TEPrev - 40.

Kaptam a koktél injekciót olyan három körül tegnap (most a telefonálásból következtettem ki), s tökéletes is volt néhány órán át, estére megint kiabált a combom, de éjjel nem volt vészes, a torna meg most reggel -nem túlzok- iszonyúan remek volt! 60-70° között van a hanyatt önerõbõl emelésem, ami az eddigiekhez képest sokkal elõrébb van és kitartásban is klasszisokkal jobban teljesítek (mármint, ebbe a szögbe felhúzom, s ott megtartom a bal lábam, hajlított térddel, felhúzott lábfejjel, ahogy kell, amíg csak bírom...) Na nem kell órákra -még percekre sem- gondolni, de akkor is az "egyáltalán" és a "sehogysenemmegy" között van egy történelmi ugrás, na. Ezen lendültem mostan által!
Hétfõn leszek hathetes, akkor lesz majd rtg, hogy terhelhetõ-e. Megjegyzem Tanár úr 8 hét tehermentesítést kért most, de nem kötözködöm. Egyáltalán nem fáj és mûködik.
Ergon ma pöcköket rakosgattam, aztán kérésemre odaengedtek a válltekergetõ kerékhez. Gondoltam, egy próbát megér.
Persze itt is nagyon kell óvakodni, hiszen stabilan kell állnom, de nem helyezhetek súlyt a baloldalamra, de ezt megoldom, így kell tekerni a cirka egy méter átmérõjû kereket, a rajta elhelyezett s rögzített kart fogva. Tehát egy tuti, inkvizíciós vállgenyó.
A bal –amit folyamatosan 13. éve ezerrel terhelek, nonstop „azon járok”-. vigyorogva megjátszotta e feladatot, míg a jobb, az ami évekig szabin volt, az elsõ két és az utolsó két és fél évben volt mindössze szolgálatban, sírva könyörgött a végéért. De kénytelen volt megkerülni a megkerülendõt… én meg –aki a parancsot adám néki- boldogan nyugtáztam, hogy bírtam megint egy ilyen nevetségesen kézenfekvõ feladatot kinézni magamnak, amit persze könnyekkel bírok csak teljesíteni, de legyûrtem, bakker!
Pipa.
Ott gebeggyen meg, holnaptól nem vágyakozom rá…. –na jó, lehet, hogy megtekergetem még… bakker…
Voltam még fizikón, s hallottam, amint elmondja a hölgy, hogy egy nap kb 160-170 ember van kiírva ilyen-olyan kezelésre, ami összesen cirka 190-200 etapot jelent, s erre vannak hárman. Kéretik figyelni az arányt!!! 3 szakszemélyzet, 8 óra munkaidõ –amiben benne van a naplózás etc is- és ~200 kezelés.
Baráti, igaz? És lelkiismeretesek, csakúgy, mint a gyógytornászok. Mondom, az ápolási rész -és az elvi, tehát akadálymentesítési szempontok tökéletes figyelmen kívül hagyása- az, ami itt felháborító. (Két maximum három nõvér van, aki tényleg nõvér, és A_FERI, akikre számítani lehet.)
Most megint mágnest kaptam, hiszen ahhoz nem kell jelenlét, csak bedugnak a karikába és ott hagynak, addig mehet más felügyelt kezelése, így ez tulajdonképpen haszon mindenkinek, mármint ez a fajta cuccom.

Ahogy mentem fel onnan a lift elõtt összefutottam Czeglédy fõorvossal s elrebegtem neki, hogy mennyire használt az injekció. Örömmel fogadta e hírt, én meg örültem, hogy megköszönhettem neki, mert ez tényleg telitalálat volt.

A büfé-könyvtár-tornaterem csodahelyen épp a nyak-válltornára igyekeztem, mikor megláttam Misi bácsit, akivel minden délután nagyon jókat beszélget(t)ünk, most egy másik úrral –kiderült szobatársak- beszélgettek és kávéztak, s így engem is odainvitáltak. Misi bácsi, búcsúzóul, mivel holnap megy haza… ehh… meghívott egy kávéra s amellett vehettünk könnyes búcsút egymástól.

Azóta meg itt vagyok. Szívesen kimennék, de kerekesszékkel ha kimegyek, nem tudok visszajönni, ha meg mankókkal, nem tudok kinn leülni. Úgyhogy bakker…

Marad a TrónokHarca. Vagyis ahogy ma Nagyulam megjegyezte: a Tlónolók Hábolúja. Hehe…
Hiszen:
Te is, fiam ????

teprev_40