TEPrev - 39

Reggelre olyan hideg lett, hogy afalaggyaamásikat… éjjel szenvedtem a bal combommal –az újként felfedezett fájdalommal-, úgyhogy reggel a 7:30-as tornán el is mondtam Cilinek, pontosan megnézte a helyét, megbeszéltük, hogy nem a nagysága, hanem a jelenléte miatt ijesztõ ez a fájdalom, s azt is, hogy melyik testtartásban jelentkezik, s mikor enyhül vagy szûnik meg. Végkövetkeztetésképp a mai –mert ma lesz- vizitkor mondjam el Korpos doktornak és kérjem ki a véleményét, mert õ tökéletesen otthon van csípõ-kérdésekben.
Így egy viszonylag rövid torna volt csak, de azóta is érzem a combomban azt az egy konkrét szakaszra lokalizálódó lüktetõ fájdalmat.
…
Torna aztán ergo, majd volt vizit. Korpos sajnos nem volt, de Czeglédy fõorvos, akinek a betege vagyok itt, elvileg, igen. 
Elmondtam neki, megvizsgált –megnyomkurászta a területet, emelgetnem kellett a lábam, ellenõrizte a fõorvos, hogy nem, ez nem a vápacsere valamely nem várt mellékhatása-, s megnyugtatott, hogy ez nagy valószínûséggel a most kényszerûen nem használt s ezért letapadt izmok újraéledését kísérõ fanfár. (Volt már ilyenben részem, de az még abban az idõben volt, mikor a KÍN nem emberi szintjein jártam, s nem egy izmocska letapadását kellett orvosolni, hanem egy „teljes” végtagéit, tehát az volumenében is más volt.)
Kiírt nekem egy injekciót, melyet kérdeztem mi, de nem mondta –gondolom, izomlazító-, de még nem ért ide. Majd jön.

Közben elmentem mágneskarikára, ahol a bokáimat delejezik 20’-en át –mialatt én most is elaludtam-, aztán nyak-válltorna, majd ide visszajöttem.
Ja, még elkísértem egy szobatársam a diszpécserhez, mert itt a masszázs nem kiírásra megy,OEP alapon, tehát orvosi javallatra, hanem az kell hozzá –mármint a kezelõorvos pecsétje-, s az így indokolt masszázst 800 HUF/alkalom áron meg lehet vásárolni. S ezt elintézendõ kísértem a 82 éves nénit, mert mindig eltéved, de így kettõnknek van annyi memóriája, hogy boldogultunk a feladattal.  

Mindig volt a szobában valaki, így tudom, nem kerestek. Most már nincs dolgom, így várom, hogy jöjjön az injekcióm. S fõleg azt, hogy akármi is az, hasson oda a bal combomra, hogy cimbi, dógozás van!

Az is történt, hogy tele lett megint a szoba.

Aztán el kellett utalnom egy kis pénzmagot, hogy holnap be tudják nekem hozni, mert itt ugye nincs ATM –sem kártyával fizetés- és összesen van 55 HUF-om, s még a telefon a fülemen volt, mikor a fõorvos itt állt fölöttem. Kezében egy vesetállal, abban az injekciómmal s türelmesen várt a sorára. Én meg, mikor észrevettem –mert a fal felé fordulva beszéltem és a másik fülemet is bedugtam, hogy halljam a bankosnénit- amilyen gyorsan csak tudtam tettem lefele. Ekkor kaptam az ukázt, gatya le, érintett comb szabaddá tétele s bökjek pontosan oda, ahol fáj.
Hát, nem mondom, hogy nyugodt voltam, egy bökõvel a combomnál… -mellesleg ezen a helyen van a bõ két, inkább háromtenyérnyi donorterülete a másik lábszáram plasztikájának, így a frász kerülgetett-, rá is kérdeztem, csak a miheztartás végett, hogy fájni fog-e, de fõorvos megnyugtatott, hogy nem.
S lám, tényleg nem. Bökõ be –comb elülsõ felén, cirka alsó harmad tetejénél-, kis tekergetés, majd beljebb, s nedû kiengedése. Egyáltalán nem fájt.
Azóta pedig kifejezetten jobb ott a környék.
A nevét nem tudom, de azt mondta fõorvos, hogy ebben érzéstelenítõ is van, így oda elsõrangú.

Nos, rendben. Anno a masszírozás emelte fel a letapadt izmokat, de azok nem egy árva szálat jelentettek, hanem soktenyérnyi izomköteget, az maga volt a pokol tulajdonképpen. Persze akkor nem tudtam menni sem, illetve pár lépést max, azt is csak járókerettel és nem tudtam ülni sem egyáltalán, így ez a „kis” fájdalom, most tán jobban hátráltat, mint az akkori iszonytató. Bár, ez nem mérlegelhetõ, ha valaki, hát én ezzel tisztában vagyok.

teprev_39