Zanza

Előzmény: Panasztaxi – beszálltam

A mérlegemre itt is szükségem van/volt. Nagyon és több szempontból is.
  Sőt, serpenyőiben több cucc is helyt kap… több is mint szeretném, vagy mint gondol
  tam volna… de sebaj, ebben semmi új nincs, csak mindig az aktuális okozó az érdekes … aztán, mindig mikor hozzászokom a regnáló helyzethez, jön megint egy fejezet…. áh, kekec vagyok.
  De vissza a taxira …
  A TRAFÓ volt a helyszín, ahol is a taxiban felvett dialógokból összeállt a „kortárs közéleti mesejáték”, nekem –mint taxizónak- volt két tiszteletjegyem, így azt átveendő érkeztem a recepcióhoz. Még otthonról, ahogy mindig szoktam is, telefonáltam, hogy megtudjam, mire számíthatok, s rákérdeztem, akadálymentes-e a hely. (Ilyenkor ez az ami nagyon is érdekel.) Miután megkaptam a választ: „Van lift.”, én megnyugodtam. Hiszen tudtam, az előadás az emeleten lesz, s így, gondoltam, ez rendben. Aha…
  Tehát, mikor Magdával odaértünk s átvettem a jegyeimet, rákérdeztem a liftre. Első meglepi: lift van, ám nem működik.
  Ájvé….
  Lépcsőn –ahol csak egyik oldalon, de itt legalább egyiken van korlát- fel az emeletre, ahol a terem van és az előtérben a büfé is. Leültünk és kávéztunk, miközben eszembe jutott, hogy mindenkinek jobb, ha én még az előadás előtt elmegyek wc-re… tehát rákérdeztem a holvan-ra.
  Ájvé…
  Lépcsőn lefelé, ahol az imént fel, plusz még lefelé vagy háromtucatnyit… korlát nélkül, meredek, számomra majd’ viselhetetlenül meredek szögben oda, ahová, ha járna a lift sem tudna lejutni, merthogy ott már akna sincs… osztán…
  Ájvé…
  A wc maga olyan keskeny és szűk fülkében van, hogy itt is csak a kétoldalt kitámasztós akrobata-mutatványommal tudtam boldogulni. Hacsaknem akartam volna, hogy az ajtót nyitva hagyva, lábam kilógatva s megkocc, hogy nem tudok felállni, őrzöm a fajanszot… nem, nem kérek bocsot ezen ecsetelésért...
  De sebaj, mérlegem ekkorra már nem nagyon értette a szitut, de én még –mint fenntartó, ugye- erősködtem… Felmásztam ügyesen –a számomra életveszélyes- lépcsősoron, és vártunk. Majd gondoltuk bemehetek a tömeg előtt. Ám ez nem jött be, de sebaj. Megint. ForrestGump a barátom, ugye...
  A tömeggel bementem –farmerdzsekim leesett útközben, s a befelé is_lépcső mellett nem volt korlát, de sebaj….- a kiválasztott székek átszervezése után végre leülhettem az első sorban.
  Nem tudom elmesélni az egészet, pláne nem sorrendben, úgyhogy ahogy szoktam, szemezgetek. Például, hogy Magda szavaival éljek: „nem is te lennél”-mondá nekem, ha nem mentem volna fel a színpadra, ahol is hárman voltunk s kaptunk szót, megvédendő a céltémáinkat.
  Az enyém, naná, az akadálymentesítés volt. Én ezt –a szajkóm segítségével- mindig és mindenhol elmondom, megvédem, megerősítem ennek fontosságát és a többi…
  Ahogy például most is, azzal kezdtem, hogy „Az emberek mindaddig nem érzik ennek a kérdésnek a fontosságát, míg nem érintettek…” S folytattam is volna, ám az egyik első sorban amolyan jellegzetes nevetés hangzott fel, fogak között szűrt: „Fenyegetsz?” megjegyzéssel. Egy fiatalember és láthatóan a párja egyszerre reagáltak emígyen.
  S itt megálltam, mert pontosan ez az, amire nagyon szükség van ahhoz, hogy pontosan bemutatható legyen a dolog. Kértem egy kis figyelmet, s elkezdtem.
  -Még nem érintett. Igen. És ezt nem úgy értem, ahogy Te, hanem –és most kezeld szabadon a gondolatfolyamot- ha szerencsés vagy, leszel idős és járásnehezített, vagy lesz a barátnőd állapotos és nehezen boldogul majd mondjuk a magas buszlépcsőkkel, vagy lesz még kicsi babátok és küzdenetek kell a szegélyekkel és a közlekedéssel a babakocsival…. hmmm??? Érted?
  -Hmmm… igen.
  -Tehát az akadálymentesítés nem kizárólag a nyomorékoknak szükséges, de nekünk elengedhetetlen. Mert a baba kinő –jó esetben- a babakocsiból, de a rokkant nem boldogul évek múlva sem könnyebben… Szóval ezért fontos. Szerintem. Érted?
  S mindketten –szerintem- már értve néztek rám.
  Fura, hogy el kell magyarázni ezt? Nem. Ahogy írtam, akit nem érint, nem kell értenie. Ha elmondják neki és megérti, az jó. Ám a törvénykezésnek nem szabadna, hogy magyarázkodásra szoruló, mintegy luxus-igényként kezelje e témát. Ezért mondtam ezt is még hozzá, ahogy ezt is szokta a szajkóm:
  -Mellesleg törvény is.

És mondom, csak szemezgetek. Mert nincs agyam, mert önző vagyok… és nagyon elfáradtam… komplex módon … s ez az amit nagyon szégyellek de nagyon nem hangsúlyoztam ki… ám ezen hiányossággal együtt is a szavazásnál –ami egy analóg szavazógéppel történt, mely egy hurkapálca két végére erősített zöld és piros pingponglabda volt-, vagy ennek ellenére is, lett belőle az_ügy. Megosztott helyezéssel, hiszen az aznapi „kortárs közéleti mesejáték” a Hajléktalanság és az Akadálymentesítés témában zajlott.
  Jelszavakat, tacepaokat terveztünk s gyártottunk, majd elindultunk mintegy tüntetve a nemtommin át a nemtomhova, majd megérkeztünk a nemtommilyen térre, ahol is –számomra csak később derült ki- egy fület alkotva –hiszen We_Hear_You- álltunk körbe, s küldtük el drónszárnyakon Óznak az üzenetünk.
  Itt meg kell jegyeznem, hogy a félhomályban ismeretlen úton egy kabáttal a mankómon egyedül botorkálnom ekkora távolságon, nos, nagyon nem volt begyere… de ez is sebaj… Visszafelé már odatolakodtam Martinhoz és bekéredzkedtem az odafelé úton üresen a sor elején haladó riksába, így nem haltam bele végül…
  Összességében a mérlegem mit mond?
  Azt, hogy katt…. jaj, szóval… összességében azt, például, hogy –és igen, önző vagyok- nem adhatom fel. Segítenem kell megértetni az emberekkel az akadálymentesítés fogalmát. De ez csak az általános „eredmény”.

A konkrét lecsapódás például: Boross Martin folyamatos terelése, már a taxiban is érezhető –a témámmal kapcsolatos- megértő és értő hozzáállása elengedhetetlen volt ahhoz, hogy ez egyáltalán bekerülhessen a maiak közé. Lang Györgyi szimpátiája felém –ami lehet, hogy nem is igaz, csak én éreztem így akármiért- szintén inspiráló volt.

A hely abszolút értetlen és idegen hozzáállása a dologhoz viszont olyan volt, mint egy hidegzuhany. Mint az A38 hajón a vállaltan rokinap, a nem működő rokiwc-vel….
  A személyzet egyénenként készséges és kedves és megoldás-kereső volt, de ez nem segít pl a lejutásban… Tehát Óz, tedd meg kérlek, hogy tényleg megérteted az_emberekkel ezt! Csak azért, hogy mindenkinek élhetőbb legyen a világ… vagy ha úgy tetszik, akkor azért, mert én egy önző picsa vagyok, és ezt szeretném…

Amúgy persze köszönöm. Tényleg.
  Akkor is, ha… akkor is. Mindenképpen.

Ezután irány Újpest, metróval, szatyorítatlanul, Egyeske hálószobájának bitorlása, majd másnap haza. Elfáradtam. S a mérlegem ismét kapott egy vadiúj súlyt… sebaj… elbírom.

Ugye, Óz?
  ...................
  Itten, ni: http://trafo.hu/hu-HU/we-hear-you

2016.04.26., 21:18
  ~~DISCUSSION~~

zanza