A híradó (sokadszor) hírt ad róla, hogy felszámoltak egy kalózszervert, és részletesen elmeséli, hogy hány film, zenei album, videójáték és szoftver volt rajta (mivelhogy, teccik tunni, a videójátékok nem szoftverek), s hogy ezzel mennyi kárt okoztak. Sajnos csak villanásnyira lehetett látni a táblázatot, hogy a kár miképpen oszlott meg az internetes letöltés, a házi másolás és még valami között, de a harmadikat sajnos már nem láttam.
Azon törpengek, vajon hogyan számolták ezt ki. Ugye van egy CD, teszem azt, ami a boltban ötezer forint. Ha lemásolom tíz példányban, akkor ötvenezer forint kárt okoztam. Oké. De ha fölteszem a netre, akkor mennyit? A letöltések számát nem lehet tudni, ha az ember rak föl számlálót, akkor igen, ha nem, nem. Lehet, hogy egymillió ember töltötte le azt a CD-t (ötmilliárd forint), lehet, hogy egyetlenegy se (nulla forint). Azonfelül, instállom, aki letöltötte, az tovább is tudta adni, a zannya szömit. Ha mondjuk letöltötte ezer ember (ötmillió forint), és ebből százan továbbadták összesen tízezer példányban (ötvenmillió forint), akkor én mennyi kárt okoztam? Ötmilliót vagy ötvenötöt? Elvégre ha én nem teszem föl a netre, akkor azok százan se tudják továbbadni, és nem keletkezik ötvenötmillió forint kár. De azért mégse kényszerítettem őket. Akkor mennyiben vagyok bűnös? Nem mindegy, mert befolyásolhatja a büntetési tételemet.
A LAttilaD.org kutatócsoportja szívós munkával létrehozta a Szerzői Jogi Károkozás Mértékét Számító Egyetemes Algoritmust, de ezt a szerzői jogok miatt nem közölhetjük.
Az olvasónak be kell érnie azzal az információval, hogy ennek a blogbejegyzésnek a jogosulatlan elolvasásával 17 fillér kárt okozott a szerzőknek, és állatira meg lesz büntetve.