Panasztaxi – beszálltam
Többször jött szembe velem a meghívás/felhívás, miszerint létezik ez a projekt és minden alkalommal érdeklődve is olvastam,ám nem tettem semmit, mert konkrét ötlet –akár mondattöredék… én annyival i
s beérem, ugye- nem fogalmazódott meg bennem, pedig a vezető téma nálam nagyon is sztenderd, de valahogy nem volt meg hozzá az a plusz…
Ám akkor épp olvastam valami hírt, ami persze nem lóg ki a napi átlagból, tekintve a jelen Magyarországán az átlagot, így e rezsimben normálisnak mondható, ám akkor éppen cérnaszakadásom lett –sőt, nem is egy komplett hír volt, csak egy hír kapcsán tett kormányzati megjegyzés okán szakadt a mazzagom…-, s kotortam elő az aktuális eventet… akarom mondni az arckönyves esemény-kiírást, mely tartalmazta a jelentkezés feltételeit. (Íme: http://stereoakt.hu/wehearyou)
Hirtelen felindulásomban –mely soká tartó megfontolás záró epizódja volt, ugye- megírtam levelem, s bepöccenésem pillanatnyi enyhülését élvezve vártam, lesz-e válasz.
Nem gondoltam, hogy „vevők” lesznek rá, pedig a STEREO Akt-tal már volt „dolgom”, s ismertem többé-kevésbé a hozzám való állásukat…. (pl KÉZFOGÓ - IDAHOT) höhö…
Majd lőn, és megint olyan, mely a nem_hiába érzést stabilizálja bennem. (Melynek ellenkezőjét is gyakorta megkapom, de még mindig optimista vagyok; mert… mert csak, na)
A szokásos szervezkedés –a hogyan-hová-kivel tekintetében-, és némi vázlatolás után már el is érkezett a célidő, tehát irány a Jurányi Inkubátorház. (http://juranyihaz.hu/hirek/aktualis)
Fogalmam sem volt a dolog menetéről, pontosabban az tiszta volt, hogy egy riksában zajlik az egész s ez nekem első pillanattól gátat jelentett, mert ugye ez a jármű a magyar tömegközlekedés akadálymentességi szintjéhez képest is mondhatni macerás nekem… de a bepöcc pillanattól ez már nem nyomott annyit a latban, mint korábban. (Hiszen a 2002. tavasza óta velem élő mérleg ilyen: prioritásuk szerint súlyozódnak a rajta elhelyezett vagy maguktól azon elhelyezkedő cuccok, ettől ez a túlélés egyik fő kelléke…mondhatni zsigeri működésű.)
Nem sikerült pontosan érkezni, mert a szokásos logisztikai maceráim miatt kénytelen voltam előbb odamenni –pedig a szervezők nagyon készségesek voltak-, így ücsörögtünk a Jurányiban –egy; Martintól tarhált, amit ezúton is köszönök; kávét iszogatva, s még mindig csak a nyomokban kirajzolódó akciót fejben tervezgetve-, mert azt tudtam miről akarok beszélni. Nem panaszkodni, mert bárhogy is hangzik, nem panaszkodom, így azon filóztam, hogy fogom szóba hozni az akadálymentesítést… de gondoltam, lesz ami lesz…
Majd felszabadult az addig csak az event fejlécéről ismert riksa.
Előre kértem segítséget, mert azt a legmerészebb pillanataimban is tisztán láttam magam előtt, hogy nem lesz az egyszerű, nekem oda feljutnom, tehát ketten, plusz Magda segítettek ebben. (Kicsi hely, nagyot lépni, aztán kapaszkodni, görnyedve beigazítani magam az ülésre, amire előbb egy párna kell, hogy a csípőprotéziseim ne érezzenek ingerenciát a helyükről való kiugrálásra valamint a nem és korlátozottan hajló bokám illetve térdem miatt a hovateszemalábam kérdés megválaszolása miközben elhelyezkedem. Na.)
Két mankó Magdánál, telefon készenlétben, mert azon hívnak majd –és még mindig nem tudtam pontosan mi fog történni, de gondoltam egyszerélünkmégegygyufát!!!!- kamera beállítva Martin a riksa ülésében és hajts!
Csörgött a telefonom és én gyávaoroszlán módjára kérdeztem Martint, hogy most felvehetem-e, ő pedig mosolygósan biztosított ez irányú kötelezettségemről. S én így is tettem, a riksa pedig elindult velem s a fülemben a telefonálóval.
KÉP FORRÁSA: http://www.borsonline.hu/20121129_veszelyben_volt_lang_gyorgyi_elete_ismerose_rabolta_ki_az_enekesnot
Ahogy felvettem, úgy szóltam bele, ahogy szoktam: „Tessék, Márti vagyok”,
„Szia, itt pedig Lang Györgyi!”-jött a válasz.
Hmmm…. örültem, s ennek hangot is adtam. Kérdezte, hogy vagyok. Mondtam, hogy éppen nagyon jól, mert boldog elégedettséggel tölt el a tény, hogy épségben fel tudtam mászni a riksára. Kérdése tökéletesen adekvát –és ha megszerkesztem se sikerülhetett volna jobban a moderálás folyamata- volt: „Miért?”
Háháá!!!! Több se kellett nekem…
Innentől, amíg szegény –ügyes, okos, fess, erős és szép, de ez utóbbi megjegyzést csak meglett korom okán merem megengedni magamnak- Martin szusszal bírta a tekerést, s ment a riksa, mi beszélgettünk erről.
A sérültségről általában, a hatalom hozzáállásáról, a felülvizsgálatról, a parkolókártyáról, az akadálymentesítés kötelezettségéről, hiányáról és lényegéről, a gyászról, a toleranciáról és ami ezek kapcsán eszünkbe jutott s persze ami belefért a szabott időkeretbe.
S még így is túlléptük kicsit az erre szánt időt, mert az utolsó kérdésre s az elköszönésre már ismét a Jurányi előtt kerülhetett csak sor.
Naná, felvillanyozott a beszélgetés és a para -mely a lekecmergés réme miatt ott lengett körülöttem- sem tudott versengeni ezzel. (Lefelé könnyebb egyébként, mert csak lenyújtom két okoserősgyesdenyomorultka lábam, jól rájuk nehezedem, addigra ez esetben Magda odanyújtja mankóimat s huss, már talpon is vagyok!!! Lépcsőn persze sokkal rosszabb lefelé közlekedni, de ez egy másik történet, na, csak agyam helye ilyen…)
Április 22-23-án lesz az előadás a TRAFÓ-ban az így felvett panaszokból/beszélgetésekből, s én ezen ott leszek. Mármint a 22-én tartandón, legalábbis most így tervezem. Ja, azt az infót kaptam, hogy ott a nézők szavazati alapján dől el az este témája, tehát pls, aki olvassa ezt és van ideje, kedve és szeret engem... naná... az ugyan gyöjjön mán el akkor és oda, hoyg megtámogathassa nekem a szavazást!!! És persze nem utolsósorban részt vehessen egy ilyen nem mindennapi kreatív cuccban...
Mondtam már, hogy nagyon jó volt? Mondtam már? Mi mást tehettem volna –mint közelebb viszem a medencét a házhoz… hehe… filmes idézet, ugye, tudod miből???-, mint egy ilyenben részt veszek!?
Köszönöm STEREO Akt, köszönöm Varga Brigitta, köszönöm Boross Martin, köszönöm Lang Györgyi!
És persze stabilan, folytatólagosan köszönöm Magdának a mindenkori segítséget!
..................................
...és íme az eredmény: http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/zanza
2016.04.14., 17:57
~~DISCUSSION~~
| ← FOREVER MisFits - talema vagyok, sorozatfüggő... | Zanza → |