Nem újság ez, de akkor sem egy vidámpark.
Kicincáltam a kerekesszéket a sufniból, kitoltam úgy, hogy ne kenjem össze a kabátom -mert már hideg van, eső is várható-, kivettem a mociból az esőkabátom, mert gondoltam odaadom majd a széket toló embernek -akit nem nevesítek, nem, nem arról van szó, aki
a_segítségem, csak éppen konkrét kérdésemre is csak sértődötten kiakad és hónapok óta sem nem jön, sem nem mond semmit-, hiszen ha engem taszigál, nem tud esernyőt tartani a feje felett. Kiálltam a ház elé.
Úgy beszéltük meg, hogy egyre jön értem, a leszervezett fuvar. Én 13:08-kor mentem le az emeletről, és 13:20-kor érkezett egy msn-üzenet, miszerint még 20 perc és itt van értem.
Nos, felhívtam. Ha abban a minutban indultunk volna, akkor sem érünk már be, jó esetben csak a célhoz, de annak nem sok értelme lett volna, így megkértem, hogy ne jöjjön értem, hanem egyenesen menjen a starthoz, hogy legalább ő ne maradjon le az idei, 6. Roma Büszkeség Napjáról.
Visszatoltam a kerekesszéket, beraktam a sufniba, eligazítottam a mocit, visszatettem az esőkabátot és feljöttem.
Ettem egy tányér tejberizst, és nézek ki a fejemből.
Búgócsigának lenni nem unalmas. De pöttyet röhejes.
Most éppen nem tudok nevetni.
2018.09.22., 13:49
~~DISCUSSION~~
volt_mar_ilyen