A Toller László-probléma
Egy kicsikét meglepett a Deport ’56 nevű intézmény feljelentése Toller-ügyben. Azt mondják, hogy azért kell visszaadni a fölvett pénzeket, mert szabálytalan a vagyonnyilatkozat, mivelhogy azt a feleség írta alá. De illetékes elvtárs szerint a törvény nem írja elő kötelezően, hogy a vagyonnyilatkozatot sajátkezűleg kell aláírni.
Én a magam részéről megvárom, amíg ezek egymás torkának esnek, a világért meg nem fosztanám őket a gyönyörtől, hogy apróra kivesézzék a kérdést, hogy milyen kezűleg kell aláírni a vagyonnyilatkozatot, ami speciel az aláírás kezűségétől függetlenül ugyanazokat az adatokat tartalmazza. (Egyáltalán nem erről jut eszembe, hogy most ünneplik ötvenedik születésnapjukat a hupikék törpikék.)
Inkább szólnék egy szót Toller Lászlóról, akinek jó esélye van rá, hogy hamarosan kiesik a saját történetéből, mert arról fog szólni, hogy írható-e alá vagyonnyilatkozat meghatalmazott útján, írható-e alá elektronikusan, írható-e alá három nagy X-szel és egy kicsivel, ami a doktorátust jelzi. Nagyon érdekes kérdés, de a kórházban fekvő Toller Lászlót egyáltalán nem érdekli.
Szóval beszéljünk Toller Lászlóról, akinek a parlamenti oldalához tizenkét éve nem nyúlt senki, és még mindig azt hirdeti, hogy minden hónap utolsó péntekén 14 órától fogadóórát tart Pécsett, a képviselői irodaház 110-es szobájában. Én attól tartok, hogy nem teszi, de a parlamenti webmesterek vagy újságot nem olvasnak, vagy egyáltalán nem is dolgoznak 1996 óta.
Elég baj az, ha az embert ilyen súlyos baleset éri, ámbár a dolognak ez a része láthatóan nem érdekel senkit. Én nem is sajnálom Tolleréktől azt a pénzt. Az elképzelhető legjobb jövőkép az, hogy Toller László majd felépül, de addigra hosszú időre kiesik a munkából, hosszú rehabilitációra lesz szüksége, pénz, pénz, pénz. Szóval ha kapja a járandóságait, hát kapja. Ott egye meg a fene azt a pénzt.
Egy bajom van. Ha Kovács Jenő hipermarketi árufeltöltő leesik a létra tetejéről és három napot betegeskedik, a negyedik napon már nincs állása, amibe visszamenjen. Senki nem kérdezi meg, hogy alá tud-e írni bármiféle papírokat, az érdekli őket, hogy árufeltölt-e vagy sem. Az, hogy Toller László kórházi fektében is megkapja a járandóságait, speciális, kizárólag parlamenti képviselők számára fenntartott privilégium, ami nekem nem tetszik. Szerintem egy demokráciában nincsenek privilégiumok.
Én értem, hogy senki nem akarta a képviselőket ilyen privilégiumokkal fölruházni, pusztán csak nincsen a törvényekben olyan paragrafus, aminek alapján elvehetnék tőle azokat a járandóságokat. Csakhogy Toller Lászlót másfél éve érte baleset. Másfél év alatt legalább tizennyolcszor meg lehetett volna oldani a problémát, ha meg akarták volna oldani. De módot teremteni arra, hogy egy képviselőtől elvegyék a járandóságait, az nem népszerű dolog képviselői körökben.
Ha engem kérdeznének, én a következőt csinálnám. Abban a szent pillanatban, hogy egy képviselő képtelenné válik arra, hogy viselje a képet, elvenném a járandóságait. Nagyon sajnálom, de egy piacgazdaságban a munkához kötődő juttatások az effektív munkavégzéshez kötődnek, nem ahhoz, hogy valaki nem írta alá a papírt, hogy lemond a juttatásairól. Ha nem dolgozik, ne egyék!
Ugyanakkor viszont azt mondanám, hogy a Magyar Köztársaság felelősséget vállal azokért az emberekért, akikre rábízta az állam gépezetének irányítását. Egy egyszerű balesetbiztosítást be lehet iktatni a képviselők járandóságai közé, ámbár meglepne, ha nem lenne nekik. Egy képviselő természetesen nem utcaseprő, ha ilyen súlyos baleset éri, akkor a biztosító sok-sok milliót fizet. Sokkal kevesebbet persze, mint amennyit megkeresne, ha tudna dolgozni, de Kovács Jenőnek is sokkal kevesebbet fizet a biztosító. Ez van. Az élet nem habostorta.
Mindaddig, amíg a képviselők még az intenzív osztályon fekve is milliókat keresnek, nekem óhatatlanul az az érzésem támad, hogy X. Y. azért jelölteti magát képviselőnek, mert pénzt akar keresni. „Mert abban van a nagy pénz!” (Eddie Murphy szavai A dzsentlemanusból.) És lehet köztük akárhány talpig becsületes, a köz üdvét szolgáló államférfi és államnő, nekem akkor is nehezemre esik elhinni, hogy azok.