Lidl Megoldás, standby mód

Több mint két hónappal ezelőtt megírtam, hogy a Lidl mit készített az áruház bejáratához. Ma megint ott jártunk – nem először azóta, de nem mindig ülök neki megírni –, és azt láttuk, hogy nem változott semmi. Megnyomtuk a Gombot, csöngetett, nem mozdult semmi, nem jött senki. A különbség annyi, hogy ezúttal személyi segítőnk is velünk volt, aki megnyomta a leffentyűs kart, és az kitárult. Sietős volt a dolgunk, úgyhogy nem vártuk meg, amíg valaki előkerül és mond valamit. Hátunk mögött még percekig vijjogott valami vészjelzés, az emberek csodálkozva forgolódtak, de senki nem jött oda. Hátranéztünk.
  A baj nem az, hogy az elmúlt két hónap nem hozott változást. A baj az, hogy több mint fél év nem volt elég a probléma megoldására. E blogcikk linkjét, mint az előzőét is, elküldöm a Lidl illetékes vezetőjének, akit arra kérek, konzultáljon azokkal, akikkel konzultálnia kell, és alakítsanak ki egy határidőt, amikorra kész lesz. Mert ez jelenleg köszönő viszonyban nincsen azzal, amit a tavasszal megbeszéltünk, sőt rosszabb, mint az eredeti. Ugyanis az alibi-akadálymentesítések kategóriájába tartozik. „Tessék nézni, ott a kerekeshokedlis embléma, itt a kapcsoló, ott a rámpa, itt a lift, mindent megcsináltunk, mit hőbörögnek még?!” Rengeteg ilyen akadálymentesítetlen akadálymentesítés van, amikor csinálnak valami használhatatlant, és többé nem lehet szólni. Nem szeretném, ha a következő alibi-akadálymentesítés a mi asszisztenciánkkal készülne el.

»»»»»»