Upload failed. Maybe wrong permissions?
Emberöltő.
Van, hogy több is annál.
Csak a matek feküdt nekem és a szakrajz. Bár, akkor még nem tudtam pontosan, mi is az, de a kérlelhetetlen egyenes vonalak, a pontos monotóniával sorjázott ferde vonalkázás, a tengelyekkel felosztott sík, a dipa illata, s mindez egyértelműsége nekem az egyetlen kapaszkodót jelentette 13 évesen is.
Egy választás volt, Anyu tudta.
Hell.
Felvettek, egyetlen lányként a tagozatra.
Odamentem, persze paráztam, de ez már akkor sem jelentett számomra ismeretlen mértéket a drukkban, pedig az ezredrésze volt csak annak, amiket a batyumban hordozok azóta, de tény, egyik sem nagyobb abszolút értékben a másiknál, ám az nem elhanyagolható, hogy az árnyalata mindnek más és más... Tehát odamentem és nekikezdtem a sulinak.
Egy másodikos srác, olyan popos hosszú hajjal, nagy szemekkel, félelmetesen okos tekintettel, hosszú ujjakkal a kezein, már az első nap második szünetében ott volt az osztályunkban. Ahogy többen is a felsőbb évfolyamokról, hogy megnézzék ezt az unikumot, lány az erőműgépész szakon?! Ám ő minden további szünetben is jött.
Hozzám.
1984.09.20.
34
</fs>
<html>
34
Emberöltő.
Van, hogy több is annál.
Csak a matek feküdt nekem és a szakrajz. Bár, akkor még nem tudtam pontosan, mi is az, de a kérlelhetetlen egyenes vonalak, a pontos monotóniával sorjázott ferde vonalkázás, a tengelyekkel felosztott sík, a dipa illata, s mindez egyértelműsége nekem az egyetlen kapaszkodót jelentette 13 évesen is.
Egy választás volt, Anyu tudta.
Hell.
Felvettek, egyetlen lányként a tagozatra.
Odamentem, persze paráztam, de ez már akkor sem jelentett számomra ismeretlen mértéket a drukkban, pedig az ezredrésze volt csak annak, amiket a batyumban hordozok azóta, de tény, egyik sem nagyobb abszolút értékben a másiknál, ám az nem elhanyagolható, hogy az árnyalata mindnek más és más... Tehát odamentem és nekikezdtem a sulinak.
Egy másodikos srác, olyan popos hosszú hajjal, nagy szemekkel, félelmetesen okos tekintettel, hosszú ujjakkal a kezein, már az első nap második szünetében ott volt az osztályunkban. Ahogy többen is a felsőbb évfolyamokról, hogy megnézzék ezt az unikumot, lány az erőműgépész szakon?! Ám ő minden további szünetben is jött.
Hozzám.
1984.09.20.
34 évvel ezelőtt. Én most 48 éves vagyok, Csaba mindig 32 marad.
És az alma is megmarad, mert nem elmúlt, nem lecsengett a kapocs kettőnk között, hanem egy jégfolt, egy busz elvágta, széttrancsírozta, feldarálta. Az alma fele -én- itt van, a másik -Csaba- már odaát, egy másik dimenzióban, de úgy maradt. Ő is és én is.
Van, csak most éppen nem egy helyen.
Nekünk egy Europa Star rádiósmagnónk volt, azon hallgattam ezt pl:
1984. meghatározó év. Nemcsak orwelli értelemben.
2018.09.20., 07:32
~~DISCUSSION~~
34
| ← Tea vs kávé | Volt már ilyen → |
</fs>