Uborkafa

Felmászni rá az amolyan elapaszthatatlan késztetés.

Minden ember életében van egy kvázi uborkafa?
Nem hiszem. (Kell nekem ilyen hüje kérdésekbe akadnom... jajmár...) Ám az látható, hogy sokaknak megtaláltatik az ilyen.
S persze ami egyiknek az, a másiknak nem feltétlenül.

Mert ha valaki felmászott a saját, általa kinevezett s éveken át fényezett uborkafájára -mely az övé, s amely a külvilágnak mondjuk egy tisztségnek, egy állásnak, egy élethelyzetnek tûnik csak, pedig tulajdonképpen egy zöldellõ, levelekben gazdag, bõtermõ uborkafa az-, mire felér, rájön, hogy föntrõl -illetve kvázi föntrõl, hiszen hiába megy, éveken át, eltaposva mindent és mindenkit, építve a létrát, a lépcsõt..., ám feljebb nem jut annyira, mint várná- messze nem olyan szép a kilátás, messze nem olyan tág a tér, mint azt lentrõl hitte, várta, vagy akár a mászás folyamán képzelte is.
Köztes szinten tökéletes lenne, köztes szinten az adódó feladatokat briliáns pontossággal végrehajtaná, köztes szinten mindenki jobbulására tenné a dolgát s épp ezért mindenki fejet hajtana elõtte tisztelete jeléül.
Ám mikor a köztes szinten járt, forrt benne a vágy, a düh, a harag, a ki_ha_én_nem... s csak ment tovább. Ment, ment, egyik levélrõl a másikra, egyik indáról a másikra... s közben elfelejtette honnan indult, sõt azt is, hogy hová tart.

Majd felért. Feltette fejére a koronát és leült, gyõzelme teljes tudatában.
Aztán lenézett.

És meglátta ... meglátta, hogy nem jutott följebb. Meglátta, hogy a látkép nem lélegzetelállítóan gyönyörû, hanem lélegzetelállítóan magányos, lélegzetelállítóan ismeretlen, lélegzetelállítóan nagy -s tudja, számára megoldhatatlan- feladatokkal teli...s mire felért, már nincs mellette senki, aki a köztes szinteken még megoldotta volna a nevében s dicsõségére azokat, mert ledarált mindenkit, aki kicsit is kilógott az általa szõtt speciális hálón...




Itt szól errõl a kép... ám az én apropóm nem (csak) ez.

................................................

Zsóka linkelte kommentben már ezt, és annyira de annyira briliáns, hogy idekívánkozik.

uborkafa