Kilakoltatás

Százhalombatta jó város. Szép, élhetõ életterekkel, mûködõ ellátórendszerrel, egyáltalán lakható, kellemes környezettel.
Közel van Budapesthez, ráadásul az önkortmányzat messze nem a szegényebbek közé sorolható az országban az itt lévõ nagy cégek okán, így talán érthetõ a dolog.

Legalábbis ez a része a dolognak. Mert önmagában az, nagyon is nem érthetõ, nem tolerálható, egyszerûen és nagyon szimplán bûn.

De mirõl is beszélek? Ugye, mert azt eddig nem mondtam.

De kezdem az elején.
Mikor megyek a gyogyótornára, hetente háromszor (illetve mikor jövök onnan vissza), akkor utam elvisz egy játszótér mellett is.



/A polgi avatja felfele aBatta egyik EU-konform játszóterét/

Nem a képen látható mellett battyogok sokat, de az is ilyen színvonalú.

Utam során megszokott találkozásaim vannak. Egyik a pékség eladónõi, kik személyes jóismerõseim már, csakígy a tarfikvagymi eladója, no meg a_néni... aki egy külön kategória. Hármaska, az elsõ idõben, mikor már másodikos volt és én már itthon voltam azután, hogy az elsõ tanévét gyakorlatilag teljes hosszában kórházban töltöttem, szóval, mikor én már otthon voltam s ugyan járni még nem nagyon tudtam, de már nem kellett folyamatosan kórházban lennem, s Berta a suliból hazafelé mindig betért "a_nénihez". Nem vett semmit. Csak beszélgetett a_nénivel. Aki kedves volt, mosolygós, készséges és türelmes. S ma is az. Már velem. Mert Berta már nagy. Közben kijárta az általánost is... más idõk járnak... és már én is járok... és a_néni hálával emlegetett minden alkalommal, mikor elmegyek a boltja elõtt.
No meg néhány melós, akik a SZÁKOM alkalmazottjai, kik télen havat lapátolnak, nyáron meg a közterek tisztaságáégt felelõsek. Egy idõs, õszhajú bácsi akivel minden alkalommal találkozom.
Stabil útjelzõk õk nekem.

Egy ideje kibõvült a sor. Cirka egy hónapja vettem észre, hogy a játszótéren már stabil közönség van jelen mindig.
Mindig ugyanazok az emberek, mindig ugyanabban a ruhában. Csak ülnek egyik padon, vagy a másikor és beszélgetnek. Körülöttük néhány szatyor, egy bot, egy dzseki... a kép részleteiben változik kicsit, de a szereplõk és maga a lenyomat ugyanaz.



Hisz, hurrá van, Tarlós kilakoltatta a hajléktalanokat a fõvárosból.

Megtisztította az aluljárókat, parkokat, köztereket, s bezáratta a hajléktalanszállókat. Ügyes, okos, humánus, és politikushoz méltó tett.
Hû fidesznyik politikushoz legalábbis az.

Tarlós érdekes ember. Tarlós Budapest helytartója a királyságban. Tarlós okos. Tarlós emberséges.

"Ezek után a fõpolgármester hosszú beszéde következett, amelyben elmondta, hogy Budapesten az elsõ hajléktalanszálló létrehozóit Vecsei Miklósnak és Tarlós Istvánnak hívták, és õ sokkal többet tud a hajléktalan emberekrõl, mint mi gondolnánk, mert III. kerületi polgármestersége idején nagyon sokat foglalkozott a hajléktalansággal. Például álruhában járta az erdõket, ahol a hajléktalan emberek élnek, a családja 10 éve támogat egy hajléktalan családot, a felesége pénzt, ruhát, gyógyszert visz nekik, a fia pedig a zsebpénzét adta oda nekik."

HIszen Tarlós István jó. S jót akar. S pláne jót tesz. Az idézet ebbõl a cikkbõl, hisz ki lát bele a hajléktalanok problémáiba?

kilakoltatas