják mindezért, legalább azok, akikre rá tudja bizonyítani tetteiket.
  Természetesen csak a nagy kártérítés kártérítés. Egy jelentéktelen összeg sem arra nem alkalmas, hogy a fogyatékos (vagy bármilyen) magánembernél jóval nagyobb költségvetésű intézményeket bármitől elrettentse, sem arra, hogy minket kárpótoljon sérelmeinkért.

Az Akkor Perelünk Liga jövőképe: A lépten-nyomon elszenvedett diszkrimináció miatt eleinte szórványosan, majd egyre nagyobb számban indulnak perek, amiket a diszkriminálók elveszítenek, hiszen megsértették a törvényt. Ezek a perek előbb csekély, majd egyre nagyobb társadalmi visszhangot keltenek, ami eleinte kevés, majd egyre több céget és intézményt késztet arra, hogy körülnézzen és rendet teremtsen háza táján, mielőtt őt is beperelik.
  Közismert tény, hogy a bűncselekmények elkövetésétől nem a várható büntetés mértéke, hanem a leleplezés valószínűsége riasztja igazán vissza az embereket. Ez cégekre is igaz. Minél több per indul, annál valószínűbbnek érezheti bármely adott cég, hogy előbb-utóbb őrá is sor kerül – hacsak elébe nem megy a dolognak és idejében végre nem hajtja a szükséges változtatásokat.
  Azért is perelünk, hogy később már ne kelljen perelnünk többé.

Mi voltaképpen az Akkor Perelünk Liga tevékenysége?
  A liga nem indít pereket, erre a törvény sem ad módot és nem is lenne célszerű. A pert mindig az a magánszemély indítja, akit diszkrimináltak. A liga jelenleg ügyvédet sem tud biztosítani (de várjuk olyan ügyvédek jelentkezését, akik szívesen dolgoznának ilyen ügyeken). A liga nem tudja képviselőjét elküldeni a tárgyalásokra, ennek nem is érzi szükségét.
  A liga célja az, hogy összegyűjtse és nyilvánosan dokumentálja a mozgik elleni diszkrimináció miatt indított pereket, és minél több ilyen per megindítását szorgalmazza.
  Azért nem érezzük sürgős feladatunknak, hogy bejegyzett egyesületté váljunk, mert amit tenni kívánunk, ahhoz nincs rá szükség; a papírok csodatevő erejében pedig nem hiszünk. Túl gyakran kell harcolnunk papírok ellen.

Mi a teendő, ha Önt diszkriminálják valahol?
  Kérjük, forduljon a ligához. (Nem mondtuk, hogy csak a ligához. Ügyvédhez is határozottan célszerű!) A korábbiakban szerzett tapasztalatok alapján segítünk eldönteni, hogy valóban történt-e diszkrimináció, és érdemes-e pert indítani. Segítünk a bizonyítékok összegyűjtésében és a keresetlevél megfogalmazásában. A továbbiakban is adunk tanácsokat, amennyire tudunk, de az ügyet természetesen Önnek kell győzelemre vinnie.
  Kérjük, számoljon be nekünk arról, ami az ügyben a későbbiekben történik. Mi közzétesszük, így az Ön ügyéből mások is tanulhatnak. A liga hamarosan létrehozandó fórumán másoktól is kaphat tanácsokat, hogy mikor mit tegyen. (Mindez akkor is rendelkezésére áll, ha végül úgy dönt, hogy nem indít pert. Magának a diszkriminációnak a fennállását is hasznos dokumentálni.)
  A liga segítsége ingyenes; azért segítünk az Ön ügyében, mert szükségünk van ilyen ügyekre. Adományokat azonban szívesen fogadunk.

Nem az a célunk, hogy bárkinek kellemetlenséget okozzunk. Pusztán csak élni szeretnénk, mint mindenki más, anélkül hogy nekünk okoznának lépten-nyomon kellemetlenséget.
  Aki hisz abban, hogy aki nem tud járni, az nem ember, annak ezúton fejezzük ki sajnálatunkat, mert az ilyen embert csak sajnálni lehet, és arra kérjük, hogy ne kerüljön az utunkba. Jobb lesz úgy neki is, nekünk is.
  Aki nagyon sajnálja, de az az épület ilyen és nem lehet vele mit csinálni, annak üzenjük, hogy mi is nagyon sajnáljuk, de nem mond igazat. Mindig mindent át lehet építeni, ha igazán akarják. Egyébként ne nekünk panaszkodjon, hanem a törvényhozóknak, akik sok évvel ezelőtt előírták, hogy akadálymentesítse a létesítményt – a törvényben kivételek nem szerepelnek.

»»»»»»