Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Napséta - akár ZENEMA is lehet


  

De nem az. Vagyis csak részben.

Múlt csütörtökön hazajöttem az OORI-ból, megkaptam zárójelentésim, további használati utasítást hozzám és kezdtem/folytathattam az_életem.
4 centivel magasabban, abszolút erõtlen (hivatalosan 3, azaz gravitáció ellenében még éppen mûködõ... de igazán nem... mert az ágyra is úgy kell felemelnem) bal lábbal, de ijesztõ mértékû csípõfájdalom nélkül, újra tanulva kvázi mindent.
A kórház védett közegébõl -két hónap után- vissza a mindennapokba.

Pénteken n
ekirugaszkodtam és el is mentem gyógytornára. Az a cirka 300 m, gondoltam, nem lehet nagy kihívás.
Nos, korábban ez a táv nekem olyan n
egyedóra-20 perc volt, most kicsit ráhagytam és negyvenöt perccel korábban indultam. Nos, így sem volt elég az idõ, mert majdnem egy órára volt szükségem ehhez a gyalogtúrához. Siralmasan elfáradtam és el sem tudtam intézni amiért mentem. Vagyis csak részben, mert legalább Editnek -a gyógytornászomnak- megmutattam a röntgenfelvételeket, melyeket elkértem az OORI-ból. Hümmögtünk egy sort rajta és megbeszéltük, hogy hétfõtõl újra van helyem  nála.

Próbálok visszarázódni, és próbálom elõhalászni agyam végtelen pusztaságából a 2003, tavaszi helyzetet. Mert amit most érzek, az nem nagyon passzol az "elengedett kismadár" analógiámhoz, mellyel illusztrálom máig azt az idõt. Ám, azzal vigasztalom magam, pontosabban magyarázom a dolgot, hogy nem lehet összehasonlítani ezt a csípõprotézist azzal. És nemcsak az eszköz technikai evolúciós fejlõdésébõl adódó változásra gondolok, sõt, annak efelõl semmi jelentõsége sincs, hanem az én oldalamra.
Anno leesett, duplájára dagadt, a mûtétig pontosan a végtaghossz különbséget mintegy kompenzáló lólábállásban rögzült jobb lábfejjel, csak járókerettel tudtam egy-két lépést tenni. Hiszen a csípõm maximum 20* hajlásra volt képes és folyamatosan, rettenetes mértékben fájt. Aztán mikor 10 óra alatt összelegózta Tanár úr és a csapat, egy-két embertelen kínnal teli nap után megszûntek a csípõfájdalmaim,és kinõtt a lábam, ami ugyan remek,ám az adott helyzetben bonyolította a dolgot kicsit, hiszen a leesett, fix lábfejem onnan nagyon útban volt, de ez másik vonal (ezt félévre rá "Lambrinuddi szerint" megmûtötte Tanár úr...)
Visszatérve a mosthoz, a csípõm köszi, jól van, csak éppen olyan gyenge vagyok, hogy képtelen vagyok az alapvetõ dolgokra is. Tehát az az egyik lényegi különbség, hogy akkor egy nagyon kis teljesítményû ember került kés alá, s az állapotjavulás látványos eredményt hozott a mindennapi életben is, hisz gyakorlatilag semmire sem voltam képes önállóan; most pedig egy tökéletesen önellátó emberbõl lettem ismét magatehetetlen. Az is különbség, hogy akkor 3 hónapot töltöttem kórházban, most pedig 2 hónap után jöttem haza. A 3 hónap amolyan bûvös határ, terhelhetõségben, strapabírásban, izomépítésben, hiszen ez is cement nélküli protézis, vagyis körbe kell nõnöm izmokkal, szövetekkel, hogy stabilan álljon a helyén s használni tudjam. Más igénybevétel van itthon és más a kórházban, illetve a rehabon.
Holnap megyek megint tornára,




S rádolgozom a tegnap már beszerzett izomlázamra a bal, újonnan szerzett, csípõprotézisem körüli területen. Ha már kalandos út, erre ugrott be rögvest ez a már máskor is kitett opus.


  2013-10-28
  ~~DISCUSSION~~
csípõprotézis rokiság talema

napseta_akar_zenema_is_lehet

Magyar vagyok, de nem fideszes!Álmatlanság