A hét írásjegye: 法 törvény

Mai írásjegyünket fonetikai elven választottam: kiejtése miatt Franciaország jeléül is használják, fǎgúo Franciaország, fǎwén francia nyelv, fǎláng frank. A távoli országokat a kínaiak fonetikusan választott nevekkel jelölik. Németország például dégúo, nyilván a deutsch után. (Angliát már láttuk, yīnggúo.)
  De a fonetikus országnevek közül se mind képződik így, egy hasonló szótaggal és a jellel. Spanyolország neve például Hiszpánia, kínai fonetikával: xībānyá, amit nyugati fogsornak is lehet fordítani.
  
  Olaszországé pedig vagy yìdàlì. Mindkettőt a nagy gondolat hasznának lehet fordítani.
  
  Természetesen egy másik I-vel kezdődő országnevet egy másik jellel kell kezdeni: Izrael neve yǐsèliè, „arc szerint szétválaszt” – amit akár úgy is értelmezhetünk, hogy az országot az arcuk alapján elkülönítettek, vagyis a holocaust túlélői alapították.
  
  Ausztráliának is van szótagolt neve, de van egy másik is: àozhōu, „mély öblű kontinens”. Ez egyébként kínai szemnek ismerős földrajzi név, mert ezzel kezdődik Macau, a Hongkong közelében fekvő portugál gyarmatváros kínai neve is: àomén, a mély öböl kapuja.
  
  Magyarország kínai neve nem egy hung ejtésű írásjeggyel kezdődik, amit várnánk az angol név alapján. (Bár az első írásjegy kantoni kiejtése éppenséggel hūng.) De ennek oka van. Középkorral foglalkozó művekben olvashatjuk, hogy a hunokat a kínaiak hsziungnuknak hívták. Így is van: xīongnú a nevük, „rabszolga mellkasa”. Ebből van Magyarország neve: xīongyálì, „mellkas fog haszon”, ami számomra olyan kereskedők képét idézi föl, akik fogakból készített nyakláncot viselnek.

»»»»»»