A mai tornán megtáltosodtam. Illetve nem a main, hanem mostanában -gyanítom annak a combon döfésnek is része lehet ebben-, s még az is nagyon -fogcsikorgatva ugyan, de biztonsággal- ment, ami eddig szóba sem jöhetett.
(Jobb oldalamon fekszem, jobb lábam felhúzva, bal kinyújtva, combok között távtartó párna, hogy ki ne akadjon a protézis, s így kell emelgetni, meg köröket rajzolgatni a lábammal. Hülyén hangzik? Sose tudd meg, hogy mennyire emberpróbáló ez egy TEP mûtét után!)
Aztán bordásfalnál állva, emelgetni a bal lábam, mintha lépcsõznék -na, nem röhög, már akár öccentire is felgyön-, aztán hátrafelé emelgetni, meg ott is a kisköröket rajzolgatni.
Ja, és még egy extra... hehe ... a spec ágy az enyém a tornateremnek nevezett kis lukban,mely széles és emelhetõ. Mindkét tulajdonsága fontos e játszmában.
Hasra fekszem -ez csak külön óvintézkedésekkel megy, de ez is olyan, amit jobb ha az ember nem ismer...-, lecsúszom annyira, hogy a combhajlatomnál legyen az ágy vége, tehát a lábaim "lelógnak", s a lábujjaimra támaszkodom -nos, ez merev és fájdalmas lábujjakkal és három centivel rövidebb egyik lábbal nem olyan könnyû... viszont vicces-, két kezemmel az ágy széleiben kapaszkodom, s emelgetem -lehetõleg- egyszerre a lábaim.
Vicces látvány lehetek, de ez jó a csípõbe éppen beépülõ titán kütyüimnek s így nekem is. :)
Ahogy jöttem vissza, a nõvér -egyike az igen kevés kedves, lelkiismeretes, mosolygósaknak- engem várt, mondván: "Most látom, május 22 óta itt van és még nem volt megmérve a vérnyomása egyszer sem?"
Beinvitált a kezelõbe s azonmód meg is mérte, s produkáltam egy etalont. (123/82) Lejegyezte.
Aztán volt ergo, holnap megint kevesebben leszünk, már ismerõsileg.... bakker.
De kiderült, hogy az OORI ergoterápiáján szolgálatot teljesítõ Tibi innen ment el oda, s ennek a hírnek kifejezetten örültem. Tibi egy nagyon szimpatikus ember, abszolút beillik András és Péter -már nincs ott, de nekem õk a mérce ebben- ergoterapeuta vonalába.
Ismét mágnest kaptam, holnap rákérdezek, hogy már nem jár a vállamra az uh, s csak a bokámat delejezik?
Majd nyak-válltorna a csodahelyen, aztán ott ragadtam kávézni s beszélgetni.
Utána meg Diabló, most meg TrónokHarca következik.
← TEPrev - 40. | TEPrev - 42. → |