Tea vs kávé

Szóba került a minap ez a választás.
  Mintha ez valamiről árulkodna, ami persze lehetséges, csak én nem értek sem ezotériához, sem a személyiség-mittoménmihez, sem semmihez... ahogy a borokhoz sem.
  Akképp azt is csupán szeretem.
  Tudom, mi az ami nekem jó.

S kávézni szeretek.
  Többször írtam erről a padomon, mert a kávézás fontos része az életemnek. Annak is, amit ÚjÉletemben életnek nevezhetek.

Kávé.
  Tejjel, édesen, lassan kortyolgatva.
  Tejjel, de lehet barna is. Jó esetben magasabb, de ez nem alapfeltétel. Édesen, de lehet sokkal karakteresebb is, vagy lehet kifejezetten erőteljes, karcos is. Sőt, ha rajtam múlik, nagyon is karcos.
  Kávézni egyedül is lehet. Jobb az kettesben, de ez már nem alapfeltétel, ahogy ez már a második ilyen (a helyzet átírja a szabályokat az öregnénik kottájában).

Bor.
  Volt néhány döntésem a hanyatt fekve, kikötözött -jobb oldalon nőtt- lábbal, abban velőűrszeggel nyújtott lábszárcsont maradék(ok)kal, s kikötözött -infúzió, vér- karokkal, fejet elfordítani sem tudó, erőtlen, széthullott testtel töltött hónapok alatt a János Ortopédiájának 1. emeletén, a 4. szeptikus kórterem középső ágyán.
  Egyike ezeknek az volt, hogy soha nem fogok egyedül inni.
  Soha.
  S ezt be is tartom.

Mert nincs kivel. (Mosoly köllene ide, de most nem futja rá...)
  Mert a borozás társas tevékenység. Lehet azt kvázi idegennel is, de a formát meg kell adni. Talpas pohár, kis asztal, sajt, csend. Nem kellenek szavak (bár egy kulcsszó nem árt). Annyira ismeri egymást e két ember, hogy ki-ki tudja mit vár el a másik, s azt meg is adja.
  Egyik tölt, a seprűt előbb a maga poharába, majd a másikét megtölti, aztán magának is.
  Koccintás, szagolgatás.... belekóstolás, éppen csak a nyelv hegyével... ízlelgetés... szembenézés... a pohár falán gyöngyöződik a pára... a torkon lefut az aroma a pohár szárán pedig a páracsepp... s egyszerre ürülnek a poharak... de ha mégsem, bevárja egyik a másikat...
  Újratöltés, amíg tart az üveg.

Szóval, azt hiszem, én a bort választom. De már csak az öregrokinénis nosztalgia mondatja ezt velem, hiszen csak a magányos kávézás maradt. Sok tejjel, édesen, lassan, nem elhamarkodva.

2018.09.18., 21:14
  ~~DISCUSSION~~

tea_vs_kave

← Dervistánc

34 →